A
BAROMFIAK PARAZITÁS BÁNTALMAI (1.)
A
baromfi szervezetében, szerveiben, bőrén, a tollakon vagy a bőrben
számos olyan parazita tartózkodik, melyek a szárnyasok
téteményképességét, termelését, a növendékek fejlődését
vagy egészségét veszélyeztetik, és nem egyszer az állatok
elhullásával járnak.
Míg
az egysejtű élősködők a gazdaszervezet erősebb vagy gyengébb
ellenálló képességétől függően a szervezeten belül képesek
elszaporodni, és ennek következtében sok esetben elhullással
végződő betegséget okoznak (ostoros véglények, kokcidiumok
stb.), a többsejtű állatok közé tartozó paraziták oly
gyakoriak, hogy szinte alig találunk egyedet, amelyen vagy
amelyikben valamelyikük ne fordulna elő (galandférgek, orsóférgek,
légcsőférgek, gyomorférgek stb.), miután pedig a baromfi
szervezetén belül nem szaporodnak, kártételük ennek megfelelően
a szervezetben megtelepedett élősködők számától függ, azzal
arányos, és csak ritkán okozzák az állat elhullását.
A
külső élősködők az ízeltlábúak közé tartoznak. Ezek a
bőrön és a tollakon vagy a bőrben telepednek meg. Egyes külső
élősködők állandóan a baromfin tartózkodnak, mások csak
táplálékszerzés idején keresik fel őket. Tömeges
előfordulásukkal nemkívánatos mértékben zavarják a baromfit,
károsítják egészségi állapotát, tollazatát. Az is előfordul,
hogy valamely súlyos kimenetelű fertőző betegség kórokozóját
oltják be a baromfiba.
A
továbbiakban azokat a gyakoribb fertőzéseket, betegségeket, azok
tüneteit és az ellenük való védekezést valamint a korszerű
orvoslásuk lehetőségeit fogjuk ismertetni, melyeket a paraziták
idéznek elő a baromfiak, a szárnyasok szervezetében.
Az
egysejtű élősködők okozta bántalmak
A
PULYKÁK FERTŐZŐ VAKBÉL- ÉS MÁJGYULLADÁSA /Blackhead,
Histomonosis/
Mindennapos
állatorvosi gyakorlatom során, főként a kispulyka-kihelyezési
akciók alkalmával, gyakran találkoztam a fertőzéssel, mely nem
egyszer olyan súlyos formában lépett fel, hogy a fiatal
pulykaállományban akár 80-90 százalékos elhullás is
jelentkezhetett. De olyan eset is volt, hogy a kedvező fejlődéssel,
gyarapodással induló állományban néhány héttel a leadás előtt
lépett fel a bántalom – súlyos hasmenéssel és az állatok
legyengülésével, következésképpen a levágás során
foganatosított nagyszámú kobzás miatt a sok munka, vesződség,
ráfordított költség semmibe veszett, sőt olykor a hízlalás
ráfizetésessé vált.
Sokáig
úgy tartottuk, hogy a betegség mindenekelőtt a pulykák betegsége,
az utóbbi években azonban kiderült, hogy kezd komoly veszélyt
jelenteni a brojler tenyészállatokra nézve is.
Csirkékben
a blackhead fertőzés észrevétlen maradhat, csupán átmeneti
leasiókat okozva a vakbélben (typhlitis). Az elmúlt években
azonban nyugtalanító módon egyre gyakrabban jelentkezik a betegség
súlyos formában Leghorn és brojler tenyészállományokban is. Az
érintett állományokban a mortalitás napi 30-200 egyedre
emelkedik, és súlyos klinikai tünetek jelentkeznek. Az
elhullásokból eredő veszteségek mellett a betegség hosszú időre
kihat a tojástermelésre is (Larry R.McDougald prof.).
További
gondot jelent, hogy a betegség megelőzésére és gyógykezelésére
jól bevált gyógyszer a Dimetridazol hazánkban is betiltásra
került. Az elmondottak tehát feltétlenül szükségessé teszik,
hogy a bántalom elleni megelőző és védekezési szabályokat
megismerjük, és maradéktalanul betartsuk.
A
BETEGSÉG ELTERJEDTSÉGE
A
betegség az intenzív pulykatenyésztéssel foglalkozó államokban
mindenütt elterjedt. Amerikából a pulyka őshazájából került
Európába, és sokhelyütt olyan intenzitással lépett fel, hogy
megfelelő védekezés hiányában egész állományok pusztultak ki.
Jellemző, hogy a századfordulón egyes földrészeken (pl. Rhode
Islandben) teljesen fel is hagytak a pulykatenyésztéssel. A
betegség hazánkban is súlyos veszteséget okozott.
A
KÓROKOZÓ
A
bántalom okozója a HISTOMONAS
MELEAGRIDIS,
8-19 μm
nagyságú, nagyjából répa alakú pleomorph (= sokoldalú,
nagyfokú változékonyság) élősködő. A szövetekben előforduló
alakjainak nincs ostora. Ostoros formái a vakbelek lumenében
találhatók.
Mikroszkóppal
vizsgálva a kórokozó amőbaszerűen változtatja az alakját, és
két vagy több ostorral rendelkezik, amelyek segítségével egyik
oldalról a másikra gördülve mozog. Gazdája lehet a házityúk,
gyöngytyúk, fácán, fogoly, páva, fürj stb., de a legfontosabb
kórtani jelentősége főleg a fiatal, 1-4 hónapos pulykákban van.
A kórokozó leggyakrabban a madarak végbelében tartózkodik.
Talán
itt kell megjegyezni, hogy miért is nevezik a betegséget
blackheadnek vagy németül Schwarzkopf-krankheitnek, azaz magyarul
feketefej-betegségnek. Azért, mert a betegség egyik tünete a fej
lógatása, aminek következtében a fej és a függelékeinek a bőre
a vérpangás következtében sötétvörössé, csaknem feketévé
válhat. Tehát a kórokozóval kapcsolatban az elnevezésnek nincsen
jelentősége.
A
FERTŐZŐDÉS
A
hisztomonaszok a vakbelek apró sérülésein jutnak be a
szervezetbe. Ilyen sérüléseket okoznak a nyálkahártyába
behatoló vakbélféreg (heterakis) lárvái, amelyek egyúttal a
hisztomadózis leggyakoribb terjesztői.
A
pulyka és más tyúkfélék vakbélférgeiben és azok petéiben
szinte mindig vannak hisztomonaszok. Ezek a petékből kibújt és a
vakbelek falába hatoló lárvákkal a szövetekbe kerülnek, ott
elszaporodnak, majd a vérárammal a mába is eljutnak.
A
heterakis peték mindenféle tyúkféléből ürülhetnek, minthogy
azonban a blackhead főként a pulykában okoz betegséget és csak
ritkábban a tyúkfélékben, utóbbiak szemmel láthatóan
egészségesek, ugyanakkor a pulyka blackheadjének a leggyakoribb és
legveszedelmesebb terjesztői! Hazai megfigyelések is igazolták,
hogy a bántalom olyan állományokban jelentkezett, ahol az előző
évben tyúkot tartottak. Úgy találták, hogy a szűz területre
kihelyezett és elkülönítve tartott pulykákban a betegség nem
fordult elő.
KLINIKAI
TÜNETEK
A
fertőződés után kb. 2 hét múlva először a bélsár hígabbá
és sárgássá válása tűnik fel. Később általános gyengeség,
aluszékonyság, étvágytalanság, szárnylógatás, a többi
állattól lemaradás utalhat a betegségre.
Általánosan
ismert – bár nem specifikus – tünete a betegségnek a fej
lógatása, minek következtében fej és függelékeinek a bőre a
vérpangás következtében sötétvörössé, csaknem feketévé
válhat. A betegség ennek alapján kapta a blackhead (fekete fej)
elnevezést.
A
bántalom előrehaladtával a hasmenés erősödik, az ürülék
fehéres, sárgás vagy éppen zöldes lehet, és benne
fibrin-cafatok találhatók. Fiatal pulykák mortalitása természetes
fertőződés után nagy, az állomány akár 60-90 százaléka
elhullhat. Idősebb pulykák között a járvány elhúzódó
természetű, de ha sokáig tart, az állatok jelentős része
elpusztul. Fontos megjegyezni, hogy a betegségen átesett pulykákban
csak rövid ideig tartó védettség alakul ki, a pulykák 2-3 hét
alatt újra fogékonyak, és azt a betegség elleni védekezés során
figyelembe kell venni.
Black-head pulykában
MIT
LÁTUNK A BONCOLÁSKOR?
A
vakbélben a kórokozó behatolása helyén ritkábban vagy sűrűbben
elhelyezkedő egészen gombostűfej nagyságú gócok keletkeznek. Az
első elhullások boncolásával még nem találni májbeli
elváltozásokat. Idültebb esetekben a vakbelek fala megvastagodott,
nyálkahártyája elhalásos, a kilépett fibrin pedig kompakt
dugóként tölti ki a vakbél üregét.
A
fekélyektől a vakbél fala átfúródhat, hashártyagyulladás
alakulhat ki, és a kilépett fibrin a vakbeleket összetapaszthatja
a környezetükkel.
Ha
a kórokozók a portális rendszerrel a májba is eljutottak, a
jellegzetes tünetek itt is láthatóvá válnak. A máj
megnagyobbodott és benne kisebb, majd 1-2 cm átmérőjű,
szürkéssárga elhalásos gócok alakulnak ki.
Gyöngytyúkokban
esetenként generalizált formában jelentkezik a bántalom, és
ilyenkor gyulladásos elhalásos gócok észlelhetők a vakbélen és
a májon kívül a lépben, tüdőben és a vesében is.
Csirke
mája két héttel a histomoniasissal
történt fertőződés után, elhalásos gócok
MEGELŐZÉS
– VÉDEKEZÉS
❶ A
pulykákat óvni kell a fertőződéstől. Csak olyan helyre szabad
telepíteni, ahol a tyúkfélék legalább 2-3 éve nem tartózkodtak.
A pulykatelepek közelében tilos a tyúktartás.
❷ Ügyelni
kell a higiéniás viszonyokra. Főként arra, hogy az ivóvíz és a
takarmány bélsárral ne szennyeződhessen.
❸ A
védekezésben az alapvető tétel, hogy a betegség forrása a
pulykákban vagy tyúkfélékben élősködő vakbélféreg
(Heterakisz). Amint olvashattuk, ennek petéivel jutnak be a
hisztomonaszok a pulyka bélcsatornájába. Vagyis ezeknek a
férgeknek a hiperparazitája. Ebből következik, hogy a megelőzés
hatásos módja a vakbélférgek időnkénti eltávolítása. A
vakbélférgek elpusztítására eredménnyel alkalmazható többek
között a Flubenol 7 napos adagolással a mellékelt utasítás
szerint. A gyógyszer állatorvosi rendelvényre kapható.
❹ Nagyon
fontos a takarmány kiegészítése A-vitaminnal!
❺ Tudni
kell, hogy a betegségen átesett pulykákban csak rövid ideig tartó
védettség alakul ki. Az állatok 2-3 hét alatt ismét fogékonnyá
válnak. Nagyon gyakori az egyéb kórokozókkal való
„társfertőzés”, pl. Escherichia coli stb.
Mivel
a Histomonas virulenciája nagymértékben függ a vakbél anaerob
flórájától, a betegség kezdetén adott nagy mennyiségű
antibiotikum elősegítheti a gyógyulást, és megakadályozhatja a
fertőzés továbbterjedését.
❻ A
kokcidiózis elleni védekezés. Az utóbbi időben végzett
kísérletek bebizonyították, hogy a vakbél-kokcidiózis
befolyásolja a Blackhead-járványok súlyosságát, elsősorban a
Histomonas májba jutásának elősegítése révén. A kokcidiózis
elleni védekezés tehát ugyancsak fontos a blackhead elleni
küzdelemben.
❼ Az
utóbbi időben megállapították, hogy a NOFURZOL-t tartalmazó
szerek (pl. Difursal 300 gyógypremix stb.) alkalmasak a betegség
megelőzésére.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. júniusában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése