Jugoszláviában I/1

ROKONLÁTOGATÁSON JUGOSZLÁVIÁBAN 1971-BEN

100 év!

Édesanyám 1906-ban az akkor Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Eszéken született, és itt is kezdte meg tanulmányait a német nyelvű elemi iskolában.

Az első olvasókönyvét (Lesebuch) sikerült megőrizni. Pontosan 100 esztendővel ezelőtt adták ki Bécsben. Ez volt a Fibel - német nyelven. Megannyi szál kötötte tehát anyámat Eszékhez: az iskola, a barátnői, a Dóm, melybe misére járt. A család csak Trianon után költözött Magyarországra, nevezetesen Siklósra, ahol nagyapám a MÁV-nál kapott állást.

Hányszor mesélte nekem kislánykori emlékeit már a felvidéki Szücsiben, ahová férjhez ment! És ahol én is születtem. Erre persze büszke lehetek, mert ott született a híres irodalmár, Bajza József is. Ahányszor hallottam a régi kedves történeteket, mindig hozzátette édesanyám, hogy legfőbb vágya, hogy egyszer visszalátogathasson gyermekkora városába felkeresni egykori iskoláját, a templomot és a még élő barátnőit!

Talán azt is el kell mondanom, hogy a keresztanyám, Évica néni Jugoszláviába ment férjhez, ő többször meglátogatott bennünket, és valahányszor átjött "haza", Magyarországra, mindig meghívott Eszékre, ahol családot alapított és horvát nemzetiségű férjétől két lánya is született, Zorica és Szilvi.

1971-ben elhatároztuk, hogy meglátogatjuk keresztanyámékat. A kép már megérkezésünkkor készült: bal oldalon édesanyám testvére, Szidi tánti (ő ugyancsak velünk jött), mellette vendéglátónk, Évica néni, a keresztanyám, őt követi a sorban középen édesanyám, végül a hölgyek sorát a feleségem zárja. Jobb oldalon Sztánkó, Zorica férje.

1971. augusztus 30-án reggel 5 órakor a Wartburgom menetkészen állt a nagy útra. 6 órakor mindenki indulásra kész volt! A kocsi szépen duruzsolva, könnyedén nyelte a kilométereket. A hátsó ülésen anyám és Szidike kedélyesen beszélgettek, előhozták eszéki élményeiket a régmúltból.

A határátlépés mindössze fél óráig tarthatott, villámgyorsan átestünk a vámvizsgálaton, amit a magyar és jugó vámosok együtt végeztek.