HOGYAN
VÉDEKEZZÜNK A SALMONELLÁK OKOZTA „ÉLELMISZER-MÉGEZÉSEK”
ELLEN?
Az
élelmiszerek által közvetített bakteriális megbetegedések
sorában a szalmonellózis Magyarországon a leggyakrabban előforduló
zoonózisok közé tartozik, amelynek kiemelkedő közegészségügyi
és élelmiszer-biztonsági jelentősége van, valamint komoly
gazdasági károkat okoz. Az élelmiszerek okozta szalmonellózisok
nagyarányú előfordulása az utóbbi évtizedben elsősorban a
vágóállatok, főként a baromfi és sertés szalmonella-hordozása
miatt következett be. Az istállókörnyezet, a talaj, a szennyvíz
folyamatos szennyeződése a szalmonelláknak a környezetben hosszú
ideig tartó túlélése, a feldolgozási és konyhatechnikai
hiányosságok teremtik meg az állatok az állati eredetű
élelmiszerek, valamint az ember fertőződési lehetőségét.
A
szalmonellózis nemcsak hazánkban, de a fejlett országokban is az
emberi gastroenterális fertőzések (gyomor- és bélgyulladás)
leggyakrabban megállapított okozója. A fő fertőzési forrásként
az állati, valamint az állati eredetű élelmiszerek szerepelnek.
A
hazai szalmonellózisra vonatkozó adatokat 1959 óta gyűjti a
Közegészségügyi Szolgálat, mely szerint a humán (emberi)
szalmonellózisos esetek száma 1959-1996 között folyamatosan nőtt.
Példaként említem meg, hogy az Országos Epidemiológiai Központ
adatai szerint 1994-ben 19055, 1996-ban már 28046 emberi
megbetegedést regisztráltak. A szalmonellózis miatt a halálesetek
aránya 1967-2000 között 0,08% volt, mely 60,3 %-a a 60 évnél
idősebbek esetében, 13,8 %-a pedig a csecsemők között fordult
elő.
Bizonyára
tanulságos lesz megjegyezni, hogy az 1972-1980 között regisztrált
szalmonellózisok vizsgálata során a járványok terjesztőiként
27-27 %-ban húskészítmények, illetve tojástartalmú, nem kellően
hőkezelt ételek szerepeltek, utóbb azonban az 1997 és 2000 között
végzett vizsgálatok során a tojástartalmú ételek miatt
bekövetkezett kóros esetek aránya közel 60 %-ra nőtt, módosult.
A
SZALMONELLÓZISRÓL RÖVIDEN
A
Szalmonella csoportba tartozó baktériumok világszerte
előfordulnak, az emberek és az állatok ürülékével terjedve a
környeztet is szennyezik. Meleg, nedves környezetben főként
állati eredetű termékekben és váladékokban az élő szervezeten
kívül is elszaporodnak.
A
szalmonella-bacilusokkal fertőzött paratífuszban megbetegedett
állatok közvetlen érintkezés útján is megfertőzhetik az embert
(állattartót, állatorvost stb.) és társaikat is, de az ember
leggyakrabban a szalmonellákkal fertőzött állati eredetű
élelmiszerek (hús, tej, tojás) elfogyasztása útján betegszik
meg.
A
szalmonellák megbetegíthetik az embert, de ezen kívül betegséget
idézhetnek elő a legkülönfélébb emlős- és madárfajokban, sőt
egyes hidegvérű állatokban (kagylókban, csigákban, halakban
stb.) is.
Az
emberi fertőzések előfordulásában jelentős szerepűek a
szalmonellákkal szennyezett élelmiszerek, ezért a fertőzés
közvetítésében jelentős szerepet játszhatnak az egerek,
patkányok, sőt legyek, szúnyogok, kullancsok is, amelyek passzív
szállítói lehetnek a szalmonelláknak.
A
szalmonellák ellenálló képessége nem nagy! Már perceken belül
elpusztulnak 70°C hőmérsékleten vagy a szokásos fertőtlenítő
szerekkel. Ugyanakkor a bélsárban, vizeletben, tejben, különféle
ételekben, szennyvizekben 1-2 hétig is életben maradhatnak.
Fertőzött takarmányokban (húsliszt, halliszt stb.) hónapokig
megtartják fertőzőképességüket.
A
SERTÉS SZALMONELLÓZISÁRÓL
Sok
esetben nincs is szükség a kórokozó behurcolására, mert számos
állat bélcsatornájában jelen vannak a szalmonellák anélkül,
hogy bármiféle bajt okoznának. Hazai adatok szerint a sertések
20-30 százalékának bélsara fertőzött szalmonellákkal.
Az
állatok nemcsak beteg vagy fertőzött társaik ürülékétől
fertőződhetnek, hanem a különféle ragályfogó tárgyak,
úsztatók, tavak és folyóvizek, szennyvíz, sőt a madarak és
rágcsálók is közvetíthetik a fertőzést. Súlyos veszélyt
jelentenek a kórokozókkal szennyezett import takarmányok
(húsliszt, halliszt), sőt a vágóhídi hulladékok is. A
szalmonellák túlnyomó többsége az embert és állatot egyaránt
veszélyezteti.
A
SERTÉS MEGBETEGEDÉSE
A
baktériumhordozó állatok anélkül ürítik a kórokozókat, hogy
maguk is megbetegednének, bennük a szalmonellák a beleken kívül
főként az epehólyagban, májban, lépben, vesében is gyakran
kimutathatók. Sertésvágások során, ha nem tartják meg a
higiéniás szabályokat, a kórokozók a fogyasztásra kerülő húst
és húskészítményeket is megfertőzhetik „rákenődéssel” -
az ember egészségét is veszélyeztetve.
Súlyos
veszélyt jelent emberre és állatra is a fiatal sertések heveny
paratífusza, amit többnyire a Salmonella cholerae suis idéz elő.
A hajlamosító hatásokra (pl. hideg, nedves környezet stb.)
vérfertőzés alakul ki, a malacok lázasak, bágyadtak,
étvágytalanok, a bőrük lilásan elszíneződik. Olykor hasmenés
észlelhető, elhúzódó esetben pedig ízületi gyulladás vagy
tüdőgyulladás is előfordul. A betegségből kilábalt állatok
tartós baktériumürítők lehetnek.
AZ
EMBER MEGBETEGEDÉSE
A
zoonózisok közé sorolható emberi megbetegedést leggyakrabban a
beteg vagy tünetmentesen ürítő állatból származó fertőzött
ételek okozzák (disznósajt, töltelékek, tojásos készítmények,
fagylalt stb.). Nem megfelelő higiéniás viszonyok között
számolni kell az élelmiszerek utólagos fertőzésével is (egér,
patkány, legyek, rákenődés stb.).
Embernél
1-3 napos lappangás után gyorsan fokozódó hasi „gyomor-bélgörcsös
állapot”, hőemelkedés, esetleg borzongás, hányás, hasmenés
lép fel, olykor fejfájás, láz, rossz közérzet támad.
HOGYAN
VÉDEKEZHETÜNK?
1.
Sertésvágás során a hús higiénikus feldolgozása útján.
2.
Tilos kényszerből levágott állat húsát készítményekhez
felhasználni.
3.
Ügyelni kell, hogy a hús epével, béltartalommal ne érintkezzen.
Tudni kell, hogy a fertőzés fokozottabb, ha tölteléket készítünk.
Minél tovább áll a töltelék szobahőmérsékleten, annál
veszélyesebb a fertőződésre.
4.
A gasztrofol ételeket is fel kell forralni fogyasztás előtt!
5.
Az alapos sütés-főzés során elpusztulnak a szalmonellák. A
disznósajtot addig kell főzni, amíg a belseje is eléri a 70°C-ot!
A lángol kolbászt is ajánlatos sütve vagy főve fogyasztani.
Megjegyzem, az ételmérgezést okozó töltelékek között első
helyen áll a disznósajt. Oka, hogy nem főzik át eléggé!
6.
Ügyelni kell arra, hogy az egerek, patkányok stb. ne fertőzzék be
az élelmiszereinket.
A
BAROMFISZALMONELLÓZIS SZEREPÉRŐL
Hazánkban
a felmérő vizsgálatok során 2005-ben a házityúk
tenyészállományok 6%-a volt szalmonellákkal fertőzött, a
brojlerállományokra vonatkozóan pedig a gazdaságok 65,8%-a
bizonyult fertőzöttnek.
Miután
a húsok higiénikus feldolgozásáról az előbbiek során már
szóltunk, ezúttal a tojások fertőzéskiváltó szerepéről
(cukrászat stb.) és a védekezés lehetőségeiről kell szót
ejteni. Előre kell bocsátani, hogy a tojás fertőződhet: a beteg
állatban, feltöréskor és a szakács kezétől.
HOGYAN
VÉDEKEZHETÜNK A SZALMONELLÁS FERTŐZÉS ELLEN?
1.
Ajánlatos tiszta, friss, ép tojást vásárolni, és a feltörés
előtt megmosni, hogy a szennyeződéstől mentesítsük. Tudni kell,
hogy a mosott tojás hosszabb ideig nem tárolható!
2.
A nyers héjas tojás frissessége a vízbemerítéssel
ellenőrizhető, ugyanis a friss tojás lemerül.
3.
Repedt, törött héjú tojás nem használható étel készítésére,
nem tárolható.
4.
A nyers tojásból készült ételeket (pl. rántotta stb.) addig
kell sütni-főzni, amíg a maghőmérsékletük eléri a 70°C-ot.
5.
Leggyakrabban a kacsatojás fertőződik, ezt tehát hosszabb ideig
kell hőhatásnak kitenni, üzemi konyhákon pedig tilos a
felhasználásuk.
6.
Az utófertőzés lehetőségét ki kell zárni (egér, patkány,
legyek stb.).
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2015. februárjában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése