A baromfi botulizmusa

A CLOSTRIDIUMOK OKOZTA BETEGSÉGEK V.

A BOTULIZMUS

Előbbi bejegyzésekben olvashattuk, hogy a Clostiridiumok, ezek a spórákat termelő, pálcika alakú baktériumok súlyosan mérgező toxinokat termelnek, és sokszor halálosan megbetegíthetik az emberen kívül a hasznos háziállatainkat is – nagyon komoly veszteségeket okozva.

Érzékenyek iránta a ló, a kérődzők, a sertés, a húsevők, a nyúl, de pusztító endémiákat okoznak a tenyésztett prémes állatok, főként a nyércek és ezüstrókák között is. Ugyancsak érzékeny a baromfi és a vadon élő, főként vízimadárfajok, ezek közül is elsősorban a vadkacsák.

A továbbiakban egy igen veszélyes mérget termelő Cl.fajról, a Clostridium botulinumról fogunk szót ejteni, mely az eddig ismert leghatásosabb szerves mérget, a botulinum toxint termeli, mely annyira mérgező hatású, hogy például már egy egészen csekély mennyisége, mindössze 10 mikrogramm elegendő egy ember megmérgezéséhez.

A BAROMFI BOTULIZMUSA

A botulizmus takarmány vagy élelmiszer közvetítette intoxikáció (=mérgezés), amelyet különféle emlősfajokban (beleértve az embert is) és madárfajokban a Clostridium botulinum toxinjai idéznek elő.

Állatok között a kórképet először tyúkban észlelték (MEYER, 1910), majd néhány esztendővel később GRAHAM és munkatársai lóban is megállapították, hamarosan pedig egyéb állatfajokban is leírták.

A botulizmus esetében tehát nem egy fertőző betegségről, hanem a szó szoros értelmében vett toxikózisról, mérgezésről van szó. A Cl.botulinumnak ugyanis nincs inváziós képessége (= a kórokozó behatolása a szervezetbe), ezért többnyire nem a szervezetben, hanem a szabad természetben szaporodik el, és az ott termelt toxinjának felvétele (tehát bekerülése a szervezetbe) okozza a betegséget.

EGY TANULSÁGOS ESET A GYAKORLATBÓL

Egyik alkalommal B. községben egy tenyésztő csaknem egy kosárnyi csibehullát hozott a rendelőmbe, és sírva panaszolta, hogy előző nap még teljesen egészségesek voltak a szépen fejlett csibéi (a mintegy 100 egyedből álló állománya), reggelre azonban 25 állat elhullott, néhány pedig nem tud lábra állni, a többi csirke azonban egészségesnek látszik.

A szomszédra gyanakszik, nevezetesen arra, hogy megmérgezte azokat, ugyanis haragban vannak.

Néhány állatot felboncoltam, ám jellegzetes, valaminő fertőző betegségre utaló kórbonctani elváltozást nem találtam, és a körülmények sem utaltak arra. Mindössze annyit találtam, hogy a szervek vérrel voltak teltek, és a tüdő is ödémás volt mindegyiknél, de semmiféle más elváltozás nem látszott. Ennek alapján a tulajdonos gyanúját tehát nem lehetett sem kizárni, sem bizonyítani.

Sokkal többet mondott azonban az előzmény. A takarmányozással kapcsolatos kérdésemre a tulajdonos elmondta, hogy a boltban ellenőrzést tartottak, mely során elég sok – olykor már régen – lejárt szavatosságú konzervet is kiselejteztek, amiket ő hazavitt (többnyire zöldbabot, zöldborsót), és odaadta a csirkéknek, melyek azt igen jó étvággyal fogyasztották. Kérdésemre azt is elmondta, hogy ránézésre nem találta romlottnak a konzerveket, melyek csak a rég lejárt szavatossági idő miatt kerültek selejtezésre.

Az előzmények azonnal felvetették bennem a botulizmus gyanúját, de miután a boncolási eredmény egyértelműen nem utalt – nem is utalhatott – rá, és akár valóban a gazda által vélt mérgezés is lehetett az elhullás oka, kimentem a helyszínre. Itt csupán néhány gubbasztó, bágyadt valamint elfeküdt és felállásra képtelen állatot találtam. Az állomány más része azonban semmiféle betegségre utaló tünetet nem mutatott.

A kórisme megállapítására küldtem csibehullákat, a megmaradt konzervből és az egyéb etetett takarmányból is mintát az Állategészségügyi Intézetbe. Közben a konzerv etetését leállítottuk, és a csirkék kifogástalan takarmányt és bőséges ivóvizet kaptak. Újabb beteg nem jelentkezett.

Az állatokról fényképeket is készítettem a gazda által feltételezett esetleges tevőleges mérgezés bizonyítására, amennyiben az intézeti vizsgálat eredményeként esetleg arra kerülne sor.

Az intézeti vizsgálat az első feltételezésemet igazolta, mert megállapították, hogy a konzerv romlott volt, és a botulizmus okozta a súlyos bajt, mintegy igazolva, hogy a lejárt szavatosságú, esetleg már „bombásodott”, romlott konzerv milyen súlyos veszteséget okozhat.

Órák alatt elhullott a csirkék 25%-a, több állat pedig lebénult

A KÓROKOZÓ

a Clostridium botulinum nagyméretű, vaskos, pálca alakú baktérium, mely kevésbé szigorúan anaerob (oxigénmentes) viszonyok között is képes szaporodni. Szaporodásához a legkedvezőbb hőmérséklet 25-33 °C között van. A baktérium akkor termel jelentősebb mennyiségű toxint, ha 20 °C-nál magasabb hőmérsékleten elegendő fehérjét és nedvességet talál a környezetében.

Ismét hangsúlyozom, hogy a botulinumtoxinok az eddig ismert leghatásosabb szerves mérgek, amit az is bizonyít, hogy például a felnőtt emberre a halálos adagja mindössze 10 mikrogramm, ami egy milligrammnak az ezred része. És rendkívül ellenálló.

A toxinok az állati hullákban, rothadt növényzetben, romlott szilázsban, fülledt, szálas takarmányban, rothadó ízeltlábúakat (fehérjét) tartalmazó iszapban stb. hónapokig megtartják az aktivitásukat.

Ugyanezt mondhatjuk el a konzervekről, melyek romlott voltukra, veszélyességükre gyakran az ún. „bombásodással” hívják fel a figyelmet. Amikor a mindennapos állatorvosi gyakorlatom során a bombásodásra felhívom a figyelmet, több gazda is megkérdezte, hogy valójában mit is jelent ez a megjelölés. Mindig elmondom, hogy a bombásodás a rosszul sterilizált és helytelenül tárolt „konzervdobozok” felfúvódása. A konzervek romlásának a jelzője. Rothadási gázok nyomása okozza, mely legtöbbször a spórás mikroorganizmusok tevékenysége folytán keletkezik.

A toxin 80 °C-on 30 percig tartó hevítéssel biztosan tönkremegy, a baktériumspórák azonban a forralás hőmérsékletét (20-120 percig) túlélhetik.

A botulinumtoxin iránt az ember és az összes emlősállat, a madarak, sőt kisebb mértékben egyes alacsonyabb rendű állatok pl. halak és kétéltűek is fogékonyak.

HOGYAN TÖRTÉNIK A SZÁRNYASOK FERTŐZÉSE?

A baromfi megbetegedése botulizmusban leggyakrabban a romlott konzervek etetése következtében történik. Az előbbiekben leírt, megtörtént esetből láthatjuk, hogy a romlott konzerv etetése milyen tragikus következményekkel járhat.

Mivel a toxintermelésre nagyon kedvező a közeg fehérjetartalma, ezért a húskonzervek és a hüvelyes zöldfőzelékek különösen veszélyesek. Képződhet azonban toxin a rothadó hullákban is, és egyes legyeknek a hullákban fejlődő álcái mintegy magukba adszorbeálják (megkötik) a méreganyagot. Ilyenkor nemcsak a hullát, de a légyálcákat elfogyasztó madarak is megbetegedhetnek botulizmusban.

A tavon tartott kacsák között olykor súlyos veszteségeket okozó botulizmus fellépése vagy a mocsaras területeken élő vadmadarak között nem egyszer jelentkező pusztulással járó botulizmus (főként a késő nyári vagy kora őszi időszakban) azzal magyarázható, hogy nyári melegben a mocsaras területeken légyálcákban, békák, halak, rágcsálók és madarak hulláiban és a partközelben bomló vízi növényzeten a baktériumok nagymértékben elszaporodnak és toxint termelnek. Ugyanakkor a mocsarakban dúsan fejlődő és burjánzó növényzet ez idő tájt pusztulásnak indul és elzárja a víz felszínét a levegőtől.

A MÉREG HATÁSMECHANIZMUSA

A szájon át felvett toxin a bélből a véráramba szívódik fel. A botulinus-toxin elsősorban idegméreg, de az ereket is bántalmazza. A neurotoxikus (idegméreg) hatás először a nyúltvelő motorikus centrumaiban, majd az izmokban található perifériás idegvégződéseken észlelhető. A méreg hatása irreverzibilis, következésképpen a fokozatosan felvett kisebb mennyiségek kumulálódnak (a hosszabb időn át felvett és nehezen kiürülő gyógyszer vagy méreganyag felhalmozódása, összegeződése a szervezetben). Ezzel magyarázható, hogy a betegség némelykor csak több nappal a toxintartalmú takarmány felvételének a kezdete után lép fel.

Újabban egyesek feltételezik, hogy a botulizmus nagy mennyiségű baktériumspóra felvétele után a bélben keletkező toxin hatására is felléphet. Az idegméreg hatására az izmok petyhüdt bénulása következik be.

TÜNETEK

A lappangási idő elsősorban a felvett toxin mennyiségétől és egyéb körülményektől függően néhány óra és két nap között változhat. Miután pedig a toxin a mozgató idegvégződéseket bénítja, madarakban többnyire a szárnyizmok bénulnak meg elsőként. Ezt követően a bénulás a láb, a törzs, majd a nyak izmaira is átterjed. A fej és a nyak előrenyúlva a talajon fekszik s felemelve puhán visszaesik.

A beteg kacsák és más madarak eleinte nehezen mozognak, szárnyukat, fejüket lógatják, mellcsontjukon fekszenek, és csőrüket a földre támasztva egyensúlyoznak. A bénult nyelv gyakran kilóg a szájukból. Később a végtagok és a nyak teljes bénulása közben elpusztulnak.

A végtagok és a szárny teljes bénulása

A nyakizom részleges bénulása

 

A vízen tartózkodó madarak úszása bizonytalanná válik, szárnyukat szétterpesztve lebegnek a vízen, a bénulások miatt a szél és víz elsodorja őket. Lelógó fejüket a vízből nem tudják kiemelni és megfulladnak.

Az állat elfekszik, lóg a szárnya, kilóg a nyelve

 

MI A TEENDŐ?

A mérgező takarmányt azonnal el kell vonni, hashajtót kell alkalmazni és bőségesen friss vizet kell itatni. Az antitoxikus vérsavó, amelyet emberek gyógyítására használnak, a drágasága miatt sem kerülhet szóba a kezelésre, de különben is csak a betegség kezdetén hatásos.

MEGELŐZÉS

1. A takarmányok megfelelő tárolásával és elkészítésével meg kell előzni a Cl.botulinum elszaporodását.

2. A kifogásolt minőségű konzervet is feletethetjük, ha előbb megfőzzük, a toxin ugyanis – amint az előbbiekben olvashattuk – a forrás hőmérsékletén tönkremegy és elveszíti a fertőzőképességét.

3. A kacsák megbetegedésének megelőzésére ajánlatos a vízmenti partszakaszok kiépítése, a növényzet eltávolítása vagy gyérítése, és a víz levegőztetése, ami gátat vet a toxin elszaporodásának.

4. Nagyüzemi kacsatelepeken a kacsák etetőállványait ne a vízparton, hanem mélyebb vízterületekre telepítsük, és azok helyét lehetőleg váltogassuk! A sekély vízpartra lehulló takarmány ugyanis táptalaja a légy- és egyéb álcáknak, amelyeket a kacsák a mocsaras parton szürcsölve előszeretettel vesznek fel. Ezekben a Cl.botulinum kitűnő táptalajra talál.

5. Romlott, rothadt takarmányt a madarakkal nem szabad feletetni!

6. A megelőző vakcinás oltás lehetőségéről a kezelő állatorvos ad tájékoztatást.

EMLŐS ÁLLATOK BOTULIZMUSA

A Cl.botulinum toxinja iránt a legérzékenyebb a ló, majd a kérődzők, ezt követi a sertés, a húsevők, a tenyésztett prémes állatok közül pedig a nyérc.

Botulizmusban a növényevők akkor betegednek meg, ha azok a szénába keveredett s ott elpusztult majd mumifikálódott egér, patkány vagy macskahullát fogyasztanak el, amennyiben a hullában toxin termelődött. Toxintartalmú lehet a rosszul készített szilázs és a megpenészedett, romlott abrak és széna is.

Sertések nemcsak a megromlott ételmaradékok és konzervek elfogyasztása után betegedhetnek meg, de akár a rothadó hullarészek, az ezeken lakmározó legyek és légylárvák vagy a romlott hús vagy halliszt felvétele után is.

TÜNETEK

Az emlősállatok lassabban vagy gyorsabban fokozódó gyengeséget árulnak el, járásuk ingadozó, fektükből mind nehezebben kelnek fel, úgyhogy súlyos esetekben végül teljesen elnyúlva, bénultan fekszenek, és a fejüket sem tudják felemelni.

Lovakban a betegség heveny formája a kólikás nyugtalankodásban, szapora légzésben, bénulásban, majd légzésbénulásban nyilvánul meg.

Lovakban idült formában mutatkozó mérgezés során ingadozó járás, gyengeség, nyelési zavarok, nyálfolyás, nyelvbénulás, állkapocs-bénulás észlelhető. Lovakban többször is sörgyári termékek, melléktermékek feletetése során észlelték a botulizmust.

Szarvasmarhában többször is tapasztalták a fertőzést baromfitrágyával öntözött legelőn való legeltetés után. A legelőn találhatnak az állatok csontmaradványokat, amelyek ha Cl.botulinummal fertőzöttek és az állatok azokat megeszik, a botulizmus bennük kialakul. Az extenzív állattartás körülményei között a kalcium és a foszfor anyagforgalmi zavarban szenvedő szarvasmarhák tömegesen betegedhetnek meg ezen a módon botulizmusban. Cirkuszi oroszlánokban rothadt csirkemaradékok feletetése után észlelték a toxikózist. A nyércek a hátulsó végtagok petyhüdt bénulása, pupillatágulat és nyálzás közben órák alatt elhullanak.

Kis mennyiségű toxin felvételét követően az állatok meggyógyulhatnak. A gyorsan kialakuló tünetek azonban arra utalnak, hogy az állat nagy mennyiségű toxint vett fel, amely következetesen halálos kimenetelű betegséghez vezet.

Az elhullott állat felnyitásakor jellegzetes kórbonctani elváltozások nem mutatkoznak. A szervek vérrel teltek, a tüdő ödémás, a húgyhólyag telt.

ORVOSLÁS

A botulizmus kezelésére specifikus savó (polivalens botulinum antotxin) parenterálisan, szájon át pedig hígított tejsav javasolható. Az agyvelő-elfajulásos állat mesterséges táplálása és folyadékigényének kielégítése esetleg átsegítheti a beteget a kritikus periódusokon (HORVÁTH).

AZ EMBER IS MEGBETEGEDHET

A botulizmus iránt az ember is fogékony, de az ember és az állatok botulizmusa között nincsen összefüggés. Az ember botulizmusa világszerte előfordul, az esetek többsége a romlott élelmiszer elfogyasztásának a következménye.

A toxintartalmú étel elfogyasztása után 12-24 óra múlva az emberben láztalan állapot mellett rosszullét, émelygés, hányás, hasi fájdalmak, látászavarok, nyálzás, nyelési nehézségek, a kezdődő torokbénulás miatt a hang megváltozása stb. alakul ki.

Az ember fertőződéséről, az ételmérgezésről a következőkben fogunk részletesebben beszámolni.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. júniusában.)