A LOVAK HERPESZ-VÍRUS OKOZTA BETEGSÉGE. MILYEN BETEGSÉGEK ELLEN
AJÁNLATOS ESETLEG SZÜKSÉGES VÉDŐOLTÁSBAN RÉSZESÍTENI A
LOVAKAT?
Budapestről keresett meg telefonon egy lovasgazda a panaszával,
nevezetesen hogy két értékes tenyészkancája is elvetélt. Már
vemhességük nyolcadik hónapjában voltak, és előtte sem e
vetélésre, sem pedig egyéb betegségre utaló tünetet nem észlelt
az állatokon. Az állatorvos azt mondta, hogy a vetélést
herpesz-vírus okozhatta. Kéri, hogy ismertessük e betegséget, és
egyben azt is kérdezi, hogy milyen bántalmak megelőzésére
ajánlatos, esetleg szükséges a lovakat beoltani, mert az
állatorvos említette, hogy vakcinázással ez a betegség is
megelőzhető lett volna.
Az Olvasónktól idézett kérdést valóban gyakran felvetik a
„lovasok” az állatorvosnak, ezért bizonyára közérdeklődésre
tarthat számot, ha 3 gyakori bántalom prevencióját, vakcinázással
történő megelőzésének lehetőségét is röviden ismertetjük.
A következőkben tehát szót ejtünk a lovak herpesz-vírus okozta
betegségén kívül, a lóinfluenzáról és a tetanuszról, illetve
ezen bántalmak vakcinázás oltással történő megelőzéséről.
A LOVAK HERPESZ-VÍRUS OKOZTA BETEGSÉGE, RHINOPNEUMONITIS
A lovak légúti tünetekkel, vetéléssel és esetenként
keresztgyengeséggel járó betegsége, mely világszerte előfordul.
Az influenza mellett a fiatal lovak légzőszervi megbetegedéseinek
egyik gyakori okozója. A betegség nálunk is gyakori.
A gazdasági veszteség a légzőszervi tünetek, még inkább pedig
a vetélések és az idegrendszeri tünetek miatt következik be,
mely utóbbi keresztgyengeséggel, a végtagok bénulásával,
súlyosabb esetekben a lovak gyógyulása után visszamaradó
mozgászavarokkal, de akár elhullással is járhat.
HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZÉS?
A betegséget az ALPHAHERPESVIRINAE alcsaládba tartozó
herpesz-vírusok okozzák, melyek iránt csak az egypatások
fogékonyak. A herpesz-vírusok (herpes=csúszómászó)
ellenálló-képessége nem nagy, 60°C-on és fertőtlenítőszerek
hatására perceken belül elpusztulnak. A váladékokban néhány
naptól néhány hétig maradnak életképes állapotban. Kevés
kivételtől eltekintve (Aujeszky-féle betegség) fajspecifikusak,
csak a nekik megfelelő gazdafajokat, illetve szoros rokonaikat
betegítik meg.
HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZÉS?
A vírus elsősorban a fertőzött lovakkal történő közvetlen
érintkezéssel, illetve cseppfertőzéssel, aerogén (belégzés)
úton terjed, vagy fertőzött váladékok szájon át való
felvételével.
A légúti váladék mellett nagy tömegben ürül a vírus a
vetélések során a magzattal és a magzatvízzel is. A vírus jelen
lehet az ondóban is. A kórokozó különféle váladékokkal,
elsősorban a betegség heveny szakában, és az azt követő néhány
hétig ürül, a lovak azonban rendszerint életük végéig
fertőzöttek maradnak.
Immunszupresszív hatásokra (=az immunreakció elnyomása) a
tünetmentes fertőzött lovak is tömegesen üríthetik a vírust,
mely a fogékony állatok között nagyon gyorsan terjed. A légúti
tünetek sokszor olyan enyhék, hogy azokat észre sem veszik, és a
betegségre csak a később bekövetkező vetélések hívják fel a
figyelmet. Talán ezzel magyarázható Olvasónk esete is.
A fertőzésre egyébként bőséges alkalom nyílik minden olyan
helyen, ahol nagyobb számban fordulnak meg lovak, így versenyeken,
kiállításokon, vásárokon vagy akár idegen állatok
beállításakor.
KÓRFEJLŐDÉS
A vírus először a nyálkahártyákon szaporodik el, majd a nyirok-
és véráram útján szétszóródik a szervezetben. A légutakban
gyulladás fejlődik ki, de különösen fiatal csikókban bekerülhet
a tüdőbe is, ahol tüdőgyulladás alakulhat ki. Gyakran bejut a
vírus a magzatokba, mely vetéléssel vagy gyenge, olykor
életképtelen csikók születésével jár. Némelykor az agy- és
gerincvelő burkaiba is betörhet a kórokozó, mely
keresztgyengeséghez és bénulásokhoz vezet.
TÜNETEK
1. Általában 3-5 napos lappangási idő után jelentkeznek az
általános tünetek a fogékony lovakban, főként pedig csikókban,
melyek néhány napig tartó hőemelkedésben, bágyadtságban,
étvágytalanságban nyilvánulnak meg.
2. A felső légutak többnyire enyhe hurutos megbetegedésére utal,
hogy az állatok köhögnek, könnyeznek, az orrnyálka és a
kötőhártya kipirult, a betegeknek savós orrfolyása van.
3. Többnyire baktériumos szövődmény hatására tüdőgyulladás
is kialakulhat, főként kedvezőtlen időjárási-, tartási- és
takarmányozási körülmények között, valamint ha a lovakat
fárasztó igénybevételnek teszik ki.
4. Egyes esetekben ínhüvely- és savós patairha-gyulladás is
kifejlődik.
5. Némelykor már a heveny hurutos tünetek időszakában vagy
röviddel ezt követően, esetenként azonban légúti tünetek
nélkül is a lovakban keresztgyengeség, majd bénulások is
kialakulhatnak. A beteg állatok hátulsó lábaikon bizonytalanul
állnak, rogyadozva és csak nehézkesen járnak.
Súlyosabb esetekben a gyengeség az elülső végtagokra is
kiterjed, és a keresztgyengeség bénulássá fokozódhat, majd az
állatok nem tudnak felkelni.
Ezzel egyidőben farok- és végbélbénulás is kialakulhat. Az
ilyen lovak elhullanak.
Bár az enyhébb esetek néhány hét alatt gyógyulnak, a súlyosabb
esetekben mozgászavarok maradnak vissza.
6. A fertőzés igen súlyos következménye a vemhes kancák
vetélése, mely a vemhesség 8.-10. hónapjában következik be.
Fogékony állományokban akár a kancák 30-40%-a is elvetélhet.
A vetélés előjelek nélkül, „hirtelen” szokott bekövetkezni
és szövődménymentesen zajlik. Az átvészelést követően a
kancák szabályosan fogamzanak.
7. Néha rendes időre gyenge, életképtelen csikó születik, mely
napokon belül elpusztul.
8. Idősebb lovakban az előbbiekben leírt általános tünetek
enyhébben zajlanak és gyakori a tünetmentes átvészelés is.
BONCOLÁSI LELET
A betegség légúti formája csak azokban az esetekben vezet
elhullásra, ha a baktériumos szövődmény következtében
tüdőgyulladás alakulhat ki. Amint arról az előbbiek során
olvashattunk, előfordulhat elhullás a súlyos idegrendszeri
megbetegedés következtében is.
Vetélés során a vetélt magzat sárgás színű, a bőr alatti és
az izmok közötti kötőszövet kocsonyásan beivódott. Különösen
feltűnő a máj savós duzzanata, felületén apró, elmosódott
határú, elhalásos gócok vannak.
GYÓGYKEZELÉS
A hurutos tünetekben beteg lovakat a tünetek elmúltáig pihentetni
kell por- és huzatmentes istállóban.
Az állatoknak könnyen emészthető takarmányt kell adni.
A baktériumos szövődmények megelőzésére a beteg lovakat
antibiotikumos kezelésben kell részesíteni
(penicillin-streptomycin kombinációval).
VÉDEKEZÉS
A betegség elleni védekezés az általános járványvédelmi
szabályok betartása mellett (az idegenből behozott lovak egy
hónapos karanténozása stb.) a bántalom elleni preventív célú
vakcinázással történhet. Tudni kell, hogy a vakcinák csupán a
klinikai tünetek kialakulása ellen nyújtanak védelmet, de a vírus
megtelepedését nem akadályozzák meg.
A betegség ellen többféle oltóanyag van forgalomban, melyek
megrendelése és alkalmazása a kezelő állatorvos feladata. Annyit
előrebocsátok, hogy az alapimmunitás létesítésére 2-3 hetes
időközzel egymás után kétszer vakcinázzuk a lovakat, a csikókat
a colostrális immunitás lejártakor először legkorábban 4-5
hónapos korban. Ezt követően a vakcinázást félévenként
célszerű minden lónál megismételni.
Csupán példaként megemlítem, hogy az EQUILIS RESEQUIN vakcina a
lóherpesz és a lóinfluenza vírusok okozta légzőszervi betegség
elleni aktív immunizálásra szolgál. Adagja állatonként 2 ml. A
mellékelt utasítás szerint kell alkalmazni.
A LÓINFLUENZA
A lovak nagyon ragályos, gyorsan terjedő, lázas, általános
tünetekkel, savós orrfolyással és erős köhögéssel járó
betegsége. A lóinfluenza a lovak leggyakoribb vírusos eredetű
légzőszervi bántalma. Minden évben több járványesetet
jegyeznek fel világszerte, de hazánkban is a gyakori megbetegedések
közé tartozik.
A FERTŐZŐDÉS
A kórokozó vírust a beteg lovak közvetlen érintkezéssel,
illetve a kiköhögött hörgő- és orrváladékkal, főleg aerogén
úton terjesztik. A ragályfogó tárgyaknak a betegség
terjesztésében nincsen szerepük, mert a vírus kisfokú
ellenálló-képessége miatt a közvetett fertőzésnek nincs
gyakorlati jelentősége.
Mindenekelőtt a ½ - 3 éves kor közötti fiatal állatok
betegszenek meg. A fertőzés gyorsan terjed, egy állományon belül
néhány nap alatt a fogékony egyedek mindegyike fertőződik. A
lovak országon belül vagy országok közötti szállítása egyre
gyakoribbá válik, a fertőzés terjedésének veszélye egyre nő.
Mindinkább szükség van a lóinfluenza elleni védekezésre, a
fertőzés megelőzésére.
A betegség kiállása legalább egy évig tartó védettséget ad a
klinikai tünetekkel szemben.
TÜNETEK
A lappangási idő 2-3 nap. Az azonos légtérben tartott fogékony
lovak között a betegség rendszerint robbanásszerűen jelentkezik.
Az állatok lázasak (39,5 - 41,5°C), bágyadtak, étvágytalanok,
kötőhártya-gyulladásuk van. Eleinte savós-nyálkás, majd
nyálkás-gennyes orrfolyás jelentkezik. A lovak szárazon, mélyről
jövően köhögnek.
Feltűnő, hogy a lovak fáradékonyak, mozgatásra gyorsan izzadnak.
Bár a betegség kezdetétől pihentetett állatok állapota
hamarosan javul, azokban azonban melyeket a lázas időszakban is
munkára használnak, súlyos tüdőgyulladás vagy idült
tüdőtágulat alakulhat ki.
A bántalom gyógyítása ugyanúgy történik, mint ahogy azt a
herpesz-vírusok okozta betegség során olvashattuk. A betegeket a
teljes gyógyulásukig por- és huzatmentes istállóban pihenőre
kell állítani, és jó minőségű takarmányt kell a számukra
biztosítani. A szövődmények kivédésére ezúttal is ajánlatos
antibiotikumokat adni a betegeknek.
MEGELŐZÉS
A betegség széleskörű elterjedése ajánlatossá teszi a lovak
rendszeres preventív célú vakcinázását. A Nemezetközi Lovas
Szövetség (FEI) 2005 óta előírja, hogy az általa szervezett
versenyeken részt vevő minden lovat hathavonta lóinfluenza elleni
védőoltásban kell részesíteni.
Bár a verseny illetve sportlovak influenza elleni rendszeres
immunizálását előírják, de célszerű vakcinázni az egyéb
célra tartott lovakat is. A lovakat 6-8 hetes időközzel kétszer
egymás után vakcinázzuk, majd az oltást három éves korig
félévente, ezt követően pedig évente egyszer megismételjük.
Az influenza elleni védőoltásra használatos az EQUIFA vakcina, de
kaphatók olyan oltóanyagok is, melyek az influenza mellett a
Rhinopneumonitis elleni is védelmet nyújtanak. Ilyen például az
EQUILIS RESEQUIN vakcina.
Van azonban olyan oltóanyag is, amely az influenza mellett a
tetanusz ellen is védelmet nyújt. Ilyen például az EQUILIS
EQUENZA TE vagy újabban az EQUILIS PREQUENZA TE vakcina stb. A
vakcinázás állatorvosi feladat.
A TETANUSZ
Se szeri se száma azoknak az eseteknek, amikor a lovak sérülései,
szegbe lépése, megnyilallása vagy pártatiprása után a ló
tetanuszban megbetegszik, és még akkor sem biztos, hogy sikerül
meggyógyítani, ha időben, a tünetek megjelenésekor azonnal
állatorvoshoz fordulunk.
Ezt bizonyítja a statisztika, mely szerint a megbetegedett esetek
60%-a elhullással jár. Fokozza a veszélyt, hogy „alattomos”
bántalomról van szó, hiszen számos esetben a bajt előidéző seb
már gyógyult, az állat egészségesnek látszik, és a hosszú
lappangási idő miatt (4-20 nap) akkor váratlanul tör elő a baj.
Mindezeket figyelembe véve nagyon ajánlatos a lovak megelőző
vakcinázása a tetanusz ellen, mely biztos védelmet nyújtva
megelőzi a betegség fellobbanását.
MI OKOZZA?
A tetanusz a reflex-ingerlékenység fokozódásában és az izmok
merev görcsében megnyilvánuló betegség, amelyet a sebek mélyébe
jutott és ott elszaporodott CLOSTRIDIUM TETANI nevű baktérium
által kiválasztott exotoxin idéz elő. A lovak különösen
érzékeny ezzel a méreganyaggal szemben.
A kórokozó egy pálcika alakú, csillangós baktérium, mely a
talaj felületi rétegeiben, különösen a jól trágyázott
talajban majdnem mindenütt előfordul részben bacilus, főként
azonban spóra alakjában.
A kórokozó az állatok és az ember bélcsatornájában szaporodik
el, és a bélsárral a külvilágra jutva spórázásnak indul, majd
ilyen formában hosszú időn át fertőzőképes állapotban marad.
A FERTŐZŐDÉS
A tetanusz mindenekelőtt sebfertőzéses bántalom, mert ahhoz, hogy
a baktériumok elszaporodjanak, és mérgező toxint termeljenek
oxigénmentes környezetbe kell jutniuk.
Anaerob (oxigénmentes) viszonyok különösen a szúrt, szakított,
zúzott sebekben alakulnak ki.
TÜNETEK
A klinikai kép nagyon jellemző (lásd képen). Mindenekelőtt a
takarmány nehézkes rágása és lenyelése, a pislogóhártya
előtűnése, valamint a mozgás feszessége, olykor a sérült
végtag izmainak a görcse hívhatja fel a figyelmet a bántalomra.
Előrehaladottabb esetekben szájzár alakul ki, az orrnyílások
trombitaszerűen kitágulnak, a fülkagylók mereven felfelé állnak,
igen jellemző a fűrészbakszerű állás, a merev nyak- és
fejtartás, a csúcsos áll és a zászlós faroktartás. A tünetek
észlelésekor azonnal állatorvosi segítséget kell kérni!
MEGELŐZÉS – VÉDEKEZÉS
Olyan lovakat, amelyek használatuknál fogva gyakrabban vannak
kitéve sebzésnek vagy értékes tenyészállatok, célszerű
vakcinával aktív immunitásban részesíteni. A vakcinázott
állatoknak jelentősebb sebzés esetén sem szükséges antitoxikus
vérsavót adni, hanem elegendő újabb vakcina adásával bennük
emlékeztető reakciót kiváltani.
A vakcinával 6-8 hetes időközzel kétszer egymás után kell
oltani az állatokat. Az immunitás a 2. vakcinázást követő 10-14
nap múlva alakul ki és kb. egy évig tart. A vakcinázást évente
egyszer célszerű megismételni.
A csikók immunizálását 3-4 hónapos korban célszerű elkezdeni,
majd 2-3 éves korukig évente egyszer újraoltani őket, majd pedig
3-4 évtől elegendő már csak 3-4 évenként egy emlékeztető
oltást adni.
Kaphatók csak tetanusz anatoxint tartalmazó vakcinák (pl. EQUILIS
TETANUS), de amint az előbbiekben olvashattuk egyéb komponenseket
tartalmazó kevert vakcinák is.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. júniusában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése