Jugoszláviában VIII/4

ROKONLÁTOGATÁSON JUGOSZLÁVIÁBAN 1971-BEN
Hazaindulunk

A Plitvicei-tavak mesés környezetében szokás volt minden évben, hogy fiatal házasulandók százai mondtak boldogító igent egymásnak egy esküvői szertartás keretében.

Nem kulisszatitok már az sem, hogy ezen a helyen forgatták Karl May Az ezüst tó kincse című regényének filmváltozatát. Itt kötött örök barátságot Old Shatterhand és Winnetou, az apacs.

És ha már a szokásoknál tartunk, nem esett szó a konyhájukról, mely ételeivel ugyan utunk során csak ritkán éltünk, s nem is barangoltuk be a teljes országot, csak egy-két helyet látogattunk meg. Az ételek elkészítési módja tehát nagyon egyszerű: sütés - olajban, roston vagy nyárson. Főzeléket rántással nem találtunk.

Zsír helyett olajat, hús helyett halat tálalnak és fogyasztanak. A különböző halfajtákat sokféle módon készítik el. Mennyire más a hal, amelyet túlszárítva vagy tikadttá lágyulva tesznek az asztalra, mint olajban frissen sütve, aranysárgára pirítva , amelyet közvetlenül a tepsiből tesz elénk a pincér.

Azért meg kell hagyni, hogy Zágráb környékének gasztronómiája sok közös vonást mutat a mienkkel - például a pulyka és a vad elkészítési módját tekintve.

Sokan sátrakban töltötték az éjszakát a tavak mellett. Este pillanatok alatt kiürült a tálból a sós, ropogós halacska, a foszlós fehér kenyér mellett jól csúszott a dalmát vörösbor.

És sajnos eljött az idő, hogy búcsút intsünk a feledhetetlen élményt nyújtó fenséges vidéknek.

Szerencsésen visszaérkeztünk Eszékre.

"Összeszedtük" édesanyámat és Szidikét, és azon az úton ahogy jöttünk, indultunk vissza is. Az autóban szinte egymás szavába vágva meséltük-beszéltük meg az élményeinket.

Jugoszlávia területe alapján a 10. az európai országok sorában. Nagyobb Angliánál, NSZK-nál. Feleakkora mint Francia- vagy Spanyolország. Méretétől függetlenül azonban különleges helyet foglal el Európa térképén, nevezetesen Nyugat szívét köti össze Kelet kapujával!