GENNYESZTŐ BAKTÉRIUMOK KÁRTÉTELE A NYULÁSZATBAN
STAPHYLOCOCCOSIS - STREPTOCOCCOSIS
G. Vince olvasónktól az alábbi levél érkezett: „Szoptatós
anyanyulaimon 8-10 napos szoptatás után a csecsbimbó körül
duzzanatok jelentek meg. A jelenséget 2 hónappal ezelőtt 2 anyán
észleltem, jelenleg pedig 5 anyanyúl mutat hasonló tüneteket.
Első alkalommal megvágtam a daganatot és nagyon sűrű, tejszerű
váladék folyt belőle. Az ekkor megbetegedett 2 anyanyúl közül
az egyik elhullott és a kicsinyei is elpusztultak.
Egy nyulász barátomnál az 5-6 hetes kisnyulaknál a szem és
lábtájékon szintén hasonló daganatok jelentek meg, melyek
ugyancsak sűrű, tejszerű váladékot tartalmaztak. Mivel hamarosan
10 anyanyúlnak kellene fialnia, ezért volna szükségem a sürgős
segítségre.
A következő tehát a kérdéseim:
1. Fertőző betegségről van-e szó?
2. Mivel lehet megelőzni, gyógyítani?
3. Az esetlegesen meggyógyult anyanyulakat ajánlatos-e továbbra is
tenyésztésben tartani?”
Tisztelt Olvasónk! Bár a pontos diagnózis megállapításához
helyszíni vizsgálatra volna szükség, sőt, a bántalmat előidéző
kórokozó meghatározásához esetleg laboratóriumi vizsgálatra
is. A leírt tünetek alapján a legvalószínűbb, hogy valaminő
gennyesztő baktérium által történt fertőzés okozta a gennyes
gócok megjelenésében mutatkozó bántalmat. A hazai nyulászatokban
okoz többnyire a Staphylococcus aureus nevű baktériumokkal történő
fertőzés hasonló kórképet.
Mielőtt a gennyesztő csírák okozta leggyakoribb bántalmakkal
megismerkednénk, elöljáróban nézzük a konkrét kérdéseit:
1. A gennyesztő csírák (staphylococcus, streptococcus stb.) okozta
bántalmak fertőző jellegűek, endemiát okozhatnak (=helyi
járvány).
2. Megelőzésük az előidéző okok kiküszöbölésével, a
higiéniás körülmények javításával és alapos
fertőtlenítéssel, esetleg az ivóvízben adagolt antibiotikumokkal
történhet.
3. A beteg állatokat el kell különíteni és akár egyedenként
antibiotikummal kezelni.
4. A meggyógyult állatokat a legcélszerűbb kiselejtezni.
5. A bántalom, amennyiben befészkeli magát egy tenyészetbe, igen
súlyos veszteségeket okozhat, mielőbb ajánlatos állatorvosi
segítséget kérni, aki a parenterális antibiotikumos kezelést is
elvégzi, ugyanakkor a helyi körülmények ismeretében a szükséges
tennivalókat és a további gyógyszereket is előírja.
A HÁZINYÚL STAPHYLOCOCCOSISA (olv. stafilokokkózis)
A staphylococcosis házinyúlban vérfertőzésben (=vérmérgezés)
és különféle szervekben elhalásos-gennyes gyulladásban,
tályogok (=gennyfelhalmozódás körülírt szövetbeolvadással)
képződésében megnyilvánuló, rendszerint félheveny vagy idült,
enzootiásan (=körülhatárolt területen előforduló állatjárvány)
jelentkező betegség.
MI OKOZZA?
A betegség okozója a fakultatíve pathogén Staphylococcus aureus
nevű, átlagosan 1µm
átmérőjű, szabályos gömb vagy kissé ovális alakú, mikroszkóp
alatt gyakran szőlőfürtszerű halmazatok formájában látható
Gramm-pozitív baktérium.
Amellett, hogy a staphylococcusok megtalálhatók a nyúl bőrén, a
kötőhártyáján, a légutak és a száj nyálkahártyáján,
természetes viszonyok között jelen lehetnek az ember és az
állatok bőrén, a felső légutakban, a nemi szervek és a húgyutak
nyálkahártyáján, az emésztőcsatornában, bizonyos fajok
előfordulnak a tejben, tejtermékekben, de a természetes vizekben,
a talajban és a növényzeten is.
A staphylococcusok pyogen (=gennykeltő) baktériumok. A
Staphylococcus aureus törzsek többnyire a bőr és a nyálkahártyák
sérüléseihez csatlakozóan a háziállatokban különféle
gennyesedésekkel járó, rendszerint helyi folyamatokat,
bőrgyulladást, hallójárat-gyulladást, tályogképződést, a
lábvégek gennyesedéseit, ezenkívül méhgyulladást,
tőgygyulladást stb. okoznak.
A Staphylococcus aureus okozta fertőzések az emberben is gyakoriak
(bőrgyulladás, mandulagyulladás, hörghurut,
szívbelhártya-gyulladás stb.), ezeknek azonban nincs köze az
állatok staphylococcosisaihoz. Megjegyzem, hogy egyes Staphylococcus
aureus törzsek ha szobahőmérsékleten tárolt ételekben tömegesen
elszaporodnak, emberben az étel elfogyasztása után 4-8 óra múlva
émelygéssel, hányással, hasmenéssel járó ételmérgezést
okozhatnak. Az ételmérgezést okozó törzsek rendszerint emberi
eredetűek, a bőrről, torokból kerülnek az élelmiszerekbe
illetve ételekbe (Varga).
A Staphylococcus-fajok a nem spórás baktériumok között a
legellenállóbbak közé tartoznak. Beszáradt váladékokban
hónapokig életképesek maradnak. Hevítés hatására 60 °C-on
fél óra alatt rendszerint elpusztulnak. A fertőtlenítőszerek
közül a formalin 3 %-os oldata 30 perc alatt, a klórlúg 3 %-os, a
szervesjód-tartalmú fertőtlenítőszerek 0,5 %-os oldata pedig 10
perc alatt öli el a Staphylococcusokat.
A FERTŐZÉS MÓDJA
A külvilágban rendkívül elterjedt baktériumok mindenekelőtt a
bőrnek és a száj nyálkahártyájának, a kötőhártyának
sérülésein át jutnak a szövetek közé. Ezenkívül bejuthatnak
a csecsbimbó nyílásain át és a hüvelyen keresztül is a
szervezetbe. Továbbá mechanikailag átvihetik a kórokozót egyes
külső vérszívó paraziták is a bőr vagy akár a tejmirigy
szövetébe. Itt többek között a nyúlbolhát kell megemlíteni.
A betegség kifejlődésében jelentős szerepet játszanak a
kedvezőtlen higiéniás körülmények, a nyulak sötét, nedves,
piszkos helyeken tartása, ahol a kórokozók különösen könnyen
elszaporodnak.
Ugyancsak elősegítik a betegség kifejlődését a ketrecekből
kiálló szögek, drótdarabok, éles fém alkatrészek és a durva
alom is, mert ezek a bőrt felsértve kedvező feltételeket
teremtenek a baktériumoknak a szervezetbe való behatolásának.
Gyakran a kevés tejet termelő anyák fiókái is felsebezhetik a
csecsbimbókat. Ha az anya kevés fiókát ellett, de jól tejel, a
tejmirigyben pangó tej is előidézheti a gyulladást, amelyet a
bimbócsatornákon beszaporodó baktériumok gennyes gyulladássá
változtatnak.
A nyúl szervezetébe került staphylococcusok előbb a fertőzés
helyén szaporodnak el, majd betörve a vér- és nyirokáramba,
eljutnak az állat különféle szerveibe és szöveteibe. A
kórokozók megbetegítő hatását elsősorban az általuk
kiválasztott toxinok idézik elő. A fertőzés helyén a szövetek
elgennyesednek, kötőszöveti tokkal határolt tályogok
keletkeznek, melyek 1-2 hónap elteltével feltörhetnek és
tartalmuk a külvilágra ürül.
