AZ
OLVASÓ KÉRDEZ – AZ ÁLLATORVOS VÁLASZOL
HOGYAN
TÁMADNAK EMBERT ÉS ÁLLATOT A LEPTOSPIRÁK? I.
A
közelmúltban hivatalos közlemény jelent meg arról, hogy
nagyobb számú munkás betegedett meg Leptospirózisban, egy állatról
emberre terjedő betegségben azok közül, akik egy kukoricatáblában
mezítláb
dolgoztak. Többüknek olyan súlyos lett az állapota, hogy kórházi
kezelésre szorult. A hírre reagálva több Olvasónk is kérte,
hogy ismertessük a betegséget, nevezetesen hogy miként
történhetett állatokról a fertőzés a mezőn, milyen tünetekkel
jár ez a betegség, és mennyiben veszélyezteti a háziállatainkat
is.
Nemcsak
azért teszek szívesen eleget érdeklődő Olvasóink kérésének,
mert Lapunk mindig is rendszeresen és gyorsan reagál az aktuális
kérdésekre, de azért is, mert a Leptospirózis többek között
egy igen gyakori és veszélyes zoonózis (állatról emberre terjedő
betegség) is.
Hazánkban
is meglehetősen elterjedt bántalom, amely főként a
sertésállományokban, a kocák elvetélésével, koraellésével
vagy életképtelen malacok születésével okoz súlyos gazdasági
veszteséget.
Szarvasmarhák
fertőzöttsége esetén borjúelhullásokkal, a tehenek tejének
elapasztásával, olykor vetélésekkel kell számolni. A hasznos
háziállatok közül a lovak, a juhok és a kecskék is
megbetegedhetnek. Feltétlenül szólni kell társállataink, a
kutyák gyakori fertőzöttségéről, és a patkányok, egerek stb.
nagyon gyakori fertőzést közvetítő szerepéről is.
A
leptospirák mindemellett az ember egészségére jelentenek súlyos
veszélyt, amit valamilyen formában mindig az állatok közvetítenek.
MIT
KELL TUDNI A LEPTOSPIRÁKRÓL?
A
leptospirák a spirochaeták rendjébe tartozó apró, mindössze
6-20 um hosszú, igen vékony, sűrű csavarulatokkal bíró
képletek, amelyek sötét látóteres mikroszkópban élénk
mozgásukról ismerhetők fel. Az ember minden kórokozó típus
iránt érzékeny!
A
kórokozó leptospira törzsek – Észak-Európát nem számítva –
kontinensünkön mindenütt előfordulnak. A fertőzést a
leptospira-hordozó és vizeletükkel ürítő állatok közvetítik.
Az előbb felsorolt háziállatokon kívül főképpen a vadon élő
mezei rágcsálók jelentik a fertőzés forrását.
Igaz,
hogy a leptospirák a külvilágban nem képesek szaporodni és
beszáradáskor azonnal elpusztulnak, de csapadékos, nedves és
kellően meleg időjárási viszonyok között hosszabb ideig
életképes, vagyis fertőzőképes állapotban maradhatnak.
A
leptospirák gazdaállatai gyakran tünetmentesek ugyan, de a
veséjükben meghúzódott leptospirákat a vizeletükkel a
külvilágra juttatva fertőzik társaikat és a környezetet. A
sertés és a szarvasmarha a L.pomonát fél, ugyancsak a sertés a
L.hyost egy, a kutya a L.canicolát három évig, a patkány pedig az
emberre is olyan veszélyes L.icterohaemorrhagiaet akár élete
végéig is ürítheti.
AZ
EMBER LEPTOSPIRÓZISA
Az
ember sárgasággal és vérzésekkel járó súlyos megbetegedését
WEIL már 100 esztendővel ezelőtt, 1886-ban felismerte. Alig két
évtizeddel később KLETT beszámolt egy bántalomról, amely a
kutyák vérömléses bélgyulladásával és a száj
nyálkahártyájának a kifekélyesedésével járt. Csak 1915-ben
sikerült japán és német kutatóknak felismerni, hogy mindkét
bántalmat leptospirák okozzák.
Az
ember a kórokozó leptospirák valamennyi szerotípusa iránt
fogékony, és mindig a leptospira-ürítő állatok vizeletével
való érintkezés útján fertőződik, gyakran a sérült, nedves,
fellazult bőrön keresztül.
A
fertőzés sokféle formában bekövetkezhet, és sokszor tömeges
megbetegedést okoz. Hazánkban is leírtak a fertőzött állóvízben
vízgyűjtőben
történt fertőzés után fellépett megbetegedéseket, vagy
mezítlábas
sertésgondozás (kanászkór) és akár mezei munkák végzése
során (mezei vagy aratási láz) történt fertőzést is. A
kutyatulajdonosok az ún. kanikola lázban betegedhetnek meg.
De
ki vannak téve a fertőzésnek a bányában, csatornában dolgozók,
a kikötőmunkások, a vágóhídi
dolgozók, állattenyésztők, állatorvosok és mindazok is, akik
fertőzött rágcsálók által megjárt élelmiszert, ételt
fogyasztanak stb.
Példaként
leírok egy hazai esetet: Az egyik vidéki kórház fertőző
osztályára 31 éves fiatal nőbeteg került azzal a panasszal, hogy
két nap óta magas láza van, kínzó tarkótáji fejfájás gyötri,
majd fokozatosan kialakuló bódulat állapotáig mélyült
tudatzavarba került.
A
beteg a megyei vágócsarnok húsvizsgálati laboratóriumában
dolgozott, és az állati szervekből a mintavétel volt a feladata.
Foglalkozását ismerve az orvosokban felmerült valaminő zoonózis
(állatról emberre történő fertőzés) lehetősége is.
A
sokirányú alapos és gondos vizsgálat során valóban kiderült,
hogy a beteg agyhártyagyulladását a Leptospira grippotyphosa nevű
kórokozó idézte elő.
A
beteget nagy adag penicillin beadásával és egyéb kiegészítő
terápiával sikerült meggyógyítani (MIKOLA dr.).
MILYEN
TÜNETEK MUTATKOZNAK?
Az
ember valamennyi pathogen Leptospira-szerotípus iránt fogékony, de
emberben a legsúlyosabb bántalmat a L. icterohaemorrhagiae okozza,
mellyel az ember főként a patkányoktól fertőződik.
A
lappangási idő 2-20, de általában 7-13 nap. Jellemzően kétfázisú
betegség. 1. A leptospiraemiás fázis (amikor a vérpályába jut a
kórokozó) hirtelen kezdődik fejfájással, heveny
izomfájdalmakkal, borzongással, lázzal. Jellegzetes a kötőhártya
alatti bevérzés, mely rendszerint a 3-4. napon alakul ki. Ez a
fázis 4-9 napig tart, visszatérő borzongással, lázzal jár, ami
gyakran 39°C fölé emelkedik.
2.
A második immunfázis a betegség 6-12. napján, az antitestek
(ellenanyagok) megjelenésekor kezdődik. A láz a korábbi
tünetekkel együtt visszatér, és agyvelőgyulladás tünetei is
kialakulhatnak (lásd a kórházi eset példáját).
Terhes
nőkben a leptospirózis még a lábadozási szakban is okozhat
vetélést.
A
leptospirózis súlyosabb formája az ún. WEIL-syndroma, mely
sárgasággal, általában azotaemiával (salakanyagok felhalmozódása
a vérben), vérzésekkel, anaemiával (=vérfogyottság),
tudatzavarral és lázzal jár. A máj és veseműködés zavarának
a jelei 3-6. naptól észlelhetők. A sárgasággal járó folyamatok
letalitása (halálozási arány) 5-10%, a 60 évesnél idősebbek
esetén magasabb. A tünetek észlelésekor azonnal orvoshoz kell
fordulni. A betegség – amint olvashattuk – általában lázzal,
hidegrázással, hányingerrel, izomfájdalmakkal, levertséggel,
olykor influenzaszerű tünetekkel kezdődik, melyek észlelésekor
mielőbb orvoshoz kell fordulni, mert a bántalom pl.
antibiotikumokkal stb. gyors beavatkozás esetén többnyire jól
gyógyítható. Ez azonban már az orvos feladata.
A
SERTÉS LEPTOSPIRÓZISA
A
sertés leptospirózisa az intenzív sertéstenyésztéssel
foglalkozó országokban világszerte előfordul, és magzatkárosító
hatása révén halmozódó vetélésekhez és gyenge életképességű
malacok születéséhez vezet. Hazánkban is igen nagy mértékű
volt a sertésállományok fertőzöttsége. Az 1970-es évek végéig
az intézeti adatok szerint az állami gazdaságokban 65-72%-os, a
tsz állományokban 44-46%-os fertőzöttség mutatkozott, ugyanakkor
a háztáji gazdaságokban alacsony 4-5%-os fertőzöttség fordult
elő. Ez utóbbiak főként a fertőzött telepekről történt
kihelyezésekkel voltak összefüggésbe hozhatók. Az időközben
megindult mentesítési program eredményeként, egy évtizede a
tenyészsertés-állományok 60%-a már mentes volt.
MI
OKOZZA?
Hazai
viszonyok között a sertésekben leggyakrabban a Leptospira pomona
és a Leptospira tarassovi (hyos) okoz megbetegedést. Ennek a két
szerotípusnak van gyakorlati jelentősége a betegség
legkifejezettebb tünetének és kártételének, a vetélésnek az
előidézésében.
A
BETEGSÉG JÁRVÁNYTANA
Az
eddig mentes állományok L.
pomona
fertőződését a sertésen kívül gyakorta más állatfajok
(legtöbbször rágcsálók, ritkábban ló, kutya, szarvasmarha,
juh) is közvetíthetik. L.
tarassovi
esetében a fertőzés kizárólag hordozó és ürítő sertések
útján történhet. Az előbbieknek megfelelően az állományok
fertőződése leptospira hordozó és ürítő sertésekkel,
ritkábban ragályfogó tárgyakkal, valamint az utóbbi évek
tapasztalata alapján a jelentősen megszaporodott rágcsáló
populáció (vándorpatkány, mezei egér) közvetítésével
történik. A szabadon élő rágcsálók egyes területeken a
Leptospira pomona természetes gócai és ezek fenntartói a
környezet esetleges ismételt fertőződésének.
A
FERTŐZŐDÉS
A
leptospirák leggyakrabban szájon át jutnak a fogékony állatba a
fertőzött vizelettel szennyezett víz vagy takarmány
elfogyasztásakor, de a kórokozó a bőr- és nyálkahártya
sérüléseken át is behatolhat, bekerülhet a szervezetbe.
A
felszedett leptospirák aktív mozgásuk révén hamarosan bejutnak a
véráramba, majd a vérpályából a legkülönfélébb szervekbe
kerülhetnek, de súlyosabb bajt és tetemes gazdasági veszteséget
csak a méhbe került, a magzatokba bejutott kórokozók idéznek
elő.
HOGYAN
TERJED AZ ÁLLOMÁNYON BELÜL?
Állományon
belül a fertőzés gyorsan terjed, és a sertések zöme rövid idő
alatt szeropozitívvá válik. Milyen tényezők befolyásolják a
leptospirózis állományon belüli terjedését?
1.
Jelentősen befolyásolják a tartási viszonyok. Nevezetesen a
járványvédelmi rendszabályok be nem tartása, a tenyészállatok
rendszeres keveredése, a kocaszállások folyamatos üzemeltetése,
a különböző vemhességi korú tenyészállatok és visszabúgó
kocák együtt tartása, zsúfoltság, a termékenyítési
nyilvántartások hiányosságai.
2.
A kedvezőtlen higiéniás állapot ugyancsak kedvez a leptospirák
terjedésének.
A
trágya, trágyalé felhalmozódása (padozati hibák következtében
a vizelet pangása), a hiányos takarítás, a nem kellő
hatékonyságú fertőtlenítés, a kifutós tartás (a sáros,
pocsolyás környezet) kedvez a leptospiráknak, mert azok ily módon
hetekig, hónapokig fertőzőképes állapotban maradhatnak.
3.
Bár a leptospirák ellenálló képessége csekély, a szokásos
fertőtlenítőszerek percek alatt elpusztítják, azonban enyhén
lúgos nedves közegben (hígtrágyában) sokáig fertőzőképesek
maradnak.
Ily
módon a fertőzést gyakorta a víz közvetíti, különösen ha
abba vizelet, hígtrágya vagy szennyvíz jutott.
Jelentős
szerepe lehet a leptospira terjesztésében a hígtrágyának
valamint az ezzel vagy csatornavízzel öntözött legelőknek.
4.
Lényeges az adott területen élő rágcsálópopuláció sűrűsége
és fertőzöttségének mértéke (MOLNÁR T.).
TÜNETEK
A
süldőkben és a felnőtt sertésekben a leptospirás fertőzés az
esetek többségében tünetmentesen zajlik le. Tömeges fertőzéskor
azonban pl. fogékony süldőcsoportnak fertőzött hizlaldába
való beállításakor a betegség lázas állapotban és
étvágytalanságban, ún. influenzaszerű tünetekben mutatkozhat.
A
klinikailag legkifejezettebb és legnagyobb gazdasági veszteséget
okozó tüneteket a vemhes kocák fertőződésekor észleljük. A
leptospirózis okozta vetélés létrejöhet a vemhes koca
fertőződésének heveny szakaszában, legtöbbször azonban a méhen
keresztül fertőződött
magzatok fokozatosan, fejlődésük különböző szakaszában
pusztulnak el. Ilyenkor a koca az ellési időt megelőző egy-három
héttel különféle stádiumokban elhalt magzatokat vetél.
A
L. pomonával fertőzött kocáknak akár 30-60%-a rövid időn belül
elvetélhet. A L. tarassovival történő fertőzéskor többnyire
kevesebb koca vetél el, és a vetélések hosszabb időre
elhúzódnak.
A
leptospirák magzatkárosító hatására utalhat életgyenge malacok
születése is. A fertőzötten született malacok gyengék, szőrük,
bőrük sápadt vagy sárgás színű, és gyakran hasmenéses
tünetek között akár 1-2 napos korukban elpusztulnak.
A
MAGZATKÁROSODÁSRÓL
Amennyiben
a koca a vemhesülése utáni 45 napon belül fertőződik a
kórokozóval, nem történik baj. Ez azzal magyarázható, hogy a
vemhesség kezdeti szakaszában a magzatok nem, vagy kevéssé
érzékenyek a fertőződésre, következésképpen nem károsodnak,
időközben pedig a koca szervezete áthangolódik, „védelmet
nyer”, így a malacok már életképesen jönnek a világra.
Amikor
a fertőződés a vemhesség 45-100 napja között következik be,
akkor súlyos magzatkárosodással számolhatunk. A leptospirákkal
fertőzött magzatok fokozatosan, a fejlődésük különböző
szakaszaiban pusztulnak el. Ilyenkor a koca különböző
stádiumokban elhalt magzatokat vetélhet. Ennek szavatossági
szempontból nagyon fontos jelentősége van.
Akkor
sem történik nagyobb baj, ha a fertőzés a vemhesség 100. napja
után következik be, ugyanis ez esetben az ellésig nincs elegendő
idő arra, hogy a magzatok károsodása bekövetkezzen.
ORVOSLÁS
– VÉDEKEZÉS
A
beteg és/vagy leptospirával fertőzött sertések különféle
főleg a vesén keresztül nagy koncentrációban kiválasztódó
antibiotikumokkal (így streptomycinnel, tetracyclinekkel,
ampicillinnel, lincomycinnel) eredményesen gyógykezelhetők.
Vemhes
állatok fertőződésekor az antibiotikumos terápia alkalmazásával
a vetélés már nem előzhető meg, azonban a gyógykezelés az
ilyen állatok leptospira ürítését, így a kórokozó terjedését
jelentősen csökkentheti. Az előbbieknek megfelelően a leptospira
okozta vetélések esetében a vetélt kocákat és falkatársaikat
gyorsan felszívódó antibiotikum készítményekkel
intramusculárisan (izomba adva) célszerű gyógykezelni.
MENTESÍTÉS
Tapasztalatok
szerint egyes állományok fertőződésekor, korai diagnózis (főleg
szerológiai pozitivitás) esetén a pozitív egyedek azonnali
eltávolításával, a tenyészállatok antibiotikumos
gyógykezelésével, majd ismételt, rövid időn belül elvégzett,
állományszintű szerológiai ellenőrzéssel a mentes státus
visszaállítható (MOLNÁR T.).
Az
esetleges vakcinázásról, a szájon át vagy injekciós formában
applikálható gyógyszerekről a kezelő állatorvos tájékoztatását
kell kikérni.
(Folytatjuk!)
Leptospira
elektronmikroszkópos képe
Leptospirózis: a vemhesség
különböző időszakában
elhalt magzatok
Fertőzött
fejlődésében elmaradott malac
(A cikk megjelent dr.
Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2014. szeptemberében.)