A brojlercsirkék fertőző satnyasága és törpenövési szindrómája

A BROJLERCSIRKÉK FERTŐZŐ SATNYASÁGA ÉS TÖRPENÖVÉSI SZINDRÓMÁJA (9.)

A Kistermelők Lapja előbbi számaiban ismertettünk néhány gyakoribb fertőző betegséget, melyek a csirkék felnevelése során súlyos veszteséget okoznak, alig gyógyíthatók, de megfelelő eljárásokkal – főként vakcinázással – megelőzhetők. Ezúttal is egy világszerte előforduló és már a 80-as években hazánkban is több helyen megállapított (FEHÉRVÁRI, BITAY és mtsai) és nagy veszteséget okozó – egyelőre oktanilag nem teljesen tisztázott – fertőző betegséget, az ún. fertőző satnyaság szindrómát fogjuk ismertetni, mely főként a 2-3 hetes brojlercsirkékben szedi az áldozatait.

A kórképről először 1978-ban KOUWENHOVEN írt dolgozatában számolt be, majd azóta világszerte számos szerző foglalkozott a brojlercsirkék „malabsorbtiós szindrómának” nevezett betegségével. Azért beszélünk szindrómáról, mert a satnyaság megjelölése nem egy konkrét betegségre, hanem egy tünetegyüttesre utal. (Malbsorbtiós szindróma magyarul hiányos emésztési és felszívódási tünetegyüttes.)

EGY HAZAI ESET SÁLYI ÉS GLÁVITS DOKTOROK GYAKORLATÁBÓL AZ ORSZÁGOS ÁLLAT-EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZETBŐL

Idézem: „Esetünkben 2-3 hetes életkorú pecsenyecsirkékben észleltünk fejlődésben elmaradással, csontosodási zavarral és elhullásokkal járó megbetegedést. A több egységből álló, mintegy 200.000 csirke egyidejű felnevelésére alkalmas telepen 2-3 hetes korban a csirkék fejlettsége egyenetlenné vált, mérsékelt fokú takarmányfogyasztás-csökkenés, valamint hasmenés mutatkozott. A napi elhullások száma többszörösére nőtt, majd másfél hét után csökkent. A beteg csirkéken ”lábgyengeség” mutatkozott, ezenkívül néhány állaton enyhe fejremegést, továbbá az elhullást megelőzően elfekvést, a hátrafelé nyújtott lábakkal görcsös vergődést lehetett megfigyelni. A nem egy időben letelepített, nem azonos tenyésztörzsből, sőt nem is azonos keltetőből származó állatok két különböző helyről beszerzett takarmányt fogyasztottak. A különbözőségek ellenére termelési eredményeik romlása az elhullás mértéke, a klinikai tünetek, valamint a szervi elváltozások súlyossága nagymértékben hasonló volt.”

A kórbonctani, kórszövettani vizsgálatok során a vékonybél-nyálkahártya hurutot, a csöves csontokban hiányos meszesedést, az agyvelőben ödémát, myocarditist (szívizomgyulladás), májdystrophiát és veseelfajulást találtak.

Ami a továbbiakat illeti meg kell jegyezni, hogy 5-7 hetes életkorban az ún. hasvízszindróma tömeges mértékben és arányban fordult elő.

MI OKOZZA?

A szindróma oktanának megítélésében nincs egységes vélemény. Vannak, akik a bántalom oktanában más vírusok (parvo-adeno-corona-entero-, sőt influenza vírusok) szerepét is feltételezik, de a kórkép kialakulásában tartási hibák, rossz higiéniai körülmények, a kedvezőtlen hőmérséklet, páratartalom, huzat, a rossz szállítási körülmények, fogadási viszonyok stb. is szerepet játszhatnak.

Ugyancsak szerepe lehet a takarmányozási hibáknak, mint a takarmányhiány, beltartalmi hiányosságok (pl. energia, ásványi anyagok, kalcium, foszfor, nyomelemek stb., valamint vitaminok hiányának).

De okozhatja a takarmány szennyezettsége (pl. gombatoxinok stb.) is.

A FOGÉKONYSÁG

Valamely állományban a kórokozóként megemlített vírusok a nevelés későbbi időszakában is előfordulhatnak, de idősebb állatokban már nem okoznak megbetegedést. Ugyanakkor megfelelő fertőtlenítés nélkül ugyanabba az ólba betelepített csibeállományokat megfertőzhetik.

A bántalom annál nagyobb valószínűséggel alakul ki, minél korábban fertőződnek meg a csirkék.

Úgy látszik, hogy a betegségre való hajlam is jelentős szerepet játszik. Ezt látszik igazolni, hogy a hústípusú vonalak hajlamosabbak a betegségre, mint a tojó vonalak.

Ugyancsak hajlamosít a kórkép megjelenésére a gyengített immunrendszer, az immunszuppresszív ágensekkel való fertőzöttség (csirke-anaemia, fertőző bursitis vírus stb.). Lapunkban ezekről a betegségekről részletesen szó esett a közelmúltban.

KLINIKAI TÜNETEK

1. A megbetegedett állatokra jellemző a növekedési depresszió, a csirkék a fejlődésükben visszamaradnak (fertőző satnyaság), mely akár már 4-7 napos korban is mutatkozhat, majd a második héttől kifejezetté válik. Az állomány 5-20%-a is visszamaradhat a fejlődésben

2. A megbetegedett csirkék a virémia (a vírusok megjelenése a keringő vérben) idején átmenetileg bágyadtabbak és étvágytalanok. A beteg állatok egy része fázósan összebújik, az érintett madarak begye kitágul és sok vizet isznak, amit hígan folyó hasmenés követ.

3. A hasmenés következtében a pihetollak nedvesen csapzottak.

4. A beteg állatok lába és csőre gyakran halvány, sápadt.

5. Később, a 4. hét körül a beteg állatokban a csőr és a fej aránytalanul nagy a törzs tömegéhez képest.

6. A tollasodási hibák miatt a szárny rövidebb és vékonyabb.

7. Olykor mozgászavarok is jelentkeznek, amint a gyakorlati esetben olvashattuk.

8. Gyakran csontfejlődési zavarok lépnek fel, melyek főleg 1-3 hetes korban angolkórszerű kórképben manifesztálódnak.

GYÓGYKEZELÉS

A betegség oktanának tisztázatlansága miatt csupán tüneti kezelést lehet alkalmazni. FEKETE professzor szerint az ivóvízben adott széleskörű antibiotikum és vitaminlökés enyhíti a kártételt.

DOBOS-KOVÁCS az alábbi gyógykezelési eljárást ajánlja:

1. A fázós (összebújó) állatkáknál emelni kell a környezeti hőmérsékletet.

2. A hasmenést folyadék- és ionpótlással kell kezelni (kálium stb.).

3. A gyomor- és bélműködés zavarának kezelésére kedvezőnek tartja a savanyú tej itatását.

4. Ugyancsak ajánlja a széles spektrumú antibiotikumos kezelést. A normális bélflóra kialakítására pedig probiotikumok adását javasolja.

5. Tanácsolja a vitaminkiegészítést, és itt mindenekelőtt a D₃-, E- és C-vitaminra kell gondolni.

6. Szintén jelentős javulást hozhat a nyomelemek adagolása, főként a mangán, réz, cink, jód, kobalt kiegészítéssel.

VÉDEKEZÉS

Amint láttuk, a bántalom kialakulásában fertőző vírusos és nem fertőző tartási- és takarmányozási anomáliákból eredő tényezők egyaránt szerepet játszhatnak. Miután meglehetősen összetett oktanú bántalomról van szó, a szindróma elleni védekezésben igen jelentős szerep jut a megelőzésnek.

1. Fontos feladat azon fertőző ágensek, vírusok behurcolásának a meggátlása, melyek a bántalom fellépésében, az emésztés és felszívódási szindróma kialakulásában szerepet játszanak, vagy immunszuppresszáló hatásukkal a csibék megfelelő aktív immunitását rontják. (Lásd az előbbi cikkeinket!)

2. Nagyon fontos biztosítani a csibeállomány megfelelő takarmányozását, gondoskodni kell az ásványi anyagok, nyomelemek és vitaminok ellátásáról. A takarmány nem fertőző eredetű malabsorbtiót okozhat, ha a konyhasó-koncentrációja túl magas, rossz a táplálóanyagok felszívódása nagy hőségben vagy a takarmány megvonását követő bezabálások során is.

3. Nem szabad megfeledkezni az egyszer már behurcolt kórokozó megsemmisítéséről megfelelő takarítással és fertőtlenítéssel.

4. Végül pedig meg kell említeni, hogy a fertőző ágensek közül azoktól, melyek a csirkék immunitását, védettségét csökkentik (immunszuppresszió), időben történő vakcinázásokkal is meg kell védeni az állományt, amint ezt Lapunk utóbbi számaiban levő cikksorozatból olvashattuk.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2014. októberében.)