Amint arról már szó esett, a baktériumok bekerülhetnek a
véráramba és így a különböző szervekben bizonyos idő múlva
újabb tályogok keletkezhetnek.
A megnyílt tályogból ürülő genny beszennyezi és ingerli a
környező bőrt. A nyúl vakarózik és így sebeket és
karcolásokat ejt magán. Ezekbe ismét bejutnak a staphylococusok,
és ily módon újabb tályogok keletkeznek a régi körül. A
betegség lefolyása attól függ, hogy hol hatolnak be a baktériumok
a szervezetbe, mennyire virulensek (=fertőzők - és
megbetegítő-képesek) és milyen a nyúl szervezetének
ellenálló-képessége.
MILYEN KÓRFORMÁKAT OKOZNAK?
A baktériumok a szövetek közé jutva különféle kórformákat
idéznek elő:
1. Vérfertőzés
2. Gennyes bőrgyulladás, a bőr alatti kötőszövetben
tályogképződés
3. Gennyes kötőhártya-gyulladás
4. Elhalásos tüdőgyulladás
5. Tejmirigy-gyulladás
6. Méhgyulladás (vetélés)
7. Gennyes gyulladás a különféle szervekben (talpfekély, a
lábvég lágy szöveteinek a csontig történő elhalása,
izületgyulladás, a középfül gyulladása stb.)
Az elsődleges vérfertőzés gyakrabban 2-7 napos fiókákban,
ritkábban a választási korban jelentkezik. VÖRÖS szerint a
szopóskori veszteségeknek 13 %-a ebből adódhat. A szopós nyulak
rendszerint a staphylococcusok okozta tejmirigy-gyulladásban
megbetegedett anyanyúltól a szopáskor fertőződnek.
A másodlagos fertőzés egyes szervek staphylococcusos
fertőzéséhez többnyire tejmirigy-gyulladáshoz és
méhgyulladáshoz társul.
MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?
Fiatal nyulakban a staphylococcusok okozta gennyes bőrgyulladás
gócokban jelentkezik vagy a szőrtüszők és a faggyúmirigyek
megbetegedésében (acne) nyilvánul meg.
A bőr alatti kötőszövetben is kialakulhatnak tömör
kötőszöveti burokkal körülvett gennyes tályogok. Ezeket a
bőrsérülések folytán vagy a bakteriémia során odajutott
staphylococcusok okozzák. Gyakran keletkezik tályog a fejtető bőr
alatti kötőszövetében, ha az etető- és itatóedényeken
sérülést okozó felületek vannak.
Idősebb állatokban a staphylococcusok okozta bőrfertőzés
talpfekélyt okozhat. A talpakon kifejlődő tályogok -
minthogy ezek állandóan érintkeznek a ketrec dróthálós
fenékrácsával - gyorsan megnyílnak és átalakulnak fájdalmas,
vérző, lassan gyógyuló fekélyekké. A nyúl ilyenkor gyakran
váltogatja a lábait, étvágytalan, lefogy. A talpfekélyek
idősebb, többnyire 3-4 éves, nagytestű tenyészállatokon szoktak
előfordulni. Elősegíti a betegség kifejlődését a megfelelő
higiénia, pl. a takarítás hiánya, mert a vizelettől nedves és
felrostozódó deszkapadló, valamint a durva drótháló a talp
bőrét fellazítja illetve felsérti. A talpon a hámhiányokon
beszaporodó baktériumok igen fájdalmas és gennyesedéssel járó
gyulladásos folyamatot indíthatnak meg.
Ugyancsak előfordulhat a gennyes kötőhártya-gyulladás,
mely akár önállóan jelentkezik, akár pedig egyéb szervek
staphylococcusos fertőzéséhez (pl. bőrgyulladás, méhgyulladás
stb.) csatlakozik.
Nem ritkán jelentkezik a staphylococcusok által okozott mastisis
(=tejmirigy-gyulladás), mely főként a hátulsó
tejmirigy-részleteket érinti. Az anya olykor másodlagos
vérfertőzésben pusztul el. Ha tályog a tejmirigyekben keletkezik,
vagy a másodlagos fertőzés során oda lokalizálódik, kiterjedt
duzzanat keletkezik - emlékezzünk Olvasónk levelére -, amely
viszonylag gyorsan átterjed a szomszédos tejmirigyekre. Az érintett
rész felett a bőr kipirul, majd sötétvörös, néha szederjes
színűvé változik. Ha a bimbót megnyomjuk, sűrű tej ömlik tele
gennyel, olykor túrószerű alvadékkal, néha vérrel. A
testhőmérséklet emelkedik, az állat elveszíti az étvágyát, és
gyakran 2-3 nap után elpusztul.
Rendszerint az ellés után alakul ki méhgyulladás, de
előfordulhat a kórokozók által kiváltott magzatelhalás
és vetélés is.
Ha a kórokozó bejut a vérpályába és bakteriaemia alakul ki,
előfordulhat a staphylococcusos eredetű ízületgyulladás,
az olykor kialakuló középfülgyulladás miatt pedig a
nyulak ferde fejtartása.
A vérfertőzés során az elmondottakon kívül a legkülönfélébb
szervekben, így a májban, a vesében, a szívizomzatban, az
agyvelőben, a herében, a nyirokcsomókban, a csontvázizmokban stb.
is kialakulhatnak gennyes tályogok.
A nyulak Staphylococcus okozta bronchopneumoniája
(=tüdőgyulladás) fiatal, választott és növendék nyulakban
fordul elő. A szopósnyulak rendszerint az anyjuk orrváladékától
vagy a választást követően társaiktól aerogen (=belégzés)
úton fertőződnek. A klinikai tünetek kialakulását hajlamosító
hatások, így a zsúfolt elhelyezés, nedves, huzatos istálló, az
ammóniával terhelt légtér stb. segítik elő. A betegség főként
a választás körüli korú, illetve a fiatal növendékeket érinti,
de szórványosan a felnőtt nyulak is megbetegszenek.
A fertőződést követően néhány nap múlva savós-gennyes
kötőhártya-gyulladás, orrfolyás, tüsszögés, köhögés, majd
a légutakban és a tüdőben kialakuló gennyes gyulladás
következtében fokozatosan súlyosbodó, nehezített légzés alakul
ki.
Boncoláskor kiterjedt tüdőgyulladás látható, a légcsövet a
gennyes váladék csaknem kitölti, a tüdő területének
rendszerint a 80-90 %-a a gennyes gyulladás áldozatává válik.
GYÓGYKEZELÉS
1. A beteg állatokat lehetőleg egyedileg antibiotikumokkal kell
gyógykezelni. Erre jól beváltak a penicillin mellett az
oleandomicin, eritromicin, a tetraciklinek stb. Az alkalmazott
gyógyszer kiválasztásában iránymutató lehet a baktériumok
antibiotikum-érzékenységének a meghatározása. VETÉSI felhívja
a figyelmet arra, hogy miután egyes Staphylococcus törzsek
penicillinázt termelnek, a kezelések során ezt figyelembe kell
venni.
2. Az előrehaladottan betegeket az állományból célszerű
eltávolítani, a többit pedig ivóvízbe vagy a takarmányba kevert
antibiotikumokkal kezelni.
3. A gyógyszeres kezeléssel egyidejűleg nagyon fontos a
hajlamosító hatások kiiktatása, amint arról az előbbiek során
már olvashattunk (száraz, huzatmentes, tiszta levegőjű istálló,
szellős elhelyezés és az állatok keverésének az elkerülése
stb.).
