HOGYAN ELŐZZÜK MEG A
BAROMFIKOLERÁT?
A napokban Kaposvárról hívott
fel egy Olvasónk, és elmondta, hogy 36 kacsát vásárolt, melyek
teljesen egészségesnek látszottak. Amíg a baromfiudvarában
helyet készít nekik, ketrecekben tartotta. Legnagyobb
megdöbbenésére 2 napon belül 9 kacsa elhullott úgy, hogy előtte
semmiféle betegségre utaló tünetet nem mutattak.
Az állatorvos felbontotta a
tetemeket, és baromfikolerát állapított meg, noha a gazda a
hirtelen elhullások miatt valaminő takarmánymérgezésre gondolt.
Az állatorvos azt mondta, hogy a betegséget egy bacilus okozza,
mely már tünetmentesen bennük lehetett addig, amíg valamiféle
stressz nem érte őket, mely fellobbantotta a bántalmat. Ez
lehetett a helyváltozás, a takarmányváltozás, de akár a
szokatlan, hirtelen időváltozás (pl. az éjszakai fagyossá vált
levegő stb.). Mivelhogy a tenyésztőnek nagyszámú tojótyúkja is
van, meghagyta, hogy szigorúan különítse el azoktól a kacsákat,
mert a betegséget mindenféle szárnyas elkaphatja.
Olvasónk többet szeretne tudni
erről a betegségről.
Szívesen teszek eleget ennek a
legtöbbször hirtelen fellépő és akár nagyon sok veszteséget
okozó betegségnek az ismertetésére, mert akár a szokatlanul
változékony időjárás is valóban elősegítheti a bántalom
fellépését. Ugyanakkor példaként szolgál arra is, hogy csak
megbízható, fertőzésmentes helyről szabad baromfit vásárolni.
De fertőző bántalomról lévén szó főként arra, hogy az
idegenből származó szárnyast semmiképpen se engedjük a saját
mentes állományunkkal keveredni – amint azt az állatorvos nagyon
helyesen mondta –, mert napi munkám során magam is nem egyszer
láttam, hogy a lakodalomra hozott néhány tyúk vagy olykor
cserekakas (melyek a lappangó fertőzöttség miatt egészségesnek
látszottak) miként fertőzte be a mentes baromfiállományt.
Pedig a betegség alkalmanként a
baromfiállomány gazdaságos termelését megrendítő elhullási
veszteségeket okoz.
Több tenyésztő kérdésére
reflektálva előre kell bocsátani, hogy napos madarak a tojásból
nem hozhatják magukkal a fertőzést, tehát elkülönített
állományokban csak behurcolás következményeként léphet fel a
bántalom.
A BAROMFIKOLERA
A baromfikolera valamennyi
madárfaj túlheveny, heveny vagy idült elváltozásokban
megnyilvánuló betegsége, amit egy Gram-negatív Pasteurella (ejtsd
pasztörella) multocida nevű baktérium különböző megbetegítő
képességű változatai idéznek elő.
A kórokozó iránt a
legfogékonyabbak a pulykák, a kacsák, a ludak, majd a házityúk,
fogoly, fácán stb. Mind a heveny, mind pedig az idült
baromfikolerát számos vadonélő madárfajban is megállapították.
A FERTŐZŐDÉS
A baromfikolera járványoki
keletkezésének előfeltétele (amint arról az előbbiekben is szó
esett) a virulens pasteurellák behurcolása – bár a tömeges
megbetegedéshez többnyire szükségesek az ellenálló képességet
csökkentő, úgynevezett hajlamosító tényezők, körülmények
is.
A fertőzött egyedek főleg
légúti váladékokkal, a takarmány és az ivóvíz közvetítésével
fertőzik társaikat, amelyek többnyire szájon át, esetleg
belégzéssel veszik fel a kórokozót. A fertőzés behurcolásában
nemcsak a fertőzött, de klinikai tüneteket nem mutató állatoknak,
még a ragályfogó tárgyaknak is komoly szerepe lehet.
A BETEGSÉG BEHURCOLÁSA
1. Leggyakrabban a beteg a
lappangás stádiumában levő vagy éppenséggel a betegségből
kigyógyult, de a baktériumot hordozó állatokkal történik,
melyek tünetmentesek.
Gyakran felvetődik a kérdés,
hogy vajon a vadonélő madarak is fertőzhetnek-e. Bizony az
udvarokba bejáró fácánok, gerlék is fertőzhetnek, sőt maguk is
megbetegedhetnek, és ilyen módon maguk is a fertőzés forrásává
válhatnak. A fertőzött állatok elsősorban a száj- és
orrváladékukkal ürítik a kórokozót, de az gyakran a bélsárban
is kimutatható.
2. Rendszeres hordozói a
pasteurelláknak a baromfitelepen élő rágcsálók és az oda
bejáró macskák is. De átvihetik egyik madárról a másikra a
kórokozót a vérszívó paraziták is.
3. A pasteurellák közvetítésében
ugyancsak jelentős szerepet játszhatnak a ragályfogó tárgyak, az
állatokat, a takarmányt, az állati hulladékot szállító
járművek is. Víziszárnyas telepeken fertőzési forrásként
szerepelhetnek a fertőzött tavak és folyók is.
4. Sajnos sok helyütt a
baromfiudvar nem zárt, a különböző udvarok baromfiállománya
érintkezik egymással, következésképpen fertőzhetik egymást az
állatok. A lakodalmas tyúkok hozzáengedéséről a saját
állományhoz vagy a cserekakasok fertőzési veszélyeiről már
tettem említést.
AZ ELLENÁLLÓ KÉPESSÉG
JELENTŐSÉGE – HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK
A baktérium-hordozó állatokat
magukban foglaló szárnyasok között látszólag behurcolás nélkül
is jelentkezhet akár hirtelen fellépő és olykor tömeges
megbetegedés, ha az állatok ellenálló képessége hirtelen
lecsökken. Melyek a leggyakoribb kiváltó tényezők?
1. Különféle stresszhatások.
Berobbanó, hirtelen időváltozás, megfázás, átcsoportosítás,
kimerítő szállítás, ludak tépése, fácánok befogadása,
vakcinázások stb.
2. Időváltozások. A fülledt
nappalok és hideg éjszakák váltakozása, berobbanó viharos idő
ugyancsak megterheli a szervezetet. Főként akkor, ha nem megfelelő
az istálló vagy éppenséggel zsúfolt az állatok elhelyezése.
3. A vedlés szintén gyengítőleg
hat.
4. A rossz higiéniás
körülmények! A nedves alomban képződő ammónia károsítja a
nyálkahártyát, mintegy utat nyitva a kórokozók behatolására.
5. A nem megfelelő összetételű
és nem kielégítő mennyiségű takarmány etetése, és
különösképpen a hiányos A-vitamin-ellátottság.
TÜNTETEK
Attól függően, hogy milyen a
kórokozó virulenciája és a szervezet ellenálló képessége, a
lappangási idő 1-2, máskor 3-5 nap között változik.
1. A túlheveny, rohamosan
lezajló esetekben arra sincs idő, hogy a betegség klinikai tünetei
megjelenhessenek. Nem egy esetben előfordult, hogy a tyúk még
bement a tojófészekbe, és tojásrakás közben gutaütésszerűen
elhullott.
2. Amikor a betegség heveny
alakja lép fel, a betegek bágyadtak, tollazatuk borzolt, a
szárnyukat lógatják. Jellemzőek a légúti tünetek.
Enyhébb-súlyosabb nátha, cikákolás, tüsszögés, a fej
rázogatása. Egyes betegeken hasmenés alakul ki, és olykor az
ürülék véres vagy csokoládébarna. A tojáshozam csökken.
3. Idült esetekben
lesoványodást, tartós náthát, hasmenést, ízületi gyulladást,
olykor a nyak elcsavarodását észleljük. Nem egyszer látható az
ún. lebenybetegség, amikor az állebenyek megduzzadnak, kezdetben
vizenyősek, fájdalmasak, majd utóbb eltokolódás miatt keménnyé
válnak.
ORVOSLÁS
Mindenekelőtt alaposan meg kell
vizsgálni azokat a hajlamosító körülményeket, melyekről az
előbbiekben már részletesen olvashattunk, és azokat a lehetőség
szerint ki kell küszöbölni.
Számos pasteurellák ellen
eredményesen alkalmazható gyógyszerkészítmény van forgalomban,
melyek kiválasztásakor ajánlatos gyógyszerérzékenységi
vizsgálatot végezni! Jó eredménnyel alkalmazhatók a szájon át
adandó, főként ivóvízben is adagolható szulfonamidok és
antibiotikumok. A megfelelő gyógyszerek kiválasztása és
alkalmazása szigorúan állatorvosi feladat ugyanúgy, mint a
diagnózis megállapítása.
MIT LÁTUNK A HULLA
FELBONTÁSAKOR?
Nagyon heveny esetekben
előfordul, hogy a baromfikolerára utaló specifikus elváltozás
nem található.
Heveny esetekben szembetűnő a
vérzéses jelleg a szívizomzatban, a savós hártyák alatt az
izmokban és a bél nyálkahártyáján. A májon apró elhalásos
gócokat láthatunk, a tüdőben pedig kruppos gyulladás található.
Legfontosabb feladat a kórokozó
behurcolásának a megakadályozása, majd az állomány megvédése
a fertőzéstől. Az esetleges védőoltásról a kezelő állatorvos
tájékoztatását kell kérni.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. júliusában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése