2015. június 30., kedd

A HÁZINYÚL PARAZITÁS BETEGSÉGEI 2. (Toxoplazmózis)


TOXOPLASMOSIS
Világszerte elterjedt parazitás betegség. A bántalom okozóját a oxoplasma gondii-t, ezt az aprócska protozoont (=egysejtű állati szervezet, véglény) egy évszázaddal ezelőtt találta meg két francia kutató, azóta pedig 300-nál több emlős és 60 féle madárfajból kimutatták. Az egyik leggyakoribb zoonózis, tehát állatról emberre terjedő betegség, amely túlnyomórészt látens (=lappangó, rejtett) formában jelentkezik.
A KÓROKOZÓ
A bántalom okozója a T. gondii, spórás véglény, mely a macska végbelében zajló ivartalan és ivaros szaporodás után a bélsárral ürül. A hideggel és a fertőtlenítőszerekkel szemben igen ellenálló sporulált oocystákkal szennyezett takarmány és ivóvíz a nyulak fertőződésének a leggyakoribb forrása.
A vízzel közvetített T. gondii oocysták okozta fertőzést korábban is ismerték, de szerepét jelentéktelennek tartották. Egy 2003-as megfigyelés azonban egy olyan súlyos és kiterjedt toxoplasmosis járványról számol be, melynek forrása egy meghibásodott vízvezeték melletti macskafészekből kiinduló toxoplasma-oocystás vízfertőzés volt.
A fertőzöttség főleg fiatal nyulakban, heveny generalizált (kiterjedt) kórkép alakjában jelenik meg. A szaporodó toxoplasmák a sejtek elhalását, elhalásos, gyulladásos-elhalásos gócok kialakulását idézik elő számos szervben, így a bélfodri nyirokcsomókban, a lépben, a májban, a gyomor-bélcsatornában, a tüdőben, a szívben, az agyban stb.
TÜNETEK
Az esetek túlnyomó többségében klinikai tünetek nem észlelhetők vagy nem jellegzetesek. A ritka heveny megbetegedés étvágytalanság, láz, levertség, szapora légzés, orrfolyás, izomrángás, főleg a hátulsó végtagok bénulásának tüneteiben jelentkezhet, és egy héten belül elhullással végződhet. Ritkán az idült fertőzöttséghez is társulnak idegrendszeri tünetek, főként a hátulsó végtagok bénulása.
GYÓGYKEZELÉS – VÉDEKEZÉS
Hatékony gyógykezelési eljárás nem ismeretes, a védekezésre kell helyezni a hangsúlyt:
1. A nyulak fertőződésének elkerülésére a macskákat a nyúltenyészetektől, takarmánytárolóktól stb. távol kell tartani.
2. Tilos a macskákkal nyúlhús és belsőségek etetése nyers állapotban.
3. Tudni kell, hogy a nyers vagy gyengén sütött nyúlhús az emberi fertőződés egyik lehetséges forrása.
4. Figyelemmel kell lenni a macskák fontos szerepére a betegség terjesztésében.
5. A toxoplasmosis – mint zoonózis – különösen a gyerekekre és a terhes nőkre komoly veszélyt jelenthet.
(Megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. decemberében.) 

2015. június 29., hétfő

A HÁZINYÚL PARAZITÁS BETEGSÉGEI 2. (Hólyagférgesség)


A HÁZINYÚL PARAZITÁS BETEGSÉGEI 2.
Előbbi bejegyzésünkben elmondtuk, hogy a házinyúl szerveiben és bőrén számos olyan parazita élősködik, melyek az állat súlyos megbetegedését, és elhullását vagy fejlődésben való visszamaradását idézhetik elő. Ismertettük a két legveszélyesebb és leggyakoribb parazitás bántalom a bél- és májkokcidiózis tüneteit, a betegség lefolyását, a védekezés és orvoslás lehetőségeit.
Ezúttal olyan parazitózisokat fogunk ismertetni, melyek mindenekelőtt a nyulak lesoványodását, a takarmány rossz értékesítését, pocséklását, az állatok selejtté válását, vagy mint zoonózisok az ember megbetegedését okozhatják.
A HÁZINYÚL HÓLYAGFÉRGESSÉGE
Nemrégiben Nagyárpádra azzal a panasszal hívott el egy nyulász, hogy több nyula is sovány és étvágytalan. Egyik-másik már „alig áll a lábán”. Nem tudja elképzelni, hogy mi okozza a bántalmat, mert az állatoknak nincsen hasmenése, se tüsszögést, sem pedig orrfolyást nem észlel.
Valamilyen baktériumos betegségre gondolva adott nekik „kakasport” (Neo-Te-Sol pulv.) is, de semmit sem használt. Kérdésemre elmondta, hogy elhullás nem volt, a beteg, sovány állatokat pedig még levágni sem érdemes, mert azokon semmi hús nincsen.
Megérkezésemkor mindenekelőtt megnéztem az elhelyezést, a takarmányt, és valóban, ahogy a gazda is elmondta minden megfelelőnek látszott. Az állatoknak vitaminkészítésül rendszeresen adott Jolovitot is. A két legsoványabb állatot elvéreztettük és felboncoltam. A boncolási kép mindkettőnél hasonló, meglepő, de a diagnózist illetően egyértelmű volt.

A BONCOLÁSI KÉP
A hasüregben a savóshártyán és a csepleszen sok-sok borsónyi-babnyi nagyságú, olykor fürtszerűen összefüggő, áttetsző falú kis hólyagot találtam, melyekben kevés folyadék volt. A máj ugyancsak megnagyobbodott, a felülete egyenetlen és tarkázott.
A boncolási kép arra utalt, hogy főként a kutyában élősködő egyik galandféregfaj, a Taenia pisiformis lárvaformái okozhatták a nyulak betegségét. A féreg köztigazdája a házinyúl.
Megjegyzem, hogy a gazdának két kutyája volt, melyek szabadon jártak-keltek az udvarban, a takarmányosban, az egész portán.
A HÁZINYÚL KÖZTIGAZDA
Köztigazdának nevezzük az olyan állatot, amelyben a parazitának (ezúttal a galandféreg) alacsonyabb fejlődési formája (esetünkben hólyagféreg) ki tud fejlődni.
Az ilyen közvetett fejlődésű parazitafajoknál a végleges gazda (ezúttal a kutya) mellett a köztigazda is nélkülözhetetlen, mert a parazita fejlődésének egy szakasza csak a köztigazdában mehet végbe. Ennek a ténynek a parazita elleni védekezés során is nagyon fontos jelentősége van, hisz ha a köztigazdát kiiktatjuk, „megállítjuk” a féreg kifejlődését.
Ez tehát azt jelenti, hogy ha a hólyagféreg szervet nem tudja a kutya elfogyasztani, az abban lévő scolexből (a hólyagban levő „feji része” a féregnek) nem tud kifejlődni a galandféreglánc. (KÉP)
Esetünkben a végleges gazda a kutya, mert a galandféreg az ő szervezetében tartózkodik, itt talál alkalmas viszonyokat a teljes fejlettségének az eléréséhez.
A FERTŐZŐDÉS – A KUTYA A FERTŐZÉS FORRÁSA
A fertőződés valójában a kutyában (rókában, esetleg macskában) élősködő galandféregfaj, a Taenia pisiformis petéinek a felvételével történik. Az említett galandféreg igen hosszú, fél métertől egészen két méterig terjedő, sajátosan fogazott szélű láncolatot alkot. Az ízek szélessége 4-5 mm, a hossza pedig 8-10 mm. A hólyagféreg elfogyasztása után a kutyában fejlődik ki ez a „pántlikagiliszta”.
A nyulak legtöbbször a galandférges kutya (vagy az előbbiekben már említett más gazdaállat) bélsarával szennyezett takarmány vagy ivóvíz elfogyasztása után fertőződnek.
A FEJLŐDÉS MENETE
Amikor a peték a nyúl emésztőcsatornájába kerülnek, a burokból kiszabadulnak az ún. oncosphaerák és behatolnak a véráramba. A verőceér közvetítésével kerülnek be a májba, melynek parenchyma szövetében mintegy két héten át vándorolnak miközben továbbfejlődnek. Ez idő alatt a fiatal férgek elérhetik a 4-8 mm nagyságot is.
Ezt követően áthatolnak a máj burkán és bekerülnek a hasüregbe, itt megtelepednek és tovább folytatják a fejlődésüket. Mintegy 6-8 hétre van szükség ahhoz, hogy a fertőzésre képes hólyagok kialakuljanak.
A hólyagok fala átlátszó, és mindegyik hólyag folyadékában betüremkedett állapotban egy-egy scolex van. Majd mindegyik scolexből kifejlődik a végleges gazdában egy féreg.
Amikor az ilyen hólyagot elfogyasztja a végleges gazda (kutya), abban 6-8 hét alatt kialakul az ivarérett galandféreg, és ha nem szakítjuk meg a körforgást, a petéit felveszi a nyúl, majd abban az elmondottak szerint létrejön a hólyagféreg.
TÜNETEK
Amennyiben csak enyhe fertőzés történt, semmiféle tünetet nem látunk, ami a betegségre utalna. Amikor azonban sok oncosphaera jutott be a májba, vagyis ha sok petét tartalmazó féregíz került felvételre, a férgek vándorlása során heveny vagy félheveny májgyulladás következik be.
Ilyenkor a fertőzött nyulakban emésztési zavar keletkezik, étvágytalanná válnak, olykor bélsárrekedés észlelhető. A beteg állat legyengült, vérfogyott, lesoványodik, és főleg a fiatal nyulak el is pusztulhatnak.
Miután pedig a fertőzöttségnek nincsenek kifejezett, jellegzetes tünetei a betegség megállapítása csak boncolás (pl. az állat levágása) útján lehetséges.
BONCOLÁSI KÉP
Amikor nagyszámú lárva kerül a májba, kialakul a traumás májgyulladás. Ilyenkor a máj megnagyobbodott, eredeti nagyságának akár a kétszeresét is elérheti. Felülete egyenetlen, tarkázott. Ha belemetszünk, a metszéslapján apró, eltérő nagyságú járatok láthatók, melyekből véres, törmelékes anyaggal kölesnyi, rizsszemnyi lárvák nyomhatók ki.
A májgyulladáshoz olykor hashártyagyulladás csatlakozhat. Ilyenkor a borsókák a hasüregben a savóshártyához tapadva egyesével, néha többesével fürtszerű csoportokban elhelyezkedő, átlátszó falú petyhüdt hólyagok. (KÉP)


Cysticercus pisiformis-fürt nyúl hasüregéből


Enyhe fertőzés esetén a májban szabad szemmel látható elváltozás nincs, esetleg a lárvák korábbi vándorlásának útját egy-két szürkésfehér kötőszövet-gyarapodás eredményeként keletkezett vonalszerű heg jelzi.
VÉDEKEZÉS – A GAZDA TEENDŐI
A gyógykezelésnek a gyakorlatban nincsen jelentősége, annál fontosabb viszont a fertőzöttség megelőzése. Ehhez fontos szabály, hogy:
1. A nyers nyúl-zsigereket (itt a vadnyulakra is gondolok) a kutya fertőződésének a megakadályozására, semmiképpen sem szabad a kutyának odaadni!
2. Ugyancsak a fertőzési lánc megszakítását szolgálja a kutyák rendszeres féregtelenítése, melyre számos féregtelenítő szer kapható az állatpatikákban.
3. Amint arról már többször is olvashattunk a Lapunkban, a kutyákat, macskákat távol kell tartani a nyulaktól, az ivóvizüktől, takarmányuktól stb.
(Megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. decemberében.)

2015. június 28., vasárnap

A házinyúl parazitás betegségei 1. (Kokcidiózis)


A házinyúl parazitás betegségei 1.
A házinyulak szerveiben (endoparaziták) vagy bőrén (ektoparaziták) számos olyan élősködő tartózkodik, melyek az állat súlyos megbetegedését gyakran elhullását okozhatják (pl. kokcidiumok).
Mások nem okoznak ugyan riasztó tüneteket, de az élősködőktől megtámadott nyulak rosszul értékesítik a takarmányt, visszamaradnak a fejlődésükben, gyakran selejtezni kell őket, és eredménytelenné, ráfizetéssé válik a nyúltenyésztés.
Van azonban olyan fertőzés is, mely mindemellett a zoonózisok, tehát az állatról emberre terjedő betegségek közé tartozik (pl. toxoplazmózis, Sarcoptes-rühösség stb.).
Ahhoz, hogy a nyulászatunk eredményes legyen, feltétlenül szükséges, hogy ezeknek a parazitás bántalmaknak a tüneteit mielőbb felismerjük, ezeket megelőzzük, ha pedig fellépett a baj a hatékony gyógykezelést haladéktalanul elvégezzük. Ezáltal néhány fontosabb parazitás bántalom tüneteinek és orvoslása lehetőségeinek az ismertetésével kívánunk segítséget nyújtani, tájékoztatást adni a nyúltenyésztéssel foglalkozó gazdatársainknak.
A házinyúl leggyakoribb és legtöbb gazdasági veszteséget okozó parazitás bántalma a kokcidiózis
Mit kell tudni a kokcidiumokról?
A kokcidiumok a hámszövetekben élősködő és a hámsejtek belsejében szaporodó apró, mikroszkopikus nagyságú véglények. A betegséget a különféle Eimeriafajok idézik elő. A bélkokcidiumok a vékony- és vastagbelek hámjában élősködnek. A májkokcidiózist kiváltó Eimeria-faj, az E.stiedai pedig az epeerek hámszövetében élősködik és a hámsejtek belsejében óriási mértékben elszaporodva váltja ki a májkokcidiózis vagy helyesebben epeérkokcidiózis jellemző kórképét.


A házinyúl bélkokcidiózisa
Amint arról már szó esett, a bélkokcidiumok a vékony- és vastagbél hámjában élősködnek. A fertőzés úgy történik, hogy a kokcidium-hordozó nyulak bélsarával a külvilágra került és sporulálódott (sporuláció = spóraképződés) oociszták („peték”) a bélsárral szennyezett takarmány, ivóvíz, alom útján az állatok emésztőcsövébe jutnak.
Az oociszták a vékonybélben megnyílnak és a szabaddá vált sporozoiták behatolnak a bél hámsejtjeibe, majd ott gyors növekedésnek indulnak, lekerekednek, majd további fejlődésük, bonyolult szaporodásuk következik be, melynek eredményeként a hámsejtek nagyfokban roncsolódnak, és eközben egyetlen oocisztából akár 50.000-800.000 újabb oociszta is képződhet.
Nagyon ellenállóképesek
Az első oociszták a fertőzés után 4-16 napon belül már megjelenhetnek a bélsárban, amelyben a rothadásnak, az időjárás viszontagságainak több hónapig ellenállnak, sporulált állapotban egy esztendeig is fertőzőképesek maradhatnak.
Az oociszták az eddig ismert fertőtlenítőszerekkel a külvilágban teljes biztonsággal nem semmisíthetők meg, de a kiszáradással és a hővel szemben kevéssé ellenállók. A fertőződés lehetőségét csökkenti a rácsos padozat, annak kb. 80 °C-os forró vízzel történő lemosása, a bélsár és alom minimum kétnaponta történő eltávolítása, tiszta száraz alom használata, az etetők és itatók bélsárral való szennyeződésének a megakadályozása. A talajról történő etetés nagyfokú fertőzési veszélyt rejt.
Mikor lehet számolni a betegség fellépésével?
Tudni kell, hogy a 16 naposnál fiatalabb nyulak nem szoktak megbetegedni. Legfogékonyabbak az egy és négy hónap közötti állatok. A kokcidiózis tehát mindenekelőtt a növendék nyulak betegsége.
Olvashattuk, hogy 4-6 hetes korra szinte minden nyúl bélsarában megtalálhatók a fertőzött nyulak által ürített oociszták, mégsem minden nyúl betegszik meg. Mikor lobban fel tehát a bántalom?
Az első döntő tényező, hogy milyen patogenitású, megbetegítő képességű Eimeria-fajjal történik a fertőződés!
  1. Erősen patogén az E.intestinalis, mely a csípőbélben szaporodik és az E.flavescens, mely a vakbélben, és a vastagbél elülső szakaszában élősködik. Esetükben már a viszonylag kevés oocisztával (kb. 15.000) történt fertőzés is elhullást idéz elő.
  2. Mérsékelten fertőzőképes többnyire csak enyhe hurutot okoz az E.piriformis, az E.magna és az E.irresidua. Ezek esetében a súlyos fertőzés nem okoz elhullást, de romlik a testtömeg-gyarapodás, és visszamarad az állatok fejlődése.
  3. Végül pedig vannak apatogén kokcidium-fajok, melyek semmiféle kóros tünetet nem idéznek elő, teljesen ártalmatlanok.
A betegség súlyosságát nagyfokban befolyásolja az a tény, hogy milyen mennyiségű oocisztát vett fel az állat. Olvashattuk az előbbiekben, hogy az erősen fertőző fajokból 15.000 oociszta felvétele már nemcsak hasmenést, de elhullást is okozhat. Ez azt jelenti, hogy akár egyetlen bélsárgolyó is tartalmazhat a fertőző anyagból olyan mennyiséget, mely már kiválthatja a betegséget.
Megállapították, hogy nagyobb arányú elhullást okozott a vegyes (többféle) Eimeria-fajokkal és E.colival történt egyidejű fertőzés, mint a kokcidiumos vagy baktériumos fertőzés külön-külön.
Az állatok ellenálló képessége, mely a tartási, takarmányozási és higiéniai körülmények függvénye, döntő módon meghatározza a betegség súlyosságát és az elhullás mértékét.
Azokban az esetekben, amikor úgy látjuk, hogy a fogékony korban levő nyulaink nem gyarapodnak, rosszul fejlődnek, mindig gondolni kell a kokcidiumos fertőzés lehetőségére.
Fontos tudni, hogy azok az állatok, melyek a fertőzést átvészelték, aktív immunitásra (védettségre) tesznek szert, következésképpen ugyancsak fontos az állatok immunbiológiai állapota.
Melyek a betegségre hajlamosító tényezők?
Ahhoz, hogy a betegség jellemző tünetei fellépjenek, szükség van a hajlamosító tényezők, körülmények „közreműködésére” is.
A nyúl élettani igényeinek nem megfelelő összetételű takarmány (rost, fehérje, illózsírsavak stb.).
A gyenge, rossz minőségű (kilúgozott, penészes, dohos stb.) takarmány etetése, a hirtelen takarmányváltozás.
Az ásványi sók és vitaminok (A, B, C, D) hiánya.
A korai leválasztás.
A fiatal állatok szűk ketrecben tartása és a falkásítás hiánya.
A kedvezőtlen higiéniás körülmények (tisztogatás, takarítás, a bélsár rendszeres eltávolítása), a levegő nagy ammónia- és nedvességtartalma.
A nedves hideg és száraz meleg levegő, a hirtelen hőmérsékletingadozás, a huzat, az állatok átnedvesedése stb.
A zajhatás.
A szakszerűtlen szállítás.
A kokcidiózis tünetei
A tünetek többnyire a választási korban és azt követően néhány héten belül jelentkeznek. A fertőzöttség hajlamosító körülmények nélkül többnyire tünetmentes. Ismételten felhívom a figyelmet, hogy azokban az esetekben, amikor úgy látjuk, hogy a fogékony korban levő nyulaink nem gyarapodnak, rosszul fejlődnek, mindig gondolni kell a kokcidiumos fertőzés lehetőségére.
A betegség tünetei: étvágytalanság, csökkent takarmány- és vízfogyasztás, olykor nyálkás, máskor vízszerűen híg hasmenés. A testtömeg-gyarapodás elmarad, sőt nem egyszer az állatok kondíciója éppenséggel romlik, a bőr rugalmatlanná válik és gyakori a felfúvódás.
Némelykor bélsárrekedés vagy változóan puha bélsár ürítése észlelhető. A környezetük iránt nem érdeklődő, levert állatok csak gubbasztanak, máskor meg éppen görcsök, izomrángások lépnek fel. Az idegrendszeri tünetek jelentkezése során a beteg állat elnyúlik, a fejét hátraveti, rászorítja a hátára, majd görcsök jelentkeznek, a nyúl úszómozgásokat végez, majd végül elpusztul.
A beteg nyulak megpocakosodnak, a has megnagyobbodik, olyakor csüngővé válik. A fejlődésben elmaradt beteg állatok mozgása kötött, lusta, a szőrzetük borzolt, fénytelen. A betegség súlyosabb stádiumában az ürülék vércsíkokkal tarkázott lehet.
Védekezés – megelőzés
A kokcidiózis elleni védekezés legfontosabb feladata a nyulak fertőződésének és újrafertőződésének megakadályozása. A védekezésnek legfőképpen az állat első 2-5 hónapjáig van jelentősége.
Az etető- és itatóedényeket úgy kell elhelyezni, hogy az állatok sem belelépni, sem pedig beleüríteni ne tudjanak. A szálastakarmányt a szénarácsba, a répát az etetőbe kell tenni.
Az etető- és itatóedényeket naponta kell tisztogatni, kimosni majd megszárítani.
Az anyanyulakat gondosan kitisztított és fertőtlenített ketrecekben kell elhelyezni.
Olyan ketreceket használjunk, melyekben a cserélhető taposórács lehetőség szerint teljesen drótfonatból készült, ily módon a bélsár lepotyog és rendszeresen eltávolítható.
A drótkefével is alaposan megtisztított taposórácsot tíznaponként cseréljük és fertőtlenítsük! A kokcidiumok elpusztítására alkalmas lehet a 60-80°C hőmérsékletű forró víz legkevesebb 20 mp-nyi hatás mellett, vagy a 25 százalékos NH4OH oldatának 30 percnyi alkalmazásával. Esetleg időközben újabban megjelenő hatékony fertőtlenítőszerek alkalmazásáról meg kell kérdezni a kezelő állatorvost.
A ketrecekből eltávolított trágyát a legcélszerűbb annak felhasználásáig vagy elszállításáig műanyag zsákokban tárolni.
Különös gondot kell fordítani az állatok takarmányozására (megfelelő energiatartalom, rosttartalom, vitaminok, ásványi sók stb.). Csak jó minőségű takarmányt etessünk!
Orvoslás
Előre kell bocsátani, hogy miután a betegség kialakulása több hajlamosító tényezővel is összefügg, ezek kiiktatása nélkül a gyógyszeres beavatkozás legfeljebb csak átmeneti javulást hozhat. Minthogy az eddigi gyógyszerek csak 5-6 napnál nem korábban fertőzött nyulakban fejtenek ki parazitaellenes hatást, a régebben fertőzött nyulak elhullása folytatódik néhány napon át a kezelés után is. (VETÉSI)
Gyógykezelésre általában a szulfonamidokat használják. Ma is forgalomban levő készítmény pl. a TRISULMIX vízoldékony por, mely szájon át adható ivóvízben oldódó potenciált szulfonamid készítmény. A gyógyszer nemcsak a kokcidiózis kezelésére alkalmas, de az emésztőszervi és légzőszervi betegségek egyes kórokozóival szemben is hatásos. Adagja 1 gramm /10 ttkg, az élelmezés-egészségügyi várakozási idő 12 nap. A kezelés időtartama 5 nap.
Kedvenc állatként tartott nyulakban a két napon át, naponta egyszer 10 mg/testsúlykilogramm dózisban közvetlenül a szájon át adott BAYCOX 2.5 % oldat AUV. ugyancsak hatásosnak bizonyult.
A házinyúl epeérkokcidiózisa (Májkokcidiózis)
Amíg a házinyúl bélkokcidiózisát többféle kokcidiumfaj képes előidézni, addig a májkokcidiózis kiváltásában csupán egyetlen kokcidiumfaj játszik szerepet, az Eimeria stiedai. A parányi kórokozók az epeerek hámszövetében élősködnek, és a hámsejtek belsejében óriási mértékben képesek elszaporodni.
A fertőződés menete
A fertőzés minden esetben a sporulált oocisztákkal szennyezett takarmány vagy ivóvíz felvétele útján, olykor a berendezési tárgyak rágcsálása során, de minden esetben szájon át történik.
A bélsárral a külvilágra jutott oociszták („peték”) 2-3 nap alatt sporulálódnak és fertőzésre alkalmassá válnak. A spóraképződés során burokkal látják el magukat, mely nagyfokú védelmet nyújt számukra a különféle fizikai és kémiai behatásokkal szemben.
A szájon át felvett oociszták a bélbe kerülnek, ahol a bélnedvek hatására kiszabadulnak belőlük a sporozoiták, melyek behatolva az érrendszerbe bejutnak a májba, az epeerek hámsejtjeibe.
A 16 napig tartó bonyolult ivaros és ivartalan szaporodási folyamatok következtében egyetlen oocisztából sok ezer újabb keletkezhet, miközben az epeerek hámsejtjei nagyfokban roncsolódnak, gyulladásba kerülnek és burjánzanak.


A betegség tünetei
Az E.stiedai okozta májkokcidózis a fertőzés súlyosságától függően különböző képet mutat. Enyhe fertőzöttség esetén a klinikai tünetek nem szembetűnők, és csak a testsúly csökkenése és a növekedésben való visszamaradás figyelhető meg. A betegség azonban halálos kimenetelű is lehet, és az állatok súlyos májbetegség tüneteit mutathatják, melyet az epeerek elzáródása miatti sárgaság kísér.
Ahhoz, hogy a klinikai tünetek is megjelenjenek, több ezer oociszta egyidejű felvételére van szükség, ehhez azonban akárcsak egyetlen bélsárgolyó felvétele is elégséges.
A beteg állat bágyadt, étvágytalan, gyakori a felfúvódás, a bélsárpangás vagy éppenséggel a hasmenés. A betegség megállapítása élő állatban a megnagyobbodott máj kitapintásával vagy a bélsárral ürülő nagyszámú oociszta mikroszkópos vizsgálatával történhet az általános tünetek figyelembe vétele mellett. Ugyanis amint az előbbiekben olvashattuk, a házinyulak ürülékében csaknem mindig található több-kevesebb oociszta, de megbetegedést csak ezek nagyszámú jelenléte vált ki.
Mit látunk a nyúl felbontásakor?
A májkokcidiózis jellemző epeér és májbeli elváltozásokkal jár. A megnagyobbodott máj felületén és metszéslapján jól előtűnnek a megvastagodott falú, kitágult epeerek, melyek kölesnyi-borsónyi szürkéssárga gócok alakjában szabad szemmel is jól láthatók (Kép). Üregükben zöldessárga, olykor besűrűsödő váladék, gennyszerű vagy sajtos törmelékes anyag található, amelyben mikroszkóp alatt sok-sok oociszta látható.
Súlyos fertőzés esetén az epeerek tetemesen megszélesedett kötegekként tűnnek elő.
Amikor a májban vagy annak felületén csupán gombostűfej nagyságúak az előtűnő szürkésfehér gócok, arra lehet következtetni, hogy a fertőzés körülbelül 10 nappal ezelőtt következett be.
Megelőzés – védekezés
A bélkokcidiózis során leírtak szerint történhet.

 (A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. novemberében.)

2015. június 27., szombat

A szarvasmarha "ellési betegségeiről" 4.


"Ellési betegségek" 1.
A tehén ellési bénulása, gyógyítása és a megelőzés lehetőségei
"Ellési betegségek" 2.
A szarvasmarha hüvelyelőesése 
Az ellési vizenyő
 
 
A SZARVASMARHA „ELLÉSI BETEGSÉGEIRŐL 4.

A MAGZATBUROK VISSZAMARADÁSA

A szarvasmarhák esetében az egyik leggyakoribb betegség ellés után a magzatburok visszamaradása, retenciója. A bántalommal kapcsolatban számos kérdést vetnek fel a gazdák az állatorvosnak.
Így többek között, hogy mi az oka magzatburok visszamaradásának, hogyan lehetne megelőzni, normális körülmények között ellés után hány óra múlva veti el a tehén a placentát (méhlepényt), és mikor kell beavatkozni, vagyis a burkot eltávolítani, mi a gazda feladata és így tovább.
Hosszas praxisom során a tulajdonosok helytelen és szakszerűtlen beavatkozása miatt bizony tragikus esetekkel is találkoztam. Előfordult olyan eset, hogy a gazda a külvilágra került magzatburok-részletet egyszerűen erővel akarta húzni, elszakította, és a visszamaradt részlet súlyos méhgyulladást okozott. De nem egy olyan esettel is találkoztam, amikor valamilyen súlyt (pl. tégladarabot) kötöttek a külvilágra került magzatburok-részre arra gondolva, hogy az majd húzó hatást gyakorol a lepényre, és előbb-utóbb a burok eltávozik. Sajnos ily módon a méh megfertőződött és olyan súlyos méhgyulladás alakult ki, hogy a tehén elhullott. De nem folytatom tovább a kóros vagy tragikus esetek sorát ami többnyire a megfelelő ismeretek hiányából adódhatott.

MIT KELL TUDNI A MAGZATBUROK-VISSZAMARADÁSRÓL?

A magzat megszületése után a magzatburkai felesleges képletekké válnak, amiért is az anya ezeket hamarosan kiküszöböli. Megjegyzem, hogy a húsevők magzatburkai legtöbbször a magzattal vagy magzatokkal együtt távoznak el. A sertések burkai vagy mindegyik magzattal külön-külön vagy több illetve az összes magzat után távolodnak el. Kancán a burkok 30 perc alatt követik a csikót, míg a kérődzők hibátlan tartási és takarmányozási viszonyok között 4 órán belül vetik el a magzatburkot. Ha a magzatburkok a fenti időnél hosszabb ideig maradnak a méhben, magzatburok-visszamaradásról beszélünk, vagy népiesen azt szokták mondani, hogy az állat nem vetette el a poklát.
Amint arról már szó esett, a magzatburok visszamaradása elsősorban a kérődzők betegsége, jóval ritkábban fordul elő kancán, sertésen és húsevőkön (CSEH S.).

MI LEHET A KÓROS JELENSÉGNEK AZ OKA?

Ezek az okok nagyon sokfélék és CSEH S. szülészprofesszor ajánlását követve három csoportba sorolhatjuk, éspedig:
a) Erőművi
b) A működési zavarokból adódó
c) A gyulladáson alapuló okok csoportjára.
Erőművi okok fennforgása esetében a magzatburkok a méhről már leváltak, s a rendellenesség csupán abban áll, hogy a már levált burkok nem tudnak a külvilágra jutni. Mi idézheti elő?
A méhnyakcsatorna korai elzáródása. A méh a körkörös izomzatának összehúzódása folytán csakhamar csatornává szűkül úgy, hogy a kérődzők nyakcsatornája az első 24 óra után már csak 4-5 ujjnyi bőségű, amelyen keresztül csak a kúpszerűen összefogott ujjainkkal tudunk a méhtestbe behatolni. A 2-4 napon a nyakcsatorna külső nyílása 3-4, a belső nyílása már csak 1-2 ujjnyi tágasságú. Némely esetben a nyakcsatorna már az első órák alatt annyira szűkülhet, hogy a levált magzatburkok tömegüknél és terjedelmüknél fogva nem tudnak rajta keresztülhatolni.
Tapasztalataim szerint is meglehetősen gyakori eset, hogy némely állományban húrszerű, ujjnyi vagy ritkábban még ennél is szélesebb, függőleges sövény zárja el a hüvely üregét, járatát. Ez pedig a magzatburok külvilágra jutását megakasztja, megakadályozza.
Olykor a magzatburkok a méh gombjaira rácsavarodnak. Ez úgy jöhet létre, hogy a burkok egyes levált részei, főleg erős kötegei a méhgombok kocsányai köré csavarodva a burkok többi részét visszatartják.
Az elmondott eseteket azért soroltam fel, hogy lássuk, a magzatburok eltávolításához többnyire szakemberre van szükség, mert gyakran – amint az előbbiekben olvashattuk meg kell nyitni a méhcsatornát, esetleg műtéti úton eltávolítani a hüvely járatát elzáró sövényt stb. Máskor pedig ha már a burok egy része ki is került a külvilágra a placenta egyszerű kihúzása maradéktalanul, annak elszakadása nélkül aligha sikerül, de mindenképpen komoly veszélyt is rejt, ugyanis a méhgombokat egyenként, óvatosan és szakszerűen le kell fejteni, mert ha erővel leszakítjuk (a kihúzás során) súlyos következményekkel (méhgyulladás stb.) számolhatunk, de ugyancsak veszélyes, ha magzatburok-részletek maradnak vissza a méhben. Mindehhez pedig az esetleges házi megoldások helyett sem nélkülözhetjük a szakszerű ellátást!
Tovább folytatva a sort, tudni kell azt is, hogy a magzatburok visszatartását működési zavarok is előidézhetik. Ismert tény ugyanis, hogy a magzatburok elvetését a hasprés által támogatott méhösszehúzódások eredményezik. Az ellés után pedig sokféle megbetegedés akadályozhatja a hasizom és a méh erőteljes összehúzódásait.

A MÉH-ATÓNIA

A méh működési zavara a méhatónia. A méh renyhesége, az ellés folyamán fellépő rendellenesség, a méh fala ellazul, izomzata elernyed, csökken az összehúzódó képessége.
A méh atóniáját létrehozhatja a nagyfokú kitágulás, de gyakori a funkcionális zavar nehéz ellés után olyankor, ha a magzat nagy vagy szabálytalan fekvésben helyeződött és ugyancsak a hosszan tartó ellés (pl. méhcsavarodás) során is.
És bizony előfordulhat a magzatburok késői elvetése a tartási és takarmányozási hibákból eredő anyagcserezavarok során is.
A méh működési zavarát idézheti elő, ha az anya az ellés során többször is a földre veti magát, és a méh a carunculákra (=méhgomb) kiterjedően sérül.
A méh motilitásának (mozgékonyságának) a zavara az esetek többségében fennáll – akkor is, ha a tehenek 285 napnál hosszabb ideig hordják a magzatot. Ebben az esetben hormonális diszfunkcióról van szó, ennek pedig örökletes alapja is lehet, amely hibát az eddigi megállapítások szerint a birkák örökítik (CSEH S.).

MILYEN BÁNTALMAK, BETEGSÉGEK IDÉZHETIK ELŐ A MAGZATBUROK VISSZAMARADÁSÁT?

A hasprés, hasonlóan mint a méh aktívan részt vesz a magzat kipréselésében, a magzatburok eltávolításában is. A hasi szervek fájdalmas bántalmai szintén szerepet játszanak a magzatburok-visszatartás bekövetkezésének. Kifárad vagy gyengül a hasprés többek között a hashártya- vagy mellhártyagyulladás vagy nagyfokú magzatvízkór esetén.
Nagyon fontos szerepet játszanak magában a placentomában [(placenta=méhlepény) a placenta fetális (magzati) és materna (anyai) méhlepény együttes neve] lefolyó gyulladást kiváltó okok.
A placenta nem fertőző gyulladását mindazok az erőművi behatások előidézhetik, melyek a vemhesség alatt az anya hasfalát és méhét érték, úgymint ütés, rúgás, döfés, elesés stb.
És nagyon gyakran bekövetkezik toxikus eredetű gyulladás is rothadt vagy penészes eredetű takarmányok és növényvédő szerekkel permetezett takarmányok etetése után.
De allergiás kóros folyamat alakulhat ki az ismételt védőoltások, sőt ugyanazon antibiotikum többször befecskendezése után is!
A fertőző placentagyulladás fertőzött, a betegségtől nem mentesített körülmények között leggyakrabban a brucella baktériumok hatására fejlődik ki és a visszamaradások legnagyobb hányadát képviseli, de más fertőző betegségek is okozhatják (vibriosis, leptospirosis, listeriosis stb.).

A MÉH ÉS A HASPRÉS EGYÜTTES ZAVARAI

UGYANCSAK OKOZHATJÁK a magzatburok visszamaradását. Az előbb elmondottakból következik, hogy a méh és a hasprés működése zavarai legtöbbször együtt járnak. Az együttes zavar mindig fennáll általános megbetegedések során, ha a betegség a szervezet elerőtlenedését és kimerülését idézte elő. Hiányos a méh és hasprés működése heveny lázas megbetegedések és idült, hosszan tartó betegségek után is.
Azonban rendes vemhesség és ellés után is jelentkezhet a méh és a hasprés együttes funkcionális zavara akkor, ha az állat szállítás vagy lábonhajtás következtében az ellés előtt nagymértékben kifárad, különösen abban az esetben, ha a szervezet az öreg kor, az állandó istállóztatás vagy túltápláltság miatt egyébként is erőtlen volt.

TÜNETEK

A magzatburok egy része a pérarésből rendszerint kilóg, azonban ha a cervix (méhnyak) korai záródása vagy a carunculák (méhgombok) többségére kiterjedő gyulladása miatt a teljes retenció (visszamaradás) forog fenn, lehetséges az is, hogy a pérában burokrészlet nem látható. Ilyenkor csak belső vizsgálattal tudjuk a visszamaradt burok jelenlétét megállapítani.
A magzatburkok kilógó része különösen meleg időben hamarosan rothadásnak indul, szennyes szürke vagy zöldes színt vesz föl, és sajátságos, rothadt káposztára emlékeztető bűzt áraszt. A rothadás hamarosan átterjed a hüvelyben, majd a méhben lévő részekre magzatburok-részletekre is.
A tehén az első napokban nem mutat betegségre utaló tüneteket, de a 3-4. naptól kezdve amikor már a méhben lévő burokrészletek is rothadásnak indultak az állat közérzeti zavarokat is jelez. A hátát felpúposítja, farkát kissé felemeli, hátulsó lábait esetleg maga alá szedve szétterpeszti, gyakran erőlködik, tipeg, miközben kevés bélsarat és vizeletet ürít, majd a hüvelyből eleinte híg, vörhenyes vagy szennyes vörös, később sűrűbb, borseprő-, csokoládészínű, de mindenkor igen bűzös váladékot présel ki, mely olykor szétesőben levő magzatburok-cafatokat tartalmaz.
A beteg étvágya csökkent, nem vagy ritkán kérődzik, kevés bélsarat ürít, amely eleinte kemény, később híg, bőséges és szintén bűzös. A tejelés fokozatosan, majd mind gyorsabban csökken.

ORVOSLÁS

a magzatburok visszamaradásának orvoslása aszerint módosul, hogy a retenciót milyen ok idézte elő. Ha a visszamaradás oka erőművi, úgy természetesen a korai beavatkozás az indokolt.
Ha a burokvisszatartást funkcionális zavarok idézték elő, úgy a túl korai magzatburok-leválasztás nem járhat sikerrel. A 3. napon azonban, amikor a méh involúciója (visszaalakulása) némileg előrehaladt és a méh megkisebbedett, a burkokat nehézség nélkül teljes egészében el lehet távolítani. Közben méhösszehúzó szereket (pl. oxitocin inj. Stb.) ajánlatos adni, és a méhbe fertőtlenítő antibiotikumos tablettákat kell behelyezni.


MELYEK AZ ELŐZETES TEENDŐK?

1. A magzatburok-visszamaradásban beteg állatot a társaitól el kell különíteni.
2. A pérarésen kilógó magzatburok-részleteket az ágyéktájon megkötött, naponta cserélt vászonzacskóba helyezzük, majd naponta valamilyen fertőtlenítő oldattal locsoljuk.
3. A méhbe olyan készítményeket kell helyezni, amelyek gátolják a baktériumok elszaporodását.
4. Jó hatású az első 48 órában Ca-Mg-szőlőcukor infundálása az Oxytocin injekcióval. A magzatburok eltávolítása az állatorvos feladata.

VÉDEKEZÉS – MEGELŐZÉS

a) A magzatburok-visszatartás nagyon gyakori betegség a méh atóniájának következtében, ami nem egyszer a nem megfelelő tartásra és takarmányozásra vezethető vissza.
b) Gyakori a gyulladásból eredő retenció is, ezért meg kell akadályozni mindenekelőtt a brucella baktériumok által okozott fertőzéseket.
c) A megelőzés során arra is figyelemmel kell lenni, hogy az állatokat célszerűen tartsuk, számukra elegendő mozgást biztosítsunk. A vemhes állat pedig fokozott gondosságot igényel!
El kell kerülni a vemhes állat hasát érő kóros erőművi behatásokat (ütés, rúgás, döfés, elesés stb.), valamint azokat a toxikus hatásokat is (rothadt, penészes takarmányok stb.), melyek prediszponáló szerepet játszhatnak a magzatburok-visszatartás előidézésében.
d) Ne feledkezzünk meg arról, hogy a méh atóniája az atípusos ellési bénulásnak egyik tünete, ezért a magzatburok-visszatartás megelőzése érdekében úgy kell előkészíteni a teheneket az ellésre, ahogyan azt egy előbbi írásunkban olvashattuk az ellési bénulás tárgyalása során. Nevezetesen, hogy az ellés előtt 2-3 héttel az állatokat savanyú” jellegű takarmányozásra kell fogni, a tőgyét pedig csak a szülést követő 6-8 óra elteltével kell teljesen kifejni.



A KANCA MAGZATBUROK-VISSZATARTÁSA

A betegség itt sokkal komolyabb beszámítás alá esik, mint a szarvasmarhában. A magzatburok mielőbbi eltávolítása azért fontos, mert a kanca a toxinok (rothadási termékek) iránt sokkal érzékenyebb. Ezért, ha az ellést követő 30 perc alatt a magzatburkok nem távoznak el, azokat haladéktalanul el kell távolítani. Ez úgy történik, hogy a szülész a kezét kíméletesen a méh fala és a chorion (irhahártya) közé tolja, majd a burkot enyhe húzással eltávolítja. Ezután a kanca méhébe 50-100 g aktív szenet vagy a tehenek számára előírt gyógyszerkeveréket helyez. Ha szükségét látja, az állatorvos egyéb gyógyszereket is ad (ACTH. Illetve glukokortikoid készítményeket stb.). Megjegyzem, hogy a bántalom ritkán fordul elő.

A HÚSEVŐK MAGZATBUROK-VISSZAMARADÁSA

A húsevők minden magzatának burka a magzattal egyidejűleg vagy pedig minden magzat után külön-külön távolodik el. A burkokkal együtt távozik el az anyai placenta (decidua) is. A magzatok megszületése után a magzatburok a méhszarv végében szokott visszamaradni.
Ilyenkor folyamatos vérzés észlelhető. Minden burokleválás egyébként kisfokú vérzéssel is jár, de ez a méhösszehúzódások hatására hamar megszűnik. A magzatburok-visszatartás a kutyánál gyakori puerperális bántalom. (ZÖLDÁG L.)
A túl gyors szülések alkalmával, amikor a magzatok akár 5-10 percenként is követik egymást, egy-egy burok leválására és eltávolodására nincs elegendő idő, visszamarad. Az ilyen burok általában spontán távozik, vagy macerálódva darabokban ürül.
A 24 órát meghaladó burokvisszatartás már komolyabb következményekkel, így putrid méhhurut és involúciós zavar kialakulásával járhat. A visszamaradt burkot mindenkor el kell távolítani. Húsevőkben mindig ellenőrizni kell a megszületett kölykök és a magzatburkok számát.

ORVOSLÁS

A burok eltávolítása speciális fogók és hüvelytükör segítségével rendszerint nem okoz nehézséget. Egy-egy burok hosszúszárú érfogóval is eltávolítható, de a méh hasfalon át történő, hüvely irányába végzett masszálásával is külvilágra juttatható.
Nagy testű kutyánál kis kezű szülész a higiéniai feltételek betartásával a szülőútba nyúlva kézzel is kiszedheti a burkokat, de akár a bennrekedt magzatokat is.
Enyhébb esetekben elégséges méhösszehúzó szerek (pl. oxitocin és Ergam) adása, a burkok ugyanis a méh üregében levált állapotban vannak, és viszonylag könnyen kilökődnek.
A burok eltávolítása után ajánlatos a méh üregébe antibiotikum tartalmú tablettát juttatni.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2015. májusában.)