A libák Derzsy-betegsége

SÚLYOS VESZTESÉGET OKOZ A LIBÁK DERZSY-BETEGSÉGE

S. Jánosné nádudvari Olvasónk telefonon keresett meg és elmondta, hogy a múlt esztendőben a Derzsy-betegség elvitte a kislibáinak több mint a felét. Erről a betegségről szeretne tájékoztatást kapni.

Szívesen teszek eleget Olvasónk kérésének, mert a kislibák olyan betegségéről van szó, amely nemcsak világszerte, de hazánkban is nagyon súlyos veszteségeket okoz. Miután gyógyíthatatlan bántalomról van szó, a betegség megelőzése a legfontosabb feladat, melyben alapvetően fontos a betegség megismerése mellett azon tennivalók ismerete is, melyekkel a súlyos, akár 30-60%-ra tehető elhullása is megelőzhető.

A LIBÁK DERZSY-BETEGSÉGE

A fiatal libák és a barbari kacsák máj- és szívizom-károsodással, hasüregben savó felhalmozódásával járó parvovírus okozta betegsége, mely klinikai tünetekkel járó formában egy-négy hetes korban jelenik meg, és fogékony állományokban rendszerint tömeges elhullásokkal jár.

A betegség széles körben elterjedt, megtalálható minden jelentős libatenyésztéssel bíró országban.

A betegséget korábban baktériumos eredetűnek vélték és libainfluenzának nevezték, de a hatvanas évek végén egy magyar kutató állatorvos, Derzsy és munkatársai tisztázták annak vírusos eredetét, majd egy nemzetközi megegyezés alapján a magyar kutatóról DERZSY-betegség elnevezést kapta a nomenklatúrában.

A betegség a nagylétszámú libaállományok kialakulásával és a gépi keltetés bevezetésével hazánkban és nemcsak Európa számos országában okozott tömeges veszteségeket, de főként Izraelben, Kínában, Vietnamban és Thaiföldön is.

A KÓROKOZÓ

A betegséget a libaparvovírus okozza, mely iránt csak a lúd és a mosusz kacsa fogékony. A libaparvovírus ellenálló képessége az emlősökben előforduló parvovírusokhoz hasonlóan (melyekről előbbi cikkeinkben már többször, részletesen szót ejtettünk) nagy, a környezetben hónapokig életképes marad.

A fertőzés terjesztésében legnagyobb jelentősége a betegség heveny szakaszában a bélsárral nagy tömegben ürülő vírusnak van. A betegségen átesett állatok tartós vírushordozók maradnak.

A vírus a szájon át való fertőzést követően a bélfalban szaporodik el, majd bejut a véráramba, és onnan a különféle szervekbe és szövetekbe. Főleg a máj- és szívizomzat károsodik, emiatt a hasüregben nagyobb mennyiségű savó halmozódik fel.

A FERTŐZŐDÉS

1. Milyen módon jöhet létre a fertőződés?

2. Germinatív úton a tojásokon keresztül.

3. Bekövetkezhet a keltetőben, különösen akkor, ha különböző eredetű tojásokat keltetnek együtt.

4. Szállításkor.

5. A betelepítéskor, és azt követően az alomból és a környezetből.

6. Más állományokkal való közvetlen vagy közvetett érintkezés során.

A frissen fertőződött tojókban a vírus a tojásba is bejut, ilyenkor az embrió elpusztul vagy a kisliba fertőzötten kel ki, és a kikelést követően már a keltetőben fertőzi a társait. Bár a vírus iránt minden korú liba fogékony, klinikai tünetek rendszerint csupán 1-4 hetes korú libákban alakulnak ki.

Teljesen fogékony libákban az embrionális (magzati) korban, a keltetőben vagy az élet első napjaiban való fertőződést követően az első tünetek az 5.-7. napon jelennek meg. Az elhullások a 8.-10. napon kezdődnek, melyek csúcsa a 12.-15. napra esik. Az elhullások mértéke 30-60% között változik, de esetenként ennél több is lehet.

Ha a fertőződés az élet első napjaiban olyan libákat ér, amelyekben több-kevesebb, de nem elegendő mennyiségű ellenanyag is van, a klinikai tünetek később, kevesebb állaton jelennek meg és enyhébbek. Ilyenkor az elhullások rendszerint a 2. hét végén kezdődnek, és a csúcsot a 3. héten érik el.

A néhány hetesnél idősebb korban fertőződött állatokban klinikai tünetek már nem alakulnak ki a fertőzést követően, azonban ezek is tömegesen ürítik a vírust és vírushordozók maradnak.

TÜNETEK

A betegség lappangási ideje a germinatív úton vagy napos korban fertőződött szikimmunitás (védelem) nélküli kislibákban 5-7 nap, de a némi szikimmunitással rendelkező libákban ennél hosszabb lehet.

A beteg állatok étvágytalanok, bágyadtak, nem szívesen, nehézkesen mozognak, fáznak, összebújnak. Az evést, ivást abbahagyják, egyes állatokon náthás tünetek, másokon hasmenés mutatkozik.

A májkárosodás miatt az állatok egy részében görcsök alakulnak ki, a nyakukat csavargatják, hátrahajtják, oldalt fekve úszómozgásokat végeznek, a has alján a kialakult hasvízkór miatt folyadék halmozódik fel. Az állatok többnyire 2-3, ritkábban 4-7 napi betegség után pusztulnak el.

A bizonyos fokú szikimmunitással rendelkező libákban a betegség elhúzódó formája alakul ki, amelyre a fejlődésben való visszamaradás az állomány szétnövése, tollasodási zavarok, a hasvízkór miatt pedig kitágult, lógós has a jellemző. Az átvészelt 5-6 hetes korú állatokban a fejlődésben való visszamaradás és a hiányos tollasodás látható.

MEGELŐZÉS

A betegség megelőzésében két szempont fontos. Egyrészt meg kell előzni a kislibák tömeges fertőződését az élet első heteiben, másrészt a kislibákat a tojók megfelelő vakcinázásával olyan szikimmunitással kell ellátni, mely kellő védettséget biztosít legalább négy hetes korig.

MI A TEENDŐ?

1. A tenyésztojások fertőtlenítése, a keltetésre vonatkozó higiéniai szabályok betartása: jelölt, ismert eredetű tojások keltetése.

2. Egy gépbe lehetőleg egy állomány tojásai kerüljenek, fontos a keltető gépek szakszerű fertőtlenítése, takarítása, egyszer használatos papír vagy fertőtlenített műanyag szállító dobozok, fertőtlenített szállító járművek használata stb.

3. A betelepítés és nevelés során pedig egyszerre való ürítés, betelepítés, a közbeeső időben alapos takarítás, fertőtlenítés, korcsoportonkénti izolált tartás betartása.

4. Nagyon fontos az állatok megfelelő elhelyezése, gondozása, takarmányozása. A kislibák nagyon érzékenyek a mikotoxinokra, az ezekkel szennyezett tápok jelentősen megnövelhetik az elhullások mértékét.

MIT KELL TUDNI A VAKCINÁZÁSRÓL?

A betegség klinikai megjelenésének a megelőzésére, a veszteségek csökkentésére az aktív és passzív immunizálás vehető igénybe.

A kislibák megfelelő szikimmunitása a tojóállományok rendszeres vakcinázásával illetve ennek hiányában a kikelt naposlibák hiperimmun savóval való passzív immunizálásával biztosítható.

A tenyészlibákat négy hetes korban immunizáljuk először, majd a vakcinázást a tojószezon előtt három hetes időközzel kétszer megismételjük.

A libákban termelt hiperimmun szérum alkalmazására akkor van szükség, ha a naposlibák vérsavóiban nincsenek vagy nem elegendő mennyiségben vannak ellenanyagok. A szérumot a keltetőben napos korban kell adni.

A Derzsy-betegség széleskörű elterjedtség és a betegség okozta jelentős károk miatt az Állategészségügyi Szabályzat kötelezően előírja a tenyészlibák Derzsy-betegség elleni vakcinázását. A tenyészlibák szakszerű vakcinázása és ezáltal a naposlibák megfelelő szikimmunitásának a biztosítása a tenyésztojást előállító gazdaság feladata és felelőssége.

A keltetés szabályairól valamint a megfelelő oltóanyagok alkalmazásával kapcsolatban a kezelő állatorvos utasítást kell kikérni.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2011. áprilisában.)