2015. január 3., szombat

Shoppingolunk

Ezúttal a szerző olyan képei sorakoznak itt, amikor őt fényképezik - ebben a bejegyzésben  vásárlás vagy annak lehetősége közben a világ különböző helyein. Szokásunkhoz híven a jegyzeteket sem hagytuk el. Ha a címként jelölt ország vagy város nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fénykép szerepel, megjelenik. Nem egy így megnyitott fejezet több képet és részletesebb leírást is tartalmaz a témában.


.
.
Kezdődik a krujei bazársor! Persze ma sem tudom, hogy mi az a szerkentyű, mely mellett magabiztosan állok és invitálom utastársamat a bazárba. A választék miatt nem panaszkodhatunk: bőséges. Minden üzletben a Szkanderbég-konyakot ajánlják, mint nemzeti italt. Csak később derült ki, hogy sokkal drágábban, mint a nagyáruházakban. A kereskedők az árakat nemcsak lekben, de mindjárt euróban is mondják.
.
.
.
.
Benáresztől, a hindu Rómától nem messze fekszik Sarnath, ahol Buddha először tanított és ahonnan a buddhizmus elindult világhódító útjára. A település a buddhisták szent helye, itt található a kő, melybe Buddha első prédikációját részben feljegyezték.
.
.
.
.
Cahir városának egy kilátóhelyen sok emléktárggyal várják az árusok a turistákat.
.
.
.
 .
A vásárló utcában vagyunk, mely Torontó legöregebb utcája. Bemegyünk egy nagyáruházba, ahol nemcsak óriási árubőséggel találkozunk, de egy mintegy egyórás mozielőadást is láthatunk a városról, a látnivalókról és a település történetéről.
.
.
.
.
A londoni élelmiszer-üzletekben sohasem lehet megállapítani, hogy milyen évszakban járunk, mindig mindenféle gyümölcs és zöldség kapható. Rendületlenül hozzák a hajók és a repülőgépek a volt gyarmatbirodalomnak az anyaországgal máig is fontközösségben élő országaiból a szállítmányokat. De ha megkóstolod ezeket a gyümölcsöket, a legtöbből hiányzik a napsugár, a napfény íze. Bár külsőre talán mutatósabb, nem lehet a magyar almához vagy paradicsomhoz hasonlítani.
.
.
.
 .
A gazdag nagykereskedők nemcsak luxus palotákban laknak, de nagy köztiszteletnek is örvendenek. Öltözetük makulátlan tisztaságával, hófehér turbánjukkal, gondozott szakállukkal a pátriárkákra emlékeztetnek. Búcsúzóul még egyszer kimegyünk a forgalmas, mozgalmas nagypiacra! Ilyen változatos nyüzsgést, kavalkádot, egzotikumot otthon úgysem láthatunk.
.
.
.
.
A fővárosban bementem egy üzletbe. Néhány jellegzetesen mexikói emléktárgyat akartam vásárolni. Hozzászoktak a bőkezű amerikai vásárlókhoz, és nem akarnak az árakból engedni. A rutinomnak köszönhetően azért 20-25 % árengedményt sikerült elérnem.
.
.
.
 .
Pádua külvárosában az új házak között elszórtan több száz éves villák is akadnak, a néhai "nobilok" nyaralói. Egymást érik a konyhakertek és gyümölcsösök. Úgy mondják: ez Velence éléstára. Mindezek ellenére mi a pavilonban egyetlen szem gyümölcsöt sem tudtunk vásárolni, főként a turistáknak szánt emlék- és használati tárgyakkal volt tömve az üzlet.
.
.
.
.
Egy bevásárlóközpontban vagyunk. Szóhoz sem jutunk... De igyekszünk mindent megnézni és megörökíteni - még magunkat is.
.
.
.
 .
Elsétálunk a híres Montmartre-ra. A művészek a szabadban alkotnak, munkájukat lehet figyelni, képeiket megnézni és akár megvásárolni. A domb hajdan szőlőskert, ma ügyesen álcázott álromantika. A művészek kedvelt lakhelye, lépcsős, keskeny utcáin sétálva a turisták nem vonhatják ki magukat a hely különleges hangulatának hatása alól. Páratlan idegenforgalmi attrakció a Montmarte, Párizs legismertebb és talán leghangulatosabb negyede.
.
.
 .
Még dél sem volt, és már be is értünk Bukarestbe. Kilenc éve voltam itt utoljára, azóta igen komolyan fejlődött ez a város. Bizonyos vonatkozásban, tájékozódás szempontjából, itt következett az egész utazás legmelegebb része, mert elkövettem azt a badarságot, hogy térkép nélkül, csupán a kérdezősködésre támaszkodva akartam átvágni a városon. Igen kellemetlen helyzetemből mentett ki a magyar követség sofőrje, aki látva bizonytalanságaimat, rendszámomat felismerve felajánlotta a segítséget, kivezetett a városból. A külvárosban kalauzom szívességét megköszönve elbúcsúztunk, mi pedig megnéztük a kirakatokat, benéztünk a déli órák ellenére zsúfolt, hatalmas moziba, majd folytattuk utunkat a határállomás felé.
.
.
.
 .
Igaz, hogy így az üzletben felhalmozva mindez csak pénzzel mért kereskedelmi áru, de odahaza emlékburokba göngyölve már csodálatos tál, kancsó, bross, karkötő és még ki tudja mi minden...
.
.
.
.
Zug egyike Svájc legszebb épen maradt történelmi városainak. A buszunk a Kolin-platzon, a város közepén áll meg, innen járjuk be a várost. Ódon kormányzati épületek, szép polgárházak, felállított szobrok sorjázzák egymást. A nagyáruház bejáratánál átadtam a fényképezőgépemet a nejemnek. Persze nem sokáig maradunk, a mi pénzünkhöz viszonyítva minden rettenetesen drága, ahogy már tapasztaltuk utunk során előbb is.
.
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése