SÚLYOS VESZTESÉGET OKOZ A LIBÁK DERZSY-BETEGSÉGE
S. Jánosné nádudvari Olvasónk telefonon keresett meg és
elmondta, hogy a múlt esztendőben a Derzsy-betegség elvitte a
kislibáinak több mint a felét. Erről a betegségről szeretne
tájékoztatást kapni.
Szívesen teszek eleget Olvasónk kérésének, mert a kislibák
olyan betegségéről van szó, amely nemcsak világszerte, de
hazánkban is nagyon súlyos veszteségeket okoz. Miután
gyógyíthatatlan bántalomról van szó, a betegség megelőzése a
legfontosabb feladat, melyben alapvetően fontos a betegség
megismerése mellett azon tennivalók ismerete is, melyekkel a
súlyos, akár 30-60%-ra tehető elhullása is megelőzhető.
A LIBÁK DERZSY-BETEGSÉGE
A fiatal libák és a barbari kacsák máj- és
szívizom-károsodással, hasüregben savó felhalmozódásával járó
parvovírus okozta betegsége, mely klinikai tünetekkel járó
formában egy-négy hetes korban jelenik meg, és fogékony
állományokban rendszerint tömeges elhullásokkal jár.
A betegség széles körben elterjedt, megtalálható minden jelentős
libatenyésztéssel bíró országban.
A betegséget korábban baktériumos eredetűnek vélték és
libainfluenzának nevezték, de a hatvanas évek végén egy magyar
kutató állatorvos, Derzsy és munkatársai tisztázták annak
vírusos eredetét, majd egy nemzetközi megegyezés alapján a
magyar kutatóról DERZSY-betegség elnevezést kapta a
nomenklatúrában.
A betegség a nagylétszámú libaállományok kialakulásával és a
gépi keltetés bevezetésével hazánkban és nemcsak Európa számos
országában okozott tömeges veszteségeket, de főként Izraelben,
Kínában, Vietnamban és Thaiföldön is.
A KÓROKOZÓ
A betegséget a libaparvovírus okozza, mely iránt csak a lúd és a
mosusz kacsa fogékony. A libaparvovírus ellenálló képessége az
emlősökben előforduló parvovírusokhoz hasonlóan (melyekről
előbbi cikkeinkben már többször, részletesen szót ejtettünk)
nagy, a környezetben hónapokig életképes marad.
A fertőzés terjesztésében legnagyobb jelentősége a betegség
heveny szakaszában a bélsárral nagy tömegben ürülő vírusnak
van. A betegségen átesett állatok tartós vírushordozók
maradnak.
A vírus a szájon át való fertőzést követően a bélfalban
szaporodik el, majd bejut a véráramba, és onnan a különféle
szervekbe és szövetekbe. Főleg a máj- és szívizomzat károsodik,
emiatt a hasüregben nagyobb mennyiségű savó halmozódik fel.
A FERTŐZŐDÉS
1. Milyen módon jöhet létre a fertőződés?
2. Germinatív úton a tojásokon keresztül.
3. Bekövetkezhet a keltetőben, különösen akkor, ha különböző
eredetű tojásokat keltetnek együtt.
4. Szállításkor.
5. A betelepítéskor, és azt követően az alomból és a
környezetből.
6. Más állományokkal való közvetlen vagy közvetett érintkezés
során.
A frissen fertőződött tojókban a vírus a tojásba is bejut,
ilyenkor az embrió elpusztul vagy a kisliba fertőzötten kel ki, és
a kikelést követően már a keltetőben fertőzi a társait. Bár a
vírus iránt minden korú liba fogékony, klinikai tünetek
rendszerint csupán 1-4 hetes korú libákban alakulnak ki.
Teljesen fogékony libákban az embrionális (magzati) korban, a
keltetőben vagy az élet első napjaiban való fertőződést
követően az első tünetek az 5.-7. napon jelennek meg. Az
elhullások a 8.-10. napon kezdődnek, melyek csúcsa a 12.-15. napra
esik. Az elhullások mértéke 30-60% között változik, de
esetenként ennél több is lehet.
Ha a fertőződés az élet első napjaiban olyan libákat ér,
amelyekben több-kevesebb, de nem elegendő mennyiségű ellenanyag
is van, a klinikai tünetek később, kevesebb állaton jelennek meg
és enyhébbek. Ilyenkor az elhullások rendszerint a 2. hét végén
kezdődnek, és a csúcsot a 3. héten érik el.
A néhány hetesnél idősebb korban fertőződött állatokban
klinikai tünetek már nem alakulnak ki a fertőzést követően,
azonban ezek is tömegesen ürítik a vírust és vírushordozók
maradnak.
TÜNETEK
A betegség lappangási ideje a germinatív úton vagy napos korban
fertőződött szikimmunitás (védelem) nélküli kislibákban 5-7
nap, de a némi szikimmunitással rendelkező libákban ennél
hosszabb lehet.
A beteg állatok étvágytalanok, bágyadtak, nem szívesen,
nehézkesen mozognak, fáznak, összebújnak. Az evést, ivást
abbahagyják, egyes állatokon náthás tünetek, másokon hasmenés
mutatkozik.
A májkárosodás miatt az állatok egy részében görcsök
alakulnak ki, a nyakukat csavargatják, hátrahajtják, oldalt fekve
úszómozgásokat végeznek, a has alján a kialakult hasvízkór
miatt folyadék halmozódik fel. Az állatok többnyire 2-3,
ritkábban 4-7 napi betegség után pusztulnak el.
A bizonyos fokú szikimmunitással rendelkező libákban a betegség
elhúzódó formája alakul ki, amelyre a fejlődésben való
visszamaradás az állomány szétnövése, tollasodási zavarok, a
hasvízkór miatt pedig kitágult, lógós has a jellemző. Az
átvészelt 5-6 hetes korú állatokban a fejlődésben való
visszamaradás és a hiányos tollasodás látható.
MEGELŐZÉS
A betegség megelőzésében két szempont fontos. Egyrészt meg kell
előzni a kislibák tömeges fertőződését az élet első
heteiben, másrészt a kislibákat a tojók megfelelő vakcinázásával
olyan szikimmunitással kell ellátni, mely kellő védettséget
biztosít legalább négy hetes korig.
MI A TEENDŐ?
1. A tenyésztojások fertőtlenítése, a keltetésre vonatkozó
higiéniai szabályok betartása: jelölt, ismert eredetű tojások
keltetése.
2. Egy gépbe lehetőleg egy állomány tojásai kerüljenek, fontos
a keltető gépek szakszerű fertőtlenítése, takarítása, egyszer
használatos papír vagy fertőtlenített műanyag szállító
dobozok, fertőtlenített szállító járművek használata stb.
3. A betelepítés és nevelés során pedig egyszerre való ürítés,
betelepítés, a közbeeső időben alapos takarítás,
fertőtlenítés, korcsoportonkénti izolált tartás betartása.
4. Nagyon fontos az állatok megfelelő elhelyezése, gondozása,
takarmányozása. A kislibák nagyon érzékenyek a mikotoxinokra, az
ezekkel szennyezett tápok jelentősen megnövelhetik az elhullások
mértékét.
MIT KELL TUDNI A VAKCINÁZÁSRÓL?
A betegség klinikai megjelenésének a megelőzésére, a
veszteségek csökkentésére az aktív és passzív immunizálás
vehető igénybe.
A kislibák megfelelő szikimmunitása a tojóállományok rendszeres
vakcinázásával illetve ennek hiányában a kikelt naposlibák
hiperimmun savóval való passzív immunizálásával biztosítható.
A tenyészlibákat négy hetes korban immunizáljuk először, majd a
vakcinázást a tojószezon előtt három hetes időközzel
kétszer megismételjük.
A libákban termelt hiperimmun szérum alkalmazására akkor
van szükség, ha a naposlibák vérsavóiban nincsenek vagy nem
elegendő mennyiségben vannak ellenanyagok. A szérumot a keltetőben
napos korban kell adni.
A Derzsy-betegség széleskörű elterjedtség és a betegség okozta
jelentős károk miatt az Állategészségügyi Szabályzat
kötelezően előírja a tenyészlibák Derzsy-betegség elleni
vakcinázását. A tenyészlibák szakszerű vakcinázása és
ezáltal a naposlibák megfelelő szikimmunitásának a biztosítása
a tenyésztojást előállító gazdaság feladata és felelőssége.
A keltetés szabályairól valamint a megfelelő oltóanyagok
alkalmazásával kapcsolatban a kezelő állatorvos utasítást kell
kikérni.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2011. áprilisában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése