2014. február 28., péntek

Románia II/12

Szubjektív útinapló Romániából (1959)
Déva és Lugos



Közben az Olt völgyében a Vöröstorony-szoroson keresztül mentünk át a Kárpátokon. Mivel már esteledett, csak a vasúti hidat tudtam lefényképezni, a Vöröstorony düledezőfélben levő épületéről készült fotó már nem sikerült. Mindenesetre a vadregényes táj feledhetetlen emlékű. Szebenben aludtunk, majd utunk következő állomása Déva.





Déva városa közvetlenül a meredeken magasba szökkenő vulkanikus hegy lábánál épült, a hegyen pedig Déva várának romjai láthatók.




Decebál szobra Déván, felette a vár, a szobor alatt én.





A várat 1849-ben az itt felhalmozott rengeteg lőszer robbanása rommá tette. Azóta is ilyen állapotban van. 





Amint feltekintek a várra, eszembe jut a remek székely népballada, a Kőmíves Kelemennéé. Szinte látom lelki szemeimmel, amint a várépítő kőművesek azon tanakodnak, hogy mitévők is legyenek, mert a fal, amit egyik nap raknak, másnapra leomlik.





Egy nagy és súlyos elhatározásra jutnak: amelyikük felesége legelőször érkezik, azt befalazzák, hogy a fal tartósságot nyerjen. Micsoda szívettépő pillanatok! Ugyan ki jön elsőnek? Szinte látom, amint a most is járható, meredek ösvényen ételhordójával vidáman és frissen igyekszik Kőmíves Kelemenné, hogy férje éhségét csillapíthassa... s hogy soha többé ne térjen vissza "magos Déva várbul".





A következő rövid pihenőt Lugoson tartjuk. Elsétáltam kissé a Temes partján, majd a folyó hídjáról gyönyörködtem a part beépített panorámájában.





Sok időnk nem volt, siettünk Temesvár felé.

2014. február 27., csütörtök

Románia II/11

Szubjektív útinapló Romániából (1959)
Lementünk a tengerpartra!





Bevallom, még sohasem láttam tengert, nem kell tehát csodálkozni, hogy óriási izgalom fogott el, amikor megpillantottam a végtelenbe nyúló kékesszürke, egyhangúan mormogó-morajló óriási víztömeget, mely immáron évezredek óta nyaldossa szemérmetlenül a partjait.





Annak ellenére, hogy szeptember végét írunk, fürdőzők tömege strandol feketére leégve a parton, s a legkülönfélébb nyelveken beszélnek egymáshoz.





Ha nem is fürödtem, de azért én sem féltem a víztől, és bemerészkedtem a keskeny mólóra, melyen minden hullám megérkezésekor végigsepert a meleg, sós tengervíz. Nevettem és élveztem az engem célzó hullámokat. Egy öreg halász mellettem a kövek között szorgoskodott hálóval, de úgy látszik, nem sok eredménnyel - legalábbis ez ideig.





Az egyhangú, kékesszürke víztömeget rendületlenül, egymást szabályosan követve szabdalták a fehéreknek tűnő hullámok, hogy a parthoz érve és annak nekicsapódva sok millió hullámtársukkal egyetemben kialakítsák a tenger örök zenéjét. Itt-ott a láthatáron feltűnt és lassan siklott tova egy nagyságra nézve játéknak tűnő hajó vagy vontató méltóságteljesen hagyva, hogy a rakoncátlan hullámok legyezőjükként cirógassák testüket.


 


Olyan látvány volt ez, amit leírni talán nem is lehet, hanem az összes érzékszervünkkel átélni, és bódultan, elmerülten állni vagy ülni a parton és hallgatni a parthoz csapódó Fekete-tenger hullámainak most szelíd zúgását. A madarak óriási tömege úszkált a vízen, egy csapat felröppent, hogy újabb népes raj szálljon a helyébe, hogy az eleven, gyorsan ficánkoló kis halak életüket adják egy nagyobb, erősebb lény életének fenntartásáért. Bármennyire is kellett spórolni az idővel, hozzávetőleg két órát biztosan eltöltöttem ilyen gondolatokkal a víz mellett.





Közvetlenül a parton hatalmas nyaralók vannak Efórában és Mamaiában. Nemzetközi nyaralótelepek ezek modern luxusszállókkal.





Milyen érdekes: előző nap még a Fogarasi-havasok hűvös áramlata a gallér összehúzására késztetett bennünket hófedte csúcsaival, ma pedig már a tenger partján szívesen levetnénk az ingünket is, hiszen Románia legmelegebb, legnaposabb tengerpartján vagyunk, ahol a nyári kánikulában három percnél tovább nem bírja ki az ember a napon, hanem vagy ernyő alá vagy pedig a vízbe kell bújnia. Ott bakancsos, melegen öltözött alpinisták, itt ma mindössze néhány száz kilométerrel odébb már félmeztelen, gondtalan fürdőzők. A mögöttem levő modern étterem különböző színű üvegekkel véd a tűző napsütéstől.





Tegnap még tengerszem a Havasok között...
 
 
 
 

Ma már a tengerpart elegáns szállodái... A modern szálló elegáns halljában érdekes látvány fogadott bennünket. Az egyik rekamién egy ember feküdt ruhástól. Hogy nemcsak sutyiban tette, bizonyítja, hogy párna volt a feje alatt és dunnával takarózott és csak mezítelen lábait dugta ki. Hogy ezt a legelegánsabb hotelban idegenforgalmi látványosságnak szánták-e vagy Romániában így szokás - nem tudom! Mindenesetre nagyon meglepő volt. Már későre járt az idő, felmentünk aludni, mindössze Leó maradt lent a hallban és nagy halmaz képeslap volt előtte, azokat írogatta. Vesztére!





Reggel ugyanis egy kövér hölgy nagy derültség közepette mesélte, hogy egész későn németek érkeztek a szállóba, és Leó, aki francia sportolónak adta ki magát, ezeknek autogramot osztogatott volna. Nos rászálltak szegény gyerekre! Milyen sportágban dolgozik? Hány lej egy aláírás... Még Anci sem tartott ki mellette hiába mondván, ha jól jövedelmez a dolog, esetleg más városokban is meg lehetne kísérelni, és ha Leó hajlandó megosztani vele a pénzt, majd segít neki. Leó végezze az aláírásokat, ő meg majd szedi a pénzt. A végén feleznek. Szerencsére az álbajnok is nagyot nevetett a dolgon, így újból volt téma az útra.

2014. február 26., szerda

A kutyák leggyakoribb vírusos bántalmai (koronavírus, szopornyica)


A KUTYÁK LEGGYAKORIBB VÍRUSOS BÁNTALMAI 2.
Nemcsak Cs. György kaposvári levélírónk kérésének teszünk eleget, amikor a sok veszteséget okozó betegségeket ismertetjük, ugyanis ezek a fiatal kutyák között oly gyakran előforduló fertőző bántalmak nagyon sok gondot okoznak a gazdiknak és az állatorvosoknak egyaránt. De ma már mind újabb és korszerűbb lehetőségek adódnak e veszélyes bántalmak megelőzésére, ugyanakkor az időben történő felismerésük a gyógyítás szempontjából sem elhanyagolható.
A kutyatenyészetekben vezető szerepet játszó Angliában már az 50-es években arról számoltak be a szakemberek, hogy régi és híres kennelekben a kutyakölykök elhullásából eredő veszteségek elérték a 30 %-ot. Majd az 1980-as években ezek a veszteségek szinte robbanásszerűen emelkedtek és már elérték a 80 % körüli értéket is ott, ahol az újszülött kutyákat nem részesítették speciális védelemben. Időközben pedig újabb vírusos bántalmak is megállapításra kerültek (Parvovírus 1977, Coronavírus 1974 stb.), melyek újabb oltóanyagok kifejlesztését tették indokolttá és a vakcinás oltás alkalmazását szükségessé.

A VÍRUSOK ÁLTAL ELŐIDÉZETT KÓRKÉPEK

1. A kutyák herpes-vírus okozta betegsége újszülött kutyákban súlyos, többnyire halálos kimenetelű virémiában (=a vírus betörése a véráramba), idősebbekben légzőszervi tünetekben, vemhes szukákban pedig magzatkárosodásban megnyilvánuló bántalom. A fertőzöttséget több nyugat-európai országban megállapították, majd Ausztráliában és Japánban is. Miután azonban a hazai előfordulásáról még nincsen ismeretünk, a betegséggel ezúttal nem foglalkozunk részletesebben.
2. Parvovírus okozta enteritis (=bélgyulladás). Tünetek: nyolc hetes kor előtt: öklendezés, dispnoe (=légszomj, nehezített légzés), cyanózis (=nyálkahártya szederjes elszíneződése), tachicardia (=szapora szívműködés).
Nyolc hetes kor felett: láz, hányás, hasmenés (sokszor véres), súlyvesztés. A bántalomról a Kistermelők Lapja előbbi számában részletesen olvashattunk.
3. Coronaírus okozta enteritis. Tünetei: láztalan állapot mellett hányás, hasmenés, mely olykor véres is lehet. Dehidráció (=kiszáradás).
4. Szopornyica. Tünetei: kettős lázcsúcs, étvágytalanság, orrfolyás, kötőhártya-gyulladás. Idült esetekben talppárna-keményedés. Idegrendszeri tünetek.
5. Fertőző májgyulladás. A két hetes kor előtti fertőzés esetén magas láz, hirtelen halál.
A két hetes kor után: láz, étvágytalanság, hasfájás, hányás, hasmenés, olykor idegrendszeri tünetek, icterus (=sárgaság).
Több olvasónk kérdésére itt jegyzem meg, hogy a kutya végbélben mért normális belső hőmérséklete 38-39C.
A továbbiakban a teljesség igénye nélkül ismertetjük ezeket a bántalmakat, valamint a védekezés és megelőzés lehetőségeit a legújabb ismereteink szerint.

A KUTYÁK KORONAVÍRUS OKOZTA BÉLGYULLADÁSA

A kutyák koronavírus okozta bélgyulladása 1974-ig ismeretlen volt, ekkor izolálták először a kórokozót (CCV) a Németországban állomásozó amerikai hadsereg egyik őrző kutyájából. Azóta a vírus világszerte elterjedt. Az agresszív vírussal történő fertőzöttséget a családban tartott kutyáknál 20 %-ra, a kennelben tartott ebeknél pedig pedig 60-80 %-ra becsülik.
A kutya koronavírusa főleg fiatal kutyákban okoz hasmenést, de ritkán felnőtt kutyák is megbetegedhetnek.

A KÓROKOZÓ

A koronavírusok (CCV) nagyjából gömb alakú 120-160 nm átmérőjű burkos vírusok. A burkok felületén bunkószerű nyúlványokat viselnek, amelyek az elektronmikroszkópos képben a nap koronájára emlékeztető képet mutatnak. Innen az elnevezésük is.
A koronavírus ellenálló-képessége csekély, a szokásos fertőtlenítőszerek hatására perceken belül inaktiválódik, ugyanakkor hőérzékeny is, mert 50C hőmérsékleten perceken belül elpusztul. Mégis a kutya-kutya fertőzési lánc kizárólag környezeti fertőtlenítéssel nem szakítható meg. Ehhez az szükséges, hogy a fogékony kutyák ne találkozhassanak vírusürítő ebek bélsarával.

A FERTŐZŐDÉS

A fertőződés mindig a bélsár útján történik. Miután a szájon át felvett vírus az emésztőcsatornába jutott, megtámadja a vékonybélbolyhok érett hámsejtjeit, majd a következő egy-két napon belül a vékonybél alsó szakaszaiba is átterjed.
A betegség során a fertőződés csupán a vékonybélre korlátozódik, virémia (=vírusok megjelenése a keringő vérben) nem fordul elő. Miután a bélben az érett epithelsejteket elpusztítja, ennek következtében vérzések keletkeznek, az emésztés és felszívódás elégtelensége miatt pedig hasmenés is kialakul.

TÜNETEK

Miután a tünetek nem jellegzetesek, sok esetben nehezen különíthetők el a parvovírus okozta enteritisektől vagy egyéb bélgyulladásoktól.
A szájon át történt fertőződést követően 18-72 óra múlva jelentkeznek a betegség első tünetei. A bántalom étvágytalansággal, bágyadtsággal, pépes állagú bélsár ürítésével kezdődik. Hamarosan vízszerű hasmenés következik és a betegek gyakran hánynak. Kölyökkutyákban a hasmenés rövid idő alatt exszikkózishoz (=kiszáradás) vezethet. Nem ritkán a hasmenés véres jellegűvé válik.
A betegek egy része 7-10 nap után akár magától is meggyógyul, másoknál a tüneti kezelés ellenére is elhúzódhat a bántalom 3-4 hétre is, a fiatal kölyökkutyák pedig akár hirtelen elpusztulhatnak.

A BETEGSÉG LEFOLYÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK

1. Az állat életkora. A fiatal állatok sokkal súlyosabban betegszenek meg és az elhullási arány is lényegesen magasabb.
2. Az emésztőcsatorna parazitákkal történt fertőzése (orsóférgek stb.).
3. A környezeti tényezők. (Elhelyezés, higiénia stb.)
4. A parvovírussal történő társfertőzés esetén a prognózis nagyon kedvezőtlen.

GYÓGYKEZELÉS

1. A kutyák melegben tartása.
2. A hányás és a hasmenés csillapítása.
3. Folyadékpótlás a kiszáradás megelőzésére.
4. A társfertőzés megelőzése antibiotikumok alkalmazásával.

MEGELŐZÉS

A megelőzés céljára inaktivált koronavírust tartalmazó vakcina és kombinált oltóanyagok is rendelkezésre állnak, utóbbiak egyéb antigének mellett koronavírust is tartalmaznak. Ezekkel a vakcinákkal a 3 hónaposnál idősebb kutyák kétszer egymás utáni vakcinázásával egy évig tartó védettség érhető el. A kölyökkutyákat a maternális immunitás lejártakor, 6-12 hetes kor között ajánlatos oltani. Csak egészséges, féregtelenített kutyák oltása után várható megfelelő immunitás.
Bár az oltóanyag rendelése állatorvosi feladat, példaként felsorolunk néhány, a fertőzés kivédésére ajánlott oltóanyagot.
Csak a koronavírus okozta fertőzés kivédésére alkalmas a FIRSTDOSE CV vakcina, amit először 6 hetes vagy ennél idősebb korban alkalmazunk, majd az oltást 2-3 hét múlva megismételjük.
A FIRSTDOSE CPV/CV vakcina már úgy a parvovírus, mint a koronavírus okozta bélgyulladás megelőzésére is szolgál, először 6-8 hetes, majd 3 hónapos korban megismételve.
A DURAMUNE DA2PP + CVK/LCI vakcina többféle antigént is tartalmaz és szopornyica – fertőző májgyulladás – koronavírus – parainfluenza – parvovírus és Leptospira fertőzés megelőzésére alkalmazható. Az oltást 6 hetes korban kezdjük, majd 16 hetes korig 2-3 hetente megismételjük.
A példaként említetteken kívül még számos más kitűnő hatású vakcina is kapható, az oltóanyagot az állatorvos rendelheti és alkalmazhatja.

A SZOPORNYICA

A kutyák világszerte előforduló betegsége, amely a fiatal kutyák elhullásának vagy elnyomorodásának egyik leggyakoribb oka.
Hazánkban is régóta ismert betegség, amely a fiatal kutyák elhullása mellett főként azzal okoz jelentős egészségkárosodást, hogy a gyógyult kutyák jelentős részében az idegrendszer károsodásának következtében az elhullás vagy például a szaglás elvesztése vagy görcsös illetve bénulásos állapot maradhat vissza.

MI OKOZZA?

A kutyák szopornyicáját a PARAMYXOVIRIDAE családba tartozó szopornyicavírus CDV (CANINE DISTEMPER VIRUS) idézi elő.
A vírus nem nagyon ellenálló, mert bár beszáradva szobahőmérsékleten több napig is fertőzőképes marad, 56C hőmérsékleten már 30 perc alatt inaktiválódik, a szokásos fertőtlenítő-szerekkel pedig (pl. Multicide stb.) biztosan elpusztítható.
A vírus iránt a kutya és a közvetlen rokonai (farkas, róka stb.), a nyérc, a nagymacskák, de a tengeri emlősök közül a fókák és delfinek is fogékonyak.
A szopornyica főleg fiatal egy éven aluli kutyák betegsége, azonban előfordul idősebb ebekben is. Az emberre teljesen veszélytelen.

A FERTŐZÉS

A betegség terjesztésében főként a fertőzött kutyáknak van jelentős szerepe, melyek már a lappangási idő alatt is üríthetik a vírust különféle váladékaikkal, mindenekelőtt az orrváladékkal és a vizelettel. A bélsár lényegesen kevesebb vírust tartalmaz.
A fertőzés nemcsak a közvetlen érintkezés útján következhet be, de a fertőzött váladékokkal szennyezett takarmány, ivóvíz és különféle eszközök közvetítésével is. A kórokozó belégzéssel vagy szájon át kerülhet be a fogékony állat szervezetébe.
A városi településeken és tenyészetekben a behatóan érintkező kutyák között a vírus állandóan cirkulál, ez pedig azt jelenti, hogy a városi települések kutyáinak több mint fele már egyéves kora előtt találkozik a fertőzéssel.
A falusi településeken jobbára csak 3-4 évenként alakulnak ki járványok.
A lappangási idő általában 3-4 nap, a virémia, tehát a vírus megjelenése a vérben többnyire 4-7 napig tart, majd a fertőzést követő 7-9. napon a kutyák jelentős részében ellenanyagok jelennek meg a vérsavóban és a vírus eltűnik a vérből és az állatok meggyógyulnak.

TÜNETEK

A betegség lefolyása és a tünetek súlyossága számos körülménytől függ. Nevezetesen függ az állat korától, az állat immunbiológiai állapotától (parazitás fertőzöttség, vitaminhiány okozta immunszupresszió), a tartási körülményektől, ellenálló-képességtől, a vírus megbetegítő képességétől, amely vírustörzsenként eltérő lehet stb.
1. A betegség az első virémia fázisában lázzal, kötőhártya-gyulladással és felső légúti hurutos tünetekkel jár. Ezek sokszor olyan enyhék, hogy elkerülik a tulajdonos figyelmét, különösen, ha a kutyát kertben tartják. Az előbb elmondott körülményektől függően az állatok jó része átvészeli ezt a szakaszt és meggyógyul.
2. A túlheveny formával többnyire a nagyon érzékeny kutyák esetében találkozunk. Ezeknél már egy-két napos bágyadtság, levertség és lázas állapot után bekövetkezhet az elhullás.
3. Leggyakrabban azonban heveny formában zajlik le a betegség, melyre jellemző a kétfázisú lázgörbe. Ez azt jelenti, hogy az első fázisban a 3-7 napos lappangási idő után 41,5C-ot meghaladó hőemelkedés mellett savós orrfolyás és kötőhártya-gyulladás alakul ki. A betegek kedvetlenek, étvágytalanok. Ezután 2-3 napos láztalan állapot következik, mely során az állatok étvágya is javul.
Egy-két nap múlva azonban a láz ismét felszökik és ezzel egy időben az állatok ismét étvágytalanok, kedvetlenek lesznek. Gennyes kötőhártya-gyulladás, valamint tüdőgyulladás és gyomor-bélgyulladás is kialakulhat.
Az állatok orrnyílásából savós-nyálkás váladék ürül, mely rászárad az orrnyílások környékére, ezért a kutyák szörtyögve lélegeznek, a szemükből váladék szivárog. A vemhes szukák elvetélhetnek.
Az emésztőcső megbetegedését hasmenés, hányás, olykor torok- és mandulagyulladás jelzi.
A bőr megbetegedése során a vékonyabb bőrrel fedett has alján és a combok felületén piros foltok, pusztulák képződnek, melyek utóbb pörkké száradnak.
Idült esetben a talppárnák megkeményedése és ugyancsak az orrtükör hiperkeratózisa, fokozott elszarusodása is bekövetkezhet. A keménytalp betegség fellépése során az állatok járás közben talpukkal valósággal kopognak a padlón. A fogképződés időszakában a fogzománc fejlődésének a zavara is felléphet.
A betegek egy részében idegrendszeri zavarok is mutatkozhatnak az első tünetek jelentkezésétől számítva 2-6 hét között, a kialakuló agyvelő és/vagy gerincvelő-gyulladás következtében.
Enyhébb esetekben csak tompultságot észlelünk, máskor azonban egye izomcsoportok rángógörcse és mozgászavarok, valamint bénulások is kialakulhatnak.

GYÓGYKEZELÉS

Kedvező hatás várható a betegség kezdetén, az első virémia stádiumában az immunszérum applikálása után, később azonban ettől már nem várható eredmény.
Az orvoslás során a hangsúlyt az antibiotikumok alkalmazására kell helyezni a baktériumos szövődmények megelőzésére illetve gyógyítására.
Tüneti kezelésként lázcsillapító, görcsoldó, a keringést támogató, hányást, hasmenést csillapító szerek, valamint vitaminok, főként B1 vitamin adagolása javasolható.
Talpkeményedés esetén a megkeményedett bőrrészeket a fájdalom enyhítése végett vazelinnel, csukamájolajjal vagy glicerines kenőccsel kenhetjük be.
A beteg állatot jól szellőzött és mérsékelten meleg helyen kell elhelyezni. Mérsékelt mennyiségű hússal, húslevessel, tejjel kínáljuk, ivóvíz helyett pedig, ha lehet, teát adjunk.

MEGELŐZÉS

Előre kell bocsátani, hogy a betegség kiállása aktív immunitás (védettség) kialakulásával jár, valamint hogy az immúnis anyák kölykei a tejjel passzív védettséget nyernek. Ezeket 9 és 17 hetes korukban, majd évente egyszer célszerű vakcinázni.
A három hónaposnál idősebb kutyákat 2-3 hetes különbséggel kétszer egymás után vakcinázva legalább egy évig tartó védettség alakul ki.
A betegség megelőzését célzó vakcina rendelése és alkalmazása állatorvosi feladat. Ma már számos kitűnő hatású oltóanyag áll rendelkezésre, olyanok is, melyek többféle bántalom kivédésére is alkalmasak.
Csak példaként említem, hogy a NOBIVAC PUPPY DP vakcina kölyökkutyák szopornyica és parvovírus fertőzésének megelőzésére szolgál, az ADENOMUNE-7-L pedig szopornyica, fertőző májgyulladás, parainfluenza, parvovírus és Leptospirák okozta betegségek ellen alkalmazható az állatorvos által meghatározott időpontokban megismételve.
Ne feledjük, a vírusos betegségeket csak vakcinázással tudjuk megelőzni! Nem szabad elhagyni!
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2004. augusztusában.)

2014. február 25., kedd

Románia II/10

Szubjektív útinapló Romániából (1959)
Konstanca


Miután a Tata, a bukott kereskedelmi ügynök kiheverte leégését, egy ragyogó ötlettel állt elő:
- Nézzük meg a tengerpartot, a tengert is, annak ellenére, hogy ez nincs a közös programba bevéve! Majd mi fizetjük a többletköltségeket.
Először azt hittük, hogy őtőle ered e korszakalkotó ötlet, azonban később kiderült, az üzemből, ahol dolgozott az előbbi csoporttal kint volt az egyik kolléganője, és az mesélte el, hogy az előbbi csoport is lement a tengerpartra. Úgy látszik, hogy ez a hölgy adta a kereskedelmi tanácsokat is a Tatának, ami olyan rosszul sült ki a vámnál.
A csoport zöme nagy örömmel vette az ötletet, és teljes erkölcsi és anyagi támogatásunkról biztosítottuk a Tatát. A tengerpartra jelentkezők tehát 120 lej előzetes lefizetése után (azt mondták csak 100 lej körül fog kijönni a kiadás, de a többlettel sohasem számolt el a vezetőnk) kora hajnalban nem kis izgalommal indult el a "Tengerre, magyar" szállóigét jelszóvá alakítva Konstanca felé. Megkezdődött a hosszú, unalmas vonatozás.
Eleinte sík, kukoricatáblákkal borított vidéken haladtunk, majd a petróleumvidék következett feltűnően kevés állomással, településsel. Nemsokára elértük a kopár, kietlen, sziklás juh-hodályokkal tarkított vidéket, majd vizenyős, ugyancsak terméketlen terület következett, ahogy közeledtünk a Dunához. Kisebb-nagyobb a víz állásától függő, nem állandó nagyságú tavak, sás és nádas következett. Helyenként kisebb kertészeteket létesítettek, káposztás és paradicsommal beültetett nagyobb területet láttunk, ahol katonák felügyelete alatt rabok vagy éppenséggel katonák dolgozták. (Ezen már nem csodálkoztunk, mert láttunk katonákat utat építeni, aratni és házépítkezésen is dolgozni.)
A Dunán egy 1800 méteres hídon haladtunk keresztül, mely Kelet-Európa leghosszabb hídja. Ennek nemcsak a Dunát, hanem a Duna menti nagy áradásos területet is át kellett hidalnia.
A nagy folyót elhagyva újból kietlen pusztaság futott el a vonat ablaka mellett hatalmas területen. A szeles Dobrudzsa, ahol most akarnak szélvédő erdősávokat létesíteni a mindent kiszárító és itt állandóan fújó szelek csillapítására. (Eddig mindig azt hittem, hogy csak Bécsben fúj mindig a szél, amit ott bécsi szeleknek is neveztünk el, noha a városban ez is sokkal elviselhetőbb.)
Palas városkában szálltunk le a vonatról. Nagyon sok sínpár fut itt össze, valószínűleg vasúti csomópont lehet, az állomás azonban "balkáni"! Maga az állomásépület csak akkora, hogy a hivatalok férnek el benne, a váróterem pedig egészen kicsiny. No de nem tesz ez semmit, mert az itteni lakók már valószínűleg a megszokáson kívül hozzá is vannak edződve, hogy a szabadban levő padokon várják a vonatok érkezését. Igaz, hogy a várakozó nagy tömeghez képest nem sok pad van kint, s így a várakozóknak is mindössze csak egyharmada tudott leülni, ami azt jelenti, hogy a többiek csomagjaikon vagy batyuikon üldögéltek árgus szemekkel figyelve azt, aki éppen felkel a páholyülést jelentő fapadról.
A várakozó emberek többsége rosszul öltözött, durva arcú, erősen kreol civil és katonákból állt. Érdekes, hogy itt a vonatra előre helyjegyeket adnak ki. Útközben egy kis kellemetlenség is ért. A reggelit az étkezőkocsiban fogyasztottuk el. Kedélyesen eszegettünk, mikor egyszerre eszembe jutott, hogy nem hoztam magammal a fényképezőgépemet. Rohanok vissza a kocsikon keresztül a kupéba, ahol ültünk és amely nem volt lezárva, és a gép sehol! A szomszédos fülkében egy éles arcú, fekete ember ül. Tőle próbálok hirtelen ijedtségemben előbb magyarul, majd németül érdeklődni, azonban integet, hogy egyik nyelvet sem érti. Úgy látszik, csak románul tud, így meg éppen én nem beszélek. Visszafutok tehát a négy kocsival előbbre levő étkezőbe, ahol a társaim már nevetve fogadnak, és nyújtják a gépemet, amit az egyik útitárs elhozott, amikor látta, hogy otthagytam. Többet ilyen eset nem fordult elő. A kupéban egyébként nagyon jól összejött a társaság. Véletlenül közénk keveredett Leó is. Megindult a viccelődés Anci és Leó között. A fickót Anci mellé ültettem, és megmondtam neki, hogy mennyire tetszik Ancikának. Zavarba jött hirtelen, és úgy látszik, nagyon gyenge szótehetsége lehet, mert csak igen vontatottan, zavartan és gyerekesen indította meg a társalgást. Mindenesetre mi jól szórakoztunk, de Leó is, mert közben kiderült, hogy tetszik neki az Anci és jól érzi magát a társaságában.  





Palasból autóbusszal mentünk Konstancába, ebbe a már 2700 évvel ezelőtt görögök által alapított városba. A legenda szerint Médea beleszeretett a hős Tehessáliai királyfiba, Jasonba. Mivel Médea atyja nagyon ellenezte a frigyüket, ezért a lány felszállt Jason hajójára, aki nagybátyja, Pelias megbízásából - mivel nagybátyja féltette tőle a trónt, olyan megbízást adott neki, mely a halál torkába való küldetéssel volt egyenlő - a távol-keletre indult, hogy elhozza a Kolchisban őrzött aranygyapjút. Később Médea segítségével meg is ölte az aranygyapjút őrző sárkányt, és megszerezvén az aranygyapjút elhozta hazájába. Egyelőre azonban Médea atyja elől kellett menekülniük Jason Argo nevű hajóján. A mai Konstancánál Médea megölte fivérét és feldarabolt testét a vízbe dobta. Apja az üldözés közben megtalálta gyermekét és eltemette Konstancánál, ahol matrózai megalapították a várost.
Konstancát Kr. u. I. században a rómaiak gazdag, szép kereskedővárossá fejlesztik ki. Időközben többször elpusztul, majd újból felépül. A IV. században Konstantin császár építteti fel ismét és nevét is tőle kapja. Forgalmát igen fellendítették a genovai kereskedők, de 1877-ig török megszállás alá kerül, mely fejlődésében nagyon visszaveti.
Kr. e. a IX. században Augustus császár ide űzte Ovidiust, aki itt is halt meg. A képen az ő emlékművét látjuk.
Megnéztük a volt rulett kaszinót, mely az egyik legelegánsabb épület. Valamikor óriási vagyonok cseréltek itt egészen rövid idő alatt gazdát!




Életemben először láttam működő mohamedán templomot. A képen láthatót. 1730-ban alapították és 1910-ben restaurálták. Minden pénteken délben van istentisztelet a templomban. Harang természetesen nincsen, emberi hangon hívják a hívőket istentiszteletre.





A jellegzetesen öltözött pap készséggel tájékoztat bennünket, sőt még a minaretbe is felkalauzol, ahonnan fenséges kilátás nyílik a városra. A szíves útbaigazításért és tájékoztatásért 1-1 lejt kellett fizetnünk neki, akit valamennyien lázas sietséggel lefotografáltunk, és a templomba belépve mégcsak a cipőinket sem kellett levetnünk.





A hívők a templomba kizárólag mezítláb jöhetnek be, lent a férfiak, fent a karzaton a nők foglalnak helyet. A pap előbb fent, majd utóbb lent imádkozik a szőnyegen Mekka felé fordulva. Fent két nagy tábla arab írással Allah és Mohamed nevével, lent pedig négy táblát látunk a négy kalifa nevének felírásával. Minden imájuk Mekka felé száll.





Konstanca jelenleg 100 ezer lakosú város, mely éppen úgy mint a többi román nagyváros is, kettős képet mutat: hatalmas modern épületek és elegáns villák a serpenyő egyik oldalán, régi, ódon, kopott kis házak a másikon. Kétségtelenül a fejlődést tükrözi ez a dualizmus. Egy monumentális épület a kikötőben Délkelet-Európa legnagyobb gabonarakatára. Útközben a tengerpart felé az egyik parkban egy kis majom szórakoztatta az őt néző embergyűrűt. Olyan helyes, nevettető figura volt, és rendkívül szórakoztató módon bukfencezett.







2014. február 24., hétfő

Románia II/9

Szubjektív útinapló Romániából (1959)
Végre megérkeztünk Bukarestbe, mely éppen 500. évfordulóját ünnepelte!
 



Típusos kelet-európai nagyváros, mely közepén fut a Dambovita folyó, melyet a városban egészségügyi okok miatt befedtek. Nagyon hosszú és unalmas volna, ha végig leírnám az itt látottakat, talán ismétlésekbe is kellene bocsátkoznom esetenként, ezért csak a legérdekesebb látnivalókat említem meg.





A gyalogos forgalom este és délután nagyon nagy a városban és az európai nagyvárosokkal ellentétben nem a járdán, hanem a kocsiúton bonyolódik le. Mivel az autó- és motorosforgalom rendkívül gyér a városban, ez a járműközlekedést nem zavarja. A kép a város központjában készült egy számottevő forgalmú útkereszteződésnél.




Komoly, táncos szórakozóhely mindössze három van e nagyvárosban. De felmentünk a metropolita nagytemplomhoz, mely a mellette levő puritán parlamenttel együtt magaslaton épült. Innen szép kilátás nyílt a városra. Nem zárt, hanem szétszórt házak és utcák, a belvárosban hatalmas, modern épületekkel vegyesen. A belváros néhány utcája modern, valóban nagyvárosias, a házak zömét azonban a földszintes házak, elegáns villákkal tarkítva adják.





Az utcán a Vöröskereszt javára gyűjtöttek, és mindenkinek a mellére tűzték a jótékonysági jelvényt, melyért tetszés szerint adakozni kellett. Kaptam én is, és csak nagy nehézségek árán tudtam megértetni, hogy külföldi vagyok és egy vasam sincs! Ekkor mosolyogva nálam hagyták emlékbe a jelvénykét.





A 110 ezer személyes bukaresti stadion.





Az operaház





A múzeum





A román királyok diadalíve





A városképre rányomja bélyegét a sok megcsodálni való park a mindenütt állandóan működő szökőkutakkal és a mintegy 365 templommal, melyek közül 351 bizánci stílusú, szép kupolákkal, melyek a város jellegzetesen keleti márkáját képezik. Eddig még sohasem láttam éjszaka kivilágított szökőkutat. A különböző fénynyalábokkal megvilágított vízsugarak színpompás 19 méter magasra lövellt csóvája feledhetetlen látványt nyújtott.





A kilátás a szállónk ablakából nem volt ilyen pazar. Egy másik érdekes helyre vezetett még el a kísérőnk: egy jellegzetesen román sörözőbe. A falon hatalmas freskók. Mindmegannyi az italozást vagy a szüretet ábrázolja, a képek közötti rész pedig aranyozott motívumokkal kifestett. Van szuterén, földszint és félemelet. A kiszolgálás nemzeti viseletben történik. Először megörültem, hogy ím a fővárosba kellett eljönnöm, hogy nőkön is jellegzetes román ruhát láthatok! Férfiakon fehér gatya, rajta kívül fekete mintás szélű ing, derekukon széles öv. Míg elbámulom a nők viseletét, észreveszem a tömegben, hogy ezek a felszolgálók!
Meg kell hagyni, szép helyen alapította Bucur pásztor Bukarestet!

2014. február 23., vasárnap

Románia II/8

Szubjektív útinapló Romániából (1959)
Ploesti, Pitesti



Amint a petróleumvidékhez közeledünk, szegényes házak mind gyakrabban láthatók, és csaknem minden épület tetejét bádog fedi, hosszanti irányban a bádoglapok széle felhajlított az eső lecsorgására.
Befutunk Ploestibe. Ez a város arról nevezetes, hogy 1922-ben nem ismerték el II. Ferdinánd királyt, és köztársasággá kiáltották ki a várost, mígnem a román királyi hadak vérbe fojtották a város demokratikus törekvéseit. Ezen a helyen, de Romániában másutt is megragadott a sok-sok gyönyörű park, a működő szökőkutak. Mi ugyan sokkal jobb nívón élünk, gazdagabbak vagyunk náluk, szökőkutaink mégis csak bizonyos napszakokban működnek spórolási szempontból.




Pitestiben ebédeltünk. Meg kellett örökítenem a vendéglőt, mert itt szokatlan módon vételeztünk italt. Minden étkezésnél minden asztal sarkán el volt készítve a jégbe hűtött innivaló (bor) és természetes borvíz hozzá palackozva. Útközben néha nagyon szenvedtünk a melegtől, és egy kis ital sokszor jólesett volna. Anci biztatására Leó nem sokat habozott, hanem az egyik edényből kiemelt egy "borvizes palackot" és ugyanolyan plé pofával betette azt Ancika hatalmas, fekete, még nagymamájától származó retiküljébe. Mennyit szekáltuk szegény Ancit a múzeumba illő darabbal! És milyen jó szolgálatot tett nekünk most e táska...







Délután valóban nagyon meleg volt, hát előszedtük a szénsavas, hűsítő borvizet, hogy egyenlő arányban, testvériesen megosszuk egymás között. Igaz, megmelegedett kissé, de a szénsav-tartalmú ital akkor is kellemesen hűsít! Az első adagot Leó kapta. Félreérthetetlen szájfintorral adta tudtunkra, hogy nagyon rossz volt. Kisült, hogy véletlenül borvíz helyett magas szesztartalmú sört vételezett, mely már jó meleg volt, aki pedig még nem ivott rekkenő hőségben kimondottan felmelegített sört és nem hiszi, hogy utána csúnya grimaszt tud vágni az ember, hát próbálja meg!






Így jártunk pórul a pénz híján vételezett hűsítő itallal és annak ízére és hőmérsékletére még sokáig visszaemlékezve többé hasonlót sohasem cselekedtünk. Viszont a szép, bizánci stílusú templomot körbejártuk.






És elsétáltunk a pitesti pályaudvar felé.

2014. február 22., szombat

Románia II/7

Szubjektív útinapló Romániából (1959)
A Bucegi és Szinoja



A Tömösi-szoroson keresztül hagyjuk el a régi magyar országhatárt. Hatalmas, sziklás hegyek között haladunk, melyek kb. 1800 méter magasak. Mindenütt festői szépségű nyaralók vannak, melyek közül az egyik különösképpen megtetszett. A manzardos épület fából, fala feketére, a tető vajszínűre, a tető és zsalugáterek pedig zöldre festve. Itt található a nemzetközi diák-sporttábor is. Ez az út, mely Erdélyt Romániával összekötötte, nagyon forgalmas volt a XVI. századig, akkor azonban már a rengeteg betyár miatt nem biztonságos a közlekedés, miért is elhanyagolták egészen a XVIII. századig, amikor végül az osztrák hatóságok helyreállították a biztonságot és egy jó utat is építettek.





Mindenütt hatalmas hegyek, sziklaormok, de merészen kiugrik három csúcs a többi közül. Egyiket a szenvedélyek csúcsának nevezik, mert a legenda szerint a pásztortól, aki itt legeltette a nyáját, a betyárok elrabolták a kedvesét. A pásztor ezután felment a csúcsra, és mikor már az éjjel-nappali koplalástól agonizált, tündérkar jelent meg neki, mely királynője az ő kedvese volt. Állítólag erről egy nagyon szép festmény is van a bukaresti múzeumban, azonban nem volt időm megnézni. A hatalmas, vadregényes Bucegi-hegység mellett haladunk el, majd ennek egy fent látható sziklacsúcsa alatt a Prahova völgyében.





Első rövid megállóhelyünk a festői Szinoja volt, a román királyok és királynék kettős kastélya egy hatalmas vadaskerttel körülvéve. Az 1695-ben alapított kolostor helyén épült ez a kastély 1875-1883-ig. Már megszokhattuk volna, hogy itt nem úgy van, mint Németországban vagy Csehszlovákiában, ahol nemcsak hogy nem zárják el, de mint idegenforgalmi látványosságot még publikálják is az ilyen magával ragadó és luxus-berendezésű kastélyokat, mint amilyen éppen ez is volt. Sajnos itt még a kertbe, még az épület közelébe sem engedtek fel. Az a szerencse, hogy azoknak a lenyűgöző szépségeknek a megtekintését nem tiltották meg a román hatóságok, amelyeket a természet formált ki évezredeken keresztül mesterkézzel. Meg kell hagyni, hogy egyetlen ép várat vagy kastélyt vagy egyéb jelentősebb épületet sem nézhettünk meg, ami nem éppen múzeumnak berendezett.





Közben még az erdős, hegyes vidéken találkoztunk cigányokkal. Rögtönzött sátoraikban laktak - gondozatlan külsejük nem zavarta őket. Hogy miből éltek, ugyan ki tudja! Olyan érdekesnek tűnt népes szállásuk, hogy leszálltunk a buszról fényképezni. Nem is volt probléma addig, amíg fotografáltunk, mert - úgy látszik - még tetszett is ez a hiúságuknak: mosolygósan a legnagyobb készséggel álltak modellt nekünk. A probléma a felszállásnál adódott, mert ahányan voltak, mindannyian ránkestek piszkos kezeikkel a ruhánkat húzogatva, karunkat tapogatva, pénzért könyörögve. A nagyobbik baj ott volt, hogy mikor az egyiknek a megszabadulás reményében adtunk valamit, azonnal jött a másik is, így csaknem közelharcot kellett folytatnunk, míg a kocsinkra felszállhattunk.





Mivel ilyen (elnézést a kifejezésért) díszpéldányokat nem nagyon lehet Magyarországon találni, ezért készítettem több képet is róluk. A cigány restaurant látványától is leesett az állunk.
Hatalmas síkságon haladtunk tovább Bukarest felé hosszan elnyúló kukoricatáblák mellett - nyugodtan nevezhetnénk kukoricatengernek is.




2014. február 21., péntek

A sertéspestis


Sz. János salgótarjáni Olvasónktól kaptam a levelet: „Tisztelt Doktor úr! A napokban hallottam a televízióban, hogy Szlovákiában megállapították a sertések egy veszélyes betegségét, a sertéspestist. Tegnap már arról kaptunk hírt, hogy a bántalom már Romániában is fellépett.
Sajnos a tüneteket nem ismertették. Bár 9 éve a Kistermelők Lapja rendszeres olvasója vagyok és össze is gyűjtöm az újságokat, de erről a betegségről nem találtam leírást.
Ha lehetséges azt kérném, legyen szíves megírni a bántalom tüneteit és hogy az emberre vagy más háziállatokra is veszélyes-e ez a betegség…”
Szívesen teszek eleget Olvasónk kérésének, mert a sertéspestis a sertések egyik nagyon veszedelmes és rendkívül ragadós, súlyos gazdasági kárt okozó betegsége, mely valóban két szomszédos országban is felütötte a fejét, ami számunkra is bizonyos veszélyeztetettséget jelent.
Elöljáróban csak annyit, hogy a betegség világszerte előfordul és jelentős gazdasági veszteségeket okoz, de iránta csak a házisertés és a vaddisznó fogékony. A kórokozó az emberre és a háziállatainkra veszélytelen.

A SERTÉSPESTIS

A házi és vadon élő sertés lázas, általános tünetekkel, a hátulsó testfél gyengeségével és testszerte vérzésekkel járó, nagy fertőzőképességű betegsége. A sertéspestis a bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegségek közé tartozik, tehát a gazda a betegséget, vagy annak gyanúját észlelve, azt azonnal köteles az illetékes állatorvosnak bejelenteni.

TÖRTÉNET

A betegséget első ízben két évszázaddal ezelőtt az Amerikai Egyesült Államokban írták le, majd innen hamarosan átjutott a Skandináv államokba, majd Európa többi államába is. Ausztrián keresztül hurcolták be Magyarországra 1895-ben, és nagyon súlyos veszteségeket okozott a hazai sertésállományokban.
Már a bántalom hazai megjelenését követő két esztendő után, az 1897-ben Bornemissza Zoltán állatorvos által kiadott magyar nyelvű „ÁLLATGYÓGYÁSZAT” című könyv a sertésvészt (a mai meghatározás szerint sertéspestist) a hazai sertésállomány egyik legveszedelmesebb fertőző betegségeként említi meg. Azt írja, hogy sokat kipusztított az ország sertésállományából, és ahol megjelent a vész, az állatok 30-50%-a elhullott.
A szakkönyv már akkor utalt az 1888.-ik évi törvényben előírt bejelentési kötelezettségre, valamint a beteg vagy betegségre gyanús állatok leölését előíró rendeletre, mely során az előbbiekért 50, az utóbbiakért pedig a becsérték 80%-át fizette kártérítésként az államkincstár.
Ugyancsak előírta a szigorú zárlatot és a forgalomkorlátozást, valamint a hatósági állatorvos által ellenőrzött alapos fertőtlenítést is.
Az iparilag fejlett országok többségében az 1970-es évek elejére, nálunk pedig 1972-re sikerült megszabadulni a fertőzéstől. A sertésállományok létszámának és sűrűségének a növekedésével, valamint egyéb okok miatt az 1980-as évektől kezdődően Közép-Európa országaiban ismét megjelent a kór.
Nyugat-Európa országaiban jelentős költségekkel ugyan, de sikerült felszámolni az újabb és újabb behurcolásokat is. Az utóbbi esztendőkben minden hazánkkal szomszédos országban előfordult a betegség és számos országban a vaddisznók is fertőződtek (VARGA J.).

EGY TANULSÁGOS HAZAI ESET

Igaz hogy hazánk 1972-től mentes a sertéspestistől, néhány esztendővel ezelőtt (1992) azonban felütötte a fejét a kór endémiásan, a román határ mentén Békés megyében, három gazdaságban.
Hivatalosan nem sikerült ugyan az Állategészségügyi Hatóságnak megállapítani a kórokozó vírus behurcolásának az útját, de az ismert volt, hogy a szomszédos Romániában már előbb is fellépett a sertéspestis vagy akár más fertőző betegség (baromfipestis) is, amit az ottani hatóság nem deklarált. Az pedig tény, hogy a kóranyag többféle módon is bejuthat egy szomszédos országba (vaddisznók, zöldhatár stb.).
Ez esetben a járványvédelmi szabályok szerint 5258 fertőzött vagy fertőzésre gyanús sertést leöltek, és belőlük az Állati Takarmányokat Feldolgozó Vállalat húslisztet készített, mely során a kóranyag megsemmisült.
És vajon mi történt azzal az 1529 egészséges sertéssel, amelyek nem voltak egy légtérben a közvetlenül fertőzött állománnyal? Ezeket elkülönítetten levágták egy közeli vágóhídon, és biztonsági okokból konzervet készítettek belőlük. Ily módon tehát még ezek húsa is csak főtt állapotban kerülhetett közfogyasztásra.
És mit jelentett a védőkörzet? Ahol a betegséget észlelik, védőkörzetet kell kialakítani, ahonnan a további intézkedésig tilos sertéshúst vagy húskészítményt kivinni, a sertésállomány pedig fokozott állatorvosi ellenőrzés alá kerül.
És hogyan alakult a károsultak kártérítése? A károsultak kaptak kártérítést, mely összege a megsemmisített állatállomány forgalmi értékének 80%-a, érvényes termékértékesítési szerződés esetén pedig 90%-a volt. Ez kifizetésre is került. A járványvédelmi intézkedések sikeresnek is bizonyultak, mert a betegség megszűnt, a járvány nem terjedt tovább.

A KÓROKOZÓ

A rendkívül ragadós és a sertés számára nagyon veszedelmes betegséget egy parányi kórokozó, a TOGAVIRIADE család PESTIVIRUS genusának tagja okozza.
Járványtani szempontból nagyon fontos, hogy a vírus a környezeti hatásokkal szemben nagyon ellenálló. A húsban és a vérben hűtőhőmérsékleten legalább 30 napig, de fagyasztva akár fél évig is fertőzőképes marad. A pácolásnak és a füstölésnek ugyancsak fél esztendeig ellenáll. A 60°C feletti hőmérsékleten fél óra, 80°C-on 5 perc alatt biztosan elpusztul. Bélsárban és vizeletben 7 nap alatt, rothadó hullában pedig már 1-2 nap alatt inaktiválódik.
Az elmondottak ismeretének nagyon fontos gyakorlati jelentősége van! Ezzel kapcsolatban elmondok egy tanulságos esetet, mely annak idején egy az általam ellátott községben történt.
A fellépett sertéspestist nagyon komoly áldozatokkal sikerült megszüntetni és a környék fertőzéstől mentessé vált. Alig telt el azonban vagy két hónap, amikor az egyik tenyésztő udvarában újból megállapításra került a betegség. A baj okának megállapítására irányuló vizsgálat során kiderült, hogy a járvány idején a gazda levágott két olyan sertést, melyek teljesen egészségesnek látszottak, és a húst lefagyasztotta. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy a sertés a fertőzés után már 24 órával is ürítheti a vírust, noha az állat még semmiféle betegségre utaló tünetet nem mutat, esetleg csak a hőmérőzése kelthet gyanút.
Nos a baj akkor lépett fel, amikor a fagyasztott hús fogyasztásra került, és a hulladékot tartalmazó moslék megfertőzte a sertéseket. Az eset nagy bajt okozott a tenyésztőnek! De nem azzal, hogy az elfogyasztók közül bárki is megbetegedett volna – hisz a kórokozó az embert vagy a sertéstől eltérő fajú háziállatokat nem tudja megbetegíteni, mert amint az előbbiekben is olvashattuk, az csak a házisertésre és az európai vaddisznóra veszélyes - hanem oly módon, hogy a moslékba került hulladék, mely a hűtőládában elhelyezett húsban átvészelt kórokozót tartalmazza megbetegítette a gazda sertéseit.
A fertőzött, fertőzésre gyanús (lázas) állat levágása, konzerválása tehát ilyen veszéllyel járhat. Nem volt hiábavaló az intézkedés, amikor járványveszély során a levágás előtt meg kellett mérni minden vágósertés belső hőmérsékletét. A néhány perces és semmiféle költséget nem jelentő „fáradozás”, amint az elmondott eset is bizonyítja, egyáltalán nem hiábavaló. Megjegyzem, hogy a sertés normális belső hőmérséklete a végbélben mérve 38-40°C.

A KÓROKOZÓ ELPUSZTÍTÁSA

A vírus a hőhatásra érzékeny! Ez azt jelenti, hogy a 80°C-os hőmérséklet megöli a kórokozót, de csak akkor, ha a sütés vagy a főzés során a 75-82°C hőmérséklet legalább 5 percig a húskészítmény belsejében is érvényesül.
Mivel a vírus a lúgos vegyhatás iránt különösen érzékeny, az ilyen fertőtlenítőszerek a leghatásosabbak. A fertőtlenítő anyagok közül hamarosan elpusztítja az 1-2%-os nátron vagy kálilúg. A 25 százalékos fahamulúg különösen akkor hatékony, ha melegen alkalmazzák.
Ugyancsak jól bevált fertőtlenítésre a 3 százalékos klórlúg és a 3 százalékos formalin is. A korszerű fertőtlenítőszerek közül hatékony a MULTICIDE 150. 1:200-as higításban, mely hideg vízben is oldható, oldat formában is stabil, és minden hőmérsékleten hatékony.

A FERTŐZŐDÉS

A fertőzés a beteg állat nyálával, vizeletével, szem- és hörgőváladékában, esetleg a bélsárban jelen lévő bélsárban jelen lévő kórokozó vírussal történik. A fertőző anyag közvetítése számos formában történhet.
1. A sertéspestist terjesztheti a beteg, vagy lappangási állapotban lévő élő, fertőzött sertés közvetlen érintkezéssel vagy a váladékok útján szállításkor, piacokon, vásáron történt eladáskor stb.
2. Ragályfogó tárgyak, eszközök, járművek, takarmány stb. útján.
3. Az ember kezén, ruházatán, lábbelijén behurcolt kóranyaggal vagy akár az oltások útján.
4. Nyers sertéshús, sertés eredetű termékekkel (fagyasztott hús, sonka, kolbász stb.), illetve ezek nyers hulladékával (vágóhídi, konyhai hulladékok, moslék) közvetítésével.
5. Vaddisznók útján, vagy közvetlen érintkezés során házisertéssel, vagy a kilőtt vaddisznó húsa, bőre, zsigerei által.
6. A környező országokból a magánforgalomban ellenőrizetlenül bejutó nyers sertéshús vagy az ilyenekből származó termékek árusítása során.
7. De nemcsak a hús- és húskészítmények juthatnak be ellenőrzés nélkül az országba, de akár a zöldhatáron át, élő állatokkal is bekerülhetnek.

KÓRFEJLŐDÉS

A többnyire szájon át felvett vírus főként a mandulákban szaporodik el, és a fertőzést követő 24 órán belül már megjelenik a vérben és a keringő lymphocytákban (=nyiroksejtekben) is szaporodik.
A vérrel a vírus eljut a szervekbe, ahol a lépben, a nyirokcsomókban, az izomzatban és a kisebb erek falában szaporodik el. Ezzel magyarázhatók a szervi elváltozások és a vérzések.
Vemhes kocákban a vírus bejuthat a magzatokba is. A vemhesség első felében történt fertőzést követően vetélés, életképtelen vagy gyenge, esetenként látszólag alig károsodott, de vírusürítő malacok születhetnek.
A vemhesség második felében fertőződött magzatok kevésbé károsodnak, és bennük már ellenanyagok képződnek.
A sertéspestis átvészelése tartós, évekre szóló immunitás (=védettség) kialakulásával jár. Igaz, hogy az átvészelt állatok túlnyomó többsége a fertőzéstől megszabadul, egy részük azonban tartós vírusürítő marad.

TÜNETEK

A betegség klinikai képe és lefolyása jórészt attól függ, hogy mennyire virulens vírustörzsek idézték elő a bajt, valamint hogy milyen volt a megtámadott szervezet ellenálló-képessége.
Az elmondottakra jellemző, hogy egészen kezdő állatorvos koromban az ötvenes években olyan járvány kellős közepébe cseppentem bele, ahol galoppozó terjedéssel, nagyszámú elhullással, jellemző bőrvérzésekkel, emésztőszervi és idegrendszeri tünetekkel tipikus formában jelentkezett a baj.
Néhány évtizeddel később a működési területemen, egyik gazdaságban ugyancsak fellépett a sertéspestis, de teljesen eltérő képben manifesztálódott. Ezúttal csak a bágyadtság, étvágytalanság, köhécselés, a csillapíthatatlan hasmenés és az antibiotikumokkal nem befolyásolható lázas állapot jellemezte a kórképet. Csupán szórványosan voltak elhullások.
A betegség lappangási ideje 8-22 nap között változik, esetenként azonban ennél hosszabb is lehet. Az állatok étvágytalanok, lázasak (40,5-41°C között), a bőr kipirult, a füleken, a has alján, a combok belső felületén, a gáttájon és a nyálkahártyákon is pontszerű vérzések jelenhetnek meg.
Az állatok nem szívesen mozognak, ha azokat felzavarjuk, hátulsó testfelükkel bizonytalanul, imbolyogva mozognak, csánkjaikat „összefenik”. A betegek sokszor hánynak, a kezdeti bélsárpangást hasmenés váltja fel. A bélsárhoz, vizelethez és az orrváladékhoz vércsíkok keveredhetnek. Olykor görcsös tünetek is kialakulhatnak. A nyálkahártyák kipirultak, a szemrésből nyálkás váladék szivárog.
A megbetegedés aránya általában magas, az elhullási arány 10-30% között változik. A beteg sertések többnyire 1-2 hétig tartó betegeskedés után pusztulnak el.
A vemhes kocákban vetélés, koraellés következhet be, a malacok megszületésükkor gyengék, reszketnek, lábuk szétcsúszik, jelentős részük élete első hetében elhullik.
Gyenge virulenciájú törzsekkel történt fertőződést követően azonban akár tünetmentesen is átvészelhetik az állatok a bajt, és csak a vérvizsgálat utal a fertőzöttségükre.
A betegség idült alakja ritkán fordul elő, mely a vékonyabb bőrrészeken pörkösebb felrakódásokban, a fejlődésben visszamaradásban, a hasmenésben, lesoványodásban nyilvánul meg.

KÓRBONCTAN

Túlheveny esetekben a bonclelet akár negatív lehet, de ilyenkor vannak apró vérzések a savóshártyák alatt és a vesén.
Heveny lefolyás esetén testszerte vérzésekkel találkozni, a nyirokcsomókban is. A lépben elhalások képződhetnek.
Elhúzódós esetekben a vastagbélben ún. butonok alakulhatnak ki, melyek jellemzőek a sertéspestisre. Ezek a nyiroktüszőkből kialakult, kiemelkedő, jól felismerhető, koncentrikus rajzolatú diphteroid bélgombok.
Egyes hullákban vérzéses jellegű, kruppos (fibrines) tüdőgyulladás észlelhető.

HATÓSÁGI RENDSZABÁLYOK

A betegség megállapítása és a rendszabályok foganatosítása az Állategészségügyi Hatóság feladata.
A bántalom megelőzését illetően a legfontosabb feladat a fertőzés megelőzése, amint erről az előbbiek során részletesen olvashattunk.
Amikor a sertéspestis megállapításra kerül, a Hatóság elrendeli:
1. A fertőzött államányok leölését.
2. A helyi és községi zárlatot és kijelöli a védőkörzetet.
3. Előírja és ellenőrzi a megfelelő fertőtlenítéseket.
4. Szabályozza a sertéskereskedelmet (vásárok, piacok stb.).
5. Amennyiben szükségesnek látja, elrendeli a vakcinás védőoltást.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2005. szeptemberében.)

2014. február 20., csütörtök

Románia II/6b

Szubjektív útinapló Romániából (1959)
Brassó 

 


Brassónak, ennek a gyönyörű városnak az utcái olyanok (kivéve a képen is látható modern részeket és villasorokat), mintha a középkorban járnánk - legalábbis így érzi magát az ember.





Közvetlenül az 1000 méteres Cenk-hegy tövében épült. A Cenken teljesítettek annak idején a megfigyelő őrszemek szolgálatot, akiknek az volt a feladatuk, hogy jelezzék, ha ellenség közeledik a városhoz. Csodálatos a kilátás a városra innen!





A Fehér torony
A várost 1211-ben II. Endre és a pápa alapította, akik a palesztinai keresztesháborúból visszatérő német lovagrendet telepítették le. Ipara és kereskedelme kiemelkedően híres. Minden házban lakott egy iparos.
 




A régi vár bástyája
A várost a XIV. században Zsigmond király idejében erősítették meg. A középkori Magyarország egyik legerősebb vára volt itt, melynek két bástyaromja még most is jól látszik: a Fehér és Fekete torony, a régi várfal pedig a jelenlegi Cenk-sétány.





A legszebb és legérdekesebb műemlék Brassóban a Fekete templom, melyet 1383-1424 között 40 éven keresztül építettek állandó harcok közepette. II. Endre korában épült a Szent Bertalan templom helyén, melyet a tatárok leromboltak. Mikor az osztrákok kiűzték a törököket, nem barátként közeledtek az egyébként német Brassó felé, miért is elzárták előlük a város kapuit. Ekkor az osztrákok felégették a várost és az eredetileg gótikus templomot is. 25 évig javították, ezért kombinált a stílusa. Az égő város füstjétől és kormától még ma is feketék a templom falai - innen nyerte nevét is. A templomban külön helyük volt a férfiaknak és külön a nőknek, valamint díszes padjai körös-körül a céheknek.




A város védelmét a céhek látták el. Minden céh a település azon részét védte, amelyik oldalon vagy részen volt a helye a templomban. Például a baloldalon ülők a baloldali várfalat védelmezték. A templomban levő sok perzsaszőnyeget a városon áthaladó kereskedő karavánok ajándékozták. Hatalmas orgonájának 4 ezer sípja van. Érdekes, hogy a templomban temetkeztek a vezetők, a templom körül pedig a nép. Az eredeti terv szerint a templom kéttornyú lett volna, de ekkora anyagi erőfeszítésre már nem telt a leégett város lakosságának. A hajó hátsó részében láthatjuk is a temetkezési domborműveket, melyek eredendően az oltár körül voltak a földön, azonban hogy el ne kopjanak a rajtajárkálástól, felszedték, és a hajó hátsó felében állították fel őket. A templom méreteit tekintve 84 méter hosszú, 22 méter magas és 66 méteres a tornya. Mátyás király egy évig élt a városban, ezért van a város címere alatt a Hunyadiak címere. A képen a szabók bástyájának belső része látható a régi várból.





Egy nagyon szép és érdekes épület a vastagtornyú Városháza. 1420-ban kezdték építeni. Magyarország egyik legrégibb városháza volt ez a XV. századból. A bejárat felett jól látható a város címere, mely egy korona, alatta pedig egy fa elágazó gyökerei. Címeréről nevezték el a várost a németek Kronstadtnak.





Igazságügyi palota
A legenda azt tartja, hogy Salamon koronája a kunok elleni harcok alkalmával az erdőben egy fán maradt, ott találták meg a favágók. A pallosjoggal bíró városnak egy gyönyörű könyvtára volt. Budáról rabolta el II. Szulejmán szultán az értékes könyvtárat és elvitte Konstantinápolyba, ahol az élelmes és gazdag brassói kereskedők a könyveket összevásárolták. Így kerültek a híres Korvinák Brassóba a török rablóháború után, majd éppen azok az osztrákok égették el őket a város felgyújtásakor, akik éppen a törököket űzték ki Erdélyből.





Itt laktam
Brassó kereskedőváros volt állandó kapcsolatban a renegát Romániával. Az osztrák határ a Kárpátok mentén nagyon akadályozta a kereskedelmi tevékenységet itt. Jelenleg a város nagyipari centrum nagyon sok gyárral.