A baromfikolera

Hatvanból keresett meg egy Olvasónk azzal a panasszal, hogy egy előnyösnek látszó üzlet kapcsán 45 kacsát vásárolt, melyek az átvétel során teljesen egészségesnek látszottak. Hirtelenében átmenetileg a ketrecekben szabadban az udvaron rakta le őket, de az éjszakai vihar esőjétől védve voltak.

Másnap reggel nagy bosszúságára 5 kacsa elhullott, de arra gondolt, hogy egymást „megtaposták” és megfulladtak. Ekkor helyet csinált nekik a baromfiudvarban, és hozzáengedte őket a sajátjaihoz, ahol kacsák, libák és tyúkok is voltak.

Néhány napig semmi baj sem történt, de 3 nap múlva újból talált 4 hullát, ami a vásároltak közül való volt. Ekkor már hívott állatorvost, aki baromfikolerát állapított meg. Gyógyszert írt fel, amit a sajátjainak is kellett adni, mert az állatorvos úgy tájékoztatta, hogy ez egy fertőző betegség, amit ily módon behozott a saját, egészséges baromfiudvarába, és a bacilus még az egészséges tyúkjait is veszélyezteti. Olvasónk kéri a betegség ismertetését, és hogy miként védhetné meg a jól termelő, egészséges baromfi-állományát a betegségtől.

Olvasónk nagy hibát vétett, amikor ismeretlen állományból hozott kacsákat, és azokat azonnal hozzáengedte a saját állományához. Talán ez a legfőbb tanulsága az egész tenyészetre súlyos veszélyt jelentő esetnek. Emellett az első elhullások okát is mielőbb tisztázni kellett volna.

Gyakori súlyos veszteségeket okozó betegség a baromfikolera, Olvasónk esete is tanulságos, a bántalom ismertetése bizonyára érdeklődésre tarthat számot tenyésztőtársaink körében is.

A KÓROKOZÓ

A baromfikolera valamennyi madárfaj túl heveny, heveny vagy idült elváltozásokban megnyilvánuló betegsége, amit egy Gram-negatív, Pasteurella multocida nevű baktérium különböző megbetegítő-képességű változatai idéznek elő. A kórokozó iránt a legfogékonyabbak a pulykák, a kacsák, a ludak, majd a házityúk, fogoly, fácán stb. mind a heveny, mind pedig az idült baromfikolerát megállapították számos vadonélő madárfajban is.

A betegség nemcsak hazánkban, hanem az egész világon előfordul hol heves járványok, hol pedig szórványos formában.

A fertőzött egyedek főleg légúti váladékokkal, a takarmány és ivóvíz közvetítésével fertőzik társaikat, amelyek többnyire szájon át, esetleg belégzéssel veszik fel a kórokozót.

A FERTŐZŐDÉS

A baromfikolera-járványok keletkezésének előfeltétele a virulens pasteurellák behurcolása, bár a tömeges megbetegedéshez többnyire szükségesek az ellenálló-képességet csökkentő, úgynevezett hajlamosító tényezők is.

MIKÉNT HURCOLHATÓ BE A KÓROKOZÓ?

1. Mindenekelőtt a beteg, a lappangási stádiumban levő, vagy éppenséggel a betegségből kigyógyult baktérium-hordozó állatokkal. Falun még mostanság is szokás, hogy lakodalomra összehordják a baromfiakat, azokat azonban, melyeket nem vágnak le, gyakran a háziasszony hozzáereszti a saját állataihoz. Nem egyszer pedig az ún. cserekakas volt a fertőzés forrása.

Tapasztalatok szerint a kórokozó behurcolása szempontjából a legnagyobb veszélyt éppen a kolerán átesett pasteurella-hordozó madarak jelentik. A vadonélő madarak közül a fertőzött baromfitelepekre, udvarokba bejáró fácánok, gerlék is fertőződhetnek, majd megbetegedhetnek, és ilyen módon maguk is a fertőzés forrásává válhatnak.

2. Gyakori hordozói a pasteurelláknak a baromfitelepen élő rágcsálók és az oda bejutó macskák is.

3. A fertőzött állatok elsősorban a száj- és orrváladékukkal ürítik a kórokozót, de az gyakran a bélsárban is kimutatható. Állományon belül tehát ezekkel a váladékokkal vagy a bélsárral szennyezett takarmánnyal vagy ivóvízzel is terjedhet a kór.

4. A kórokozó közvetítésében ugyancsak jelentős szerepet játszhatnak a ragályfogó tárgyak, az állatokat, a takarmányt, az állati hulladékot szállító járművek is.

5. Víziszárnyas telepeken fertőzési forrásként szerepelhetnek a fertőzött tavak és folyók.

6. Ugyancsak átvihetik egyik madárról a másikra a kórokozót a vérszívó paraziták is.

7. Sajnos sok helyütt a baromfiudvar nem zárt, a különböző udvarok baromfi-állománya érintkezik egymással, következésképpen fertőzhetik is egymást az állatok.

AZ ELLENÁLLÓ-KÉPESSÉG JELENTŐSÉGE

A baktérium-hordozó állatokat magukban foglaló állományokban látszólag behurcolás nélkül is jelentkezhet tömeges megbetegedés, ha az állatok ellenálló-képessége hirtelen lecsökken. Leggyakrabban melyek ezek a hajlamosító, kiváltó tényezők?

1. A különböző stressz-hatások (berobbanó, hirtelen időváltozás, megfázás, átcsoportosítás, kimerítő szállítás, ludak tépése, fácánok befogása, vakcinázások stb.) mind-mind elősegíthetik a betegség fellobbanását.

2. A leghevesebb baromfikolera-járványok az őszi időszakra esnek, amikor a fülledt nappalok és a hideg éjszakák váltakozása a szervezetet ugyancsak nagyfokban megterheli. A nem megfelelő istálló még fokozza ezt a hatást.

3. A vedlés szintén gyengítőleg hat. A tépés különösen drasztikus ellenálló-képesség csökkentő tényezőként szerepel.

4. A túlzsúfoltság nagyfokban csökkenti az állatok ellenálló-képességét. A nedves alomban képződő ammónia ugyancsak károsítja a nyálkahártyát, mintegy utat nyitva a pasteurellák behatolásának.

5. A nem megfelelő összetételű és nem kielégítő mennyiségű takarmány etetése! Különösen káros a hiányos A-vitaminellátás.

TÜNETEK

Attól függően, hogy milyen a kórokozó virulenciája és a szervezet ellenálló-képessége a lappangási idő 1-2, máskor 3-5 nap között változik.

1. Túl heveny, rohamosan lezajló esetekben arra sincs idő, hogy a betegség klinikai tünetei megjelenhessenek. Nem egy esetben előfordult, hogy a tyúk még bement a tojófészekbe és tojásrakás közben gutaütésszerűen elhullott.

2. Amikor a betegség heveny alakja jelentkezik, a betegek bágyadtak, tollazatuk borzolt, a szárnyukat lógatják. Jellemzőek a légúti tünetek, az enyhébb-súlyosabb nátha, a cikákolás, a tüsszögés, a fej rázogatása.

Egyes betegeken hasmenés alakul ki, és olykor az ürülék véres vagy csokoládébarna. A tojáshozam csökken.

3. A csekély virulenciájú törzsekkel való fertőzés után, vagy ha virulens pasteurellákkal történt ugyan a fertőzés, de nagyon jó volt az állatok ellenálló-képessége a bántalom szórványos, illetve idült formában mutatkozhat.

Idült esetekben lesoványodást, tartós náthát, hasmenést, ízületi gyulladást, olykor a nyak elcsavarodását észlelhetjük. Nem egyszer látható az ún. lebenybetegség, amikor az állebenyek megduzzadnak, kezdetben vizenyősek, fájdalmasak, majd utóbb az eltokolódás miatt keménnyé válnak.

ORVOSLÁS

Alaposan meg kell vizsgálni azokat a hajlamosító körülményeket, melyekről az előbbiekben olvashattunk, és azokat lehetőség szerint ki kell küszöbölni.

Számos a pasteurellák ellen eredményesen alkalmazható gyógyszerkészítmény van forgalomban, melyek kiválasztásakor gyógyszer-érzékenységi vizsgálatot ajánlatos végeztetni.

Jó eredménnyel alkalmazhatóak a szájon át adandó, főként az ivóvízben is adagolható gyógyszerek. Hatásosak a potenciált szulfonamidok, az antibiotikumok közül pedig melyek szájon át adva is jól felszívódnak (ampicillin, eritromicin, tetraciklinek, újabban a fluorquinlonok stb.). A gyógyszerek rendelése állatorvosi feladat.

MEGELŐZÉS

Legfontosabb a kórokozó behurcolásának a megakadályozása, az állomány megvédése a fertőzéstől. A védekezéshez tartozik a rendszeres rágcsálóirtás, a macskák, kutyák és sertések távoltartása a baromfiaktól. Ugyancsak fontos az alapos fertőtlenítés (hidroxigén lúg, Multicide, Virkon stb.).

A betegség megelőzésére oltóanyagok is rendelkezésre állnak, melyek alkalmazása állatorvosi feladat.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. augusztusában.)

Marokkó V/2

  KERESZTÜL-KASUL MAROKKÓN (1997-BEN)

Pompás objektumok: a királyi palota, az erőd és a Karaouine

A királyi palota előtt hatalmas, parkosított tér van. Maga a palota 80 hektárnyi területet foglal el. A kíváncsiságtól le sem vesszük a szemünket az épület díszes bejárati homlokzatáról, az aranyozott kapukról. Bár a palotába itt sem szabad belépni.

A főhomlokzatán három aranyozott nebass kapu van. A berakásos csempedíszítése, ornamentikus és kalligrafikus motívumainak gazdagsága, aprólékossága is magával ragadó.

A 16. századi erődben a világ legnagyobb fegyvermúzeuma látható, ahol mintegy 25 gyűjteményt helyeztek el, amelyek az őskortól a 19. századig óriási fegyverarzenált mutatnak be.

Odabent a legnagyobb ágyú 5 méter hosszú és 12 tonna tömegű.

Szívesen megrohantuk volna ezt a lenyűgöző kivitelű városi kutat, ha vezetőnk le nem tilt róla...

Csak gyönyörködni tudtunk benne (pedig ott voltak az ivóbögrék is!), mert vezetékes vizet nem volt szabad innunk. Tikkasztó szomjúságunkban sóvárogva néztük, amint a helybeliek degeszre isszák magukat a hűsítő itallal a rekkenő hőségben.

Még a tiszta fehérbe bugyolált muszlim hölgy is gátlástalanul fogyaszt. Lencsevégre is kaptam. Lekötötte a figyelmemet a vízzel való foglalatosság, a díszes kút csodálatos mozaikját nem is tudtam értékelni.

A legnagyobb fezi mecset a Karaouine mecset és medresz: az iszlám jelentős kutúrhelye. Ősét a legenda szerint egy jámbor asszony 862-ben tett alapítványából építették.

Az egymást követő uralkodók folyamatosan és fokozatosan bővítgették az eredetileg szerény, kisméretű mecsetet. Végül is így vált a marokkói kultúrvilág egyik meghatározó kegyhelyévé és egyetemévé.

A Karaouine több ezer négyzetméter alapterületű. 14 kapuja van, némelyiket bronzborítás díszíti. Ez volt a világ legelső egyeteme megelőzve a Bolognat, Oxfordot és a Sorbonne-t.

Könyvtára az egyik legnagyobb a világon, benne 30 ezer régi könyvet, köztük egy kilencedik századi Koránt is őriznek.

Eleinte nyelvtant, teológiát és Korán-jogokat oktattak, később a szakokat kibővítették, és fejlesztették a kutatási eszközöket.

Az egyetemen a tudósok gyűlése dönt a diákok és tanárok ügyeiről, kérdéseiről. Az itézmény az országnak ma is büszkesége.

Marokkó V/1

 KERESZTÜL-KASUL MAROKKÓN (1997-BEN)

Fez főváros volt

Amikor iszlámot mondok, elsősorban Fezre gondolok. Ez a város az iszlám ősi kultúráját és hagyományait jelképezi. Ez volt az ország ősi egyetemének székhelye, és egészen 1921-ig, vagyis az ország önállóságának az elvesztéséig Marokkó fővárosa, a birodalom harmadik legnagyobb városa.

Fez nem lázas iramú, modern nagyváros annak ellenére, hogy szűk utcáiban töméntelenül zsúfoltan él a lakosság. Fehér, rózsaszín és szürkés árnyalatú kis skatulyaházak tarka tengere, amelyből sűrűn törnek az égre a karcsú minaretek. Szinte hihetetlen, hogy ebben a völgykatlanban több százezer ember él. A házak egymás hegyén-hátán. A látvány egészében véve lenyűgöző, de teljes szépségét és nagyságát csak akkor fedezzük fel, ha behatolunk a falai közé, és elmerülünk a szűk kis utcák szövevényében.

Tudni kell, hogy Fezt, a város szívét a IX. század elején II. Idrisz alapította, aki arab apától és berber anyától származott. Az ifjú uralkodó mindössze 16 éves volt, amikor megvetette e fontos település alapjait. Ezután kimagasló szerep jutott Afrika mohamedánlakta területeinek az irányításában. Fez gyorsan virágzásnak indult. A környező berber törzsek közepette az iszlám kultúra erőteljes bástyájává vált.

Alighogy bementünk a díszes városkapun, máris gyerekek sereglettek körénk arra ajánlkozva, hogy elkalauzolnak bennünket a keskeny szukok labirintusába: a tekergős sikátorok útvesztőjében.

A földön a ház falának támaszkodva egymás mellett ülnek a falusi atyafiak, akik a baromfiakat árusítják. Óriási rikácsolást csapnak a pártfogoltjaik, amikor a vevők megfogják, és mustrálják az árut. Odébb megyünk, ahol a kávéház a szabad ég alatt van. A várfal tövében körbefutó, alacsony támaszfal előtt kis, kék asztalok állnak, a támaszfalon gyékények és apró, kerek bőrvánkosok hevernek. Ezek szolgálnak ülőhelyül. Itt nyoma sincs a kinti élet rohanásának. A felszolgáló nyugodtan, sietség nélkül teszi a vendég elé a pompás mentateát. A kávéházhoz tartozó kis bódéban az ember kedvére válogathat a marokkói nyalánkságokból. Nyugodtan üldögélnek és trécselnek, meg szívják a vízipipát az igazhitű atyafiak, hisz az asszonyok otthon csaknem minden munkát elvégeznek, amire a muszlim úr hazatér.

Másutt sűrű leveleseket kínálnak, a feldolgozott fa illata pedig az asztalosok közé csalogat, ahol valóban nagyon szép poharak és tarka menyasszonyi ládák készülnek az itt gyalult lemezekből.

Ránk se hederít az öreg muszlim, amikor megállunk, és nézzük, miként tekeri fel, majd feldolgozza a gyapjúfonalat.

A szőnyeg- és bőrdíszműárus mindent elkövet, hogy vételkötelezettség nélkül a portékái megtekintésére a boltba csalogassa a bámészkodókat. Honleányaink is megragadják az alkalmat...

Őszintén megörülünk, amikor a rekkenő hőségben kivergődünk a Boujeloid kertekbe. Itt buja növényzetet tápláló, üde források csörgedeznek, különösen a perzselő napsütésben valóban felbecsülhetetlen frissülést jelentve a látogatóknak.

Még útitársnőink sem kímélve a frizurájukat élvezettel lubickoltak a szökőkút vizének hűvös párájában.

Marokkó IV

 KERESZTÜL-KASUL MAROKKÓN (1997-BEN)

Volubilis

Továbbutazunk. Vár a busz.

És folytatjuk utunkat egy másik volt főváros felé. Egész sor duár - afféle kis település - mellett haladunk el. Néhol teljesen kihalt pici erődítményeket is látunk. Kivétel nélkül vályogból épültek. Csk azon gondolkodunk, hogy egy-egy kiadósabb eső miért nem sodorta el őket az idők folyamán.

 

Kanyargós úton halad a gépkocsink a római időkben a környék legnagyobb városa, Volubilis felé. Területén az új kőkorból származó település nyomait találták. A berber őslakosság sok évszázados múltra tekint vissza.

A pun feliratok szerint karthagói település volt itt. Caligula római császár Kr. e. 40-ben elfoglalta és székhelyévé tette.

A városra három viárgzó évszázad köszöntött, lakossága közel 20 ezer volt. A római impérium felbomlása után gyors hanyatlásnak indult. A város egy 390 méter magas, háromszög alakú fennsíkon fekszik. Fallal körülvett területe 40 hektár volt, és 40 bástya erősítette. A virágzó városból alig maradt fenn valami. De az utcák és házak alaprajza nagyon szépen megőrződött.

Fennmaradt a diadalkapu, mely előtt én is posztolok a nejem kamerája előtt.

Volubilis létezéséről elsőként 1721-ben az angol John Windus adott hírt. Útleírásai, rézkarcai akkor még viszonylag ép emlékekről tanúskodnak. A  kőtárban a síremlékeket, szobortorzókat, feliratos kövek gyűjteményét ma is láthatjuk. Sajnos minden elhanyagolt állapotban van.

Amint a vezetőnk mondja, ez egy olajütő és olajülepítő medence maradványa. Nem ez az egyetlen ősfoglalkozásra utaló lelet, ugyanis eddig 50 olajütőt találtak. Persze a legmerészebb fantáziánkkal sem tudtuk elképzelni, hogy miként is működhetett ez a romépítmény. De lehetséges, hogy Galenus császár fürdőjének maradványai voltak. Ezek mögött helyezkedtek el a hidegvizes úszómedencék? Előfordulhat.

Bámulatos szépségében megmaradtak azonban a padlómozaikok. Így például csak egy gőzfürdő alján épségben meglévő motívumokat ábrázoló mozaik is.

Másutt állatmozaikokat láthattunk szinte teljes sz-épségükben...

Itt pedig egy lovagló figura érintetlenül.

Marokkó III/4

KERESZTÜL-KASUL MAROKKÓN (1997-BEN)

Hogyan temetkeznek?

A halottat arccal kelet felé, Mekka irányába fordítva helyezik a sírba, közben szüntelenül skandálva a hitvallást, amelyet Mohamed próféta hirdetett a világnak:n"Nincs más isten, csak az egy isten és Mohamed, a prófétája!" - magyar szavakkal.

Egy XV. században élt szent életű férfi mauzóleumánál vagyunk. E férfiú személyes tekintélye is hozzájárult ahhoz, hogy Marrakech az ország fővárosa lett.

A Szadida sírok tulajdonképpen egy pazar pompájú mauzóleum, a 16. század végén épült. Itt nyugszik a Szadida dinasztia minden tagja. A főmauzóleumnak három terme van. Az imafülke, a 12 oszlop terme, mely kupoláját 12 karrarai márványoszlop tartja. A falakat 2 méter magasságig zománcos csempék, feljebb stukkók borítják.

