A RÜHÖSSÉG
A rühösség által okozott ekcéma és bőrgyulladás valamennyi
házi- és vadonélő állaton, így a házinyúlon is nagyon gyakran
előfordul. Sokszor járványosan jelentkezik, és súlyos
veszteséget okoz azzal, hogy az állat lesoványodik, a szőrme
értéktelenné válik, de nem egyszer elhulláshoz is vezet.
A házinyúl rühösségének két formája ismeretes, nevezetesen az
ún. „fejrühösség” és a fülrühösség. A két kórforma
mind a megbetegedés helyének, kórtanának és jelentőségének
szempontjából lényegesen különbözik egymástól. Míg az
előbbit az ásóatkák közül a Notoedres cati és a Sarcoptes
scabiei okozza, a fülrühösség előidézője a tojásdad alakú
szívóatka, a Psoroptes cuniculi.
MI OKOZZA?
A rühösséget az ízeltlábúak közé tartozó rühatkák okozzák,
melyeknél a tor és a potroh egybeolvadt, fiatalkorunkban három,
kifejletten pedig négy pár lábuk van.
A rühatkák gazdaspecifikusak, ami azt jelenti, hogy a különböző
állatfajokon más és más nemhez és fajhoz tartozó rühatkák
élnek. Ez az oka annak, hogy ha egyik állatfajról a másikra
átkerülnek az atkák, még akkor is, ha egy ideig ott megélnek,
nem szaporodnak tovább, és az idegen atkákkal való fertőzöttség
okozta bőrelváltozás magától gyógyul. Azonban akkor, amikor már
az újrafertőzés folytonos, súlyos elváltozások alakulhatnak ki.
AZ ÚN. „FEJRÜHÖSSÉG”
A betegség okozója, amint arról már szó esett, a Notoedres cati
és a Sarcoptes scabiei ásóatkák. A fertőzés behurcolása
nemcsak az újonnan vásárolt nyulakkal történhet, de a
legkülönbözőbb eszközökkel, takarmánnyal, berepülő
madarakkal, egerekkel, patkányokkal, kutyákkal, macskákkal, de a
telepet látogató személyek útján is (1. KÉP).
Az említett rühatkák a bőr mélyebb rétegeibe furakodva élnek
és szaporodnak. Az elváltozások első tünetei a nyúl fejbőrén
figyelhetők meg. Többnyire az orrtő bőre fertőződik meg
először, majd az atkák eljutnak az ajakra, a fülkagylók tövére
és szélére is. Gyakran fertőződik a szemhéj és a homlok is.
Gyakran megtámadják a rühatkák az elülső, ritkábban a hátulsó
lábakat, olykor a has és a nemi szervek bőrét.
A szőr kihullik, a bőr kipirosodik, pikkely-, göb-, hólyag-,
pörkképződés, korpázás, ragadó izzadmány és a bőr ráncossá
válása figyelhető meg.
A betegségre a nagyfokú viszketegség jellemző. A beteg nyulak
étvágya csökken, elgyengülnek, lesoványodnak, súlyos esetekben
a beteg állat elhullik.
Megjegyzem, hogy a nyulak fertőződésének forrásaként különösen
gyakran játszanak szerepet a macskák (Notoedres), valamint a kutyák
és az egerek (Sarcoptes).
A FÜLRÜHÖSSÉG
A házinyúl leggyakoribb és legtöbb veszteséget okozó
ektoparazitózisa. Okozója egy tojásdad alakú szívóatka, a
Psoroptes cuniculi, mely a külső hallójárat bőrén, a fülkagyló
bőrének belső felületén élősködik, továbbá azon pörkök
alatt és pörkökben él, amelyek a bőrön keletkeznek a szívásuk
keltette izgalom következtében. Szövetnedvet és vért szívnak.
A nőstények élettartama a gazda bőrén kb. 6 hét, attól
távolabb, pl. a ketrec falán kb. 4 hét. A nőstény élete során
50-100 petét rak le, a petékből 2-3 hét alatt fejlődnek ki az
ivarérett egyedek (2. KÉP).
A FERTŐZŐDÉS
A fertőzés nemcsak akkor alakulhat ki, ha atkák kerülnek az
állatra, hanem már a petéktől is. A fertőzés tehát
bekövetkezhet közvetlen érintkezés során, vagyis ha rühös,
vagy rühösnek nem látszó, de fertőzött állatokat állítunk be
a tenyészetünkbe, vagy ilyen állattal pároztatunk, de a különféle
ragályfogó tárgyak közvetítésével is, pl. alomszalma,
fertőzött eszközök, az ember ruhája, vagy akár a kutya, macska,
egér, patkány, sőt legyek is, ha atkák másztak rájuk.
HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK
A fertőzést megkönnyíti a nedves időjárás, a nyirkos istálló,
az állatok gyenge ellenálló-képessége, a takarmányozás
hiányosságai vagy más betegségek jelenléte is.
A lappangási idő a fertőzés súlyosságától és az állat
fogékonyságától függ.
Tömeges fertőzés után az első tünetek igen gyorsan, már pár
nap múlva mutatkozhatnak. Enyhe fertőzésnek, esetleg csak hetek
múlva lesznek észrevehető tünetei.
TÜNETEK
A rühatkák a bőrnek ismételt megszúrása után nyert
szövetnedvekkel táplálkoznak. Ennek eredményeként a bőrön apró
göbök, hólyagocskák, pörkök, pikkelyek keletkeznek. Az atkák
számának növekedésével az elváltozások súlyosbodó
hiperkeratózis (kóros elszarusodás), savókilépés és
bőrgyulladás formájában nyilvánulnak meg.
A fülkagyló belső felületének nagy részén, sőt olykor a külső
hallójáratban is pikkelyezés és vaskos pörkképződés
mutatkoznak.
Súlyosabb esetekben az elváltozások a középső fülre, a belső
fülre és az agyburokra is kiterjednek.
A betegség kezdeti szakában csak mérsékelt viszketés keletkezik,
amely azonban a fertőzés előrehaladtával fokozódik. A nyulak
rázzák a fejüket, fülkagylójukat hozzádörzsölik a ketrec
falához, és hátulsó végtagjaikkal sokszor véresre vakarják.
A bántalom előrehaladott szakában a fülkagylón a szőrzet
összetapad, a savós váladék beszárad, és a fülkagyló belső
felületének mélyedéseiben és redőiben szürke vagy
szürkésbarna, zsíros, lemezes pörkké alakul át.
A kezelés elmulasztása esetén középfülgyulladás,
étvágycsökkenés, láz ferde fejtartással vagy agyhártyagyulladás
is kialakulhat, mely görcsökkel és idegrendszeri tünetekkel
járhat.
A betegség a kezdeti szakaszában jól gyógyítható, amikor
azonban a középfülgyulladás jeleként ferde fejtartás is
mutatkozik, már kétes az eredmény. Ha pedig idegrendszeri tünetek
is felléptek, az állat gyógyíthatatlan. Ilyen esetekben
ajánlatosabb húsra értékesíteni a nyulat.
ORVOSLÁS
A vaskos pörköket a gyógykezelés előtt paraffin- vagy
napraforgóolajjal fel kell puhítani, és óvatosan vattatamponos
törléssel el kell távolítani, majd a tamponokat el kell égetni.
Ezután a megtisztított hallójáratok és fülkagylók bőrét
valamilyen atkaölő szerrel kell kezelni. Erre alkalmas szer többek
között a NeoStomosan koncentrátum, melyből 1-1,5 ml mennyiségből
1:400 arányú vizes oldatot készítünk, majd ezt a külső
hallójáratban eloszlatjuk. Mindkét fül kezelése szükséges, és
a kezelést hét nap múlva meg kell ismételni.
Amennyiben az elváltozások a fülön kívül egyéb testtájékra
is kiterjednek, azok kezelését is el kell végezni. A fertőzés
terjedő hajlama miatt fontolóra kell venni a beteg állat társainak
megelőző kezelését is.
Jó eredmény érhető el a fertőzött állatok IVOMEC injekcióval
történő kezelése után is, melyből 0,2 mg/kg mennyiséget
ajánlanak az állat bőre alá fecskendezni.
A ketrecet és a padozatot alaposan ki kell takarítani, és ezután
a környezetet is ajánlatos lepermetezni valaminő atkaölő
szerrel.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. januárjában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése