2013. február 28., csütörtök

Performanszok III.

Táncos képek néhány országból, melyek már szerepeltek egy-egy blogbejegyzésben. Ha a címre (ez minden esetben egy ország neve) klikkel, a teljes fejezet megjelenik, melyben legtöbb esetben a szerző által készített több, az itt kiragadotthoz hasonló témájú fotó is megtalálható kommentárral együtt.





 Utolsó este színházba mentünk, ahol maláji és sziámi látványos táncprodukciókkal szórakoztattak, búcsúztattak bennünket.





 Estére egy folklórműsorra voltunk hivatalosak. Volt tánc, tűznyelés és népi mutatványok is. Ez csak egyetlen jelenete a parádés és jó hangulatú bemutatónak...





Aki Hollandiában jár, nem hagyhatja ki az alkmaari híres sajtvásárt! Külön sajtexpresszek hozzák a szép kisvárosba a turistákat. Az 50 ezer lélekszámot meghaladó településen minden pénteken rendezik meg a sajtaukciót. Eddig virágillat kísért bennünket, most a sajtszag kísért... A gazdag kiváros nemcsak a frízek, de a skandináv partról induló rablók és kalózok állandó zaklatásának is ki volt téve, de 1573-ban megerősödött és bevehetetlenné vált. Óriási tömeg várt már a sorára, hogy a mázsaház előtti térre juthasson, a sajtaukció színhelyére. A minden pénteken megismétlődő alkmaari sajtvásár ma már nemcsak a kereskedőket, hanem a látványosságot, érdekességet figyelő turistákat is vonzza. A sárgás és vöröses külsejű sajtokat - mint megannyi illatos gömböt - a városka piacán olyan halmokban tornyozzák fel, mint nálunk a dinnyét. A vörös szín a védőbevonatot alkotó viaszrétegtől van, mely megóvja a tengeri szállítás során a sós, párás tengeri levegőtől. Fehér nadrágban, fehér ingben, de piros, zöld, sárga vagy kék kalapban vonulnak fel a sajthordók, a kászdrégerek. Még az 1600-as évek elejéről való ez a viselet.



Kukkantsunk be egy színházi előadásra! Sok darabban főszerepet játszik a kolt, a westernfilmek szelleme, az amerikai múlt, amit minden formában szeretnek felidézni. Talán 3 ilyen előadást láttam, így csak egyetlen megjegyzést teszek: amikor előrántották a szereplők a koltot és megkezdődött az élethalál harc, olyan indulatos ordítozás és izgalom tört ki a nézőtéren, amilyet én idehaza vagy más országban még sohasem tapasztaltam.





Nézzünk meg egy show-műsort a Cézár Palotájában! A belépő 10 dollár, a kötelező fogyasztás ugyancsak 10 dollár. Bármennyire is szíjjuk a fogunkat, ezt nem hagyhatjuk ki. Bort kérünk (amit itthon sem fogyasztunk), de (így) emellett legalább sokáig el lehet üldögélni a pincér zaklatása nélkül. Feldübörög a zene, majd 40 szoborszerű hölgy tódul a színpadra. Ezek tánca után a zsonglőrök következnek, és már kezdem sajnálni a 20 dolláromat, amikor ismét megjelennek a nők, de most már teljesen mezítelenül. Amit nem lehetett levetni, azt leborotválták. Az ő táncuk fejezte be a néhány órás műsort. Csak a játéktermen keresztül lehetett távozni, így sok nézőt a közönségből ismét magához szippantott mint valami mágnes valamelyik játékasztal vagy félkarú bandita.





Jöjjenek el velem egy színielőadásra! A terem zsúfolásig megtelt, minden ülés foglalt. Rekkenő a hőség, fagylaltot osztogatnak. Nagyon jó a zene, látványos a produkció. A szöveget a színpadtól jobbra és balra elhelyezett függőleges vásznakra vetítik.





Bármilyen hívogatóan incselkedtek is velünk a Karpac mulató plakátjai, azt a programot máskorra halasztva elindultunk a Hargita felé.






 Óceánparti folklórpartin vettünk részt, amely során Hawaiiból és néhány szomszédos szigetről (Kauairól, Oahuról, Lanairól) is jöttek csónakjaikon saját táncukat és dalaikat bemutató őslakosok. Nagyon kellemes, szórakoztató, színes, látványos, táncos, dalos felvonulás volt. Az óceániai népek közül a polinéziaiak és a mikronéziaiak Óceánia vikingjei - mondta kísérőnk, amikor megjegyeztük, hogy milyen nagyszerűen és otthonosan mozognak, táncolnak a csónakjaikon.

2013. február 27., szerda

Performanszok II.

Táncos képek Ázsia országaiból, melyek már szerepeltek egy-egy blogbejegyzésben. Ha a címre (ez minden esetben egy ország) klikkel, a teljes fejezet megjelenik, melyben legtöbb esetben a szerző által készített több, az itt kiragadotthoz hasonló témájú fotó is megtalálható kommentárral együtt.





Ősi viseletükben játékos madárkák könnyedségével táncolnak és utánozhatatlan kecsesség jellemzi minden mozdulatukat.





Jellegzetes szabású ruhában és kalapban a táncosok fergeteges sikerrel vietnami néptáncokat adtak elő.
 
 
 
 
 
 
 Búcsúvacsoránkat a Salongray Reataurantban rendezték meg. Tánccal, zenével szórakoztattak bennünket a jellegzetes vietnami estebéd után. Nézzék velünk a szép népviseletbe öltözött szereplőket, kecses mozgásukat! Ehhez nem kell kommentárt fűzni...
 
 
 
 
 
 A táncosnők egy vallásos darabot, valamiféle misztériumjátékot adtak elő. A régi törvény szerint 1932 előtt ha valaki a király jelenlétében előadás közben csak suttogni is merészelt, halállal lakolt! Ha főnemes volt, arany- vagy ezüstbilincset kapott, s mielőtt fejét vették, egy szantál fabuzogánnyal fejbe verték, így érzéstelenítették. Ha egyéb vendég a ház asszonyával szerelmi viszonyt kezdett, 3 napos kínzás után került kivégzésre. A nőt nem kínozták, hanem azonnal végrehajtották a halálos ítéletet.
 
 
 
 
 
 
Több táncosnőn is láthatjuk a híres thai gyűrűt, amit amulettként viselnek és navaratnának hívnak. 9 kő van benne: gyémánt, smaragd, rubint, topáz, zafír s a csillogó fekete kő, a macskaszem.
 
 
 
 
 
 Hát ilyenek a nepáli leányok! Szépek. A hús azonban ehetetlenül rágós volt! Italt nem adtak, egy pohár sör pedig 2 dollárba került!
 
 
 
 
 
 Látogatást teszünk az ún. Pokol Kapujában. Nem tudom, hogy ez valójában mit jelent, de itt nagyon szép ősi ceyloni táncokat és tüzes bemutatókat láttunk. Lélegzetelállító és számunkra érdekes zene mellett lejtették táncaikat.
 
 
 
 
 
 Vacsora után műsoros est következik. Akrobatikus elemekkel tarkított táncot látunk pontosan kidolgozott kéz- és lábmozdulatokkal - fúvóshangszerek, csengettyűk és dobszó kíséretében. És jön a tűzprodukció, a tűznyelők, majd a népviseletbe öltözött, gyönyörű táncosnők és a fürge lábú táncosok bemutatója.
 
 
 
 
 
 
 Az atajal férfiak és nők homlokukat tetoválják. Régebben fejvadászok voltak, és állukat is tetoválták. A nők közül azonban e jelet csak azok viselhették, akik szépen és ügyesen tudtak szőni.
 
 
 
 
 
Szinte megkönnyebbülünk, amikor már csak a különféle szörnyekkel és démonokkal találjuk szembe magunkat. Minden jó, ha vége jó: a kijáratnál ez a csinos táncosnő búcsúztat bennünket maláj táncmozdulatokat lejtve.
 
 
 
 


A kolostorokban tartják meg az ünnepeket, melyekhez hozzátartozik a szent tánc, a csham, amelyben mitológiai alakok maszkjait viselő szerzetesek újrajátsszák a jó és gonosz közötti viadal ősi témájának különféle variációit. A táncokat egy külön sorban ülő szerzetesek kisérik dobon. Mindazok, akik nem vesznek részt közvetlenül a bemutatóban, lelkes figyelemmel nézik az általában több napig tartó szertartás eseményeit. A maszkokat fából és papírmaséből készítik, és szükség szerint javítgatva hosszú ideig megőrzik.
 
 
 
 
 
 
 A számok szövege a szent hegyről, a Himalájáról szólt, melyet átszellemülve adtak elő a tibeti hölgyek. Sok esetben nem értettük, hogy mit jelképeznek a maszkok, pusztán a hangulatot tudtuk átérezni.
 
 
 
 
 
A csodálatos sziget gyönyörű táncosnői ropják. Olvastam, hogy annak idején a hölgyek fedetlen kebellel jártak-keltek. Akkor ez volt a divat. De mi is a valóság?
 
 
 



És vajon kell-e ennél szebb búcsúztatás? Bali szigetének szépei fogadtak bennünket csodálatos táncukkal és zenéjükkel, és most ők is köszönnek el tőlünk.

2013. február 26., kedd

Performanszok I.

Táncos képek Afrika és Dél-Amerika országaiból, melyek már szerepeltek egy-egy blogbejegyzésben. Ha a címre (ez minden esetben egy ország) klikkel, a teljes fejezet megjelenik, melyben legtöbb esetben a szerző által készített több, az itt kiragadotthoz hasonló témájú fotó is megtalálható kommentárral együtt.





 A zulu táncos nép. Ezúttal a harci táncukat látjuk. Mulatságaikon azonban nagy tüzet raknak, és akörül táncolnak férfiak és nők vegyesen. Táncukat férfiak és asszonyok összekeveredve minden rend nélkül különféle bizarr ugrások és "illetlen" mozdulatok közepette ropják, miközben szüntelenül tenyérbe csapkodva egetverően kiáltoznak. Közben persze nem maradhat el a pálmabor vedelése sem, ami hozzátartozik a "bulizáshoz".





 Dél-Afrika 1949: törvényben tiltják meg a vegyesházasságot, 1950-ben kimondják, hogy fehérnek nyilvánított körzetekbe és városokba csak azok a feketék léphetnek be, akiknek ott van a munkahelyük. Fehér és fekete nem járhat egy iskolába, nem ülhet azonos autóbuszra vagy más közlekedési eszközre. És ezek csak a főbb rendelkezések voltak! Az erkölcstelenségi törvény megtiltja fehérek és feketék között a szexuális kapcsolatot. E téren sok visszaélés történt. Volt aki feljelentette férfi haragosát azzal, hogy fekete nővel látta. Elég volt egy rendőr tanút szerezni, és a megvádolt emberre börtönbüntetést szabtak ki. A személyi igazolványban négy kategória volt: fehér, fekete, színes és ázsiai. Ezt a dekoratív táncosnőt vajon melyik kategóriába sorolták?




 A férfiak meztelen talpa ütemesen csapódik a kemény földhöz, egyszerre zörrenek lábaikon az acélkarikák... A nők eleinte csak egy helyben topognak. Majd mindinkább forrósodik a hangulat. A fejek, vállak, kezek, törzsek mozgása valami csodálatos látványt nyújt. Egyre szaporábban! Egy lépés előre, egy hátra - most már a hölgyek is egy ütemre a férfiakkal... Könyörtelenül dübörög halántékunkon a dobok ritmusa, a tamtam. Mindez még fokozható: a kerek fekete vállak, testek hihetetlenül sebes és változatos mozgása őrjítő iramot vesz. Az arcok elmosódnak, a lábak tiporják a kemény agyagot. A performansz ritmusa tovább gyorsul. Extázisba táncolták magukat!


 


 A zenés hajóbárban egyiptomi népzenét játszottak, hastáncot és más produkciókat adtak elő...



  


Az utolsó este búcsúvacsora. Kabaréba megyünk, ahol jókedvű, zenés műsor kíséretében megismerjük az ország vidám dalait, muzsikáját, szórakozását.


 


 Egy kismagnóval felvettem a lebilincselő dél-amerikai zenét és a dalokat, melyek a kabaréban elhangzottak, de ezúttal csak egypár képet tudok felvillantani a nagyszerű látványból, a jellemző dél-amerikai hangulatból. Azonban úgy gondolom, hogy néhány szót kell ejteni a kolumbiai társadalomról, miközben a kellemes atmoszférát idéző fotókban gyönyörködünk, melyek szórakoztatnak és hű karakterfestők...

Chile 
.
 


Telt ház volt. Chilei és Chile környéki szigetekről való táncosok léptek fel sajátos öltözetben, karakteres táncaikkal és egyedülálló dalaikkal. Samoáról, Haitiból, Hawaiiról és mások a Polinéz szigetvilágból...

 

Vasárnap van. Vidám, táncos csoporttal találkozunk. A városban az utcákon ropják az emberek, a fiatalok - kettesével, csoportosan vagy éppenséggel ahogy adódik. Közben énekelnek, kurjongatnak. A lábak rángatóznak, az ülepek himbálóznak, a karok dionüszoszi mozdulattal a magasba lendülnek. Hát ez a brazil valóban jó kedélyű népség! Fehérek és feketék egyaránt...

2013. február 24., vasárnap

Bulgária VII/2

 BULGÁRIÁBA WARTBURGGAL
A radnóti vásár és a Tordai-hasadék




Radnóton megnéztünk egy román vásárt... A méretes lábosban jeges víz van és abban a Bambi! Amilyen nagy a hőség, bizonyára hamarosan eladják.





Az állatfelhajtás elég szegényes volt...





Ellenben ha ez a férfi az összes tojást eladja, egy vagyonnal fog hazatérni. 1 tojás = 1 leu. Vajon mennyi lehet? Egy biztos, ritkán látni ilyen halmot egy rakáson.

Még áthajtottunk Ludas községen, és Cimpia Turzii (A.gyéres) előtt egy paprikaföld végében táboroztunk. Az utat, mely egész éjszaka nagyforgalmú volt a járművek és a részeg emberek zajától, egy embermagasságú sövény választotta el a "dzállodánktól". A messzeségben idevilágítottak a város lámpásai a nagy román éjszakában...





1967. június 27-én korán reggel a Tordai hasadéknál voltunk! Torda város közelében az Aranyos-menti mészkőhegységben barlangi erózió útján keletkezett a Tordai hasadék.





A mai Hesdát patak annyira kimosta a barlangbejáratot, hogy a barlang beszakadt, és ma 3 km hosszúságban sziklafalakkal határolt, szűk szoros keletkezett. A meredek sziklafalak 200 méter magasságban emelkednek. Az egyszemélyes, keskeny "gyalogutat" még a magyar idők alatt vésték be a sziklába.





A két parti részt egymással egy-egy függőhíd köti össze, melyen többnyelvű tábla figyelmeztet, hogy a hídon hintázni szigorúan tilos! (Tehát akár lehetne...) Akinek tériszonya van, csak nagyon óvatosan menjen!





Mint hallottuk, 2 évvel ottjártunk előtt erről a szikláról zuhant le egy fiatal magyar alpinista nő, és menten szörnyethalt.




A hatalmas sziklahegyben barlangok vannak, melyek háborús időkben az emberek menedékéül szolgáltak.





Ugyancsak elfáradtunk, mire megtettük a nyaktörő utat a veszélyes szikla szoros ösvényén.





Mielőtt beértünk Kolozsvárra, előbb átöltöztem. Miután a Wartburg a pénzünk nagyobb részét elitta, túl sok gondunk nem volt, mégis százszor is elmentünk egy-egy kirakat előtt, hogy praktikusan vásárolhassunk.





Kolozsvár és Bánffyhunyad között találkoztunk ezekkel a szépruhás kis románokkal, mintha búcsút intettek volna, mielőtt elhagyjuk az országukat. Nagyváradon még elköltöttük a megmaradt néhány leut, és 6161 kilométeróra-állás mellett 16 óra 15 perckor átléptük a határt. Nem sok dolga akadt velünk a vámőröknek! Amikor Kaposvárra értünk éjfélkor, 6611 km-t mutatott a számláló. Ez azt jelenti, hogy az utolsó napon autóztunk 751 kilométert ismeretlen utakon és zömmel éjszaka.

Összesen megtettünk 3481 km-t, fürödtünk a Fekete-tengerben, ahol fogtunk csikóhalat és medúzát, élveztük az Európában páratlan tömegű rózsaligetek fenséges illatát a Rózsák Völgyében, végigutaztuk az Olt völgyének vadregényes tájait, a tikkasztó hőségben epekedve és csodálattal bámultuk a Fogarasi-havasok napfényben szikrázó, hófödte süvegét, meglátogattuk a Székelyföld gyönyörű fürdőhelyeit, az örök-magyar Hargitát, hűsítettük a forróságban felhevült testünket a Kőrösök kristálytiszta, hűs vizében, ízelítőt nyertünk két ország idegen népének életéből, és megtettük az autós számára legmerészebb utat, a festői Sipka-szoroson keresztül. Ha mindez fárasztó is volt egy kicsit, azt csak már itthon vettük észre, mert az egymást követő újabb és újabb benyomások felvillanyozó hatása állandó hatalmában tartott bennünket. Az élmény feledhetetlen - egy életre szóló.

2013. február 23., szombat

Bulgária VII/1

 BULGÁRIÁBA WARTBURGGAL
Marosvásárhely




Marosvásárhely az ún. Magyar Automón Tartomány fővárosa, a régi Maros-Torda vármegye székhelye volt.





Az első bírói kiváltságot Mátyás király ajándékozta a városnak, aztán a vásártartási jog kiváltságát kapta meg, végül szabad mezőváros lett. 1601-ben felégették a települést, ezután várfallal erősítették meg, s ekkor lett szabad királyi város.






Orvosi, Gyógyszerészeti Egyeteme, Pedagógiai és Színművészeti Főiskolája van.





Az Erdélyi Fejedelemség idején számos országgyűlés székhelye.





Impozáns, tiszta, rendezett, szép város.





Igen jólesett, hogy bár hosszú sor állt a tejboltban, egy magyar asszony előreengedett, amikor megtudta, hogy anyaországiak vagyunk.





Egy magyar férfi megszólított bennünket és nagyon megsértődött, hogy románnak néztük.





Bár mindenki jólöltözött volt a főutcán, én a tikkasztó hőség miatt rövid nadrágban sétálgattam, hogy körülnézzek, kicsit enyhítve a hosszú vezetés nagy meleggel súlyosbította fáradságát...





...amikor egy asszony szándékosan a bokámnak tolta a babakocsit, melynek éles vasa úgy megsértett, hogy sántikálva mentem tovább.





Sajnos ez az ismeretlen okú de nem véletlen esemény olyan destruktív hatással volt rám, hogy legszívesebben visszafordultam volna, hogy továbbálljunk.