2017. október 30., hétfő

Dr. Radnai István: Egy levente naplója

https://www.youtube.com/watch?v=2jIN9QuY3vM
(hangoskönyv)

Az eredeti napló szó szerinti közlésével bepillantást nyerhetünk - egy 17 éves levente-fiú átélt története útján - a háború végső szakaszában Németországba hurcolt levente-ifjúság mindennapjaiba, gyötrelmeibe, kilátástalanságába és végül a szovjet paradicsomba irányításába! És mindezt valóságosan és nem az utókor szájíze szerint, kozmetikázva.





2015. július 17., péntek

"Ne lopj!" (Mózes)

Ezúttal a szerző olyan történeteit gyűjtöttük, melyekben külföldi lopásokat mesél el. Ha a feltüntetett ország, város, táj nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a kép szerepel, megjelenik, a témáról további információkat tartalmaz.
 
.
.
Nagyon hosszú, sok órás repülés után érkeztünk meg Venezuela fővárosába, Caracasba. Este szálltunk fel Frankfurtban, és másnap délután landolt a gépünk a caracasi reptéren. Ahogy kiszállunk a járműből, megcsap bennünket a forró, párás levegő. Az időeltolódás 5 óra.
Mindig történik valami... A légikikötő várójában egyik útitársunk - amíg a csomagokat vártuk - letette a válláról a kézitáskáját a földre maga mellé. Beállítja a gépet, exponál, nyúlna a táskájáért, de... valaki elemelte, elvitte. Benne volt az útlevele, pénze meg egyéb más irata. A tolvajnak se híre, se hamva. Útiokmány nélkül nem mehet át a határon, tehát az egész magyar csoport döbbenten várakozik. Gyorsan telefon a követségre! Válaszként azt mondták, hogy a csoport menjen át, érte pedig majd jön valaki. Ez annyit jelentett, hogy útitársunk nem tarthatott velünk, a Követségünkön várt meg bennünket, majd utunk végeztével, amikor ismét Caracasban voltunk, csatlakozott hozzánk és velünk utazott haza. Végtelenül sajnáltuk. 
.
.
.
.
 Időben visszaértünk a hajóra, mely lassan elhagyja Nápolyt. Csak itt tudtuk meg, hogy a két velünk utazó tanárnő kézitáskáját a benne lévő pénzzel és fényképezőgéppel egy motoros utasa kiragadta a kezükből. Keservesen sírtak, vacsorázni sem jöttek le. Mindez a forgalmas nápolyi utcán! A rendőrségen bár felvették a jegyzőkönyvet, ezen kívül semmi nem történt. Közbiztonság, óh!
 .
.
.
.
 Miközben a városban sétáltunk, két útitársunkat rabolták ki: egyiküknek a táskáját metszették fel, a másiknak pedig a vállán levő szíjat vágták el, melyen a táska függött. A táskát felkapták és elszaladtak vele. Villámgyorsan és tökéletesen dolgoznak. Egy budapesti sebészorvosnak a pénztárcáját vették ki a zsebéből. Csak akkor vette észre, amikor fizetni akart. Mivel semmi pénze nem maradt, kölcsönt kért, amiből a továbbiakban utazott.
.
.
.
.
A Durga vagy Majomtemplomban vagyunk. Nevét arról kapta, hogy ezek az állatok a templomban és annak környékén szabadon tenyésznek. Hetenként egy vagy két alkalommal ünnepélyes szertartások között megvendégelik őket. Magában az épületben és az udvarban 150-200 egyed lehet együtt, melyek felettébb szemtelenek. Közvetlen közelünkbe jönnek, és minden tárgyat kikapnának a kezünkből - ha engednénk.
Megszámlálhatatlan majom ugrál körülöttünk. Rettentő szemtelenek. Egyikük elvitte a nejem táskáját. Usgyi utána! Alig sikerült visszaszerezni. És ezek a vigyorgó, ugrándozó, folyton marakodó és mérgesen kaffogó, apró bestiák bálványai azoknak az embereknek, akik körülöttük térdelnek, könyörögnek, imádkoznak.