Ezúttal a szerző olyan képeit
válogattuk össze, ahol azon ritka pillanatoknak lehetünk tanúi, amikor őt fényképezik - ebben a bejegyzésben hegyek között a világ különböző tájain. Szokásunkhoz híven a jegyzeteket sem hagytuk el. Ha a címként jelölt ország vagy város
nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes
fejezet, melyben a fénykép szerepel, megjelenik. Nem egy így megnyitott
fejezet több képet és részletesebb leírást is tartalmaz a témában.
.
.
Magunkba szívjuk a tavaszi erdővilág csodálatos, frissítő illatát.
Nagyot szippantunk a kristálytiszta levegőből, miközben élvezzük a
kilátást. A távolban az Andok tekintélyes, égbetörő sziklái alatt gyógyszálló épült, mely egyben a külföldi vadászok és halászok szálláshelye
is.
.
.
.
.
A Trodosz-hegység legmagasabb csúcsa az Olimposz 1951 méter magas, de én
csak 1776 méter magasságban pózolok a hatalmas fenyvesben, ahol
meglehetősen hűvös volt helyenként hónyomokkal. Itt már esett a hó is!
Trodosz Ciprus legfontosabb hegyvidéke. Innen jut el a városokba,
falvakba az ivóvíz, itt pihenhető ki a nyári hőség, és télen lehet
síelni.
.
.
.
.
Az andoktáji, 3000 méter magas síparadicsom következő úti célunk. Már fent is vagyunk a végtelen havasok, a rideg napfényben szikrázó hó
végtelen világában! Itt mindent betakar a szűzi fehér hó. E monumentális
hegyek gyomrában óriási réz-, vas- és molibdénkincsek rejtőznek. Nem volt kivel hógolyóznom, pedig a porhanyós hó alkalmassága hívogatón-bátorítóan fehérlett...
.
.
.
.
Csodálatos kirándulást tettünk a Gyémánt-hegyekbe! A sziklákat hidak ívelik át, a Hétsárkány vízesés 30 méter magasból zúdul alá. A fárasztó túra után jólesett megpihenni.
.
.
.
.
Mózesnek
nem adatott meg, hogy az Ígéret földjére lépjen, mindössze megláthatta
azt. Idevezette a népét. És felment Mózes a Moáb mezőségéről a Nébó
hegyére, a Piszga tetejére, amely átellenben van Jerikóval, és
megmutatta neki az Úr az egész földet, a
Gileádot Dánig, és az egész Naftalit, Efraim Manassé földjét, az egész
Júda földjét a túlsó tengerig. És a déli tartományt, és Jerikónak, a
pálmafák városa völgyének környékét Czoárig. És az Úr azt mondta neki:
"Ez a föld az, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak
mondván: a te magodnak adom azt. Megengedem neked, hogy szemeiddel lásd,
de oda nem mégy át." És meghalt ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb
földén, az Úr szava szerint. És eltemették őt a völgyben, a Moáb
földjén, Béth-Peórral átellenben.
.
.
.
.
A feledhetetlen élményt nyújtó, de a veszélyekkel minduntalan kacérkodó
út a Verbas-folyó völgyében vezetett végig. Csodálatos volt! Kétoldalt
hatalmas hegyek, bal oldalon a jellegzetesen zöld színű, a köves
mederben csobogva zúgó folyó, jobboldalt pedig a szinte beláthatatlan,
meredek sziklafal. Az utat rövidebb-hosszabb neonvilágítású alagutak
tarkították, illetve tovább nehezítették az egyébként is igen sok
figyelmet igénylő sofőrködést, befúrva magukat a hegyóriások
monumentális sziklatömbjeibe. A wartburg is és én is eltörpültünk a hegyóriások mellett.
.
.
.
.
A Havasok legmagasabb csúcsát, mely 2540 méter magas, reggel nem, csak a
késői órákban tudtuk megpillantani, mikor is a nap már elég erős volt
ahhoz, hogy a felhőket, ködöt szétszórja. Tovahaladva mi is mind
magasabbra értünk, és a napfényes meleg időben egyszerre csak
elsötétedett minden körülöttünk, mert egy felhőtömegbe futottunk bele. A Havasokról lefutó tiszta vizű hegyi patak mellett tartottunk rövid
pihenőt, mert ebben a magasságban a nap is sokkal intenzívebben süt, és
annak ellenére, hogy szeptember közepe van, ingujjban is melegem volt.Eredménytelenül horgásztam a rövid pihenő alkalmával a Havasok alján a
hegyi patakban. Aztán kifeküdtem a partra, behunytam a szemem, hogy a
sok szépség és romantika ily nagyfokú hatása alatt a belső kényszertől
hajtva áldozzak a természet oltárán.
.
.
.
.
Ahogy az Etna felé haladunk, 500 méter magasságig sűrűn lakott vidék, szép
kertes házak, korszerűen művelt citrom- és narancsligetek találhatók. 700 méteres magasságban dió és gesztenyés következik. Feljebb bükkösöket találunk 2000 méterig, efölött pedig az utolsó 1000
méter szürkésfekete vulkáni porral és lávával borított, kietlen, sivár
vidék. Én is járom a felfedező utam és közben igyekszem mindent megörökíteni.
.
.
.
.
Az úttal párhuzamosan szalad a vasút, mely itt-ott eltűnik a sziklába
vájt alagútban. A feledhetetlenül szép utat hatalmas sziklák, dús
fenyvesek szegélyezik az egyik oldalon, míg a másikon előbukkan egy
gyors folyású, tiszta vizű hegyi patak, melynek medre keskeny,
haragoszöld fűvel borított, melyben sokszínű virágok tarkállnak. Amikor a Nap előbukkan mindent eláraszt a fény, a táj változatlanul
szelíd. Már csak néhány kilométerre vagyok a jégbarlangtól.
.
.
.
.
Rendületlenül haladtam a Lomnici-csúcs felé immár elhagyva a gyalogfenyők birodalmát
is! Itt fent minden sziklás és szép zöld színű a sziklákra tapadt
mohától. Hegymászó cipő kellett volna, de nem sajnálva a félcipőmet a
magasból nyíló kilátás élvezetének kihasználására törekedtem felfelé,
néhol kapaszkodtam a sziklapadokon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése