Baromfikolera

HOGYAN ELŐZZÜK MEG A BAROMFIKOLERÁT?

A napokban Kaposvárról hívott fel egy Olvasónk, és elmondta, hogy 36 kacsát vásárolt, melyek teljesen egészségesnek látszottak. Amíg a baromfiudvarában helyet készít nekik, ketrecekben tartotta. Legnagyobb megdöbbenésére 2 napon belül 9 kacsa elhullott úgy, hogy előtte semmiféle betegségre utaló tünetet nem mutattak.

Az állatorvos felbontotta a tetemeket, és baromfikolerát állapított meg, noha a gazda a hirtelen elhullások miatt valaminő takarmánymérgezésre gondolt. Az állatorvos azt mondta, hogy a betegséget egy bacilus okozza, mely már tünetmentesen bennük lehetett addig, amíg valamiféle stressz nem érte őket, mely fellobbantotta a bántalmat. Ez lehetett a helyváltozás, a takarmányváltozás, de akár a szokatlan, hirtelen időváltozás (pl. az éjszakai fagyossá vált levegő stb.). Mivelhogy a tenyésztőnek nagyszámú tojótyúkja is van, meghagyta, hogy szigorúan különítse el azoktól a kacsákat, mert a betegséget mindenféle szárnyas elkaphatja.

Olvasónk többet szeretne tudni erről a betegségről.

Szívesen teszek eleget ennek a legtöbbször hirtelen fellépő és akár nagyon sok veszteséget okozó betegségnek az ismertetésére, mert akár a szokatlanul változékony időjárás is valóban elősegítheti a bántalom fellépését. Ugyanakkor példaként szolgál arra is, hogy csak megbízható, fertőzésmentes helyről szabad baromfit vásárolni. De fertőző bántalomról lévén szó főként arra, hogy az idegenből származó szárnyast semmiképpen se engedjük a saját mentes állományunkkal keveredni – amint azt az állatorvos nagyon helyesen mondta –, mert napi munkám során magam is nem egyszer láttam, hogy a lakodalomra hozott néhány tyúk vagy olykor cserekakas (melyek a lappangó fertőzöttség miatt egészségesnek látszottak) miként fertőzte be a mentes baromfiállományt.

Pedig a betegség alkalmanként a baromfiállomány gazdaságos termelését megrendítő elhullási veszteségeket okoz.

Több tenyésztő kérdésére reflektálva előre kell bocsátani, hogy napos madarak a tojásból nem hozhatják magukkal a fertőzést, tehát elkülönített állományokban csak behurcolás következményeként léphet fel a bántalom.

A BAROMFIKOLERA

A baromfikolera valamennyi madárfaj túlheveny, heveny vagy idült elváltozásokban megnyilvánuló betegsége, amit egy Gram-negatív Pasteurella (ejtsd pasztörella) multocida nevű baktérium különböző megbetegítő képességű változatai idéznek elő.

A kórokozó iránt a legfogékonyabbak a pulykák, a kacsák, a ludak, majd a házityúk, fogoly, fácán stb. Mind a heveny, mind pedig az idült baromfikolerát számos vadonélő madárfajban is megállapították.

A FERTŐZŐDÉS

A baromfikolera járványoki keletkezésének előfeltétele (amint arról az előbbiekben is szó esett) a virulens pasteurellák behurcolása – bár a tömeges megbetegedéshez többnyire szükségesek az ellenálló képességet csökkentő, úgynevezett hajlamosító tényezők, körülmények is.

A fertőzött egyedek főleg légúti váladékokkal, a takarmány és az ivóvíz közvetítésével fertőzik társaikat, amelyek többnyire szájon át, esetleg belégzéssel veszik fel a kórokozót. A fertőzés behurcolásában nemcsak a fertőzött, de klinikai tüneteket nem mutató állatoknak, még a ragályfogó tárgyaknak is komoly szerepe lehet.

A BETEGSÉG BEHURCOLÁSA

1. Leggyakrabban a beteg a lappangás stádiumában levő vagy éppenséggel a betegségből kigyógyult, de a baktériumot hordozó állatokkal történik, melyek tünetmentesek.

Gyakran felvetődik a kérdés, hogy vajon a vadonélő madarak is fertőzhetnek-e. Bizony az udvarokba bejáró fácánok, gerlék is fertőzhetnek, sőt maguk is megbetegedhetnek, és ilyen módon maguk is a fertőzés forrásává válhatnak. A fertőzött állatok elsősorban a száj- és orrváladékukkal ürítik a kórokozót, de az gyakran a bélsárban is kimutatható.

2. Rendszeres hordozói a pasteurelláknak a baromfitelepen élő rágcsálók és az oda bejáró macskák is. De átvihetik egyik madárról a másikra a kórokozót a vérszívó paraziták is.

3. A pasteurellák közvetítésében ugyancsak jelentős szerepet játszhatnak a ragályfogó tárgyak, az állatokat, a takarmányt, az állati hulladékot szállító járművek is. Víziszárnyas telepeken fertőzési forrásként szerepelhetnek a fertőzött tavak és folyók is.

4. Sajnos sok helyütt a baromfiudvar nem zárt, a különböző udvarok baromfiállománya érintkezik egymással, következésképpen fertőzhetik egymást az állatok. A lakodalmas tyúkok hozzáengedéséről a saját állományhoz vagy a cserekakasok fertőzési veszélyeiről már tettem említést.

AZ ELLENÁLLÓ KÉPESSÉG JELENTŐSÉGE – HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK

A baktérium-hordozó állatokat magukban foglaló szárnyasok között látszólag behurcolás nélkül is jelentkezhet akár hirtelen fellépő és olykor tömeges megbetegedés, ha az állatok ellenálló képessége hirtelen lecsökken. Melyek a leggyakoribb kiváltó tényezők?

1. Különféle stresszhatások. Berobbanó, hirtelen időváltozás, megfázás, átcsoportosítás, kimerítő szállítás, ludak tépése, fácánok befogadása, vakcinázások stb.

2. Időváltozások. A fülledt nappalok és hideg éjszakák váltakozása, berobbanó viharos idő ugyancsak megterheli a szervezetet. Főként akkor, ha nem megfelelő az istálló vagy éppenséggel zsúfolt az állatok elhelyezése.

3. A vedlés szintén gyengítőleg hat.

4. A rossz higiéniás körülmények! A nedves alomban képződő ammónia károsítja a nyálkahártyát, mintegy utat nyitva a kórokozók behatolására.

5. A nem megfelelő összetételű és nem kielégítő mennyiségű takarmány etetése, és különösképpen a hiányos A-vitamin-ellátottság.

TÜNTETEK

Attól függően, hogy milyen a kórokozó virulenciája és a szervezet ellenálló képessége, a lappangási idő 1-2, máskor 3-5 nap között változik.

1. A túlheveny, rohamosan lezajló esetekben arra sincs idő, hogy a betegség klinikai tünetei megjelenhessenek. Nem egy esetben előfordult, hogy a tyúk még bement a tojófészekbe, és tojásrakás közben gutaütésszerűen elhullott.

2. Amikor a betegség heveny alakja lép fel, a betegek bágyadtak, tollazatuk borzolt, a szárnyukat lógatják. Jellemzőek a légúti tünetek. Enyhébb-súlyosabb nátha, cikákolás, tüsszögés, a fej rázogatása. Egyes betegeken hasmenés alakul ki, és olykor az ürülék véres vagy csokoládébarna. A tojáshozam csökken.

3. Idült esetekben lesoványodást, tartós náthát, hasmenést, ízületi gyulladást, olykor a nyak elcsavarodását észleljük. Nem egyszer látható az ún. lebenybetegség, amikor az állebenyek megduzzadnak, kezdetben vizenyősek, fájdalmasak, majd utóbb eltokolódás miatt keménnyé válnak.

ORVOSLÁS

Mindenekelőtt alaposan meg kell vizsgálni azokat a hajlamosító körülményeket, melyekről az előbbiekben már részletesen olvashattunk, és azokat a lehetőség szerint ki kell küszöbölni.

Számos pasteurellák ellen eredményesen alkalmazható gyógyszerkészítmény van forgalomban, melyek kiválasztásakor ajánlatos gyógyszerérzékenységi vizsgálatot végezni! Jó eredménnyel alkalmazhatók a szájon át adandó, főként ivóvízben is adagolható szulfonamidok és antibiotikumok. A megfelelő gyógyszerek kiválasztása és alkalmazása szigorúan állatorvosi feladat ugyanúgy, mint a diagnózis megállapítása.

MIT LÁTUNK A HULLA FELBONTÁSAKOR?

Nagyon heveny esetekben előfordul, hogy a baromfikolerára utaló specifikus elváltozás nem található.

Heveny esetekben szembetűnő a vérzéses jelleg a szívizomzatban, a savós hártyák alatt az izmokban és a bél nyálkahártyáján. A májon apró elhalásos gócokat láthatunk, a tüdőben pedig kruppos gyulladás található.

Legfontosabb feladat a kórokozó behurcolásának a megakadályozása, majd az állomány megvédése a fertőzéstől. Az esetleges védőoltásról a kezelő állatorvos tájékoztatását kell kérni.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. júliusában.)