A házinyúl parazitás bántalmai 3. (Rühösség)

A RÜHÖSSÉG

A rühösség által okozott ekcéma és bőrgyulladás valamennyi házi- és vadonélő állaton, így a házinyúlon is nagyon gyakran előfordul. Sokszor járványosan jelentkezik, és súlyos veszteséget okoz azzal, hogy az állat lesoványodik, a szőrme értéktelenné válik, de nem egyszer elhulláshoz is vezet.

A házinyúl rühösségének két formája ismeretes, nevezetesen az ún. „fejrühösség” és a fülrühösség. A két kórforma mind a megbetegedés helyének, kórtanának és jelentőségének szempontjából lényegesen különbözik egymástól. Míg az előbbit az ásóatkák közül a Notoedres cati és a Sarcoptes scabiei okozza, a fülrühösség előidézője a tojásdad alakú szívóatka, a Psoroptes cuniculi.

MI OKOZZA?

A rühösséget az ízeltlábúak közé tartozó rühatkák okozzák, melyeknél a tor és a potroh egybeolvadt, fiatalkorunkban három, kifejletten pedig négy pár lábuk van.

A rühatkák gazdaspecifikusak, ami azt jelenti, hogy a különböző állatfajokon más és más nemhez és fajhoz tartozó rühatkák élnek. Ez az oka annak, hogy ha egyik állatfajról a másikra átkerülnek az atkák, még akkor is, ha egy ideig ott megélnek, nem szaporodnak tovább, és az idegen atkákkal való fertőzöttség okozta bőrelváltozás magától gyógyul. Azonban akkor, amikor már az újrafertőzés folytonos, súlyos elváltozások alakulhatnak ki.

AZ ÚN. „FEJRÜHÖSSÉG”

A betegség okozója, amint arról már szó esett, a Notoedres cati és a Sarcoptes scabiei ásóatkák. A fertőzés behurcolása nemcsak az újonnan vásárolt nyulakkal történhet, de a legkülönbözőbb eszközökkel, takarmánnyal, berepülő madarakkal, egerekkel, patkányokkal, kutyákkal, macskákkal, de a telepet látogató személyek útján is (1. KÉP).

Az említett rühatkák a bőr mélyebb rétegeibe furakodva élnek és szaporodnak. Az elváltozások első tünetei a nyúl fejbőrén figyelhetők meg. Többnyire az orrtő bőre fertőződik meg először, majd az atkák eljutnak az ajakra, a fülkagylók tövére és szélére is. Gyakran fertőződik a szemhéj és a homlok is.

Gyakran megtámadják a rühatkák az elülső, ritkábban a hátulsó lábakat, olykor a has és a nemi szervek bőrét.

A szőr kihullik, a bőr kipirosodik, pikkely-, göb-, hólyag-, pörkképződés, korpázás, ragadó izzadmány és a bőr ráncossá válása figyelhető meg.

A betegségre a nagyfokú viszketegség jellemző. A beteg nyulak étvágya csökken, elgyengülnek, lesoványodnak, súlyos esetekben a beteg állat elhullik.

Megjegyzem, hogy a nyulak fertőződésének forrásaként különösen gyakran játszanak szerepet a macskák (Notoedres), valamint a kutyák és az egerek (Sarcoptes).

A FÜLRÜHÖSSÉG

A házinyúl leggyakoribb és legtöbb veszteséget okozó ektoparazitózisa. Okozója egy tojásdad alakú szívóatka, a Psoroptes cuniculi, mely a külső hallójárat bőrén, a fülkagyló bőrének belső felületén élősködik, továbbá azon pörkök alatt és pörkökben él, amelyek a bőrön keletkeznek a szívásuk keltette izgalom következtében. Szövetnedvet és vért szívnak.

A nőstények élettartama a gazda bőrén kb. 6 hét, attól távolabb, pl. a ketrec falán kb. 4 hét. A nőstény élete során 50-100 petét rak le, a petékből 2-3 hét alatt fejlődnek ki az ivarérett egyedek (2. KÉP).

A FERTŐZŐDÉS

A fertőzés nemcsak akkor alakulhat ki, ha atkák kerülnek az állatra, hanem már a petéktől is. A fertőzés tehát bekövetkezhet közvetlen érintkezés során, vagyis ha rühös, vagy rühösnek nem látszó, de fertőzött állatokat állítunk be a tenyészetünkbe, vagy ilyen állattal pároztatunk, de a különféle ragályfogó tárgyak közvetítésével is, pl. alomszalma, fertőzött eszközök, az ember ruhája, vagy akár a kutya, macska, egér, patkány, sőt legyek is, ha atkák másztak rájuk.

HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK

A fertőzést megkönnyíti a nedves időjárás, a nyirkos istálló, az állatok gyenge ellenálló-képessége, a takarmányozás hiányosságai vagy más betegségek jelenléte is.

A lappangási idő a fertőzés súlyosságától és az állat fogékonyságától függ.

Tömeges fertőzés után az első tünetek igen gyorsan, már pár nap múlva mutatkozhatnak. Enyhe fertőzésnek, esetleg csak hetek múlva lesznek észrevehető tünetei.

TÜNETEK

A rühatkák a bőrnek ismételt megszúrása után nyert szövetnedvekkel táplálkoznak. Ennek eredményeként a bőrön apró göbök, hólyagocskák, pörkök, pikkelyek keletkeznek. Az atkák számának növekedésével az elváltozások súlyosbodó hiperkeratózis (kóros elszarusodás), savókilépés és bőrgyulladás formájában nyilvánulnak meg.

A fülkagyló belső felületének nagy részén, sőt olykor a külső hallójáratban is pikkelyezés és vaskos pörkképződés mutatkoznak.

Súlyosabb esetekben az elváltozások a középső fülre, a belső fülre és az agyburokra is kiterjednek.

A betegség kezdeti szakában csak mérsékelt viszketés keletkezik, amely azonban a fertőzés előrehaladtával fokozódik. A nyulak rázzák a fejüket, fülkagylójukat hozzádörzsölik a ketrec falához, és hátulsó végtagjaikkal sokszor véresre vakarják.

A bántalom előrehaladott szakában a fülkagylón a szőrzet összetapad, a savós váladék beszárad, és a fülkagyló belső felületének mélyedéseiben és redőiben szürke vagy szürkésbarna, zsíros, lemezes pörkké alakul át.

A kezelés elmulasztása esetén középfülgyulladás, étvágycsökkenés, láz ferde fejtartással vagy agyhártyagyulladás is kialakulhat, mely görcsökkel és idegrendszeri tünetekkel járhat.

A betegség a kezdeti szakaszában jól gyógyítható, amikor azonban a középfülgyulladás jeleként ferde fejtartás is mutatkozik, már kétes az eredmény. Ha pedig idegrendszeri tünetek is felléptek, az állat gyógyíthatatlan. Ilyen esetekben ajánlatosabb húsra értékesíteni a nyulat.

ORVOSLÁS

A vaskos pörköket a gyógykezelés előtt paraffin- vagy napraforgóolajjal fel kell puhítani, és óvatosan vattatamponos törléssel el kell távolítani, majd a tamponokat el kell égetni.

Ezután a megtisztított hallójáratok és fülkagylók bőrét valamilyen atkaölő szerrel kell kezelni. Erre alkalmas szer többek között a NeoStomosan koncentrátum, melyből 1-1,5 ml mennyiségből 1:400 arányú vizes oldatot készítünk, majd ezt a külső hallójáratban eloszlatjuk. Mindkét fül kezelése szükséges, és a kezelést hét nap múlva meg kell ismételni.

Amennyiben az elváltozások a fülön kívül egyéb testtájékra is kiterjednek, azok kezelését is el kell végezni. A fertőzés terjedő hajlama miatt fontolóra kell venni a beteg állat társainak megelőző kezelését is.

Jó eredmény érhető el a fertőzött állatok IVOMEC injekcióval történő kezelése után is, melyből 0,2 mg/kg mennyiséget ajánlanak az állat bőre alá fecskendezni.

A ketrecet és a padozatot alaposan ki kell takarítani, és ezután a környezetet is ajánlatos lepermetezni valaminő atkaölő szerrel.

 (A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. januárjában.)