MEGELŐZÉS
A betegség megelőzése nagyon fontos feladat:
1. A hajlamosító hatásokat ki kell küszöbölni (zsúfoltság,
huzatos, nedves istálló, ammóniával terhelt légtér stb.).
2. Gondoskodni kell a megfelelő higiéniás feltételekről
(rendszeres takarítás stb.).
3. Az istálló fertőtlenítését programszerűen el kell végezni.
4. Különös gondot kell fordítani az ellési-higiéniára.
5. A ketrecekben az etető- és itatóedényeken levő éles, hegyes
részeket meg kell szüntetni.
6. A tejmirigyek megbetegedésének megelőzése érdekében
elengedhetetlen az ellést követő első néhány napban a
rendszeres fészekvizsgálat, amely során az anyák tejmirigyét meg
kell vizsgálni. Ha azt tapasztaljuk, hogy a fiókák az emlőket
megsértették, megharapták, azonnal gondoskodni kell a sebek
ellátásáról. Arról is meg kell győződni, hogy van-e az anyának
elegendő teje. Ha az anyának nincs elég teje, viszont sok a fióka,
akkor a fölös számú fiókákat azonos időben ellett dajkaanya
alá kell adni. Ha azt látjuk, hogy az emlőben a tej felgyülemlett,
akkor a megduzzadt emlőből fejjük ki a tejet, vagy amennyiben az
anyának nincs elegendő fiókája, úgy a lehetőség szerint
rakjunk alá más anyától néhány fiókát.
7. A megfelelő takarmányozással kell gondoskodni az állatok jó
ellenálló-képességéről!
A HÁZINYÚL STREPTOCOCCOSISA
A streptococcusok Gramm pozitív gömb alakú, láncokat képző
baktériumok. Széles körben elterjedtek, megtalálhatók az ember
és az állatok szájüregében, az emésztőcsatornában, a
légutakban, a húgy- és nemi utak nyálkahártyáin, de egyes fajok
jelen vannak a tejben, tejtermékekben, egyéb állati és növényi
eredetű élelmiszerekben és a szennyvizekben is.
A kórtanilag fontos streptococcusok túlnyomó többsége a pyogen
(=gennykeltő) streptococcusok csoportjába tartozik.
A streptococcosis házinyúlban vérfertőzésben, tüdőgyulladásban
és különböző szervekben gennyes gyulladásban, főként
tályogképződésben nyilvánul meg.
A streptococcusok elsősorban az újszülött nyulakban vérfertőzést
okozhatnak. Boncolás során a lépduzzanat mellett, a savós hártyák
alatt, különösen nagy számban a mellhártya és a szív külső
hártyája alatt vérzéseket lehet látni, a zsigeri szervekben, a
vesében apró, szürkésfehér, elhalásos gócokat lehet
megfigyelni.
Hajlamosító okok hatására a streptococcus fajok növendék
nyulakban hurutos, hurutos-vérzéses-elhalásos tüdőgyulladást
okozhatnak. a fertőzés olykor önálló kötőhártya-gyulladásban
és középfül-gyulladásban nyilvánul meg.
Anyanyulakban a betegség kifejlődését elősegítik a laktáció
alatt az állat tejmirigyén keletkező sérülések, miután a
szopás közben a fiókák felsértik a csecsbimbókat. A sérülésen
át beszaporodó streptococcusok először helyi gyulladást, majd
vérfertőzést okoznak.
Olykor súlyos fokú agyhártyagyulladás alakulhat ki, amikor az
állatok súlyos idegrendszeri tüneteket mutatnak.
A kórokozók többek között penicillinre, eritromicinre és
tetraciklinre érzékenyek.
Ami a betegség megelőzését, a védekezést, a hajlamosító
hatásokat és a gyógykezelést illeti, általában a
staphylococcosis esetében megismert tennivalókat és szabályokat
kell betartani a kezelő állatorvos utasítása szerint.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők lapjában 2003. szeptemberében.)