Smedi-kórkép

A SERTÉSEK VETÉLÉSSEL (MAGZATKÁROSODÁSSAL) JÁRÓ FERTŐZŐ BÁNTALMAI I.

Lapunk előbbi számában olvashattuk, hogy a vemhes kocák vetélése, életképtelen vagy gyenge fejlettségű malacok születése milyen súlyos gazdasági veszteséget okoz a sertést tenyésztő gazdáknak, gazdaságoknak. Részletesen szóltunk a leptospirák okozta kártételről, a betegség tüneteiről, a gyógykezelés és megelőzés lehetőségeiről.

A sertések szaporodás-biológiai zavarait azonban másféle kórokozók is kiválthatják (pl. parvovírus, Aujeszky-vírus, PRRS stb.), melyek ugyanis reprodukciós zavarokat is okoznak. A továbbiakban ezekről a bántalmakról, megelőzésük és gyógykezelésük lehetőségeiről forgunk – a mai ismereteink szerint – beszámolni.

SMEDI-KÓRKÉP. A SERTÉSEK PARVOVÍRUS OKOZTA MAGZATKÁROSODÁSA

Főként az első vemhességük idején fertőződött kocasüldők magzatkárosodással, a magzatok elhalásával, mumifikálódásával, gyenge életképességű malacok születésével, koraelléssel, alacsony alomszámmal és a koca termékenységének zavaraival járó betegsége. A kórképet első ízben 1965-ben írták le Amerikában, majd 1967-ben tisztázódott a kóroktana.

Sürgős hívást kaptam Pogány községből, hogy az előhasi koca ezideig két élő malacot ellett, majd egy feketés színű burokban még 4 db különböző egér-patkány nagyságú elhalt magzat született. Már több órája a koca csak erőlködik, de úgy látszik az ellés elakadt. Segítséget kér.

Megérkezésemkor egy, a szülőútba beszorult, és már elhullott nagy magzatot kellett eltávolítani, majd méhösszehúzó injekció applikálása után még egy kisebb hulla magzat született. Az elsőként született két élő malac is fejletlen, szétcsúszott lábakkal, életképtelenül feküdt.

A tulajdonos elmondta, hogy a már előrehaladottan vemhes kocasüldőt egy gazdaságban vásárolta fajtaváltás miatt. Az állat teljesen egészséges volt és pontosan – úgy, ahogy az eladó jelezte – a vemhessége 115. napján kezdett elleni.

Bár a tünetek és a boncolási lelet alapján a Parvovírus okozta ún. SMEDI-kórképre gyanakodtam. (A SMEDI elnevezés valójában a tünetekre utaló angol szavak kezdőbetűinek összevonásából adódik: S=stillbirth /=halvaszületés/, M=mumification /=mumifikáció, a magzat kiszáradása/, E=embryonic death /=magzatelhalás/, I=infertility /=terméketlenség/). De mivelhogy még két vemhes koca is volt a gazda udvarában, a vetélés tisztázására küldtem vizsgálati anyagot az Állategészségügyi Intézetbe. Itt a vetélés okaként valóban Parvovírus okozta fertőzést állapítottak meg. Miután a gazda a kocasüldőt már előrehaladottan vemhes állapotban vásárolta meg, a fertőzöttség az eladónál történhetett, így a gazda kártérítést is kapott.

A tulajdonos kérdésére azt a tanácsot adtam, hogy a vetélt kocát tartsa tenyésztésben, nem kell kiselejtezni, mert a továbbiakban már nem kell magzatkárosodástól tartani. A gazda ezt is tette, és az állat – tudomásom szerint – a következő alkalommal egészséges malacokat ellett.

A vemhes kocák (kocasüldők) vetélése sok gondot és gazdasági veszteséget okoz, és a mindennapos állatorvosi gyakorlatban nem ritka az előfordulása. A téma bizonyára közérdeklődésre tarthat számot a sertéstenyésztő gazdatársaim körében.

A KÓROKOZÓ

A SMEDI-kórképet egy apró, de igen nagy ellenálló képességű parvovírus okozza. A Parvovírusokról tudni kell, hogy a fertőzőképességüket 37°C-on két hétig, szobahőmérsékleten pedig akár több hétig is megtartják. A bélsárban és a különböző váladékokban pedig hónapokig életképesek maradnak. Az erősen savas közeget is elviselik. Magas hőmérsékleten, 80-90°C-on azonban 20-30 perc alatt elpusztulnak.

A hagyományos fertőtlenítőszerek közül hatékony a formalin, a nátronlúg és a klórlúg, de jó hatással alkalmazhatók az újabb korszerű fertőtlenítőszerek, mint például a MULTICIDE, melyet a parvovírus okozta vetélés esetén 1:180 higításban kell alkalmazni vagy a VIRKON S két százalékos oldatban.

A fertőzött állatok a bélsarukkal és a váladékokkal tömegesen ürítik a vírust. Ha figyelembe vesszük a kórokozó nagyfokú ellenálló képességét érthetővé válik, hogy ha egy gazdaságba a kórokozó befészkelte magát, tehát behurcolták a vírust, az ott endémiásan fennmarad.

És mivel magyarázható meg az a tény, hogy a koca fertőződése esetén az anyaállat látszólag, tehát a klinikai tüneteket tekintve nem betegszik meg, ugyanakkor a magzatok súlyosan károsodnak? Azzal, miszerint a vírus jellemző tulajdonsága, hogy csak a fiatal, élénken osztódó sejtekben képes szaporodni.

A FERTŐZŐDÉS

A kocák rendszerint a szájon át fertőződnek, és a bélsárból veszik fel a vírust, a magzatok pedig a viraemia (=a vírus megjelenése a keringő vérben) idején a méhlepényen keresztül fertőződnek. A viraemia idején a vírus az ondóban is jelen lehet.

Hogyan történhet a kórokozó behurcolása? A kórokozó behurcolása valamely tenyészetbe történhet közvetlen, de akár közvetett úton is. Ez azt jelenti, hogy nemcsak tenyészsertések beállításával cipelhetjük be a vírust a tenyészetünkbe, hanem a legkülönfélébb ragályfogó tárgyakkal is, mint például a bélsárral szennyezett járművek, takarmány, lábbeli, a gondozó ruházata stb. útján.

Az egyszer fertőzött állományban a vírus éveken keresztül jelen marad. A kórokozót a sertések a bélsarukkal tömegesen ürítik, és annak nagyfokú ellenálló képessége miatt a sertés környezetében, az istálló padozatán, az almon és a különféle eszközökön is hosszú ideig megőrzi a fertőzőképességet.

KÓRFEJLŐDÉS

A többnyire szájon át felvett kórokozó a garatüreg nyirokszöveteiben szaporodik el, majd néhány napig tartó viraemia alakul ki. Bár a vírus ilyenkor betör a véráramba, a viraemiás sertések tünetmentesek, így a fertőzés észrevétlen marad. Mivel pedig a vírus a szervezetben szétszóródik, a vemhes kocákban eljut a magzatokba is. Magzatkárosodás azonban csak akkor következik be, ha a fogékony kocasüldők a vemhességük ideje alatt fertőződtek.

Mivel a tapasztalatok szerint a sertések többsége az első életév végéig átesik a fertőzésen és tartós védettséget szerez, a parvovírus okozta magzatkárosodás ritka kivételtől eltekintve a fiatal, először vemhesített kocasüldőkben alakul ki.

Védettek a fertőzéstől az immúnis kocák malacai is, melyek a föcstejben magas ellenanyagokat vesznek fel, következésképpen legalább 5-6 hónapos korukig passzív védettséggel rendelkeznek.

Ugyanakkor azonban ez azt is megakadályozza, hogy a környezetből felvett vírus hatására aktív védettség alakuljon ki bennük. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy a kolosztrális ellenanyagok fokozatos kiürülésével – kb. 5-12 hónapos koruk között – a tenyészsüldők már a vírus iránt fogékonyakká válnak. Pedig éppen ezidőtájt történik a kocasüldők tenyésztésbe vétele.

MIT KELL TUDNI A TENYÉSZSÜLDŐK VÉDETTSÉGÉRŐL?

1. Mivel a tenyészsüldők kiválogatása és tenyésztésbe vétele 5-7 hónapos korban megtörténik, az állatok egy részében ekkor még kolosztrális ellenanyagok lehetnek, melyek az állatok részére passzív védettséget biztosítanak.

2. Más részükből azonban az ellenanyagok már eltűntek, így ezek az állatok a fertőzésre már fogékonnyá válnak.

3. Egy további részük pedig már a fertőzésen átesett és aktív védettségre, immunitásra tett szert.

A tenyésztésbe vétel idején aktív immunitással még nem rendelkező kocasüldők száma a tartási körülményektől függően is változó, de a szerológiai vizsgálatok alapján nagyüzemekben i kb. 20% körül van (VARGA, 2000.).

MITŐL FÜGG A MAGZATKÁROSODÁS MÉRTÉKE?

A magzatkárosodás mértéke attól függ, hogy a koca a vemhesség mely szakaszában fertőződött.

1. A vemhesség első szakaszában kb. a 30 napos kor előtt fertőződött magzatok túlnyomó többsége elpusztul, és az összes magzat elhalása miatt a koca visszaivarzik.

2. A vemhesség második harmadában fertőződött magzatokban alakulhatnak a típusos elváltozások, amikor a magzatok elhalnak, mumifikálódnak.

3. A hetven napos kortól kezdődően azonban a magzatok már immunkompetensek. Ezért, ha ezt követően fertőződnek még megszületésük előtt, aktív immunitásra tesznek szert a vírussal szemben.

Következésképpen a fialáskor a fejlődés korai szakaszában elhalt és mumifikálódott, vagy kisebb-nagyobb mértékben károsodott illetve normális fejlettségű és már aktív immunitással rendelkező egyedek is születhetnek.

Mivel a fertőződött kocák aktív immunitást szereznek, a további vemhességük során a magzatok már nem károsodnak. Ezért javasoltam a leírt esetben a gazdának a vetélt koca további tenyésztésben tartását.

TÜNETEK

1. A vemhesség legelején fertőződött kocákban a magzatok hamar elpusztulnak, amire az elhúzódó visszabúgások és a termékenyítési index (=mutató) növekedése utal. Tehát a kocákon csupán reprodukciós zavarok észlelhetők.

2. A fialás során lehetnek különböző nagyságú halva született malacok és közben akár mumifikálódott magzatok is. Olykor az egész alom mumifikálódik.

3. Kevesebb malac születik.

4. Kiegyenlítetlenek az almok.

5. Azok a malacok, amelyek nem pusztulnak el a méhben, megszületnek, de kis súlyúak, életképtelenek.

6. A magzatokban fejlődési rendellenességek is előfordulhatnak, így például nagyon gyakori a végbél hiánya.

7. Meglehetősen gyakori probléma az élve született malacok között a lábszétcsúszás vagy a „remegés-kór”.

8. A kocák mindaddig nem vetélnek el, míg a méhükben akár egyetlen élő magzat is van. Ennek megfelelően a fertőzött kocák almaiban találhatunk mumifikált, holt, életképtelen és élő malacokat.

9. A tenyészkanok megbetegedése során az állatok heréi az eredeti nagyság többszörösére nőhetnek, és a herebőrék folyadékkal telhet meg.

A KÓRJELZÉS

Bár a tünetek utalnak a bántalomra, a betegség biztos megállapítása laboratóriumi vizsgálat útján lehetséges. Teljes bizonyossággal a SMEDI-kórkép fennállására utal amennyiben a vírust vagy az ellenanyagokat sikerül kimutatni az elpusztult magzatokból a laboratóriumban.

Igaz, hogy a koca vérvizsgálata során is ki lehet mutatni az ellenanyagokat, ami azt bizonyítja, hogy a koca átesett a fertőzésen, de ennek a pozitív volta csak akkor hozható összefüggésbe a magzatkárosodással, ha az áthangolódás bizonyítottan a vemhesség ideje alatt következett be. Ismételten megjegyzem, hogy az elkülönítő kórjelzés szempontjából egyéb fertőző okból bekövetkezett vetélések is szóba jöhetnek. A baktériumos betegségek közül leggyakrabban a leptospirózissal kell számolni (jellemzője a sárgaság), a vírusok okozta bántalmak közül pedig az Aujeszky-féle betegség, a sertéspestis és a PRRS okozhat hasonló kórképet. Minderről Lapunk következő számaiban fogunk szót ejteni.

MEGELŐZÉS

A vírus széleskörű elterjedtsége és nagyfokú ellenálló képessége miatt, nem könnyű a sertésállományokat a bántalomtól megvédeni. Arra kell tehát törekedni, hogy a kocasüldők még a termékenyítésük előtt aktív védettségre tegyenek szert. Ezt kétféle módon érhetjük el.

1. Oly módon, hogy a kocasüldőket a termékenyítésük előtt legalább egy hónappal fertőzött környezetbe állítjuk, és ezzel alkalmat adunk a természetes fertőződésre. Ilyenkor az állatok természetes úton, szájon át fertőződnek idősebb, a betegségen átesett állatok bélsarának felvételével és aktív immunitásra tesznek szert.

2. A bántalom megelőzésére a legcélszerűbb a védőoltás alkalmazása. A magzatkárosodás megelőzésére inaktivált (=a kórokozó virulenciájának megszüntetése vakcina készítése céljából) parvovírust tartalmazó oltóanyagok vannak forgalomban. Esetenként ezeket Aujeszky-vírussal vagy sertésorbánccal is kombinálják.

A kocák vemhesítés előtt 3-6 héttel való kétszeri egymás után történő vakcinázása legalább egy vemhesség időtartamára védettséget ad. Csak a kocasüldőket szükséges vakcinázni, a többszörösen ellett kocák ugyanis ritka kivételektől eltekintve már szeropozitívak.

A válogatás és az esetleges előzetes szerológiai vizsgálatok elkerülésére azonban rendszerint az egész állományt vakcinázni szokták. Nem könnyű azonban a vakcinázás optimális időpontját meghatározni. Az előbbiek során olvashattuk, hogy a 7 hónapos kor előtt vakcinázott kocasüldők között még jó néhány olyan állat lehet, amelyekben a magas ellenanyagszint megakadályozza az aktív immunitás kialakulását. Ebből pedig az következik, hogy a korán vemhesített állományokban a vakcinázás ellenére is előfordulhat magzatkárosodás.

Mi ajánlható tehát? Az, hogy a vakcinázást 7-8 hónapos korban kell elvégezni, és a kocasüldőket csak 9 hónapos kor után termékenyítsük. A vakcinázás természetesen állatorvosi feladat, így csak példaként említünk meg jelenleg is forgalomban levő néhány oltóanyagot.

PORCILIN PARVO VAKCINA A.U.V. Kocák és kocasüldők parvovírus elleni immunizálásra, biztosítva magzataik védelmét a vemhességük idején. A parvovírus elleni védekezést a vemhesítés előtt kell elvégezni, ezért a vemhesség és laktáció ideje alatti alkalmazása nem gyakorlatias. Az oltóanyagot izomba kell applikálni, adagja 2 ml/állat.

A kocasüldőket első termékenyítésük előtt 8 és 2 hét között egyszer kell vakcinázni. A maternális ellenanyagok esetleges jelenléte miatt a sertések 6 hónapos kor előtti oltása nem ajánlott. A kocákat termékenyítésük előtt legalább 2 héttel egyszer kell vakcinázni. Emlékeztető oltás évente egy alkalommal.

PARVOVURAX VAKCINA. Sertésorbánc és a sertések parvovirózisa (SMEDI-kórkép) ellen. Laktáció idején is alkalmazható. Adagja 2 ml/állat izomba alkalmazva. Első vakcinázás: Két oltás 3-4 hetes időközzel úgy, hogy a második oltás legalább egy héttel a fedeztetés előtt legyen. Emlékeztető: Félévente egy oltás (a kocákat a választás előtti hét folyamán oltva). A vakcina emlékeztető oltásra használható olyankor, ha a sertéseket megelőzően parvovirózis és/vagy sertésorbánc ellen vakcinázták.

PARVOSUIN MR/AD VAKCINA A.U.V. Hat hónapnál idősebb sertések immunizálására Aujeszky-vírus, parvovírus és sertésorbánc okozta kórképek elleni aktív immunitás kialakítására. A vakcina biztonságosan adagolható szoptatós kocáknak. Vemhes állatok kezelése azonban nem veszélytelen. Adagja 2 ml/állat izomba. Hat hónapos kortól, súlytól, nemtől függetlenül.

Természetesen többféle vakcina is forgalomban van, ezúttal példaként olyan vakcinákat kívántunk bemutatni, melyek a SMEDI-kórkép vagy egyúttal akár másféle betegségek ellen is alkalmazhatók az állatorvos utasítása szerint.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2011. áprilisában.)