2014. november 6., csütörtök

Hegyek meg én

Ezúttal a szerző olyan képeit válogattuk össze, ahol azon ritka pillanatoknak lehetünk tanúi, amikor őt fényképezik - ebben a bejegyzésben hegyek között a világ különböző tájain. Szokásunkhoz híven a jegyzeteket sem hagytuk el. Ha a címként jelölt ország vagy város nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fénykép szerepel, megjelenik. Nem egy így megnyitott fejezet több képet és részletesebb leírást is tartalmaz a témában.


.
 .
Magunkba szívjuk a tavaszi erdővilág csodálatos, frissítő illatát. Nagyot szippantunk a kristálytiszta levegőből, miközben élvezzük a kilátást. A távolban az Andok tekintélyes, égbetörő sziklái alatt gyógyszálló épült, mely egyben a külföldi vadászok és halászok szálláshelye is.
.
.
.
.
A Trodosz-hegység legmagasabb csúcsa az Olimposz 1951 méter magas, de én csak 1776 méter magasságban pózolok a hatalmas fenyvesben, ahol meglehetősen hűvös volt helyenként hónyomokkal. Itt már esett a hó is! Trodosz Ciprus legfontosabb hegyvidéke. Innen jut el a városokba, falvakba az ivóvíz, itt pihenhető ki a nyári hőség, és télen lehet síelni.
.
.
.
.
Az andoktáji, 3000 méter magas síparadicsom következő úti célunk. Már fent is vagyunk a végtelen havasok, a rideg napfényben szikrázó hó végtelen világában! Itt mindent betakar a szűzi fehér hó. E monumentális hegyek gyomrában óriási réz-, vas- és molibdénkincsek rejtőznek. Nem volt kivel hógolyóznom, pedig a porhanyós hó alkalmassága hívogatón-bátorítóan fehérlett...
.
.
.
.
Csodálatos kirándulást tettünk a Gyémánt-hegyekbe! A sziklákat hidak ívelik át, a Hétsárkány vízesés 30 méter magasból zúdul alá. A fárasztó túra után jólesett megpihenni.
.
.
.
.
Mózesnek nem adatott meg, hogy az Ígéret földjére lépjen, mindössze megláthatta azt. Idevezette a népét. És felment Mózes a Moáb mezőségéről a Nébó hegyére, a Piszga tetejére, amely átellenben van Jerikóval, és megmutatta neki az Úr az egész földet, a Gileádot Dánig, és az egész Naftalit, Efraim Manassé földjét, az egész Júda földjét a túlsó tengerig. És a déli tartományt, és Jerikónak, a pálmafák városa völgyének környékét Czoárig. És az Úr azt mondta neki: "Ez a föld az, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak mondván: a te magodnak adom azt. Megengedem neked, hogy szemeiddel lásd, de oda nem mégy át." És meghalt ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb földén, az Úr szava szerint. És eltemették őt a völgyben, a Moáb földjén, Béth-Peórral átellenben.
.
.
.
.
A feledhetetlen élményt nyújtó, de a veszélyekkel minduntalan kacérkodó út a Verbas-folyó völgyében vezetett végig. Csodálatos volt! Kétoldalt hatalmas hegyek, bal oldalon a jellegzetesen zöld színű, a köves mederben csobogva zúgó folyó, jobboldalt pedig a szinte beláthatatlan, meredek sziklafal. Az utat rövidebb-hosszabb neonvilágítású alagutak tarkították, illetve tovább nehezítették az egyébként is igen sok figyelmet igénylő sofőrködést, befúrva magukat a hegyóriások monumentális sziklatömbjeibe. A wartburg is és én is eltörpültünk a hegyóriások mellett.
.
.
.
.
A Havasok legmagasabb csúcsát, mely 2540 méter magas, reggel nem, csak a késői órákban tudtuk megpillantani, mikor is a nap már elég erős volt ahhoz, hogy a felhőket, ködöt szétszórja. Tovahaladva mi is mind magasabbra értünk, és a napfényes meleg időben egyszerre csak elsötétedett minden körülöttünk, mert egy felhőtömegbe futottunk bele. A Havasokról lefutó tiszta vizű hegyi patak mellett tartottunk rövid pihenőt, mert ebben a magasságban a nap is sokkal intenzívebben süt, és annak ellenére, hogy szeptember közepe van, ingujjban is melegem volt.Eredménytelenül horgásztam a rövid pihenő alkalmával a Havasok alján a hegyi patakban. Aztán kifeküdtem a partra, behunytam a szemem, hogy a sok szépség és romantika ily nagyfokú hatása alatt a belső kényszertől hajtva áldozzak a természet oltárán.
.
.
.
.
Ahogy az Etna felé haladunk, 500 méter magasságig sűrűn lakott vidék, szép kertes házak, korszerűen művelt citrom- és narancsligetek találhatók. 700 méteres magasságban dió és gesztenyés következik. Feljebb bükkösöket találunk 2000 méterig, efölött pedig az utolsó 1000 méter szürkésfekete vulkáni porral és lávával borított, kietlen, sivár vidék. Én is járom a felfedező utam és közben igyekszem mindent megörökíteni.
.
.
.
.
Az úttal párhuzamosan szalad a vasút, mely itt-ott eltűnik a sziklába vájt alagútban. A feledhetetlenül szép utat hatalmas sziklák, dús fenyvesek szegélyezik az egyik oldalon, míg a másikon előbukkan egy gyors folyású, tiszta vizű hegyi patak, melynek medre keskeny, haragoszöld fűvel borított, melyben sokszínű virágok tarkállnak. Amikor a Nap előbukkan mindent eláraszt a fény, a táj változatlanul szelíd. Már csak néhány kilométerre vagyok a jégbarlangtól.
.
.
.
.
Rendületlenül haladtam a Lomnici-csúcs felé immár elhagyva a gyalogfenyők birodalmát is! Itt fent minden sziklás és szép zöld színű a sziklákra tapadt mohától. Hegymászó cipő kellett volna, de nem sajnálva a félcipőmet a magasból nyíló kilátás élvezetének kihasználására törekedtem felfelé, néhol kapaszkodtam a sziklapadokon.
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése