A clostridiumok által okozott betegségek I.
A JUHOK ÉS KECSKÉK ENTEROTOXAEMIÁJA SÚLYOS VESZTESÉGET OKOZÓ BÁNTALOM
A clostridiumok által okozott betegségek II.
A SZOPÓSMALACOK FERTŐZŐ ELHALÁSOS BÉLGYULLADÁSA
BÁRÁNYVÉRHASSTRUCK
A clostridiumok által okozott betegségek III.
A HÁZINYÚL HASMENÉSE A LEGGYAKORIBB BÁNTALOMA BAROMFI FEKÉLYES BÉLGYULLADÁSA
A clostridiumok által okozott betegségek IV.
A baromfiak gangraenás bőrgyulladása
A clostridiumok által okozott betegségek V.
A baromfi botulizmusa
A clostridiumok által okozott betegségek VI.
A BOTULIZMUS AZ EGYIK LEGSÚLYOSABB ÉTELMÉRGEZÉS
A JUHOK ÉS KECSKÉK ENTEROTOXAEMIÁJA SÚLYOS VESZTESÉGET OKOZÓ BÁNTALOM
A clostridiumok által okozott betegségek II.
A SZOPÓSMALACOK FERTŐZŐ ELHALÁSOS BÉLGYULLADÁSA
BÁRÁNYVÉRHASSTRUCK
A clostridiumok által okozott betegségek III.
A HÁZINYÚL HASMENÉSE A LEGGYAKORIBB BÁNTALOMA BAROMFI FEKÉLYES BÉLGYULLADÁSA
A clostridiumok által okozott betegségek IV.
A baromfiak gangraenás bőrgyulladása
A clostridiumok által okozott betegségek V.
A baromfi botulizmusa
A clostridiumok által okozott betegségek VI.
A BOTULIZMUS AZ EGYIK LEGSÚLYOSABB ÉTELMÉRGEZÉS
A CLOSTRIDIUM OKOZTA
BETEGSÉGEK VII.
Előbbi bejegyzéseinkben
olvashattuk, hogy a Clostridium baktériumok, ezek a spórákat
termelő, pálcika alakú mikroorganizmusok súlyosan mérgező
toxinokat termelnek, és nemcsak a háziállatainkat, de az embert is
megbetegíthetik. A külvilágban nagyon széles körben
előfordulnak, hisz természetes előfordulási helyük a talaj, az
állati és emberi ürülék stb.
Azt is megtudtuk, hogy a
Clostridium botulinum toxinja az eddig ismert leghatásosabb szerves
méreg, mely akár egészen csekély mennyiségben az élelmiszerekbe
kerülve a súlyos ételmérgezést, a botulizmust okozza.
Ezúttal ismét egy nagyon
veszélyes toxint termelő és nagyon gyakran halálos megbetegedést
okozó clostridiumról, nevezetesen a Clostridium tetaniról fogunk
szót ejteni, mely mérge megbetegítheti az emberen kívül a lovat,
a szarvasmarhát, a kiskérődzőket, a sertést és a hősevőket
is.
A TETANUSZ
A tetanusz a reflexingerlékenység
fokozódásában és az izmok merev görcsében megnyilvánuló
betegség, melyet a sebek mélyébe jutott és ott elszaporodott
Clostridium tetani nevű baktérium által termelt exotoxin
(méreganyag) idéz elő.
Amint az előbbiekben már
említettem, háziállataink közül a legérzékenyebb iránta a ló,
majd a kiskérődzők, így a juh és a kecske, a szarvasmarha, a
sertés és végül a húsevők, a kutya és macska.
A madarak ellenállnak a toxinnal
szemben, de az ember is megbetegedhet. Tudni kell, hogy a bántalom
állatról állatra vagy állatról emberre nem terjed, tehát nem
zoonózis.
Mielőtt ezt a clostridiumok
által előidézett komoly betegséget, a tetanuszt, annak
kialakulását, oktanát, a bántalom tüneteit, a gyógykezelés és
a megelőzés lehetőségeit részletesebben ismertetném, bizonyára
tanulságos lesz, ha a számos eset közül, mely a praxisomban is
előfordult, ismertetek egyet a közelmúltból, mégpedig egyik
Olvasónk tudósítása és kérdése kapcsán.
Karcagról hívott fel
elkeseredetten egy Olvasónk, és elmondta, hogy egy értékes,
hétéves kancája – számára nem teljesen érthető előzmények
után – elhullott tetanuszban.
Az állatorvosi vizsgálat és
tájékoztatás óta nagyon okolja saját magát is, mert mikor a ló
szegbe lépett, nem kért állatorvosi segítséget, mert három nap
múlva megszűnt a sántaság, és úgy látszott, hogy magától meg
is gyógyult a jószág.
De mi is történt valójában?
Amikor szegbe lépett a ló egy könnyű fuvar során és egyszeriben
nagyon súlyosan sántítani kezdett, megnézte a patáját, és
azonnal kihúzta onnan a szeget. Ezt követően már csak bicegett az
állat, így hazahajtotta.
Otthon a patát alaposan
megtisztította, és pálinkával fertőtlenítette. Három napos
pihenő után a ló már nem sántított, könnyebb munkára be is
fogta gondolván, hogy rendbe jött.
Alig egy hét múlva egy
vasárnapi pihenő után a ló nem nagyon akart enni, nehézkesen
rágott, és kicsit mereven tartotta a fejét. A máskor nagyon
szófogadó, élénk állat alig akart kijönni az istállóból, és
már néhány lépés után feltűnt a feszes járása. Először
mirigykórra gondolt a gazda, amiben a másik lova nemrégiben a
hideg, esős idő beköszöntével megbetegedett.
E tünetek láttán azonnal
hívott állatorvost, aki tetanuszt állapított meg. Teljes
nyugalmat rendelt el, majd néhány napig injekciózta is a lovat, de
az állat napról napra rosszabbul lett, a nyakát mereven tartotta,
és egyáltalán nem tudott nyelni, végül elhullott.
Az állatorvos azt mondta, hogy a
szeg okozta a bajt, és akkor fertőződött meg a tetanusz
bacilusokkal, melyek a mérget termelték annak ellenére, hogy az
állat időközben már tünetmentessé vált, vagyis gyógyultnak
látszott.
Az állatorvos szerint a szeg
kihúzásakor egy alapos sebkezelésre és tetanusz elleni injekcióra
lett volna szükség még a méreg felszívódása előtt. Azt is
mondta, hogy a betegséget oltással, vakcinázással meg is lehetett
volna előzni.
Olvasónk amellett, hogy magát
okolja a tudatlanságáért, nem érti, hogy a ló néhány nap alatt
teljesen egészségesnek látszott, úgy tűnt, hogy meggyógyult,
evett, ivott, dolgozott, akkor pedig miként következhetett be
egyszeriben a már gyógyíthatatlan baj, és a számára nagyon
nehezen pótolható veszteség? A gazda kérte is a betegség
részletesebb ismertetését.
Miután a tetanusz végzetes
következményekkel járó és ha megjelentek a klinikai tünetek,
már nehezen és ritkán gyógyítható bántalom, bizonyára
közérdeklődésre tarthat számot a betegség kiváltó okait,
tüneteit és főként a védekezés, megelőzés lehetőségeinek
ismertetése úgy az ember, mint a hasznos háziállataink
vonatkozásában.
TÖRTÉNET
A tetanuszos izommerevedés
összefüggését a központi idegrendszer fokozott
ingerlékenységével már a XVIII. században felismerték, okát
pedig abban látták, hogy a tetanusz általában sebfertőzéses
bántalom lévén a perifériás idegek bántalmazottsága reflexes
úton váltja ki a merevgörcsöt.
Minthogy azonban a betegség
némelykor kimutatható sérülése nélkül jelentkezik, arra is
gondoltak, hogy hol meghűlés, hol pszichés izgalmak is képesek a
dermedést előidézni.
Világossá vált a betegség
fertőződéses eredete, amikor CARLE és munkatársai (1884)
tetanuszban meghalt emberektől származó gennynek illetve kerti
földnek állatokba oltásával kísérletesen is előidézték a
betegséget.
Három esztendővel később egy
kutatónak, KITASATÓ-nak sikerült első ízben a betegség okozóját
is kitenyésztenie, majd néhány évtized múlva (nevezetesen
1925-ben) a kutatók hatékony védőoltási módszereket is
kidolgoztak e veszedelmes kór, a tetanusz megelőzésére.
MI OKOZZA?
A betegség okozója a
Clostridium tetani, egy pálcika alakú, csillangós baktérium, mely
a talaj felületes rétegeiben – különösen jól trágyázott
talajban – majdnem mindenütt előfordul – részben bacilus,
főként azonban spóra alakjában.
A kórokozó az állatok és az
ember bélcsatornájában szaporodik el, és a bélsárral a
külvilágra jutva spórázásnak indul, majd ilyen formában hosszú
időn át fertőzőképes állapotban marad. A tetanuszbaktérium
vegetatív alakja könnyen elpusztítható – akár 10 %-os
klórmésszel is, de a spórák nagyon ellenállók.
A betegséget valójában a
tetanusztoxin okozza, egy rendkívül erélyesen ható méreg, mely
az izmok fokozatosan súlyosbodó merevgörcsét, majd végül a
légzőizmok bénulását és az állat kimúlását okozza.
Óhatatlanul felvetődik a
kérdés, hogy vajon a bélcsatornában levő nagyszámú
tetanuszbaktérium miért nem okoz betegséget. Egyszerűen azért,
mert a toxin szájon át hatástalan, és csak parenterálisan (az
emésztőcsövön kívüli módon) képes betegséget előidézni.
A TETANUSZTOXINRÓL
A klinikai tünetekben
megnyilvánuló betegséget a tetanuszbaktériumok által termelt
méreganyag, a tetanusztoxin okozza. A tetanusztoxin a
botulinumtoxinok után a leghatékonyabb méreg.
A tetanusztoxin egy hőérzékeny
fehérje, mely 65 °C-on percek alatt inaktiválódik ugyan, és egy
rendkívül erélyesen ható baktériumméreg. Hangsúlyozom azonban
(ahogy már arról szó esett), szájon át adva hatástalan.
A seb mélyén elszaporodó
baktérium által termelt toxin egyrészt a mozgató idegpályák
mentén, másrészt a nyirok- és véráram útján a központi
idegrendszerbe jut, majd onnan az egész szervezetbe szétterjedhet.
A toxin hatása a motoros
idegvégződéseken érvényesül, következésképpen a motoros
(mozgató) idegsejtek fokozott ingerlékenységét idézi elő. Ennek
következménye az, hogy a megbetegedett mozgató idegsejtekben már
a legcsekélyebb – rendes körülmények között a küszöbérték
alatt fekvő – ingerekre is igen fájdalmas, görcsös állapot
(merevgörcs=tetanusz) fejlődik ki.
Az idegrendszerben egyre nagyobb
mennyiségben felhalmozódó toxintömegek mind nagyobb területen
betegítik meg a mozgató idegsejteket, következésképpen a
kezdetben csak egyes izmokra vagy izomcsoportokra szorítkozó
görcsös állapot általánossá válhat, majd végül a
légzőközpont lebénul. Ebben az utolsó fázisban a toxin direkt
hatása mellett szerepet játszik a vérkeringés zavara is.
A fokozott reflexingerlékenyég
miatt kell a beteg állatokat sötét, csendes, lehetőség szerint
minden ingerhatástól mentes környezetben elhelyezni.
A toxinhatást tekintve a
tetanusz kétféle alakját különböztetjük meg: nevezetesen a
leszálló formát, amikor a kóros folyamat a fej izmain kezdődik
és a nyak, majd a törzs izmain át folytatódik a végtagokba. A
másik formája pedig a felszálló alak, vagy más szóval a helyi
forma, amely a sebzéssel szomszédos végtagizom görcsével
kezdődik, és innen kúszik felfelé a törzs, a nyak és végül a
fej izmaira, hacsak az állat időközben el nem hullik.
De vajon mi a gyakorlati
jelentősége a két kórforma elkülönítésének? Ennek a
kórjóslat (a betegség várható kimenetele) szempontjából van
gyakorlati jelentősége, ugyanis a felszálló kórforma kórjóslata
sokkal kedvezőbb.
KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK
A sérült szövetek fertőződése
még nem okvetlenül vonja maga után a tetanusz kifejlődését.
Ahhoz ugyanis, hogy a kórokozó a fertőzés kapujában képes
legyen elszaporodni és toxint termelni, egyéb feltételekre is
szükség van.
1. A baktériumok
elszaporodásához mindenekelőtt oxigénmentes környezetre van
szükség. Éppen ezért veszélyesek a mély, szúrt sebek, amelyek
nyílása gyorsan elzáródik. Hasonlóképpen veszélyesek a zúzott
és szakított sérülések is, mert a szövetcafatok között
könnyen képződnek levegőtől elzárt zúgok.
2. Az ilyen sebzések azért is
kedveznek a betegség fellépésének, mert ezekben bőséges
táplálék áll a bacilusok rendelkezésére a véralvadék és az
elhalt szövetcafatok révén.
3. Elhalt szövetrészek
hiányában is kifejlődhet a tetanusz akkor, ha a C.tetani más
baktériumok társaságában jutott a sebbe, mert az utóbbiak között
akadhatnak olyanok (például gennykeltők), melyek a fagocitózis
(baktériumok bekebelezése) meggátlásával készítik elő a
talajt a tetanuszbaktériumok zavartalan elszaporodására.
4. A szervezet ellenálló
képességét csökkentő hatások ugyancsak elősegítik a betegség
kitörését.
5. A fiatal állatok sokkal
könnyebben betegednek meg tetanuszban, mint az idősebb társaik.
MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK
LOVAKON?
A betegség lappangási ideje tág
határok között ingadozik. Többnyire 1-2 hét, de előfordul, hogy
ennél kevesebb, máskor pedig hetekre, hónapokra elhúzódik. Ezzel
magyarázható – mint Olvasónk esetében is történt –, hogy
már zavartalanul meggyógyult a seb, melyen keresztül a fertőzés
történt, amikkor a betegség tünetekben is felüti a fejét.
A lovak esetében a klinikai kép
nagyon jellemző. Mindenekelőtt a takarmány nehézkes rágása és
lenyelése, a pislogó hártya előtűnése, valamint a mozgás
feszessége, olykor a sérült végtag izmainak a görcse hívhatja
fel a figyelmet a bántalomra.
Előrehaladottabb esetben szájzár
alakul ki, az orrnyílások trombitaszerűen kitágulnak, a
fülkagylók mereven felfelé állnak. Igen jellemző a
fűrészbakszerű állás, a merev nyak- és fejtartás, a csúcsos
áll és a zászlós faroktartás.
Az izmok deszkakeménnyé
merevednek, a légzőmozgásokat gyakran fájdalmas nyögés kíséri.
A testhőmérséklet csak a halált megelőzően emelkedik 42-43
°C-ra.
A legcsekélyebb hang- vagy
érintési inger (ajtócsukás vagy akár a légy rászállása) is
általános, fájdalmas izom-összehúzódást vált ki.
Merev fej- és testtartás, tág
orrnyílások, csúcsos áll, jellemző faroktartás
Merev fej- és testtartás, tág
orrnyílások, csúcsos áll
ORVOSLÁS
1. A legelső teendő a
merevgörcsök és az ezzel járó kínzó fájdalom enyhítése
görcsoldó stb. gyógyszerek adagolásával, mely az állatorvos
feladata.
2. Fel kell kutatni a fertőzés
kapuját vagy a sérülést, hogy a toxint termelő baktériumokat
megsemmisíthessük. A seb kimetszésével, feltárásával együtt
erélyes fertőtlenítőszereket is kell alkalmazni.
3. Ugyanezt a célt szolgálják
a néhány napon keresztül adagolt antibiotikumok is a további
toxinfelszívódás meggátlásával.
4. A vérben keringő toxin
semlegesítésére antitoxikus vérsavót ad az állatorvos 120-150
ezer egységnyi mennyiségben. Már az idegrendszerhez kötődött
méreganyag azonban nem közömbösíthető.
5. A beteg állatot a
gyógykezelés időtartamára csendes, besötétített, zavarmentes
helyen kell tartani.
6. Ha a beteg már nem képes
enni és inni, mesterséges táplálásáról is gondoskodni kell.
Mindenesetre könnyen rágható és lenyelhető takarmánnyal kell
kínálni. Naponta néhány liter vizet kell ömleszteni a végbélbe,
melybe vödrönként fél kg kristálycukrot oldottunk.
7. Időnként a végbélből a
bélsarat el kell távolítani, és a szájüreget is ajánlatos
tiszta vízzel kifecskendezni. Egyébként mindenben a kezelő
állatorvos tanácsát kell szigorúan betartani.
8. Amennyiben olyan állatot ért
komoly sérülés, melyet előzőleg már anatoxinnal védőoltásban
részesítettek, nem szükséges a drága tetanusz elleni szérum
alkalmazása, hanem elegendő az anatoxinos oltás megismétlése.
MEGELŐZÉS VÉDŐOLTÁSSAL
Olyan lovakat, melyek
használatuknál fogva gyakrabban vannak kitéve sebzésnek,
sérülésnek, vagy értékes tenyészállatok célszerű vakcinával
aktív immunitásban részesíteni. A vakcinával 6-8 hetes időközzel
kétszer egymás után kell oltani a lovakat, az immunitás 10-14 nap
után alakul ki, és egy évig tart! A csikók immunizálását 3-4
hónapos korban célszerű elkezdeni, és 2-3 éves korukig
újraoltani őket.
A tetanusz igen veszélyes
betegség, nagyon ajánlatos a bajt vakcinázással megelőzni.
A következőkben a többi
állatfaj és az ember betegségét ismertetjük.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában.)
A clostridiumok által okozott betegségek VIII.
Tetanusz 2.
Tetanusz 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése