Vendéglőben (2)

Ezúttal a szerző olyan képeit válogattuk össze, ahol azon ritka pillanatoknak lehetünk tanúi, amikor őt fényképezik - ebben a bejegyzésben  vendéglátó egységekben a világ különböző tájain. Szokásunkhoz híven a jegyzeteket sem hagytuk el. Ha a címként jelölt táj, ország vagy város nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fénykép szerepel, megjelenik. Nem egy így megnyitott fejezet több képet és részletesebb leírást is tartalmaz a témában.

Albánia (2008) 

.

.

Már a hegyek között járva letérünk a főútvonalról, és hamarosan elérjük a Kék Szem forrást, melynek neve beszélő név: tényleg olyan, mint egy hatalmas kék szem. Számos legenda kering a forrásról, de hogy valamiféle mitikus erőt is tulajdonítanak a vizének jelzi, hogy albán vezetőnk több palacknyit is fogott belőle. Egyet mi is. Megittam. Nos, semmiféle különös kedvező hatását nem észleltem sem fizikai, sem pedig pszichikai értelemben. Illetve annyit mégis, hogy oltotta a szomjam. Egy kis fogadóban ültünk le ebédelni és szusszanni egyet.

.

.

Albánia (2008) 

.

.

Butrint az ókori város az ősidők óta lakott, fontos illír település volt, ahol erődítményt is emeltek. A rómaiak idején fontos hadikikötő volt. Ma romokban áll. Miután megnéztük, ebédelni megyünk. A szállodában bőséges reggelit kaptunk, nemigen vagyunk éhesek. Bár nem élek szeszes itallal, a rettentő hőség rászorított, hogy elfogyasszunk egy fél pohár hideg sört!

.

.

Albánia (2008) 

.

.

A Reiffeisen bankfiókban a nagyáruházban visszaváltjuk a maradék eurónkat, és röviden értékeljük az utat. A vezetés segítőkész, hozzáértő volt, de az ország szegény, elszigetelt, kicsiny kevés látnivalóval...

.

.

Egyiptom (1971)

.

.

Kietlen táj mindennemű élőlény nélkül - a Szahara. Amikor némelyeket a sárga irigység fog el az utazók iránt, mindig elgondolkodtat, hogy vajon tudják-e, a sok élmény mennyi fáradságba kerül. Komoly erőt és kitartást igényel. Kétségkívül azt vallom, megéri. Az útleírások nem is igen tartalmazzák az utak "befektetési" oldalát, kizárólag a nyereséget. Tehát minden kétséget kizáróan megérdemeltük barátainkkal a frissítőt. Így látott bennünket a színes kamera.

.

.

Frankfurt (1985) 

.

 .

Még kora délelőtt megérkeztünk Frankfurtba, és csak este indult a gépünk Caracasba. Volt csaknem egy teljes napunk. Nem lézengtünk, hanem a repülőtéri járattal bementünk a nagyvárosba, mely akkor az NSZK ötödik nagyvárosa volt, és lakóinak száma 3/4 millió körül mozgott. 

Tanácstalanul őgyelegtünk kicsit a városi forgatagban, majd megláttam egy padon egy hölgyet egyedül üldögélni. Elnézést kértem, és immár magyar akcentussal tördelve a nyelvet, megkérdeztem, hogy merre van az operaház, melyről oly sokat olvastam. Kérdésére elmondtam, hogy magyarok vagyunk Budapestről és Amerikába utazunk, de van egy kevés időnk, és szeretnénk kicsit körülnézni a városban. Mosolyogva felelte, hogy a nyáron egy hónapot töltött a fővárosunkban, ami nagyon tetszett neki, és ugyancsak megszerette a magyarokat. Szabadnapja van, szívesen sétál velünk a belvárosban. Örömmel fogadtuk az ajánlatát óriási szerencsének tartva azt.

.

.

Frankfurt (1985) 

.

 .

Az elegáns utcákat járva el sem akarjuk hinni, hogy a régi római települést - mely 873-tól a keleti Frank Birodalom fővárosa volt, majd királyi utóbb pedig császári koronázó város rangját viselte - a II. világháború során ugyancsak porrá bombázták. Mára már újjáépült, virágzó nagyvárossá és a pénzvilág egyik központjává vált újra. Hát ez is a kapitalizmus? Kedves kísérőnk búcsúzásul meghívott bennünket egy korsó sörre meg egy szendvicsre a Locher sörözőbe. Az emberek sietnek, futnak, kapkodnak, sokan csak állva gyűrik be az ebédet, sürget a munkatempó. Aki itt nem teljesít, gyorsan az utcára kerül, meséli vendéglátónk.

.

.

Hollandia (1986) 

.

 .

A napi hajtatott és fokozott lelkesedéstől fűtött nézgelődés után holtfáradtan zuhantunk le az első utcai székre, ahol rövid tanácsokozást tartottunk, hogy kibír-e a pénztárcánk egy pohárka környezettanulmánnyal összekötött jellemző hollandus szíverősítőt. Rászántuk magunkat, és egy pohárkára bekukkantottunk a Kelderhof Bodegába, ahol a vendégek többsége külföldi. Mennyezetét fagerendák tartják. A helyiséget piros színű lámpák világítják meg. A pincérek, hogy érdekesebb legyen, portugál torrero viseletben hordják szét a tálakat.

.

.

Izrael (1988) 

.

.

A Ginosar kibucban 700 lakó van, melyek közül 360 a dolgozó tag. A mezőgazdasági tevékenység mellett orvosi műszergyárat és szállodát építettek, hogy teljes biztonságban legyenek. "Több lábon kell állni, hogy talpon maradjunk" - mondják.

.

.

Kína (1983) 

.

 .

Sajnos én sehogyan sem tudtam az evőpálcával boldogulni, ezért szégyenszemre kénytelen voltam kést meg villát kérni. Persze nem egyedül voltam ezzel a magyar csapatban.

.

.

Olaszország (2002) 

.

 .

Ilyenkor tavasszal ez a második Riviéra! Olaszország egyik gyönyörű virágoskertje virul itt ki egész sor szállodával, sok-sok külföldi turistával. Sirmione valóságos kisváros, mely a Garda tóba benyúló földnyelven épült.

.

.

Tajvan 

.

 .

A vendéglőben nincs olyan tengeri élőlény, amit ne rendelhetne meg az idelátogató. A forgóasztalon 15-féle hal-rák-kagylóból készült ételből fogyaszthattunk, ínyencségként pedig bambuszrügyes kígyólevest tálaltak. Ez volt a legdrágább. Vezetőnk szerénynek találta az ebédet, mert - mint mondta - a kínai császár napi étkezéséhez 150 fogást tálaltak fel. A falakat, a plafont és mindent díszes kínai figurákkal tapétáztak.

.