Az emberre is veszélyes a chlamydiózis (2.)

A Kistermelők Lapja előbbi számában olvashattunk a chlamydiákról, a sejtek vacuolumaiban (=üregeiben) szaporodó apró mikroorganizmusokról, melyek a baromfiállományokból olykor súlyos veszteségeket okoznak, de az állatok fertőzöttsége nagyfokban veszélyezteti az ember egészségét is.

Megtudhattuk, hogy a chlamydiák a hörgőváladékban, a magzatburokban, továbbá a porban beszáradva akár három hétig is életképes állapotban maradhatnak, de nem nagy az ellenálló-képességük, mert a 65C-os hő, úgyszintén a fertőtlenítő-szerek perceken belül elpusztítják a kórokozót.

Ezúttal arról fogunk szót ejteni, hogy ezek a zoonózist (=állatról emberre terjedő betegséget okozó) előidéző kórokozók miként betegíthetik meg az emlős háziállatainkat, milyen tüneteket okoznak azokban, és hogyan lehet a bántalom ellen védekezni.

A JUHOK CHLAMYDIOSISA (olv. klamídiózis)

A háziállataink közül a leggyakoribb a juhok (kecskék) Chlamydia-fertőzöttsége. A kórokozó a juh- és kecskeállományokban rendszeresen, tartósan jelen van és a bélsárral, valamint a különféle váladékokkal ürül.

Klinikai megbetegedés főként akkor jelentkezik, ha endémiásan fertőzött állományokba fogékony, főként fiatal állatokat állítanak be.

A chlamydiák okozta bántalom megnyilvánulhat tüdőgyulladásban, ízület-gyulladásban és kötőhártya-gyulladásban is, de a juhok vetélése okozza a legnagyobb gazdasági veszteséget. A juhok fertőző eredetű vetélésének leggyakoribb okozója ugyanis a Chlamydia psittaci.

A JUHOK CHLAMYDIÁK OKOZTA ELVETÉLÉSE

A juhállományokban időnként jelentős veszteséget okoznak a vetélések, melyek oka sok esetben a nem megfelelő tartási, takarmányozási körülmények.

Az utóbbi évtizedekben azonban mind többször sikerült a tömegesen jelentkező vetéléseket, koraelléseket is valaminő fertőző ágenssel (=kórokozóval) is összefüggésbe hozni. Ilyen a juhok chlamydiák okozta vetélése is, amely hazánkban is gyakori, de az egész világon el van terjedve.

A juhok chlamydia okozta vetélését először STAMP állapította meg Skóciában 1950-ben, majd 8 évvel később, 1958-ban HAJDU és mtsai hazánkban is megállapították a betegséget. CSONTOS doktor szerint 1960-ban 19 fertőzött állomány volt az országban, majd azóta ez a szám nőtt.

SÜVEGES megállapítása szerint a 80-as években a juhok vetélése 60%-ban fertőzéses eredetű volt, mely 53%-át a Chlamydia, 7%-át pedig egyéb fertőző anyagok okozták. A betegség mostanság világszerte előfordul.

HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZÉS?

A juhok többnyire szájon át veszik fel a chlamydiákat, de előfordulhat aerogén (=légúti) és nemi úton való fertőződés is.

Az elsődlegesen az emésztőcsőben elszaporodó chlamydiák a véráram útján jutnak el a vemhes méhbe, majd tovább szaporodnak a magzatburokban és a magzatban.

Melyek a fertőzési források?

1. A vetélt magzat.

2. A magzatburok.

3. Különösen nagy mennyiségben tartalmazza a kórokozót a magzatvíz.

4. A bélsár. A latensen fertőzött (=lappangó fertőzés) állatok a bélsarukkal tartósan ürítik a Chlamydiákat.

5. A kosok ondója. Nem egyszer előfordult, hogy a kosok ily módon hurcolták be a kórokozót.

6. Hazai példa is van arra, hogy a közös legelőterületen fertőződtek az állatok, vagy éppenséggel az egymáshoz átjáró juhászok közvetítették a fertőzést.

A vetélés után tartós átvészeléses immunitás, védettség alakul ki, ezért az anyák többnyire csak egyszer vetélnek. Ami azonban a gyakorlat számára nagyon fontos, hogy ezek az állatok tartósan Chlamydia-hordozók maradnak. Ezzel is magyarázható, hogy a klinikai tünetekkel járó megbetegedések főleg akkor alakulnak ki, ha fertőzött állományokba fogékony fiatal állatokat vagy vemhes juhokat, kecskéket állítanak be.

TÜNETEK

Többnyire a vetélést megelőzően étvágytalanság, bágyadtság, olykor hüvelyfolyás jelentkezik. Máskor a magzat életképtelen, tehát élve jön ugyan a világra, de hamarosan elpusztul. A vetélést követő napokban a hüvelyből vörhenyes színű, zavaros váladék ürülhet.

Olykor a magzatok rohadtak, bűzösek voltak, és az elhalt magzatokat a tolófájások gyengesége vagy hiánya miatt csak manuális (=kézzel végzett beavatkozás) segítség útján lehetett eltávolítani (MIHÁLKA).

A magzatburkok többnyire a magzattal együtt eltávoznak, de előfordulhat a magzatburok visszamaradása is.

Az anyák többnyire a vemhesség utolsó 2-3 hetében vetélnek!

HOGYAN VÉDEKEZZÜNK?

1. A tömeges fertőzés megelőzés céljából a vetélt anyákat 2-3 hétre el kell különíteni.

2. A vetélt magzatokat és magzatburkokat meg kell semmisíteni.

3. Az elletőaklokat rendszeresen fertőtleníteni kell.

4. Egyesek javasolják a betegek és a még le nem ellett anyák parenterális (=injekciós) gyógykezelését 3-5 napig tetraciklinekkel.

5. A betegség megelőzése érdekében fontos az állatok keveredésének az elkerülése, a ragályfogó tárgyakkal történő fertőződés lehetőségének a kiiktatása és az indokolatlan személyforgalom megszüntetése.

VAKCINÁS OLTÁSSAL MEGELŐZHETŐ

Az oltóanyag kiválasztása és az oltás lebonyolítása a kezelő állatorvos feladata. Példaként ezúttal a hazai forgalomban levő PHYLACLAM vakcina alkalmazásának módját ismertetjük.

Az oltóanyag a juhok chlamydiák okozta vetélése elleni aktív védettség kialakulására szolgál.

A vakcina a bőr alá oltva alkalmazandó, állatonként egy milliliter adagban. Az oltást 2 alkalommal kell elvégezni 4-6 hetes időközzel. Mivel a megfelelő védettség a második oltást követően legalább 6 hét múlva alakul ki, az első oltást a termékenyítés (fedeztetés) előtt, a másodikat pedig utána javasolt adni. A korábban már vakcinázott anyákat a következő tenyészidényben elegendő egy emlékeztető oltásban részesíteni. Valamennyi állatot ajánlatos évente újra vakcinázni.

Oltani kell, mégpedig kétszer egymás után, az állományba idegenből behozni szándékozott valamennyi állatot is. A vakcinázás a klinikai tünetek megelőzésére alkalmas, tudni kell azonban, hogy a vakcinázott juhokban a chlamydiák megtelepedhetnek és főként a bélsárral ürülhetnek, és fertőzési forrásként szolgálhatnak.

JUHOK CHLAMYDIÁK OKOZTA TÜDŐGYULLADÁSA

Bár leggyakrabban a vetéléses kórforma jelentkezik, főként a fiatal, akár néhány hetes bárányokban a chlamydiák többnyire a téli nedves időjárásban vagy hiányos tartási körülmények során súlyos tüdőgyulladást idézhetnek elő, amelyhez gyakran ízületgyulladás, kötőhártya-gyulladás és hasmenés is társul.

Akár nagyobb számú elhullás is bekövetkezik a hiányos föcstejellátás során, többnyire az iker vagy mesterségesen nevelt bárányoknál, ha baktériumos szövődmények (pl. pasteurellák) súlyosbítják a bántalmat.

A gyógykezelés széles hatású antibiotikumokkal és szulfonamidokkal történhet, de ez már a kezelő állatorvos feladata.

A SZARVASMARHA CHLAMYDIÓZISA

A szarvasmarha állományok Chlamydia psittaci fertőzöttsége széles körben világszerte előfordul. Ami a hazai elterjedtségét illeti, a néhány évvel ezelőtt különböző állományokból származó vérminták vizsgálata során 31-35%-os fertőzöttséget találtak a kutatók (VARJU-ÁLDÁSY).

A FERTŐZÉS

A fertőzés rendszerint a szájon át történik a kórokozó felvételével, majd a chlamydiák bejutva a bélcsatornába, a bélhámban szaporodnak el és többnyire tünetmentes fertőzést okoznak. Eközben azonban a bélsárral, ritkábban egyéb váladékokkal ürítik a kórokozó chlamydiákat, és fertőzési forrásul szolgálnak. A kórokozó a vérárammal különböző szervekbe jutva idézi elő a klinikai tüneteket. A fertőzött bikák az ondójukkal is terjeszthetik a chlamydiákat.

A betegség az állatok korától, ellenálló-képességétől, a fertőző vírus virulenciájától, a tartási-takarmányozási körülményektől függően igen változatos tünetekben és súlyosságban manifesztálódhat (=érvényesül).

Nevezetesen a bántalom jelentkezhet vetélésben, tüdőgyulladásban, ízületi gyulladásban, agy- és gerincvelő-gyulladásban, némelykor azonban csak coniunctivitis (=a szem kötőhártya-gyulladása) formájában lép fel. Meg kell jegyezni, hogy az egyes kórformák külön-külön és egymással kombinálva is előfordulhatnak, nemegyszer pedig a vírusos, baktériumos szövődmények súlyosbíthatják a bántalmat.

A SZARVASMARHA CHLAMYDIÁK OKOZTA VETÉLÉSE

A vetéléssel járó kórformát először Kaliforniában írták le a szarvasmarhák járványos vetélése néven. Azóta azonban a kórforma világszerte előfordul.

Elsősorban azok az idegen környezetből származó vemhes üszők vetélnek el, melyeket fertőzött állományokba állítanak be. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vetélések aránya általában 5-10%-ra tehető.

A vemhes állatok a vemhességük utolsó harmadában vetélnek el, de az is előfordul, hogy a fertőzött állatok kihordják ugyan a magzatot, de gyenge életképességű vagy éppenséggel életképtelen borjút hoznak a világra.

Nagyon gyakran visszamaradnak a magzatburkok és olykor mastitis (=tőgygyulladás) is kialakulhat, amikor a tejben is megjelenhetnek a chlamydiák.

A magzatburkok gyulladásosak, a magzat hasüregében nagyobb mennyiségű folyadék van, a bőr alatti kötőszövet ödémás. A máj duzzadt, abban gyulladásos elhalásos vagy csupán gyulladásos gócok vannak.

Amint arról már szó esett, a bikákban a chlamydiák bejuthatnak a herékbe, a mellékherékbe és az ondóhólyagba is. Ily módon nemcsak a fertőzés lehetősége áll fenn, de következménye lehet az ondó minőségének a romlása is.

CHLAMYDIÁK OKOZTA TÜDŐGYULLADÁS

A bántalom főként az intenzíven tartott borjak között szórványosan és félheveny formában mutatkozik. Főként több helyről származó borjak összekeverése során a chlamydiák passzálódására van lehetőség, és ez a virulens törzsek kiválogatódásához és felduzzadásához vezet.

Az is előfordulhat, hogy a fertőzöttség nem jár klinikai tünetekkel, tehát latens formában manifesztálódik, és csak a vágóhídon észlelik a tüdő elülső lebenyében a hurutos tüdőgyulladásra utaló fertőzöttséget.

Főként télen, a hideg, párás istállóban zsúfoltan tartott állatokban a bántalom súlyos formában mutatkozhat. Ilyenkor a betegek lázasak, köhögnek, orrfolyásuk van, kondíciójuk leromlik.

A légzőszervi tünetekhez gyakran társul az ízületek heveny gyulladása, amikor a beteg ízületek megduzzadnak, fájdalmasak.

A betegek többsége 2-3 hét alatt meggyógyul, kedvezőtlen higiéniás körülmények között azonban baktériumos szövődmények alakulnak ki (mikoplazmák, pasteurellák), melyek súlyosbítják a bántalmat.

FIATAL ÁLLATOK AGY-GERINCVELŐ-GYULLADÁSA

A bántalom főként a fél évnél fiatalabb borjakban lép fel, de ritkábban és szórványosan az 1-2 éves állatokban is előfordul.

Tünetei: Lázas állapot mellett izzadás, bőséges nyálzás, szapora légzés, orrfolyás, enyhe hasmenés mutatkozik.

Egyes állatok ezt követően meggyógyulnak, másokon azonban idegrendszeri tünetek fejlődnek ki, feszes járás, körbemozgás, tipegés.

Az idegrendszeri tüneteket mutató állatok jelentős része 10-14 napon belül elhullik, mások átmeneti lesoványodás után néhány hét alatt meggyógyulnak.

MI A TEENDŐ?

A betegség megelőzését illetően az általános járványvédelmi szabályokat kell betartani, melyekről az előbbiek során, a juhok megbetegedésének ismertetésekor olvashattunk.

Mindenekelőtt nagyon fontos, hogy kerüljük az állományok összekeverését. Ugyancsak ajánlatos a vemhes üszőket egy csoportban leelletni, és nem szabad összekeverni a többször ellett tehenekkel.

A bántalom fellépésekor a betegeket célszerű elkülöníteni és 5-7 napon át parenterálisan tetraciklinekkel kezelni. A vetélteket lokálisan (=helyileg) is kezelni kell (méhbe helyezett antibiotikumokkal stb.) az állatorvos utasítása szerint.

A gyógykezelés megszünteti, vagy legalábbis csökkentheti a kórokozó-ürítés mértékét.

Az előbbiekben olvashattuk, hogy a chlamydiák a tejben is jelen lehetnek, ezért a beteg tehenek tejét a gyógyulásukig csak forralva, állatok etetésére szabad felhasználni. Az egész állomány tejét célszerű pasztörizálni.

A MACSKÁK CHLAMYDIOSISA

Igaz, hogy a Chl. psittaci okozta fertőzés ritkábban más háziállatfajokban is előfordul, így a házinyúlban, a lóban és a kutyában, de az emberi fertőződés szempontjából nagyon fontos a macskák chlamydiózisa, mely sokszor súlyos klinikai tünetekkel járó és olykor hosszan lezajló bántalom. Hazánkban BEREGI állapította meg első ízben a bántalmat 1993-ban.

A macskák kötőhártya-gyulladását az esetek 30%-ában chlamydiás fertőzés következményének tartják.

A BETEGSÉG TÜNETEI

Előre kell bocsátani, hogy a macskák rendszerint egymástól aerogén (=légutakon át) úton fertőződnek, és a lappangási idő 3-5 nap.

Kezdetben enyhe savós kötőhártya-gyulladás alakul ki, amely gyakran egyoldali, majd hamarosan mindkét szemre kiterjed. A kötőhártya kipirult, duzzadt, fájdalmas.

Elhúzódó esetekben a kötőhártya-gyulladás gennyessé válik, a szemhéjak összetapadnak, a pislogóhártya (=harmadik szemhéj, mely a belső szemszögletben nyitott szemrés mellett keskeny, félholdszerű hártya alakjában tűnik elénk) előesik.

Sokszor orrfolyás, tüsszögés, köhögés is észlelhető, az állat lázas lesz, olykor hörgőhurut és akár tüdőgyulladás is kialakulhat. Kezeletlen esetekben a betegség hetekre elhúzódik, miközben az embert is fertőzheti.

VÉDEKEZÉS

A macskák részére kifejlesztettek olyan kombinált oltóanyagot, amely a macskanátha és a fertőző gyomorbélgyulladás mellett a Chlamydia psittaci okozta fertőzés kivédésére is szolgál. Ilyen pl. a FEL-O-VAX IV. vakcina.

A macskakölyköket legkorábban 8-10 hetes korban kell oltani, majd az oltást 3-4 hét múlva kell megismételni. A továbbiakban évente egy emlékeztető oltást ajánlatos végezni.

A HÁZINYÚL CHLAMYDIOSISA

A chlamydiózis a házinyúlban – a klinikai megbetegedést illetően – ritkán előforduló bántalom, a tünetmentes fertőzöttség azonban aránylag gyakori.

A kórokozóval általában szájon keresztül, esetleg a légutakon át fertőződnek a nyulak, majd a bélcsatornában elszaporodott chlamydiák bekerülhetnek a különféle szervekbe, mint a tüdő, máj, vese, agyvelő stb., ahol gyulladásos elváltozást hoznak létre.

A bélbeli elváltozásokhoz tüdőgyulladás, heveny savós orrgyulladás és heveny kötőhártya-gyulladás is csatlakozhat. Akár vetélés és magzatelhalás is előfordulhat.

A gyógykezelés széles hatósugarú antibiotikumokkal történhet, amint arról az előbbiek során már szó esett.

A CHLAMYDIÁK AZ EMBER EGÉSZSÉGÉT IS VESZÉLYEZTETIK

A betegség tünetei: Többek között lázas állapot, rossz közérzet, fejfájás, hányás, végtagfájdalmak, de súlyosabb esetben tüdőgyulladás is kialakulhat.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2004. decemberében.)

Hazai levelek

29 publikációm jelent meg a Magyar Állatorvosok Lapjában, melyekben bizonyára érdembeli megfigyelések és kísérletek is voltak, mert 24 országból (többek között az USA-n és Kanadán kívül Mexikóból és még Argentínából is) 121 intézet kért azokból lenyomatot.

Tanács

Akármennyire fáradt voltam, ebbe a hivatalba élvezet volt bejönni. Itt az ember felvidult! Mintha valaminő klubhelyiségbe került volna. Elég nagy község volt ahhoz, hogy legyen saját tanácsa: elnök (vonalzóval a kezében mellettem áll a képen, sajnos arcát ki kellett takarni, mert egy rokona felismerte és ezt kérte tőlem), elnökhelyettes, titkár, hivatalsegéd. Mindegyikükkel voltam olyan jó viszonyban, hogy bármikor csatlakozzam hozzájuk. És mitől volt az irodában az a komolytalannak látszó hangulat? A munkát úgy tették élvezetessé, hogy folyton vicceket meséltek. Úgy tudtak pletykálkodni, hogy az a szervezetre üdítően hatott. Kötelező olvasmányuk a Nyugdíjasok krónikája volt, mely bizonyos részletein a hasunkat fogtuk a röhögéstől. (Egyik klasszikus hasonlat a műből a "mekegve sza*sz, mint a kecske.) Másik emlékezetes nyomtatott iromány, amiről itt hallottam először (és utoljára) egy Toldi-"átirat", mely olyan sikamlós szöveggel operált elejétől a végéig, hogy mindenkinek a fantáziájára bízva tőlem biztosan nem tudja meg senki!

Levelek Németországból (5.)

29 publikációm jelent meg a Magyar Állatorvosok Lapjában, melyekben bizonyára érdembeli megfigyelések és kísérletek is voltak, mert 24 országból (többek között az USA-n és Kanadán kívül Mexikóból és még Argentínából is) 121 intézet kért azokból lenyomatot.

Mikor a lánc lehull

Nagyszerű dolog volt és óriási előrelépésként éltem meg, amikor motortulajdonossá váltam. Attól fogva nem kellett szállítani engem, és rövid idő alatt eljutottam a beteg állatokhoz. No de amikor egyszer csak útközben reccs, leesik a lánc? Igen, vissza kell tenni. Az ember csupa olaj lesz, és mivel a beteg állatot tisztán, sterilen kell vizsgálni és gyógykezelni, természetesen meg kellett motorszerelés után mosakodnom. És ha még közben a zápor is utolér? Még az alsónadrágom is csuromvizes lett olyankor! És ha mindez éjszaka történik? Koromsötét van, forgalom nincs, vagyis nem jön segítség. Amúgy is sürgős esethez hívtak éjjel (egyszer például egy tehén ellési bénulásához), ilyenkor gyorsan kell cselekedni, mert az életmentő lehet. Az embert várják, ő pedig szereli a motort a sötétben egyedül. Vért izzadtam, míg a láncot helyreraktam! És valahogy mindig úgy alakult, hogy megoldottam, odaértem, elláttam a beteget, a viszontagságok pedig talán igazán senkit nem is érdekelnek. Megmaradnak kulisszatitoknak.

A szarvasmarha mikoplazmózisa

A SZARVASMARHA MIKOPLAZMÓZISA (3)

A szarvasmarhák mikoplazmózisát többféle Micoplasma-faj idézi elő. A legrégebben ismert mikoplazmás bántalom a ragadós tüdőlob, mely fertőző természetét már 1784-ben megállapították (CHABERT), majd 1848-ban a betegség kórokozóját is felfedezték BORREL és munkatársai.

A MICOPLASMA MYCOIDES nevű kórokozó által kiváltott és rendszerint idülten lefolyó kruppos tüdő- és mellhártya-gyulladásban manifesztálódó ragadós tüdőlob elnevezésű bántalom a múlt században nagyon széles körben elterjedt volt, és Európa legtöbb országában, így hazánkban is súlyos veszteségeket okozott a szarvasmarha-állományokban.

Ma már hazánk mentes a bántalomtól, mely mostanság főként Afrikában, Indiában, Kínában és Mongóliában fordul elő. Bár Európa a betegségtől nagyrészt mentes, a ragadós tüdőlobot ismételten behurcolták Portugáliába és Olaszországba, de esetenként megjelenik Spanyolországban és Franciaországban is.

Miután a bántalom hazánkat már régi idő óta nem érint, a betegséggel részletesebben nem foglalkozunk.

A továbbiakban viszont szót ejtünk azon mikoplazmák okozta betegségekről, melyek Európában és így nálunk is a borjak, valamint a fiatal növendékek tüdő- és ízület-gyulladásában, a tehenek tőgygyulladásában és reprodukciós (=szaporodási) zavaraiban manifesztálódnak.

A BORJAK ÉS FIATAL NÖVENDÉKEK MIKOPLAZMÓZISA

A borjakban és a fiatal növendékekben a tüdő- és ízület-gyulladásban megjelenő szindrómát (= tünetegyüttest) leggyakrabban a MICOPLASMA BOVIS, esetenként a M. DISPAR vagy a M. BOVIRHINIS törzsek okozzák.

Ezek a mikoplazmák nagyon apró 0,1 – 0,25 µm átmérőjű, változatos alakú, sejtfal nélküli, de a baktériumokhoz nagyon hasonló tulajdonságú mikroorganizmusok. Gram-negatívan festődnek – aminek főként a bántalom elleni gyógyszerek megválasztásában van jelentősége – és általában fajspecifikusak.

Tudni kell, hogy a mikoplazmák ellenálló-képessége kicsi, 60 °C-on és a fertőtlenítő szerek hatására perceken belül elpusztulnak. A napfény, a beszáradás ugyancsak elpusztítja őket, nedves, nyálkás váladékokban azonban a külvilágon néhány napig életben maradnak.

HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZŐDÉS?

A fiatal borjak intrauterinálisan (=méhen belül) vagy pedig az élet első napjaiban anyjuktól vagy istállótársaiktól fertőződnek.

Ezt bizonyítják azok a hazai megfigyelések (ROMVÁRY és mtsai), melyek szerint az egyik hazai gazdaságban a fertőzött borjak jelentős százaléka már 1-3 napos korban lázassá vált, az újszülött kis állatok nehezítetten lélegeztek, ami arra utal, hogy már az intrauterinális életükben, tehát méhen belül fertőződhettek.

Megállapították, hogy a később megbetegedett borjak a fertőzött tehenek tejétől, vagy a profikatóriumban (=a helyiség, ahol a borjak 8-10 napos korukig tartózkodnak) és a borjúnevelőben a beteg társaiktól fertőződtek.

Ami pedig a betegség elterjedtségét illeti, a jelzett gazdaságban a két és fél éves megfigyelési idő alatt született 1100 borjú közül pneumóniában (=tüdőgyulladásban) 206 (18,7%), míg arthritisben (=ízületi gyulladás) 77 (7%) borjú betegedett meg.

TÜNETEK

A MYCOPLASMA BOVIS a borjakban már néhány napos vagy éppenséggel idősebb korban heveny tüdőgyulladást okoz. Az állatok bágyadtak, étvágytalanok, elesettek, lázasak, légzési nehézségeket mutatnak, köhögnek, orrfolyásuk van.

Amikor a borjú bágyadtnak látszik, de még semmiféle klinikai tünetet nem mutat, ajánlatos megmérni a belső hőmérsékletét, mely az első jelzése a bántalom fellépésének. Tudni kell, hogy az újszülött borjú normális belső hőmérséklete 39,5 – 40 °C, a fiatal szarvasmarha esetében 38,5 °C, idősebb szarvasmarhák esetében pedig 37,5 – 39,5 °C értékeket mutat.

Az állatok ízületgyulladását – mely gyakran a légúti bántalmazottságot követi – ugyancsak lázas állapot előzi meg. A carpális és tarsális ízületek megduzzadnak, fájdalmasak, a borjak nem szívesen mozognak. (2.KÉP)

Az egyik lábtő- vagy csánkízület, esetleg több ízület és környéke orsószerűen megduzzad. A kialakult heveny fájdalmas ízület- ínhüvely- és az ízületi savóshártya-gyulladás miatt az állatok igyekeznek végtagjaikat tehermentesíteni, sokat fekszenek, sántítanak.

Annak idején az általam ellátott tehenészetben fellépett mikoplazmózis során is azt tapasztaltam, hogy egyes borjak ízületeinek a deformáltsága és a mozgászavar néhány nap alatt megszűnt, másoknál a kórkép krónikus formába ment át. Ezek a borjak a végtagterhelési és takarmány-felvételi nehézségek miatt hetekkel, hónapokkal később csökötté váltak, elhullottak vagy kényszervágásra kerültek. Eseteinkben elhullottak vagy kényszervágásra kerültek azok az állatok is, melyeknél másodlagos baktériumos fertőzések követték a borjak mikoplazmák okozta tüdő- és ízületgyulladást.

A hazai tapasztalatok azt igazolják, hogy a Mikoplazma-törzsek mind az ízületekben, mind pedig a felső légutakban is hosszabb ideig perzisztálhatnak (=megmarad), emiatt az állomány fertőzöttsége fogékony állatok behozatala nélkül is akár évekig is fennmaradhat.

GYÓGYKEZELÉS

A klinikai tünetek legfeljebb csak a mikoplazmózis gyanúját kelthetik fel! A biztos diagnózis megállapítása laboratóriumi vizsgálattal történhet. A bántalom gyógyítására tilozint, linkomicint, tiamulint stb. lehet igénybe venni. A bántalom megállapítása és a gyógykezelése természetesen a kezelő állatorvos feladata.

MIKOPLAZMÁS TŐGYGYULLADÁS

Amint az előbbiek során olvashattuk, a borjak mikoplazmás fertőzöttsége a tehenek mikoplazmákkal fertőzött tejétől is bekövetkezhet. A mikoplazmák tőgygyulladást előidéző szerepéről elsőként már több mint négy évtizeddel ezelőtt beszámoltak HALE és mtsai, a bántalmat úgy Amerikában, mint Európa több államában, így hazánkban is diagnosztizálták.

Hazai tapasztalatok is igazolják, hogy a MICOPLASMA BOVIS törzsek a tejelő tehenekben parenchymás (=a tőgy szöveteire is kiterjedő) tőgygyulladást képesek előidézni.

A fertőzést követően 2-3 nap múlva előbb csak a termelés csökkenése, majd rapid agalactia (a tej gyors elapasztása) következik be. Bár általános tünetek, így láz, bágyadtság, étvágytalanság többnyire nem észlelhetők, a fertőzött tőgynegyedek mérsékelten megduzzadnak, tömött tapintatúvá válnak és a környezetüknél melegebbek. Feltűnő, hogy a fájdalmasság egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben észlelhető.

Annál feltűnőbbek viszont a tej összetételében mutatkozó elváltozások. A tej citromsárgára elszíneződik, kezdetben savószerű, majd sűrűbbé, szinte kolosztrumszerűvé válik, és rövid állás után csapadékos üledékre és felülúszóra válik szét. Tej sejttartalma 4-8 órán belül több millióra emelkedik.

A fertőzés néhány nap múlva a többi tőgynegyedre is átterjedhet, egyik tőgyfélről a másikra is átjuthat. A kórokozók továbbterjedésében bizonyára a higiéniai hiányosságok is szerepet játszanak.

A bántalom tisztázása laboratóriumi vizsgálattal történhet, azonban megjegyzendő, hogy az egyéb eredetű parenchimás tőgygyulladásokat kísérő általános tünetek hiánya a mikoplazmás eredetű tőgygyulladás fellépésére hívja fel a figyelmet. Úgy a betegség megállapítása, mint a gyógykezelés előírása állatorvosi feladat.

MEDDŐSÉGET IS OKOZHAT

A mikoplazmás fertőzöttség kapcsán reprodukciós (=szaporodási) zavarok is felléphetnek, melyek fokozatosan, lassan alakulnak ki. Tehenekben ez méhhurutban, hüvelyfolyásban, a termékenyítési index (=mutató) növekedésében, a visszaivarzások arányának emelkedésében jelentkezik.

A bikák fertőzöttsége során romlik az ondó minősége! Úgy az ondóval, mint a hüvelyváladékkal hosszabb-rövidebb ideig ürülnek a mikoplazmák.

A klinikai tünetek legfeljebb csak a mikoplazmózis gyanúját kelthetik fel, a kórisme biztos megállapítása laboratóriumi vizsgálat útján történhet, amikor a mikoplazmákat a váladékokból, szövetekből kitenyésztik, vagy a vérsavóban megjelenő ellenanyagokat kimutatják.

A M. Bovis okozta tőgygyulladásban beteg, illetve a tejükkel M. Bovist ürítő teheneket ajánlatos kiselejtezni.

A JUHOK ÉS KECSKÉK MIKOPLAZMÁK OKOZTA ELAPASZTÁSA

A MICOPLASMA AGALACTIAE által okozott betegséget hazánkban egy behurcolás során 1948-ban állapították meg, amit sikerült is azonnal felszámolni, majd a bántalmat mintegy 50 esztendeig nem állapították meg Magyarországon.

Ekkor azonban ismét behurcolták a fertőzést, és 1997. nyarán egy kelet-magyarországi juh- és kecskeállományban a betegség igen súlyosan manifesztálódó formában ismételten fellépett.

A kórokozó behurcolásának módjára egyértelműen nem sikerült fényt deríteni, de a juh- és kecskeállomány heterogén összetétele azt sejtette, hogy a farmon élénk állatkereskedelem folyt. Azt is meg lehetett állapítani, hogy a gazdaságban több olyan vendégmunkás is dolgozott, akiknek hazájában a fertőző elapasztás előfordult.

A betegség által okozott súlyos veszteség, valamint az a tény, hogy a fentiekben említett behurcolási lehetőség a továbbiakban sem zárható ki, indokolttá teszi a mikoplazmás bántalom ismertetését.

ELŐFORDULÁSA

A bántalmat, mely a kecskék és juhok tejelválasztási zavarában, kóros szemelváltozásokban, az ízületek gyulladásában, olykor elvetélésben nyilvánul meg, először két évszázaddal ezelőtt Olaszországban állapították meg (METAXA, 1816), hamarosan Svájcban is fellépett, majd a Földközi tenger partján elterülő országokban és a Balkán félszigeten is, de Közép-Európában bizonyos hegyvidékeken is megállapítást nyert.

A kórokozó iránti fogékonyságot sem az állat kora, sem pedig a neme nem befolyásolja, mert nemcsak a tejelő állatok, hanem a hímnemű, valamint a még nem ivarérett állatok is megbetegednek.

A FERTŐZŐDÉS

A betegség okozója juhban és kecskében egyaránt a MYCOPLASMA AGALACTIAE, mely a bántalom heveny szakában különösen tömény alakban a beteg állatok tejében található, de az összes szövetnedvekben előfordul. A betegség leggyakrabban állatról-állatra terjed, de jelentős szerepet játszhatnak terjesztésében az állatokkal foglalkozó emberek, így a pásztorok, fejők stb. A betegséget nem csak azokkal az állatokkal lehet behurcolni, melyeken megjelentek a betegség tünetei, de azokkal is, melyek már átestek a betegségen, és tünetmentesek ugyan, de ürítik a kórokozót. A fertőzés terjedésének fő útja a fertőzött állatok eladása, és a legeltetett állatok találkozása.

A fertőződés többnyire szájon át következik be, de előfordulhat, hogy a fejők fejés közben a tejjel szennyezett kezükkel dörzsölik be a kórokozókat a csecsbimbó apró sérüléseibe.

A kórokozó a fertőzés kapujából betör a véráramba, majd elsősorban a parenchymás szervekben, a tőgyben, a szemben, és az ízületekben telepszik meg, de olykor a bélcsatornában és a légzőszervekben is keletkezhetnek gyulladásos elváltozások. A betegség egy-egy állományon belül nagyon gyorsan terjed.

TÜNETEK

A tünetek főként az elsőbárányos anyákon kifejezettek.

1. A betegség első tünete az átlagosan 6-30 napig tartó lappangás elteltével a lázas hőmérséklet-emelkedés. Tudni kell, hogy a juh normális belő hőmérséklete 38,5-40 °C.

2. A lázas időszak elmúltával a tejelválasztás rohamosan csökken. Ebből ered a betegség megnevezése is. Hamarosan feltűnő lesz a tej elválasztása, mely savóssá, pelyhessé válik. Megváltozik a tej összetétele is, mely sárgászöld savójában fehér pelyhek és alvadékok úszkálnak. A tej keserű. A tőgy sorvad, állománya lassanként dió nagyságúra zsugorodik, de tapintásra nem fájdalmas.

3. Gyakran kialakul a súlyos sántasághoz vezető ízületi gyulladás. A betegek feszesen járnak vagy kifejezetten sántítanak, végtagjaik, lábaik ízületei megduzzadnak, fájdalmasak. Olykor a betegek jellegzetes „térdeplő” testtartást vesznek fel, a súlyos betegek elfekszenek, majd felkelni egyáltalán nem tudnak. Ezek a tünetek a felnőtt állatokkal együtt tartott bárányokon és gidákon is jelentkeznek.

4. A szemek megbetegedését könnyezés, majd fénykerülés vezeti be, majd súlyos, általában mindkét szemen kialakuló szaruhártyahomály, gyakran szaruhártyafekély, gennyes belső szemgyulladás és akár teljes vakság következhet be.

5. A vemhes állatokban a betegség gyakran jár vetéléssel, mely abban a szakaszban is bekövetkezhet, amikor az állatok már gyógyultnak látszanak.

SÚLYOS VESZTESÉGET OKOZ

Amint arról már szó esett, a betegség állományon belül nagyon gyorsan terjed, és nagyszámú állatot érint. Az említett hazai gazdaságban, ahol 200 anyakecskét és 500 anyajuhot tartottak egy hónap leforgása alatt, 150 állat betegedett meg és 22 elhullott, vagy nagyon súlyos állapota miatt végleges elaltatásra került.

Az irodalmi adatok szerint az állatok 10-25%-a lesoványodva elhullik, de megfelelő kezelésre nagy részük meggyógyul ugyan, de Mycoplasma-hordozó marad. A betegség kiállása nem csökkenti a fogékonyságot az újabb fertőzések iránt. A kecskék néhány hónap alatt, akár többször is megbetegedhetnek.

GYÓGYKEZELÉS

A beteg állatok gyógyítására igénybe vehetők – az állatorvos utasítása szerint – azok az antibiotikumok, melyek a mikoplazmák ellen hatékonyak. Megjegyzem, hogy a betegek egyedi kezelése nagy gondosságot igényel. A beteg állatok szemét ajánlatos bekötni, azokat kézből etetni, itatni, mert nem vagy rosszul látnak, és táplálkozás hiányában elpusztulnak.

VÉDEKEZÉS

Azokban az országokban, ahol a MICOPLASMA AGALACTIAE fertőzés nem honos, zárlati intézkedésekkel és az állomány leölésével számolják fel a bántalmat. Nagyon fontos a betegség minél előbbi felismerése.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2004. júliusában.)

Levelek Németországból (4.)

29 publikációm jelent meg a Magyar Állatorvosok Lapjában, melyekben bizonyára érdembeli megfigyelések és kísérletek is voltak, mert 24 országból (többek között az USA-n és Kanadán kívül Mexikóból és még Argentínából is) 121 intézet kért azokból lenyomatot.

Szüretünnep

(1953. Surd)

Nem csupán Surdon, de valamennyi községben rangos rendezvény volt a szüreti mulatság. Minden ősszel megtartották. Már előző nap kiküldték rá a meghívót az összes falubelinek oly módon, hogy a kisbíró az utcasarkokon kidobolta, másnap a Kultúrháztól szüreti felvonulás indul, senki le ne maradjon!

Részt is vett a falu apraja-nagyja! Kiöltözve ünneplőbe, kezükben borral teli butykossal, melyet olykor jól meghúztak, majd egymást kínálták óriási kurjongatások és danászás közben a legmozgalmasabb utcaképet mutatva. Feldíszített lovakkal húzott kocsin ült a bálkirály és a bálkirálynő, a többi népség lovon vagy egyéb kocsikon kísérte őket, akinek nem jutott jármű, gyalogosan. Így jártak be minden utcát a felvonulók. Micsoda hajcihő volt! Az öregasszonyok kiálltak a kapuk elé, a szélről nézték, néhol összeálltak beszélgetni.

Este a mulatságot vidám hangulatú szüreti bál zárta. Ez a program a vidék igen fontos ünnepsége volt, hiszen a fenyő és gyümölcs mellett leginkább szőlőt termesztettek. És nem titok, volt nálam fényképezőgép.

Levelek Németországból (3.)

29 publikációm jelent meg a Magyar Állatorvosok Lapjában, melyekben bizonyára érdembeli megfigyelések és kísérletek is voltak, mert 24 országból (többek között az USA-n és Kanadán kívül Mexikóból és még Argentínából is) 121 intézet kért azokból lenyomatot.

 

 

Képek a belvárdgyulai Vörös Istálló sertéstelepéről

Furcsa eset történt az ósdi patkányparadicsomban,

az ún. Vörös Istállóban, mely az akkori székhelyközségemtől néhány km-re, egy ősrégi istállóban létesített tsz-tulajdonú sertéstelep volt.

A korszerűtlen intézmény egy igazi patkánytanya volt, ahol az összefurkált épületben nem is tudtunk védekezni ellenük. A dolgozók az elemózsiájukat a pihenő szobában nem rakhatták az asztalra vagy a szekrénybe, hanem a plafonhoz erősített spárgára kellett akasztaniuk.

Nos, ebben a szobában éppen a heréléshez készítettem elő a műszereimet, amikor az összefurkált plafon egyik nyílásán leesett egy patkány, és a véletlenek sorozataként éppen rajtam landolt, mi több, egyenesen az orvosi köpenyem tátongó méretes zsebébe ugrott. Nagyot kiáltottam! A hangomra odaszaladt az egyik gondozó (aki a képen a heréléshez a malacot fogja). Ő már teljesen közömbös volt a patkányokkal szemben, és szemrebbenés nélkül benyúlt a zsebembe, megfogta az általam rettegett rágcsáló farkát, és vagy három ízben a kőlaphoz vágta, mire az egyszeriben kimúlt.

Levelek Németországból (2.)

29 publikációm jelent meg a Magyar Állatorvosok Lapjában, melyekben bizonyára érdembeli megfigyelések és kísérletek is voltak, mert 24 országból (többek között az USA-n és Kanadán kívül Mexikóból és még Argentínából is) 121 intézet kért azokból lenyomatot.

 

c

A NÉKOSZ MEG ÉN

Összegyűjtöttük azokat a bejegyzéseket, melyeket a szerző a Nékosszal kapcsolatban írt. Képeket, történeteket, adatokat, hivatalos okiratot is tartalmaznak. (Ha a címre, mely minden esetben egy link, klikkel, a teljes fejezet megjelenik.)

Az Áchim András Népi Kollégiuma

Átmegyek az Állatorvosira és kollégiumot szervezek

Megbízólevél

Hogyan lettem kollégiumi titkár?

Hamarosan 17 főre emelkedett a létszám

Rendszeres programok 

A Micsurin-tankör

Levelek Németországból (1.)

29 publikációm jelent meg a Magyar Állatorvosok Lapjában, melyekben bizonyára érdembeli megfigyelések és kísérletek is voltak, mert 24 országból (többek között az USA-n és Kanadán kívül Mexikóból és még Argentínából is) 121 intézet kért azokból lenyomatot.

 

Miután felvettek az egyetemre, felutaztam Budapestre, és hogy felmehettem, annak köszönhettem, hogy felvételt nyertem a NÉKOSZ agrárkollégiumába, az Áchim András Népi Kollégiumba. Az akkori népi kollégiumokról sok újságcikk olvasható, sőt könyv is jelent meg, kritizálják jobbról is, balról is, sokan olyanok is, akik nem is éltek sohasem Népi Kollégiumban.

Én azonban csak egyet tudok: számos olyan szegény fiatalember továbbtanulási lehetőségét biztosította, akiknek ez egyébként nem lett volna lehetséges. Ezek közé tartoztam én is (a képen jobb szélen).

A sertésorbáncról

Hasonló kérdést kaptam a napokban két tenyésztőtársunktól, nevezetesen R. Mihálytól Lothárdról és G. Tibortól Magyarsarlósról, akik azt panaszolták, hogy egy berobbanó viharos nap után több sertés bőrén is kb. húsz forintos nagyságú, szögletes kiütések jelentek meg. Az állatok étvágytalanok, elesettek lettek, és a testhőmérsékletük is felszökött 41°C-ra. Az állatorvos sertésorbáncot állapított meg, és mint mondta, ez egy baktériumok által okozott fertőző betegség.

Egyik tenyésztőnél csak egy sertés betegedett meg, G. Tibor állományában azonban néhány napon belül hat hízósertésen ütötte fel a fejét a betegség. Az antibiotikumos kezelés után az állatok meggyógyultak, de a súlygyarapodás elmaradt a társaikétól.

Olvasóink nemcsak azt kérdezték, hogy mi okozza a betegséget, de azt is, hogy egy zárt állományba miként juthatott be a baktériumos fertőzés, az embert veszélyezteti-e, ha kényszer kell vágni az orbáncos állatot, fogyasztható-e a hús, és miként lehet a betegséget megelőzni.

A SERTÉSORBÁNC (Erysipelas suis)

A bántalmat egy apró, karcsú, pálcika alakú baktérium az Erysipelothrix rhusiopathiae okozza. A kórokozót nem kell behurcolni, mert a sertésorbánc baktériumok számos helyen megtalálhatók, így többek között a klinikailag egészséges sertések emésztőcsatornájában, de a kár a sertésólak körüli talajban is.

A nyári melegbe berobbanó hirtelen lehűlést okozó zivatarok, esőzések, a meteorológiai frontátvonulások, a nyár végi és ősz eleji meleg nappalokat követő hideg éjszakák stb. – a vegetatív idegrendszer egyensúlyi megbomlásának következményeként – különösen hajlamosítanak a sertésorbánc fellobbanására. A veszélyt különösen fokozza, hogy a kórokozót nem kell behurcolni!

A bántalom fellépésével akkor kell számolni, amikor az állat ellenálló-képessége, védekező ereje valamilyen oknál fogva lecsökken, és az eddig nyugalomban levő bakteriumok „erőre kapnak” és betörnek a véráramba. Mindebből az következik, hogy a sertésorbánc kialakulásában jelentős szerepük van a hajlamosító hatásoknak.

NAGY AZ ELLENÁLLÓ-KÉPESSÉGE

A kórokozó a nagy ellenálló-képességű baktériumok közé tartozik. A talajban, a vízben, a korhadó szerves anyagokban, trágyában, vágóhídi hulladékokban, húsban akár hónapokig is életképes marad.

A sózás, a pácolás, füstölés sem pusztítja el, heteken át fertőzőképes állapotban mutatható ki a sózott, pácolt, füstölt húsokban, bőrökben és a halak nyálkás felületén is.

A hőhatásra azonban érzékeny, mert a 70°C hőmérséklet pillanatok alatt elpusztítja, és hatásosak ellene a szokásos fertőtlenítőszerek is.

HAJLAMOSÍTÓ HATÁSOK

Amint az előbbiek során is olvashattuk, a sertésorbánc fellépésében jelentős szerepet játszanak a hajlamosító hatások.

1. Amint arról már szó esett, mindenekelőtt meg kell említeni a meteorológiai körülményeket, valamint azon stressz-hatásokat, melyek a vegetatív idegrendszer egyensúlyának a megbontásával járnak.

2. A takarmányozási hibák, a hirtelen takarmány-változtatás, az ivóvíz hiánya, a romlott takarmány, az erőltetett hizlalás ugyancsak a hajlamosító okok között szerepelnek.

3. A zsúfolt elhelyezés, a kíméletlen és helytelen szállítások, zsúfolt kocsik, de akár a falkásítás is elősegítheti a baj fellobbanását. Ezzel magyarázható a betegség hirtelen kialakulása pl. a vásárról hazaszállított és vészmentes állatokon.

4. A parazitás fertőzöttség és mindenekelőtt a hazai körülmények között oly nagy gyakorisággal előforduló orsóférgesség azzal, hogy csökkentik az állatok védekező készségét.

5. Számos megfigyelés igazolja, hogy a nyári nagy hőségnek ugyancsak szerepe lehet a sertésorbánc megjelenésében.

6. Az állatok korának is szerepe van a fogékonyságban, mert általában a három hónaposnál idősebb és egy éves kornál fiatalabb sertéseknek nagyobb esélye van a megbetegedésre, mint a fiatalabb vagy idősebb társaiknak.

7. Egyes adatok szerint bizonyos fajtájú sertések fogékonyabbak. Manninger professzor szerint a nyugati fajták fogékonyabbak, mint pl. a mangalica. De azt is megfigyelték, hogy akadnak olyan sertéscsaládok, amelyekben a sertésorbánc elleni ellenálló-képesség öröklődik.

8. Itt jegyzem meg, hogy bár a sertésorbánc baktériuma szórványosan, szinte minden emlős- és madárfajban okozhat megbetegedést, gazdasági jelentősége – a sertésen kívül – a juh és a madarak orbáncának van.

MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?

A sertésorbánc lappangási ideje 3-5 nap, de lehet akárcsak 24 óra is. A betegség kialakulását és lefolyását a kórokozó virulenciája, az előbb ismertetett hajlamosító hatások és a sertések immunállapota (védekező készsége) határozza meg.

A betegség 3 kórformáját ismerjük.

1. Az orbáncos vérfertőzés a bántalom legsúlyosabb és legtöbb elhullással járó formája.

Az állat bágyadt, elesett, belső hőmérséklete igen magas, nem egyszer akár 42°C-ra is felszökik a hőmérő higanyszála. A beteg csak intenzív nógatásra kel fel, nehézkesen, hátát púposítva, kedvetlenül, mereven tipegve mozog. A kocák elvetélhetnek.

A bőrön gyakran élénkvörös vagy bíborvörös foltok keletkeznek, melyek kissé kiemelkednek. Túlheveny esetekben bőrpír nem alakul ki, ezt a formát „fehér orbáncnak” nevezzük.

2. Az orbáncos csalánláz során a lázas általános tünetek kevésbé kifejezettek, jellegzetesek azonban a bőrelváltozások. A lázas tünetek kialakulását követő 1-2 nap múlva a bőrön leginkább a nyakon és a törzs oldalán nagyon jellemző, élesen körülhatárolt, néhány centiméter átmérőjű négyzet, rombusz vagy romboid alakú, párnaszerű kiemelkedések jelentkeznek, melyek eleinte élénkvörösekké válnak. Előfordulhat, hogy az orbáncos csalánlázból heveny septikaemia (vérfertőzés) vagy idült orbánc alakul ki.

6. Az idült sertésorbánc vagy a heveny betegség következménye, vagy eleve idült formában kezdődik, ha pl. a betegséget „gyengébb virulenciájú” törzsek idézték elő.

Gyakran lép fel a bántalom olyankor, amikor a heveny betegségen látszólag már átesett ugyan az állat, de az orbánc baktériumoktól nem sikerült maradéktalanul megszabadulni, és a még életben maradt bacilusok a vérárammal a szívbe, az ízületekbe vagy éppenséggel a bőrbe kerülnek, ahol gyulladásos folyamatot indítanak meg.

GYÓGYKEZELÉS

A sertésorbánc gyógykezelésére antibiotikumokat, elsősorban penicillint és penicillin-származékokat, továbbá hiperimmun vérsavót együtt vesznek igénybe. Ha az orvoslás során csak antibiotikumot adunk, gyakrabban alakul ki az idült sertésorbánc.

A betegség megelőzésére, az aktív immunizálásra hatékony vakcinák állnak rendelkezésre, melyek alkalmazása állatorvosi feladat.

AZ EMBER IS FERTŐZŐDHET?

A sertésorbánc baktériumokat tartalmazó hús elfogyasztása nem okoz az emberben megbetegedést, de a beteg állat levágása, feldarabolása, boncolása annál veszélyesebb.

A bántalom rendszerint bőrsérüléseken keresztül létrejött fertőzés következménye. Legtöbbször a kézen halványvörös, majd kékesvörös viszkető-, égő érzést okozó ödémás beszűrődés alakul ki, mely lassan terjed. A folyamat rendszerint helyi marad, kezelés hiányában azonban kialakulhat „vérmérgezés”, ízületgyulladás vagy akár endocarditis (=szívbelhártya-gyulladás) is.

A sertésorbánc veszélyes betegség, észlelésekor minél előbb állatorvoshoz, ember esetében pedig orvoshoz kell fordulni.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. augusztusában.)

Levelek Romániából (3.)

29 publikációm jelent meg a Magyar Állatorvosok Lapjában, melyekben bizonyára érdembeli megfigyelések és kísérletek is voltak, mert 24 országból (többek között az USA-n és Kanadán kívül Mexikóból és még Argentínából is) 121 intézet kért azokból lenyomatot.

NÉKOSZ (1947/48)

Kollégiumi titkárként a kollégiumban a szervezeti életet ugyanúgy kellett megszerveznem, mint a NÉKOSZ más intézményeiben. Az ellátás teljesen ingyenes volt. Időnként meghívtam ismert politikusokat előadást tartani.

Kollégiumunk a NÉKOSZ keretein belül csak azért nem kapott jobb minősítést, mert magas volt a bukások aránya, de ez köszönhető volt a "tudatos szórásnak" is, amit annak érdekében végeztek a professzorok, hogy a diákok töredéke végezzen.

Közel volt a városliget, a lizsé, tavasszal és ősszel (no meg természetesen egyeseknek nyáron), aki nem tudott a közösségben a tanulószobán jól tanulni, kiülhetett - ott mindig voltak eldugott helyek, padok, ahol háborítatlanul lehetett foglalkozni a vizsgaanyaggal. A padokon már korán reggel magoló kollégiumi diákok ücsörögtek.