Brucellózis

A SERTÉSEK VETÉLÉSSEL (MAGZATKÁROSODÁSSAL) JÁRÓ FERTŐZŐ BÁNTALMAI IV.

Lapunk előbbi számaiban olvashattuk, hogy a sertések vetéléssel (magzatkárosodással) járó betegségei milyen súlyos gazdasági veszteségeket okoznak az állattenyésztésben. Ugyancsak olvashattuk, hogy az új tenyészetek létesítése során alapvető kívánalom az úgynevezett „négyesmentesség”, tehát a négy nagyon súlyos károkat okozó fertőző betegség, a leptospirózis, a PRRS-fertőzöttség, az Aujeszky-féle betegség és a brucellózistól való mentesség követelménye, de ugyanakkor a mentesítése is ezektől a bántalmaktól.

A megjelent cikk-sorozatban részletesen ismertettük a felsorolt három betegség oktanát, tüneteit, és a védekezés lehetőségeit. Ezúttal a „negyedik” veszedelmes betegségről, a brucellózisról fogunk szót ejteni.

Igaz, hogy hazánk ez idő szerint néhány több európai országhoz hasonlóan szerencsés helyzetben van, mert a sertés- és szarvasmarha-brucellózistól sikerült mentesíteni a hazai állatállományokat, azonban ennek a világszerte elterjedt, többféle állatfajt is veszélyeztető bántalomnak a megismerése éppen a mentesség fenntartása érdekében ugyancsak fontos jelentőségű mai körülmények között a határokon könnyen és gyakorta átívelő állatforgalom és személyforgalom lehetőségei mellett. Ugyanakkor nem elhanyagolható tény, hogy a brucellózis az ember egészségét is súlyosan veszélyeztető állatról emberre terjedő fertőző betegség, zoonózis.

A BRUCELLÓZISRÓL

A brucellózis rendszerint idülten lefolyó, különböző brucella fajok által előidézett fertőző betegség, mely nőivarú állatokban többnyire a vemhesség utolsó harmadában bekövetkező vetélésekben, hímekben pedig a here, mellékhere és a járulékos nemi mirigyek gyulladásában nyilvánul meg. A brucellózis zoonózis, az eddig ismert 7 brucella faj közül négy megbetegítheti az embert is (VARGA).

TÖRTÉNET

A XIX. század végén a Földközi tenger partján és szigetein, különösen Málta szigetén az emberek között nagymértékben elterjedt egy súlyos lázas betegség, az ún. máltai (földközi tengeri) láz. Akkor az okát, eredetét nem ismerték.

Ezidőtájt Málta szigete angol felségterület volt, ahol nagy helyőrséget tartottak. Ez az ismeretlen oktanú kór a katonákat sem kímélte. A katonaorvosok már hosszú ideje lázas erőfeszítéssel dolgoztak a betegség okának kiderítésén, míg végül 1886-ban DAVID BRUCE egy meghalt katona tetemének boncolása során a lépből vett vizsgálati anyagban mikroszkóppal megtalálta a kórokozó baktériumot, majd megfelelő táptalajon kitenyésztette.

BRUCE neve után a betegséget brucellózisnak nevezték el, a kórokozót pedig BRUCELLA MELITENSIS-nek.

Néhány esztendő múlva az ugyancsak Máltán dolgozó orvos, ZAMMIT bebizonyította, hogy a betegség kórokozójának hordozói a kecskék, és a bántalmat a fertőzött tőgyű kecskék teje közvetíti.

BRUCE szenzációs felfedezés után tíz esztendővel BANG BERNHARD dán állatorvos megtalálta a szarvasmarhák fertőző elvetélésének kórokozóját, amit utóbb „AZONOSÍTANI” tudtak a máltai láz okozójával, és a Brucella abortus nevet kapta. Innen ered a Bang-féle betegség elnevezés.

Másfél évtized sem telt el és 1909-ben a magyar állatorvos professzor HUTYRA ugyanazt a bakteriumot a sertés elvetélésével is összefüggésbe hozta. A sertés brucellózisának okozója a Brucella suis. A későbbiek során a Brucella nemzetség további több faja is ismertté vált, így többek között a juhok megbetegedését okozó Brucella ovis, a kutyákét előidéző Brucella canis stb.

ELTERJEDTSÉGE

A brucellák széles körben az egész világon elterjedtek, de a fejlett állategészségüggyel rendelkező országokban – így hazánkban is – tervszerű akcióval mentesítették a sertés- és szarvasmarha állományokat, majd a rendszeres ellenőrző vizsgálatokkal biztosítják a mentesség fennmaradását.

Nemcsak a sertés, szarvasmarha, juh, kecske és ló betegedhet meg, hanem többek között a kutya, a macska, a mezei nyúl, a vaddisznó, a patkány, az egér, sőt még a házityúk is, de számos vadonélő kérődzőben is megtalálták a kórokozót.

A betegség súlyos gazdasági veszteséget okoz az állattenyésztésben, ugyanakkor veszélyezteti az ember egészségét is. Jól emlékszem, hogy a mentesség előtt milyen gyakori volt a fertőzöttség főként az állatorvosok, az állattenyésztésben dolgozó személyek, gazdák, hentesek és mészárosok valamint a tejipari munkások között. Sőt Franciaországban olyan kertészek is megbetegedtek, akik a fertőzött juhtrágyát venyige betakarására használták. Pontos adatunk van arról, hogy 1970-ben a hazánkban leginkább veszélyeztetett foglalkozásúak, az állatorvosok fertőzöttsége mintegy 30%-os volt (LAKATOS).

A KÓROKOZÓ

A brucellák rövid pálcika alakú Gram-negatív, a sejteken belül szaporodó baktériumok. A magzatburkokból vett készítményekben rendszerint intracellulárisan, fagocitákba (=falósejtek) foglalva találhatók.

A brucellák ellenálló képessége hővel és savi vegyhatással szemben csekély 60°C felett és pH 4,0 (savi hatás) alatt, így a pasztőrözött és savanyított tejben, és az ilyenekből készült tejtermékekben rövid idő alatt elpusztulnak. Hűtött édes tejben és tejszínben, az ilyenből készült túróban és lágy sajtokban viszont 30 napig megőrzik fertőzőképességüket.

A brucellák az almos trágya szabályszerű füllesztése közben elpusztulnak, de magzatburkokban, az istálló szennyében, árnyékos, hűvös helyeken hónapokig, híg trágyában 30 napig fertőzőképesek maradhatnak.

A hús tejsavas érése folyamán az izomszövetben elpusztulnak, a vágóállatok nyirokcsomóiban és parenchymás (=zsigeri) szerveiben azonban, ahol nem keletkezik tejsav, hűtőhőmérsékleten akár 3 hétig is életben maradhatnak.

A SERTÉS BRUCELLÓZISA

A sertések brucellózisa korábban széles körben előfordult, a tervszerű mentesítés, majd a rendszeres ellenőrzések következtében hazánk sertésállománya már több mint két évtizede mentesült a fertőzéstől, vaddisznókban azonban utóbb is találtak szeropozitivitást.

A sertés brucellózisát majdnem kizárólag a Brucella nemzetséghez tartozó Brucella suis faj idézi elő. A sertések kivételesen előfordult Br. abortus fertőzöttsége csak szerológiai áthangolódást okoz, de elvetélésben nem szokott megnyilvánulni.

Br. suis-szal fertőződhetnek – mint fő gazdafajok – még a mezei nyúl és a rénszarvas, és mint másodlagos gazdák a szarvasmarha, kutya, patkány, egér, a vadon élő húsevők.

KÓRFEJLŐDÉS

A kórokozót egy-egy állományba rendszerint fertőzött tenyészsertésekkel hurcolják be, a kórokozó terjesztésében azonban szerepet játszhatnak járművek, eszközök, az ember lábbelije, fertőzött kutyák stb.

A legelőre járó sertések fertőződhetnek vaddisznóktól és mezei nyulaktól is. A fertőződés rendszerint szájon át következik be, létrejöhet azonban a búgatáskor is, sőt a felázott bőrön keresztül is.

Állományon belül az állatok leginkább vetéléskor, elléskor a magzatburkokkal, a magzatvízzel, majd a méh- és hüvelyváladékkal fertőződnek. Különös jelentősége van a brucellózis terjesztésében a fertőzött kanoknak.

A brucellák először a fertőzés bemeneti kapujában és a hozzá tartozó nyirokcsomókban szaporodnak el, majd betörnek a véráramba, és így eljutnak a különféle szervekbe és szövetekbe.

A brucellák megtelepedésének gyakori helye a kanokban a here, mellékhere és járulékos nemi mirigyek, kocákban a méh nyálkahártyája, a tejmirigyek, a magzatok és a magzatburkok. Mivel sertésben a magzatok burkaikkal a méh ampulláiban jól szeparálva fejlődnek, egyes magzatok akár el is kerülhetik a fertőződést.

A chorion-bolyhok gyulladása és elhalása megzavarhatja a magzatok táplálóanyagokkal való ellátását, súlyos elváltozások kialakulása a magzat elhalásához, a kilökődéséhez (vetélés) vezethet.

Ha a gyulladásos folyamat enyhébb és kisebb kiterjedésű, a magzat nem hal el, de a normális időre világra jött újszülöttek a táplálóanyag-ellátás zavarai miatt gyengén, olykor életképtelenül jönnek a világra.

A vérárammal a különféle szervekbe eljuttatott brucellák megtelepedhetnek a májban, lépben, csontvelőben, az ízületekben és a vesékben stb. is.

TÜNETEK

A fertőzést követő vérfertőzés többnyire tünetmentesen zajlik le. A legfeltűnőbb tünet a vemhes kocák vetélése, mely a vemhesség bármely szakában előfordulhat. A korai vetéléseket általában nem veszik észre, ilyenkor csak a kocák visszabúgása észlelhető.

Főként a 6 hetesnél előrehaladottabb vemhesség után vetélő kocák péraajkai megduzzadnak, néha hüvelykifolyás és a tejmirigyek duzzanata figyelhető meg. Ha pedig a fertőzött malacok rendes időre vagy csak valamivel korábban jönnek világra, életképes és gyenge malacokkal együtt elhalt vagy mumifikált magzatokat is találhatunk. Ezt követően akárhányszor nyálkás vagy gennyes hüvelykifolyás észlelhető. A magzatburkok ritkán maradnak vissza, s a hüvelykifolyás is rendszerint 8 napon belül megszűnik. Megjegyzem, hogy az elvetélt kocák időre újból ivarzanak és fogamzanak.

Kanokban heregyulladás, idült esetekben pedig főként a csigolyák megbetegedése, illetve törése miatt a hátulsó végtagok bénulása jelentkezik, gyakran a fedeztetés után hirtelen.

A brucellózisban beteg kanok herezacskója duzzadt, egyik vagy mindkét heréje megnagyobbodik. Kezdetben fájdalmas és meleg, később a fájdalom megszűnik, és a here, mellékhere kemény, deformált vagy éppenséggel sorvadt lesz. A fedezőhajlam és az ejaculatum (ondó) mennyisége csökken vagy teljesen megszűnik.

Az ízületek, ínhüvelyek és csontok megbetegedése funkciójuknak megfelelő mozgászavart idéz elő.

MIT LÁTUNK A BONCOLÁSKOR?

A magzatburkok enyhén ödémásak, bővérűek és apró vérzéseket tartalmaznak. Olykor a magzatok is ödémásak. A korábban elhalt magzatok maceráltak (=a magzat ellágyulása és elfolyósodása) vagy mumifikálódtak (=a magzat kiszáradása). A kocák méhfalában esetenként apró, tömött vagy elsajtosodott gócok vannak.

A kanok heréiben borsónyi vagy nagyobb gyulladásos-elhalásos, gyakran ellágyuló gócok találhatók. Ilyenek a csigolyákban vagy mirigyekben is kialakulhatnak.

VÉDEKEZÉS

A gyógykezelés szóba sem jöhet! A betegség elleni védekezés módja a mentesítés, ami legbiztosabban állománycserével érhető el, majd a mentesség megtartása a cél. Nagyon fontos a fogékony állatok importjának az ellenőrzése, a gyanús esetek, vetélések intézeti vizsgálata, és a tenyészállatok időszakonkénti szerológiai vizsgálata a kezelő állatorvos útmutatása szerint.

A SZARVASMARHA BRUCELLÓZISA

A szarvasmarha brucellózis világszerte előfordul, a fejlett állattenyésztéssel rendelkező országok azonban már mentesítették a szarvasmarha-állományukat a fertőzéstől vagy éppenséggel a mentesítés folyamatban van. Hazánkban a 15 esztendős mentesítési program 1985 végére fejeződött be, és azóta hazánk szarvasmarha-állománya megszabadult ettől a nagyon sok gazdasági veszteséget okozó fertőző betegségtől. A legfontosabb feladat mostanság a mentesség megóvása.

A FERTŐZŐDÉS

Hazai viszonyok között csak a B. abortus okoz klinikai tünetekben is megnyilvánuló brucellózist, de olykor észlelték a B. suis-szal történt fertőzést is, ez azonban kizárólag a tőgyre szorítkozott, és ilyenkor a brucellák a tőgy bimbócsatornáján juthatnak be a tőgybe.

A kórokozó behurcolása legtöbbször a tehénutánpótlást szolgáló fertőzött, de tünetmentes állatokkal történik. Az ilyen állatok után ugyanis az elvetélés vagy ellés során temérdek brucella juthat a külvilágba. Fertőzöttek és kórokozó-ürítők lehetnek azonban a fiatal és nem vemhes állatok is. Fontos tudni, hogy a brucellózissal fertőzött szarvasmarhák életük végéig üríthetik a kórokozót.

A fertőzés terjesztésében egyéb állatok is szerepet játszhatnak, így a kutya, macska, ló stb., de a kórokozó ragályfogó tárgyakkal, pl. szállító eszközökkel, lábbelivel vagy akár a tejjel is átjuthat egyik állományból a másikba.

KÓRFEJLŐDÉS

Az állatok többnyire szájon át, fertőzött állatok magzatvizével, egyéb váladékaival, szennyeződött takarmánnyal, ivóvízzel fertőződnek. Olykor az állatok a sebzett vagy a nedves, szennyes padozaton fellazult végtagok bőrén, esetleg a bimbócsatornán át fertőződnek. Bekövetkezhet a fertőzés nemi úton, a fedeztetések során is! A borjak többnyire a tejjel veszik fel a kórokozót.

A brucellák mindenekelőtt a fertőzési kapuhoz tartozó nyirokcsomókban telepszenek meg, majd ivarérett állatokban a kórokozó betör a véráramba és vérfertőzést okoz, amit rendszerint észrevétlen lázas állapot kísér és 2-3 hétig tart. Ezt követően a brucellák kitakarodnak a vérpályából, sőt a parenchymás szervekből is, de megtelepednek és szaporodásnak indulnak a részükre predilekciós (=hajlammal rendelkező) szervekben, elsősorban a vemhes méhben, a magzatburokban, a magzatban továbbá a működő tőgyben.

Az anyai és magzati placenta (méhlepény) különösen kedvez a brucellák elszaporodásának. A chorionbolyhok gyulladása és elhalása megzavarja a magzat táplálóanyagokkal való ellátását, és súlyosabb esetekben a magzat elhalásához és kilökődéséhez vezethet, enyhébb esetben pedig a magzat alkati gyengeséggel születik. Ilyenkor a magzatburok többnyire visszamarad.

Hím álltokban a herék és mellékherék, valamint a járulékos nemi mirigyek betegszenek meg, és az ilyen bikák az ondójukkal ürítik a brucellákat.

TÜNETEK

A lappangási idő 2 hét és 3 hónap között változik. A vetélések túlnyomó többsége a vemhesség 6-8. hónapjában következik be.

Vetélés előtt 1-2 nappal a vetélni készülő állaton olyan tünetek jelentkeznek, mint aminőket ellés előtt észlelünk (péraajkak megduzzadnak, a medenceszalagok ellazulnak, a hüvelyből szürkésfehér vagy vörhenyes nyálka ürül stb.).

A vetéléshez gyakran magzatburok-visszamaradás társul. Ha a visszamaradt magzatburkot időben nem távolítják el, a másodlagos baktériumos fertőzés hatására gennyes méhgyulladás fejlődhet ki.

A brucelláknak a tőgyben való igen gyakori megtelepedés nem jár klinikai tünetekkel, de tömegesen ürülnek a tejjel a brucellák.

Bikák esetében a herék duzzadtak, fájdalmasak. Mindkét nemű szarvasmarhában kialakulhatnak a brucellás fertőzés következtében ízületi-, ínhüvely- vagy nyálkatömlő gyulladások, ritkábban bőr alatti tályogok képződnek.

VÉDEKEZÉS

Bár a brucellák a széles spektrumú antibiotikumok iránt érzékenyek, a fertőzött állatokat nem kezeljük!

Feladat a mentesség fenntartása és ellenőrzése!

A külföldről behozott fogékony állatok előzetes szerológiai vizsgálata.

A behozatal után 30 napos elkülönítés (karanténozás) és ezen idő alatt kétszeri szerológiai vizsgálat.

A szarvasmarha-állományok rendszeres ellenőrzése a kezelő állatorvos irányításával.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2011. augusztusában.)