2014. november 29., szombat

Szobrok meg én (2)

Ezúttal a szerző olyan képeit válogattuk össze, ahol azon ritka pillanatoknak lehetünk tanúi, amikor őt fényképezik - ebben a bejegyzésben szobrok "társaságában" a világ különböző tájain. Szokásunkhoz híven a jegyzeteket sem hagytuk el. Ha a címként jelölt táj, ország vagy város nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fénykép szerepel, megjelenik. Nem egy így megnyitott fejezet több képet és részletesebb leírást is tartalmaz a témában.

Egyiptom (1971)
.
.
Memphiszt Menész, az első fáraó alapította.  Az Ó-birodalomban élte virágkorát, amikor annak fővárosa volt. Később, 350 körül Theodosius császár a régi templomot elbontatta, köveit elhordatta és Kairóban palotát és mecsetet építtetett belőle. II. Ramszesz gigantikus szobrát is elvitték Kairóba, hogy az állomás előtt állítsák fel. Legnagyszerűbb emléke a dicső múltnak a 80 tonna tömegű alabástrom Szfinx és II. Ramszesz nagyméretű fekvő szobra.
.
.
.
 .
A szfinxek tömegét hozta felszínre az újabbkori ásatás. Érdekes, hogy ezeknek a szfinxeknek női fejük volt. Mögöttem egész sor...
.
.
.
 .
Rejtély, hogy Khajuharo annak idején miért vált olyan fontossá, hiszen természeti környezete mindössze egy kis tóra és egy dzsungelre korlátozódik. Folyó messze van innen, s ez a vidék távol esik a gazdasági vérkeringésben részt vevő helyektől is. E gazdag civilizáció fölött uralkodtak öt évszázadon át a Csandélák. Ám a minden energiáját az élet élvezetének szentelő királyság a keményebb életfelfogású hódítóknak nem tudott ellenállni. Egy szabadtéri kiállítás őrzi a Khajurahóban az elmúlt 60 évben kiásott kincseket.
.
.
Jordánia (1994)
.
.
A Nébó-hegyen egy olasz mester alkotása az érckígyó, mely a bibliai történetet idézi fel: "...a népnek lelke megkeseredék útközben. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada."
.
.
Laosz (1999)
.
 .
Míg sétát teszünk a buddhizmus kegyhelyein, a gyönyörűséges pagodák és szentélyek között, ejtsünk szót a laoszi modus vivendiről! Ebben az országban semmi nem sürgős. A laoszi embernek rengeteg ideje van - lustaságát csak csodálni lehet. Bár talán néhány hazánkfia sem vetné meg ezt az életmódot!
.
.
.
.
Péter cár az egész országot bevonta új városának felépítésébe. Több tízezer munkást telepítettek ide az egész birodalomból. Ezeknek a munkásoknak elképzelhetetlenül nyomorúságos viszonyok között kellett élni. Ezreket vitt el a mocsárláz, a skorbut, a vérhas vagy éppen az éhség, a végkimerülés. A cár nemeseket, kézműveseket és kereskedőket kötelezett arra, hogy az elképzelései szerint építsék fel a házaikat. Ilyen bonyodalmak, vért izzadó szenvedés és a polgárok elégedetlensége közepette épült fel ez a gyönyörű város: Szentpétervár.
.
.
.
.
Decebál szobra Déván, felette a vár, a szobor alatt én. Déva városa közvetlenül a meredeken magasba szökkenő vulkanikus hegy lábánál épült, a hegyen pedig Déva várának romjai láthatók. Amint feltekintek a várra, eszembe jut a remek székely népballada, Kőmíves Kelemennéé. Szinte látom lelki szemeimmel, amint a várépítő kőművesek azon tanakodnak, hogy mitévők is legyenek, mert a fal, amit egyik nap raknak, másnapra leomlik. Egy nagy és súlyos elhatározásra jutnak: amelyikük felesége legelőször érkezik, azt befalazzák, hogy a fal tartósságot nyerjen. Micsoda szívettépő pillanatok! Ugyan ki jön elsőnek? Szinte látom, amint a most is járható, meredek ösvényen ételhordójával vidáman és frissen igyekszik Kőmíves Kelemenné, hogy férje éhségét csillapíthassa... s hogy soha többé ne térjen vissza "magos Déva várbul".
.
.
Spanyolország (1993)
.
 .
Máris a három és fél millió lakosú fővárosban, a kis Manzavares folyócska partján fekvő Madridban vagyunk. Türelmesen várom az autót, mely városnézésre visz.
.
.
Vietnam (1999)
.
.
A portugál szerzetesek szerkesztették meg a mai írást, mely latin betűs és fonetikusan jelöli a vietnami nyelvet. Az irodalmi pagodában nyilvános vetélkedő alapján avatták a doktorokat, nevüket táblákra vésték. A pagoda épületét látjuk, ahol a vetélkedőket, az irodalmi vitákat tartották, de az írók azóta is minden esztendőben egyszer összejönnek itt. A XIV. századtól a királyok gyermekei is itt tanultak. A pagodában a leghíresebb írók képei láthatók és néhány írásuk. A versenyek nagyon népszerűek voltak, olyan tömeg vett részt azokon, mint manapság a futballmeccseken. A versenyzők bambusztölcséren át kürtölték ki a költeményeiket, hogy ne csak a zsűri, de a nép is hallja.
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése