A Kistermelők Lapja előbbi számában olvashattunk a chlamydiákról,
a sejtek vacuolumaiban (=üregeiben) szaporodó apró
mikroorganizmusokról, melyek a baromfiállományokból olykor súlyos
veszteségeket okoznak, de az állatok fertőzöttsége nagyfokban
veszélyezteti az ember egészségét is.
Megtudhattuk,
hogy a chlamydiák a hörgőváladékban, a magzatburokban, továbbá
a porban beszáradva akár három hétig is életképes állapotban
maradhatnak, de nem nagy az ellenálló-képességük, mert a 65C-os
hő, úgyszintén a fertőtlenítő-szerek perceken belül
elpusztítják a kórokozót.
Ezúttal arról fogunk szót ejteni, hogy ezek a zoonózist
(=állatról emberre terjedő betegséget okozó) előidéző
kórokozók miként betegíthetik meg az emlős háziállatainkat,
milyen tüneteket okoznak azokban, és hogyan lehet a bántalom ellen
védekezni.
A JUHOK CHLAMYDIOSISA (olv. klamídiózis)
A háziállataink közül a leggyakoribb a juhok (kecskék)
Chlamydia-fertőzöttsége. A kórokozó a juh- és
kecskeállományokban rendszeresen, tartósan jelen van és a
bélsárral, valamint a különféle váladékokkal ürül.
Klinikai megbetegedés főként akkor jelentkezik, ha endémiásan
fertőzött állományokba fogékony, főként fiatal állatokat
állítanak be.
A chlamydiák okozta bántalom megnyilvánulhat
tüdőgyulladásban, ízület-gyulladásban
és kötőhártya-gyulladásban is, de a juhok vetélése okozza a
legnagyobb gazdasági veszteséget. A juhok fertőző eredetű
vetélésének leggyakoribb okozója ugyanis a Chlamydia psittaci.
A JUHOK CHLAMYDIÁK OKOZTA ELVETÉLÉSE
A juhállományokban időnként jelentős veszteséget okoznak a
vetélések, melyek oka sok esetben a nem megfelelő tartási,
takarmányozási körülmények.
Az utóbbi évtizedekben azonban mind többször sikerült a
tömegesen jelentkező vetéléseket, koraelléseket is valaminő
fertőző ágenssel (=kórokozóval) is összefüggésbe hozni. Ilyen
a juhok chlamydiák okozta vetélése is, amely hazánkban is
gyakori, de az egész világon el van terjedve.
A juhok chlamydia okozta vetélését először STAMP állapította
meg Skóciában 1950-ben, majd 8 évvel később, 1958-ban HAJDU és
mtsai hazánkban is megállapították a betegséget. CSONTOS doktor
szerint 1960-ban 19 fertőzött állomány volt az országban, majd
azóta ez a szám nőtt.
SÜVEGES megállapítása szerint a 80-as években a juhok vetélése
60%-ban fertőzéses eredetű volt, mely 53%-át a Chlamydia, 7%-át
pedig egyéb fertőző anyagok okozták. A betegség mostanság
világszerte előfordul.
HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZÉS?
A juhok többnyire szájon át veszik fel a chlamydiákat, de
előfordulhat aerogén (=légúti) és nemi úton való fertőződés
is.
Az elsődlegesen az emésztőcsőben elszaporodó chlamydiák a
véráram útján jutnak el a vemhes méhbe, majd tovább szaporodnak
a magzatburokban és a magzatban.
Melyek a fertőzési források?
1. A vetélt magzat.
2. A magzatburok.
3. Különösen nagy mennyiségben tartalmazza a kórokozót a
magzatvíz.
4. A bélsár. A latensen fertőzött (=lappangó fertőzés) állatok
a bélsarukkal tartósan ürítik a Chlamydiákat.
5. A kosok ondója. Nem egyszer előfordult, hogy a kosok ily módon
hurcolták be a kórokozót.
6. Hazai példa is van arra, hogy a közös legelőterületen
fertőződtek az állatok, vagy éppenséggel az egymáshoz átjáró
juhászok közvetítették a fertőzést.
A vetélés után tartós átvészeléses immunitás, védettség
alakul ki, ezért az anyák többnyire csak egyszer vetélnek. Ami
azonban a gyakorlat számára nagyon fontos, hogy ezek az állatok
tartósan Chlamydia-hordozók maradnak. Ezzel is magyarázható, hogy
a klinikai tünetekkel járó megbetegedések főleg akkor alakulnak
ki, ha fertőzött állományokba fogékony fiatal állatokat vagy
vemhes juhokat, kecskéket állítanak be.
TÜNETEK
Többnyire a vetélést megelőzően étvágytalanság, bágyadtság,
olykor hüvelyfolyás jelentkezik. Máskor a magzat életképtelen,
tehát élve jön ugyan a világra, de hamarosan elpusztul. A
vetélést követő napokban a hüvelyből vörhenyes színű,
zavaros váladék ürülhet.
Olykor
a magzatok rohadtak, bűzösek voltak, és az elhalt magzatokat a
tolófájások gyengesége vagy hiánya miatt csak manuális (=kézzel
végzett beavatkozás) segítség útján lehetett eltávolítani
(MIHÁLKA).
A magzatburkok többnyire a magzattal együtt eltávoznak, de
előfordulhat a magzatburok visszamaradása is.
Az anyák többnyire a vemhesség utolsó 2-3 hetében vetélnek!
HOGYAN VÉDEKEZZÜNK?
1. A tömeges fertőzés megelőzés céljából a vetélt anyákat
2-3 hétre el kell különíteni.
2. A vetélt magzatokat és magzatburkokat meg kell semmisíteni.
3. Az elletőaklokat rendszeresen fertőtleníteni kell.
4. Egyesek javasolják a betegek és a még le
nem ellett anyák parenterális (=injekciós) gyógykezelését 3-5
napig tetraciklinekkel.
5. A betegség megelőzése érdekében fontos az állatok
keveredésének az elkerülése, a ragályfogó tárgyakkal történő
fertőződés lehetőségének a kiiktatása és az indokolatlan
személyforgalom megszüntetése.
VAKCINÁS OLTÁSSAL MEGELŐZHETŐ
Az oltóanyag kiválasztása és az oltás lebonyolítása a kezelő
állatorvos feladata. Példaként ezúttal a hazai forgalomban levő
PHYLACLAM vakcina alkalmazásának módját ismertetjük.
Az oltóanyag a juhok chlamydiák okozta
vetélése elleni aktív védettség kialakulására szolgál.
A vakcina a bőr alá oltva alkalmazandó, állatonként egy
milliliter adagban. Az oltást 2 alkalommal kell elvégezni 4-6 hetes
időközzel. Mivel a megfelelő védettség a második oltást
követően legalább 6 hét múlva alakul ki, az első oltást a
termékenyítés (fedeztetés) előtt, a másodikat pedig utána
javasolt adni. A korábban már vakcinázott anyákat a következő
tenyészidényben elegendő egy emlékeztető oltásban részesíteni.
Valamennyi állatot ajánlatos évente újra vakcinázni.
Oltani kell, mégpedig kétszer egymás után, az állományba
idegenből behozni szándékozott valamennyi állatot is. A
vakcinázás a klinikai tünetek megelőzésére alkalmas, tudni kell
azonban, hogy a vakcinázott juhokban a chlamydiák megtelepedhetnek
és főként a bélsárral ürülhetnek, és fertőzési forrásként
szolgálhatnak.
JUHOK CHLAMYDIÁK OKOZTA TÜDŐGYULLADÁSA
Bár leggyakrabban a vetéléses kórforma jelentkezik, főként a
fiatal, akár néhány hetes bárányokban a chlamydiák többnyire a
téli nedves időjárásban vagy hiányos tartási körülmények
során súlyos tüdőgyulladást idézhetnek elő, amelyhez gyakran
ízületgyulladás, kötőhártya-gyulladás és hasmenés is társul.
Akár nagyobb számú elhullás is bekövetkezik
a hiányos föcstejellátás során, többnyire az iker vagy
mesterségesen nevelt bárányoknál, ha baktériumos szövődmények
(pl. pasteurellák) súlyosbítják a bántalmat.
A gyógykezelés széles hatású antibiotikumokkal és
szulfonamidokkal történhet, de ez már a kezelő állatorvos
feladata.
A SZARVASMARHA CHLAMYDIÓZISA
A szarvasmarha állományok Chlamydia psittaci fertőzöttsége
széles körben világszerte előfordul. Ami a hazai elterjedtségét
illeti, a néhány évvel ezelőtt különböző állományokból
származó vérminták vizsgálata során 31-35%-os fertőzöttséget
találtak a kutatók (VARJU-ÁLDÁSY).
A FERTŐZÉS
A fertőzés rendszerint a szájon át történik a kórokozó
felvételével, majd a chlamydiák bejutva a bélcsatornába, a
bélhámban szaporodnak el és többnyire tünetmentes fertőzést
okoznak. Eközben azonban a bélsárral, ritkábban egyéb
váladékokkal ürítik a kórokozó chlamydiákat, és fertőzési
forrásul szolgálnak. A kórokozó a vérárammal különböző
szervekbe jutva idézi elő a klinikai tüneteket. A fertőzött
bikák az ondójukkal is terjeszthetik a chlamydiákat.
A betegség az állatok korától,
ellenálló-képességétől, a fertőző vírus virulenciájától,
a tartási-takarmányozási körülményektől függően igen
változatos tünetekben és súlyosságban manifesztálódhat
(=érvényesül).
Nevezetesen a bántalom jelentkezhet vetélésben, tüdőgyulladásban,
ízületi gyulladásban, agy- és gerincvelő-gyulladásban,
némelykor azonban csak coniunctivitis (=a szem
kötőhártya-gyulladása) formájában lép fel. Meg kell jegyezni,
hogy az egyes kórformák külön-külön és egymással kombinálva
is előfordulhatnak, nemegyszer pedig a vírusos, baktériumos
szövődmények súlyosbíthatják a bántalmat.
A SZARVASMARHA CHLAMYDIÁK OKOZTA VETÉLÉSE
A vetéléssel járó kórformát először Kaliforniában írták le
a szarvasmarhák járványos vetélése néven. Azóta azonban a
kórforma világszerte előfordul.
Elsősorban azok az idegen környezetből származó vemhes üszők
vetélnek el, melyeket fertőzött állományokba állítanak be. A
tapasztalatok azt mutatják, hogy a vetélések aránya általában
5-10%-ra tehető.
A vemhes állatok a vemhességük utolsó
harmadában vetélnek el, de az is előfordul, hogy a fertőzött
állatok kihordják ugyan a magzatot, de gyenge életképességű
vagy éppenséggel életképtelen borjút hoznak a világra.
Nagyon gyakran visszamaradnak a magzatburkok és olykor mastitis
(=tőgygyulladás) is kialakulhat, amikor a tejben is megjelenhetnek
a chlamydiák.
A magzatburkok gyulladásosak, a magzat hasüregében nagyobb
mennyiségű folyadék van, a bőr alatti kötőszövet ödémás. A
máj duzzadt, abban gyulladásos elhalásos vagy csupán gyulladásos
gócok vannak.
Amint arról már szó esett, a bikákban a chlamydiák bejuthatnak a
herékbe, a mellékherékbe és az ondóhólyagba is. Ily módon
nemcsak a fertőzés lehetősége áll fenn, de következménye lehet
az ondó minőségének a romlása is.
CHLAMYDIÁK OKOZTA TÜDŐGYULLADÁS
A bántalom főként az intenzíven tartott borjak között
szórványosan és félheveny formában mutatkozik. Főként több
helyről származó borjak összekeverése során a chlamydiák
passzálódására van lehetőség, és ez a virulens törzsek
kiválogatódásához és felduzzadásához vezet.
Az is előfordulhat, hogy a fertőzöttség nem jár klinikai
tünetekkel, tehát latens formában manifesztálódik, és csak a
vágóhídon észlelik a tüdő elülső lebenyében a hurutos
tüdőgyulladásra utaló fertőzöttséget.
Főként télen, a hideg, párás istállóban zsúfoltan tartott
állatokban a bántalom súlyos formában mutatkozhat. Ilyenkor a
betegek lázasak, köhögnek, orrfolyásuk van, kondíciójuk
leromlik.
A légzőszervi tünetekhez gyakran társul az ízületek heveny
gyulladása, amikor a beteg ízületek megduzzadnak, fájdalmasak.
A betegek többsége 2-3 hét alatt meggyógyul, kedvezőtlen
higiéniás körülmények között azonban baktériumos szövődmények
alakulnak ki (mikoplazmák, pasteurellák), melyek súlyosbítják a
bántalmat.
FIATAL ÁLLATOK AGY-GERINCVELŐ-GYULLADÁSA
A bántalom főként a fél évnél fiatalabb borjakban lép fel, de
ritkábban és szórványosan az 1-2 éves állatokban is előfordul.
Tünetei: Lázas állapot mellett izzadás, bőséges nyálzás,
szapora légzés, orrfolyás, enyhe hasmenés mutatkozik.
Egyes állatok ezt követően meggyógyulnak,
másokon azonban idegrendszeri tünetek fejlődnek ki, feszes járás,
körbemozgás, tipegés.
Az idegrendszeri tüneteket mutató állatok jelentős része 10-14
napon belül elhullik, mások átmeneti lesoványodás után néhány
hét alatt meggyógyulnak.
MI A TEENDŐ?
A betegség megelőzését illetően az általános járványvédelmi
szabályokat kell betartani, melyekről az előbbiek során, a juhok
megbetegedésének ismertetésekor olvashattunk.
Mindenekelőtt nagyon fontos, hogy kerüljük az állományok
összekeverését. Ugyancsak ajánlatos a vemhes üszőket egy
csoportban leelletni, és nem szabad összekeverni a többször
ellett tehenekkel.
A bántalom fellépésekor a betegeket célszerű elkülöníteni és
5-7 napon át parenterálisan tetraciklinekkel kezelni. A vetélteket
lokálisan (=helyileg) is kezelni kell (méhbe helyezett
antibiotikumokkal stb.) az állatorvos utasítása szerint.
A gyógykezelés megszünteti, vagy legalábbis csökkentheti a
kórokozó-ürítés mértékét.
Az előbbiekben olvashattuk, hogy a chlamydiák a tejben is jelen
lehetnek, ezért a beteg tehenek tejét a gyógyulásukig csak
forralva, állatok etetésére szabad felhasználni. Az egész
állomány tejét célszerű pasztörizálni.
A MACSKÁK CHLAMYDIOSISA
Igaz, hogy a Chl. psittaci okozta fertőzés ritkábban más
háziállatfajokban is előfordul, így a házinyúlban, a lóban és
a kutyában, de az emberi fertőződés szempontjából nagyon fontos
a macskák chlamydiózisa, mely sokszor súlyos klinikai tünetekkel
járó és olykor hosszan lezajló bántalom. Hazánkban BEREGI
állapította meg első ízben a bántalmat 1993-ban.
A macskák kötőhártya-gyulladását az esetek 30%-ában chlamydiás
fertőzés következményének tartják.
A BETEGSÉG TÜNETEI
Előre kell bocsátani, hogy a macskák rendszerint egymástól
aerogén (=légutakon át) úton fertőződnek, és a lappangási idő
3-5 nap.
Kezdetben enyhe savós kötőhártya-gyulladás alakul ki, amely
gyakran egyoldali, majd hamarosan mindkét szemre kiterjed. A
kötőhártya kipirult, duzzadt, fájdalmas.
Elhúzódó esetekben a kötőhártya-gyulladás gennyessé válik, a
szemhéjak összetapadnak, a pislogóhártya (=harmadik szemhéj,
mely a belső szemszögletben nyitott szemrés mellett keskeny,
félholdszerű hártya alakjában tűnik elénk) előesik.
Sokszor orrfolyás, tüsszögés, köhögés is észlelhető, az
állat lázas lesz, olykor hörgőhurut és akár tüdőgyulladás is
kialakulhat. Kezeletlen esetekben a betegség hetekre elhúzódik,
miközben az embert is fertőzheti.
VÉDEKEZÉS
A macskák részére kifejlesztettek olyan kombinált oltóanyagot,
amely a macskanátha és a fertőző gyomorbélgyulladás mellett a
Chlamydia psittaci okozta fertőzés kivédésére is szolgál. Ilyen
pl. a FEL-O-VAX IV. vakcina.
A macskakölyköket legkorábban 8-10 hetes korban kell oltani, majd
az oltást 3-4 hét múlva kell megismételni. A továbbiakban évente
egy emlékeztető oltást ajánlatos végezni.
A HÁZINYÚL CHLAMYDIOSISA
A chlamydiózis a házinyúlban – a klinikai megbetegedést
illetően – ritkán előforduló bántalom, a tünetmentes
fertőzöttség azonban aránylag gyakori.
A kórokozóval általában szájon keresztül, esetleg a légutakon
át fertőződnek a nyulak, majd a bélcsatornában elszaporodott
chlamydiák bekerülhetnek a különféle szervekbe, mint a tüdő,
máj, vese, agyvelő stb., ahol gyulladásos elváltozást hoznak
létre.
A bélbeli elváltozásokhoz tüdőgyulladás, heveny savós
orrgyulladás és heveny kötőhártya-gyulladás is csatlakozhat.
Akár vetélés és magzatelhalás is előfordulhat.
A gyógykezelés széles hatósugarú antibiotikumokkal történhet,
amint arról az előbbiek során már szó esett.
A CHLAMYDIÁK AZ EMBER EGÉSZSÉGÉT IS VESZÉLYEZTETIK
A betegség tünetei: Többek között lázas állapot, rossz
közérzet, fejfájás, hányás, végtagfájdalmak, de súlyosabb
esetben tüdőgyulladás is kialakulhat.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2004. decemberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése