Aujeszky-betegség

A SERTÉSEK VETÉLÉSSEL (MAGZATKÁROSODÁSSAL) JÁRÓ KÓRKÉPEI III.

AUJESZKY-BETEGSÉG

A Kistermelők Lapja előbbi számaiban olvashattuk, hogy azok a betegségek, melyek a kocák meddőségével, vetélésével, csökkent életképességű vagy éppenséggel életképtelen malacok születésével járnak (leptospirosis, Smedi-kórkép, PRRS-fertőzöttség), milyen súlyos gazdasági veszteséget és bosszúságot okoznak a hazai sertéságazatban a tenyésztőknek.

Ezúttal ismét egy olyan bántalmat (Aujeszky-betegség) fogunk ismertetni, mely hasonlóan súlyos szaporodásbiológiai zavarokat okoz, és emellett főként az újszülött és szopós malacok tömeges elhullásával idéz elő nagyon súlyos veszteségeket. Azt is olvashattuk, hogy a hazai fertőzöttség felmérésére megtörténik országosan a sertésállományok vérvizsgálata, majd annak eredménye alapján az állományok mentesítése ettől az igen komoly kárt okozó sertésbetegségtől.

EGY TANULSÁGOS ESET A GYAKORLATBÓL

Annak idején a B-i Tsz 6000 hízó kibocsátására épült, szakosított sertéstelep szolgálatát láttam el, mely az elvárt nyereséggel üzemelt, és már 5 esztendeje mentes volt a fertőző bántalmaktól, így többek között az Aujeszky-féle betegségtől is. Koratavaszi idő volt, amikor megkezdődtek a fialások, melyek 9 nap alatt lezajlottak. Közben több kocán jelentkezett étvágytalanság, láz, néhány állat esetében hüvelykifolyás és egyiken tőgygyulladás. Ekkor MMA-szindrómára gondoltunk, és okát a nemrégiben érkezett avas húsliszt etetésének tulajdonítottuk. Egy koca – néhány órás görcsös állapot után – elhullott, a többi azonban néhány nap alatt rendbe jött.

1. Csaknem a betegek gyógyulásával egyidőben két kutricában a szopós malacokon is furcsa jelenséget észleltünk. Valamennyi malac szinte mérgezésszerű gyorsasággal megbetegedett oly módon, hogy remegtek, rángatóztak, néhány teljes bénultságban feküdt, de volt olyan is, amelyik izgatottan futkozott a kutricában. Két nap alatt ebben a két kutricában az összes malac elhullott. A következőkben még 27 kutricában lépett fel a betegség, és a világra jött 401 malacból összesen 236 (58,8 %) hullott el.

A súlyos betegség fellépésekor azonnal kihívtuk az Országos Állategészségügyi Intézet szakállatorvosait, akik a laboratóriumi vizsgálattal is megerősítve Aujeszky-betegséget állapítottak meg.

Az állományt az előírás szerinti szérummal majd vakcinával oltottuk be, és a járvány 40 nap alatt lezajlott.

2. A tenyészkoca-szálláson a járvány ideje alatt a vemhesség különböző idejében levő 210 koca volt. Közülük 4 előrehaladottan vemhes állat súlyos idegrendszeri tünetek után hullott el. 2 koca vetélt el különböző korban elhalt magzatokat, 5 pedig rendes időre 33 élő és 17 holt magzatot ellett.

3. A járvány ideje alatt a telep 5 hizlaldájában összesen 2600 hízósertés volt, de megbetegedés csak 3 istállóban jelentkezett az alacsonyabb súlyú állatokon. A hizlaldákban 5 sertés hullott el, 2 kényszervágásra került, 1 pedig meggyógyult. A betegek étvágytalanok voltak, hőmérsékletük 40,5-41°C között mozgott, a légzőszervek és az idegrendszer bántalmazottságára utaló tüneteket mutattak. A legjellemzőbb volt a köhécselés, az ingadozó járás, kényszermozgások, a furcsán merev tekintet és a kitágult pupillák.

Az elhullásokból, kényszervágásokból valamint a gyógyszerköltségből adódó közvetlen veszteség akkori árakon számolva 106.388 Ft-ot tett ki, mely az éves tiszta nyereség közel 10 százalékát jelentette.

Felvetődött a kérdés, hogy vajon miként került be a kórokozó a megbízhatóan lezárt telepre? Igaz, hogy másfél kilométerre a teleptől egy másik nagy ÁG-sertéstelep is működött, és a patkányinvázióra is gyanakodhattunk, de a patkány fertőzésközvetítő szerepét újabban nem tartják olyan jelentősnek, mint régebben. Arra is lehetett gondolni, hogy nemrégiben hoztunk tenyészkanokat (igaz, hogy állítólag Aujeszky-betegségtől mentes tenyészetből), de erről sem a behozatal előtti, sem pedig utána történő vérvizsgálattal magunk is nem győződtünk meg. Végül is – egyetértően az Országos Intézet szakembereivel – nem tudtuk teljes bizonyossággal tisztázni, hogy miként kerülhetett be a kórokozó vírus a járványvédelmi szabályokat egyébként pontosan megtartott, szakosított sertéstelepre.

A tanulságos eset leírásával, mint iskolapéldával azt kívántam érzékeltetni, hogy a bántalom milyen tünetek között zajlik le, hogy a betegség milyen súlyos gazdasági veszteséget okoz, és hogy milyen fokozott gondossággal kell ügyelni a kórokozó behurcolásának a megelőzésére. Ha pedig fellépett a baj, az azonnali beavatkozás szükségességére!

A SERTÉS AUJESZKY-BETEGSÉGE

A sertés fiatal korban lázas általános és idegrendszeri tünetekkel, felnőtt korban pedig enyhe légúti tünetekkel vagy akár tünetmentesen lezajló bántalma. A betegség a sertésállományokban világszerte előfordul, és egyike a sertés leggyakoribb vírusokozta betegségeinek. Hazánkban már a II. világháború előtt előfordult a nagy sertéshizlaldákban, majd a létrejött nagyüzemekben a szopós malacok óriási arányú elhullása folytán tragikus veszteségeket okozott. A betegség okozta komoly károk miatt Nyugat-Európa országai és az USA is mentesítési programokba kezdtek, melyek néhány éven belül ezekben az országokban (Svájc, Dánia, Nagy-Britannia) az Aujeszky-betegségtől való megszabaduláshoz vezettek. A betegség bejelentési kötelezettség alá tartozik.

A bántalom felismerésében, okának felderítésében és leküzdésében a magyar tudósok, állatorvos professzorok úttörő szerepet játszottak. A betegséget egy magyar állatorvos professzor, Aujeszky Aladár írta le elsőként 1902-ben egy szarvasmarha megbetegedése kapcsán. Az ő nevét viseli a bántalom. Egy esztendővel később, 1903-ban ugyancsak egy magyar állatorvos, Marek professzor pontosította a betegség tüneteit tehenek és ebek esetében, valamint 14 macskán tett megfigyelései kapcsán. Sertésben pedig elsőként ugyancsak egy magyar tudós, Rátz professzor írta le 1914-ben.

Az Aujeszky-betegség iránt fogékony az összes emlős állat, sőt a madarak is, az ember azonban nem! A madarak természetes körülmények között nem betegszenek meg, de megfigyelték, hogy Aujeszky-vakcinavírussal szennyezett Marek-betegség elleni vakcinával napos korban oltott csibék súlyos agyvelőgyulladásban betegedtek meg (VARGA). Egyéb állatfajokban főként a húsevőkben (kutya, macska), kiskérődzőkben és rágcsálókban a betegség többnyire halálos kimenetelű, az idegrendszer bántalmazottságával és gyakran bőrviszketéssel járó kórképben zajlik le. Ezekben a betegség gyorsan kialakul, és ugyancsak gyorsan halálra vezet. B. községben például az egyik háztáji gazdaságban a betegség fellépésekor már az első napokban valamennyi macska elhullott a gazda udvarában súlyos idegrendszeri tünetek között.

A KÓROKOZÓ

A betegség okozója az Alpheherpesvirinae alcsaládba tartozó herpeszvírus. A sertések a bántalom heveny szakaszában 2-3 hétig üríthetik a vírust nagy mennyiségben az orr-, garat- és hörgőváladékkal, de kisebb mértékben más váladékok, így a tej, vizelet és a nemi szervek váladéka is tartalmazhatja.

A betegségből gyógyult és a tünetmentesen átvészelt sertések is rendszerint tartósan vírushordozók maradnak! Fontos tudni, hogy stresszhatásokra (szállítás, átcsoportosítás, megfázás stb.) immunszuppresszív hatásokra vagy ellés körül a vér kortizonszintjének emelkedése miatt a látens (lappangó, rejtett, tünetmentes) vírus aktiválódhat, és a váladékokkal ürülhet, sőt olykor a klinikai tünetek is megjelenhetnek. Ezért az Aujeszky-betegség vírusával fertőzött állományokat – akár megjelent bennük a betegség klinikai formája, akár nem – életük végéig fertőzötteknek kell tekinteni! Mindezek ismeretében érthetővé válik a szigorú állat-egészségügyi rendszabályok foganatosításának szükségessége, és amint folyamatban van a fertőzöttség országos felmérésének (pl. vérvizsgálatok) fontos jelentősége is.

A herpeszvírusok a kevésbé ellenálló vírusok közé tartoznak, formaldehid- és klórtartalmú fertőtlenítőszerekkel valamint a jodofórokkal szemben érzékenyek. A Multicide fertőtlenítőszer 1:1400, a Virkon S fertőtlenítőszer pedig 1:200-as hígításban hatásos az Aujeszky-vírusával szemben.

A FERTŐZÉS MENETE

A sertések többnyire szájon át vagy belégzéssel fertőződnek. A vírus a toroktájék nyirokszöveteiben, főként a mandulákban szaporodik el, majd innen a nyirok- és véráram útján szóródik szét a szervezetben. Ezzel egyidőben az idegek mentén terjeszkedve juthat közvetlenül a központi idegrendszerbe, az agyba is.

A vírust valamely sertésállományba a tünetmentes de fertőzött sertésekkel hurcolják be, de a fertőzés közvetítésében szerepet játszhatnak a szállítóeszközök (pl. takarmányos kocsik), az emberek ruházata, keze vagy akár lábbelije is. Itt említem meg, hogy a vírus a vizeletben, trágyában, hígtrágyában néhány hétig életképes marad, és ugyancsak a fertőzés forrásául szolgálhat.

Állományon belül a vírus a sertések között közvetlen érintkezéssel, aerogen úton, permettel (köhögés) az ivóvízbe vagy takarmányba jutott nyállal, vizelettel, egyéb váladékkal terjed. A betegség heveny szakaszában a vírus az ondóban is jelen lehet, vemhes kocákban pedig átjuthat a magzatba is.

Egyéb állatfajok, így a kérődzők és a húsevők a sertésekkel való közvetlen vagy közvetett érintkezés útján fertőződnek. A sertésistállókba bejáró kutya és macska többnyire a sertések nyálával, a lábvégekre tapadt bélsárral vagy vizelettel fertőződik, de akár a vetélt magzat vagy magzatburok felfalása során is.

TÜNETEK

A betegség lappangási ideje 2-8 nap, de elhúzódhat akár két hétig is. Nagy tömegű, nagy virulenciájú vírus felvételét követően fiatal állatokban már 24 óra múlva kialakulhatnak az első tünetek.

Előre kell bocsátani, hogy a betegség súlyossága, következésképpen a veszteség, az elhullások alakulása is másként jelentkezik a szopós malacoknál, a süldőknél és az idősebb állatoknál.

1. Az újszülött, néhány napos malacok az anyjuk tejétől, és orrváladékától tömegesen fertőződnek, de a magzatburkon keresztül is történhet vírusfertőzés. A malacok súlyos lázas tünetek között betegszenek meg. Étvágytalanok, levertek, olykor hánynak, a nehezített légzés miatt egyik-másik malac nyitott szájjal kutyaülésben kapkod a levegő után. Egyesek nyugtalanul, izgatottan futkároznak a kutricában, és akár egy-két nap alatt elhullanak. Izgatottak, idegesen turkálnak az alomban, céltalanul ide-oda járkálnak, az eléjük kerülő tárgynak és a falnak ütköznek. Mások beállnak a sarokba, fejüket a tárgynak és a falnak támasztják.

Ismét másokon kifejlődnek az idegrendszeri tünetek, és rohamokban jelentkező rángógörcsök lépnek fel, melyeket a hátulsó testfél majd az egész állat bénulása követhet.

Gyakori a hányás, az állatok nem tudnak nyelni, olykor sajátos, vinnyogó, cikákoló hangot hallatnak, esetleg hangtalanná válnak. A garatizmok bénulása miatt nyelési zavarok, habos nyál képződésével üres rágómozgások is mutatkoznak. Az állatok megfogásukkor nem adnak hangot, legfeljebb nyöszörögnek. Az egy-kéthetes malacok megbetegedése a 100 százalékot megközelítő elhullással járhat, és akár egész almok kipusztulhatnak.

2. A néhány hetes malacok esetében már több napra is elhúzódhat a betegség, és az esetek egy részében a kisállatok átvészelik a bajt.

3. Süldők esetében a betegség az egyes falkákon belül gyorsan terjed, és általános, lázas tünetekben nyilvánul meg. A falkák étvágytalanok, szomjasak, tüsszögnek. Több állat orrnyílásából kevés híg, vizeletszerű váladék ürül. A légzés szapora, nehezített. A kialakuló tüdőödéma miatt egyes állatok csámcsognak. Olykor enyhébb-súlyosabb idegrendszeri tünetek is mutatkoznak, ami bizonytalan mozgásban, a túrókarima vagy ajkak egyes izmainak rángógörcsében, esetleg kényszermozgásban nyilvánul meg. A csupán általános tünetekben mutatkozó esetekben süldőknél a kórjóslat kedvező. Az állatok többsége 5-6 nap alatt meggyógyul, súlyosabb idegrendszeri tünetek jelentkezése esetén azonban ebben a korban is előfordulnak elhullások, a meggyógyuló állatokon pedig ritkán visszamaradhat egyes fejizmok rángógörcse, ami nyelvöltögetésben, a túrókarima vagy szem- és fülizmok ismétlődő rángásában nyilvánul meg.

4. Idősebb sertésekben a betegség gyakran tünetmentesen zajlik, olykor azonban ezeknél is előfordul nehézlégzés, köhögés, bélsárpangás, egyensúlyzavar.

5. Ami a tenyészállatokat illeti, a vírus átjuthat a magzatokba és magzatelhalást okozhat. A vemhesség korai szakaszában ez a magzatok felszívódásához és a koca újraivarzáshoz vezet. A későbbi szakaszban fertőződött kocák elvetélhetnek. Máskor viszont csak egyes magzatok halnak el vagy fejlődésük zavart szenved, és ezért életképtelen állapotban jönnek a világra.

MEGELŐZÉS

A beteg állatok gyógykezelésére nincsen lehetőség. Süldőállományokban a heveny szakaszban esetenként szükség lehet antibiotikumos kezelésre a légúti bakteriális szövődmények megelőzésére.

Fertőzött állományokban a vírus szóródását az állatmozgatások korlátozásával, jó istállóhigiéniával és az állományok vakcinázásával lehet elérni. A kezelő állatorvos utasítása szerint szigorúan be kell tartani a járványvédelmi szabályokat! Fertőzött állományokból tenyészállatok továbbtartásra nem értékesíthetők. Mentes állományokban a behurcolás megakadályozása és a mentesség fenntartása a legfontosabb feladat.

A fertőzött állományt helyi zárlat alá kell helyezni, és a telepen levő összes sertést vakcinás oltásban kell részesíteni. Ennek lebonyolítása természetesen állatorvosi feladat. Tudni kell, hogy a vakcinák védettséget adnak a klinikai tünetekkel szemben, jelentősen csökkentik a szervezetben való vírusszaporodás és ürítés mértékét, ezzel az állományban a vírus terjedésének esélyét, a vírus megtelepedését, azonban a nyálkahártyákon nem akadályozzák meg. Hangsúlyozom, hogy az állomány vakcinázása, az oltóanyag kiválasztása, állatorvosi feladat. Általában a búgatáskor vakcinázott kocák malacait a kolosztrális ellenanyagok kiürülésekor, először 10-12 hetes korban oltjuk, majd a vakcinás oltást 2-4 hét múlva megismételjük. A folyamatos védettség fenntartása érdekében a kocasüldőket célszerű egyszer 6 hónapos korban majd a búgatáskor és ezt követően a vemhesség 70-90 napja között még egyszer vakcinázni. A korábban már vakcinázott kocákat elég egyszer, a búgatáskor oltani. A fertőzött állományokban a vírus a vakcinázás ellenére rendszerint fennmarad még akkor is, ha az állományban klinikai tünetek hosszabb ideje nem fordultak elő. Megnyugtató helyzetet csak a mentesség elérése teremt! Az országos program is ezt a célt szolgálta.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2011. júniusában.)