A szarvasmarhák parazitás betegségei 4. (Szemférgesség)

  Előbbi bejegyzéseinkben olvashattunk arról, hogy a szarvasmarha szerveiben számos parazita élősködik, melyek az állatok megbetegedését, a borjak fejlődésében visszamaradását, a tej- és hústermelés csökkenését vagy minőségének romlását esetleg emberi fogyasztásra alkalmatlanná minősülését okozhatják. Súlyos esetben pedig az állat elhullását is előidézhetik. Egyes férgek ellehetetlenítik a bőr feldolgozását, mások pedig az ember fertőződését és megbetegedését okozhatják, mint zoonózisok.

Megismerhettük tehát azokat a parazitákat, melyek egyebek mellett a borjak súlyos hasmenésével (orsóférgesség, kokcidiózis, cryptosporiózis), az állatok téteményképességének a csökkenésével, kondíciójuk leromlásával (májmételykór, tüdőférgesség) járnak, mások az emberre átterjedve annak megbetegedését (borsókakór) okozhatják, vagy éppenséggel a bőr ipari feldolgozását, értékesítését lehetetlenítik el (bőrbagócs) stb.

A továbbiakban befejezésül a szemférgességről és a rühösségről, azok megelőzéséről és orvoslásáról fogunk szót ejteni.

FONÁLFÉRGEK A SZARVASMARHA SZEMÉBEN (THELAZIOSIS)

E néven különféle thelazia fajoknak a kötőhártya-zsákban való megtelepedését és az általuk okozott kórfolyamatot értjük. Hazánkban is gyakori a bántalom főként a Tiszántúlon.

MI OKOZZA?

A szarvasmarha-thelaziosis előidézésében leginkább előforduló fonálféreg-faj a Th.rhodesi, szalmasárga féreg, a hím 8-12, a nőstény pedig 12-18 mm hosszú.

A parazita köztigazdái a Musca-fajhoz tartozó, apró fekete legyek, melyek a marhák szemkörnyékén szoktak tartózkodni. Egy-egy légyben többszáz lárva is fejlődhet, melyek fertőzőképessé válva, akkor hagyják el a legyeket, amikor azok a pislogóhártyára és a szemhéjra szállva a könnyet nyalogatják.

TÜNETEK

A beteg szem kötőhártyája kipirosodott, emellett állandó heves könnyezés és fénykerülés észlelhető. Mindez a szemkörnyék viszketését és dörzsölését váltja ki, ami viszont előbb-utóbb a kötőhártya és a szaruhártya sérüléséhez vezet. E sérülések aztán alkalmat adnak a közönséges gennykeltőknek a kötőhártyába és a szaruhártyába való behatolásra és gennyes kötőhártya-szaruhártyagyulladás előidézésére.

A szaruhártya áttörése esetén egy-egy thelázia az elülső szemcsarnokba is bejuthat. A gennyes folyamat a szemgolyó belsejébe terjedve gennyes belső szemgyulladást és így a szem teljes pusztulását okozhatja.

A beteg szemek kötőhártyazsákjában élősködő 8-18 mm hosszú, finom fonálszerű, élénken mozgó férgek szabad szemmel is felismerhetők, amint a szemrés széttárásakor gyorsan igyekeznek a pislogóhártya mögött eltűnni.

1-5 féreg már kötőhártya-gyulladást, 10-15 pedig már súlyos keratoconjunctivitist (szaruhártya-kötőhártyagyulladás) okozhat. Jellegzetes nyári betegség. Már késő tavasszal lehetőség van a tömeges fertőződésre (légyrajzás), júniusban jelennek meg a kötőhártyán az első lárvák, míg az első ivarérett egyedek július végén, augusztus elején. A fertőzöttség tetőfokát szeptember-október hónapokban éri el, amikor az állatok már a harmadik generációbeli lárvákkal fertőződnek. Ekkor a legyek eltűnnek, és a fertőzés intenzitása ezután csökken.

A klinikai tünetek alapján a bántalmat könnyű felismerni. A nyitott szemrésben szabad szemmel is megláthatók az élénken mozgó férgek, amint a szemrés széttárásakor a pislogóhártya mögött eltűnni igyekeznek.

Máskor csak a kötőhártyazsák gondosabb vizsgálata vezet a betegség megállapítására. E célból kokain oldat szembe cseppentése után csipesszel felemeljük a harmadik szemhéjat és alatta megtalálhatók a férgek.

Gyógykezelés céljából a kötőhártya kiöblítését lehet elvégezni 3 százalékos bórsav oldattal. Merényi doktor javasolja Ivomec injekció alkalmazását bőr alá applikálva. Ugyancsak alkalmazható a Dectomax injekció, mely használatáról a későbbiek során részletesebben olvashatunk.

A SZARVASMARHA FERTŐZŐ KERATOCONJUNCTIVITISE

(Fertőző kötőhártya- és szaruhártya-gyulladása)

Igaz, hogy ezt a betegséget nem paraziták okozzák, de mivel a parazitás szembántalomhoz hasonló kórképet idéz elő és ugyancsak főként a legyek terjesztik, úgy gondolom, az elkülönítő diagnózis érdekében szintén e helyütt kell erről a szarvasmarha-szembetegségről is röviden megemlékezni.

Főként a legelőn tartott szarvasmarhák betegsége, mely többnyire nyáron fordul elő, és fiatal állatokban járványos jelleget ölthet. Világszerte tömegesen előfordul és hazánkban sem tartozik a ritkaságok közé.

A kórokozó

Szarvasmarhában az esetek többségében a kórokozó a MORAXELLA BOVIS, bár a beteg állatok kötőhártyájáról gyakran egyéb kórokozók is izolálhatók, melyek önmagukban is képesek károsítani a szemet.

A M.bovis rövid vaskos pálcika alakú baktérium, mely a juh és szarvasmarha orrüregében és kötőhártyáján egyaránt előfordul. A moraxellák ellenálló képessége kicsi, csak a velük fertőzött állatok nyálkahártyáin maradnak életben, a külvilágban egy-két nap alatt elpusztulnak.

Az első szórványos esetek megjelenése után a betegség rohamosan terjed, és gyógykezelés hiányában 1-3 hét alatt az állatok 30-90 százaléka megbetegedhet. A 2-12 hónapos borjak illetve növendék marhák a legfogékonyabbak.

TÜNETEK

A lappangási idő többnyire 2-4 nap. Első tünetként az állatok könnyeznek, a szemhéjak duzzadtak, az állatok szemüket zárva tartják és kerülik a fényt. A kötőhártya erezetes belövelltsége mellett a szaruhártya elhomályosodik (kép), és egész terjedelmében kékesfehér fényűvé válik. Az elváltozás gyakran csak az egyik szemet érinti, és enyhébb esetekben 7-10 nap alatt, magától gyógyul és a szaruhártya feltisztul. Gyakran azonban a szaruhártya középpontjában fehér heg marad vissza.

A szarvasmarha fertőző keratoconjunctivitise. A szaruhártya elhomályosodása

A viszkető, fájó, beteg szem dörzsölésének következményeként kifekélyesedhet a szaruhártya, és súlyos gennyes belső szemgyulladás alakulhat ki. Ilyenkor a szemhéjak is sérülhetnek (kép), és ezek gyulladása súlyosbíthatja a folyamat kimenetelét.

A szarvasmarha fertőző keratoconjunctivitise. Kötőhártya-gyulladás a szaruhártya elhomályosodása, a szemhéjak ödémásak

ORVOSLÁS

A betegség gyógyításában csak úgy érhetünk el eredményt, ha annak korai szakában, tehát minél előbb avatkozunk be egyidejűleg a hajlamosító hatásokat is csökkentjük és a gyógyszeres kezelést is elvégezzük.

A beteg állatokat naptól, széltől és légyinváziótól védeni kell, a legelőn árnyas, szélvédett, portól mentes helyen vagy éppenséggel az istállóban kell elhelyezni. Helyi kezelésre antibiotikumos, gyulladáscsillapító stb. kenőcsöt, spray-t lehet alkalmazni. Legújabban ajánlják a Draxxin injekciót, mely alkalmazása állatorvosi feladata.

A védekezés a fertőző anyag behurcolásának a megakadályozásával, a hajlamosító hatások kiküszöbölésével és a légyinvázió elleni beavatkozással történhet.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. májusában.)