 

A kupolaterem közepén áll Ahmed el Mansour szultán sírja, mellette nyugszik fia és unokája. De itt nyugszanak a Szadid uralkodóház gyermekhalottai is. Ahmed volt az "Arany Szultán", Szudán meghódoltatója. Nemcsak a Marokkó földjén előnyomuló keresztény terjeszkedésnek sikerült gátat vetnie, hanem az ország rendjét is helyreállította. Kereken negyed századig uralkodott. A nagy szultán életének mérgezett füge vetett véget: a gyümölcsöt egyik fia kezéből vette át, de a kezet a szultán egyik rabnője irányította! Síremléke a mór művészet egyik gyöngyszeme, amit 1917-ben tártak fel a nyilvánosság előtt. "Lakói" legtöbbjével gyilkos keze végzett.

Itt nyugszik Mulej Hasszán is, aki uralkodásának 21 éve alatt távol tudta tartani a kapzsi Európát, amely egy percre sem szűnt meg karját éles karmaival nyújtogatni errefelé. Voltak hadjáratai, melyek nagyon gyötrelmesek voltak. Hol a helyi lakosság szívós ellenállása miatt, ugyanis a lakosok néhol ádáz harcokat folytattak a szultán katonái ellen, akik gyakran egész vidékeket felélve, feldúlva úgy rontottak rá a falvakra, mint a sáskajárás. Hol pedig a szinte járhatatlan hegynek-völgynek kanyargó, úttalan utak okozta fájdalmak miatt. És éppen egyik ilyen hadi vállakozása során érte a halál Tafilából hazamenet.

A szultán halála után Marokkóban fejvesztett kavarodás, olykor nyílt forradalom vette kezdetét. Halálát ezért a lehetőség szerint titokban tartották, és a megszabott útirend szerint folytatta a menetet a sereg Rabat felé. Éppen csak hogy a díszes hordszéken már nem a birodalom ura vitette magát, hanem egy tehetetlen holttest himbálózott. Eleinte nem volt nehéz eltitkolni a szultán halálát, de amikor már a hulla szaga messzire terjengett, nem volt könnyű a kérdés megoldása. Egyetlen komoly probléma maradt: hogyan lopják be a szultán holttesét Rabat város kapuján át, mivelhogy az iszlám nem tartja megengedhetőnek, hogy a város kapuján tetemet vigyenek be. Hívei tehát Rabat erődítményének falába rést vágtak (mert ugyebár ez nem kapu), és ezen át juttatták be a városba az elhunyt szultán porhüvelyét.

Főként az őszi és a téli hónapokban nagyon gyakran keresik fel a gazdák az állatorvost azzal a panasszal, hogy a tyúk-, de főleg a csirkeállományokban légzőszervi elváltozásokra utaló tünetek jelentkeztek. Az állatok étvágytalanok, bágyadtak, sok állat nehezítetten lélegzik, tüsszög, szörtyög, könnyezik, olykor a szemgödör alatti üregek megduzzadnak.

A csirkék a fejlődésükben visszamaradnak, a tyúkok tojástermelése csökken, a takarmány-értékesülés romlik, gyakran elhullások is jelentkeznek.

Számos olyan körülmény vagy kórokozó van, melyek a baromfiak légzőszervi bántalmait kiválthatják. A teljesség igénye nélkül megemlítek néhányat a leggyakoribbak közül példaképpen:

1. Fizikai tényezők, mint például a száraz levegő vagy éppenséggel a poros légtér.

2. Kémiai hatások, így a levegő magas ammónia-tartalma, vagy példának okáért a klórtartalmú fertőtlenítőszerek gőzei, formaldehidgőz.

3. Különböző vírusok (a baromfi fertőző gége- és légcsőgyulladása, madárinfluenza, csirke fertőző bronchitise (hörgőhurut), baromfihimlő vírusa és így tovább).

4. Baktériumok (mikoplazmák, szalmonellák, pasztörellák stb.).

5. Penészgombák (pl. Aspergillus-fajok).

6. Paraziták (pl. légcsőférgek).

Ezúttal egy világszerte elterjedt vírusos bántalomról, a baromfihimlőről fogunk részletesebben is szót ejteni, mely többféle formában manifesztálódik, és a csirkék olykor a felnőtt baromfiak súlyos légzőszervi bántalmát, a termelés visszaesését, némelykor pedig az állat elhullását okozhatja.

A BAROMFIHIMLŐ

A baromfihimlő számos baromfi és vadon élő madárfaj jellegzetes bőr- és nyálkahártya-kiütéssel járó betegsége, amit a Poxviridae család Apovix vírus genusába (=nemzetség) tartozó vírusok idéznek elő.

Ezen belül megkülönböztetjük a tyúk, a pulyka, a galamb, a fürj, a kanári, a papagáj himlőjének vírusát és számos további a vadonélő madarakban előforduló változatot. A vírus iránt fogékony fajok bármely korban megbetegedhetnek.

A madarak himlői világszerte előfordulnak, a legnagyobb jelentősége a tyúk-, pulyka-, fácán- és galambhimlőnek van, bár megállapították a bántalmat szinte minden más baromfifajban, ezenkívül díszmadarakban (kanári, papagáj), és több mint 70 vadonélő madárfajtában is.

A KÓROKOZÓ

A Poxviridae családba (pox=csomó) tartozó vírusok nagyméretű, burkos vírusok. A himlővírusok ellenálló-képessége igen nagy. A levált pörkökben, takarmány- vagy alomporban, az istálló berendezési tárgyain stb. akár évekig is életképesek maradnak. Talán ezzel magyarázható az a tapasztalat, hogy a megfelelő megelőzés híján ahol a baromfihimlő előfordul, ott nagy valószínűséggel a következő évben is felüti a fejét.

Hevítésre azonban 60°C-on 10-30 perc alatt elpusztulnak, s a 3-5%-os klórlúg is perceken belül elpusztítja a vírust.

A himlővírusok ún. epitheliotrop vírusok, ami azt jelenti, hogy elsősorban a hámképleteket, a bőrt és a nyálkahártyát betegítik meg.

A KÓROKOZÓ VIRULENCIÁJA (=fertőzőképessége)

A himlővírusok megbetegítő-képességében jelentős különbségek vannak. Ez azt jelenti, hogy mindegyikük elsősorban a neki megfelelő gazdafajt betegíti meg, bár előidézhetnek enyhébb lefolyású himlőt más fajokban is.

Így például a tyúkhimlő vírusa elsősorban a csirkére veszélyes, de ugyanakkor enyhébben megbetegítheti a pulykát, fácánt, a kanárimadarat és a vadon élő madarakat is.

Ugyanakkor a galambhimlő vírusa súlyosan megbetegítheti a galambokat, de enyhe tünetekkel járó himlőt okozhat a csirkékben is.

A betegség lefolyását nemcsak az határozza meg, hogy homológ vagy heterológ törzs fertőzte-e az állatot, hanem az is, hogy milyen a szervezet természetes és specifikus ellenálló-képessége, valamint hogy milyen környezeti tényezők között érte a fertőzés.

A természetes ellenálló-képesség sohasem olyan magas fokú, hogy megakadályozza a betegség kialakulását, de az, hogy a betegségnek súlyos vagy enyhe alakjai alakulnak-e ki, különösen enyhébb kórokozó-képességgel rendelkező törzsekkel történt fertőzés eseteiben a természetes ellenálló-képességtől függ.

KÓRFEJLŐDÉS

A szervezetbe jutott vírus a fertőzési kapu hámsejtjeiben – a bőrben vagy a légcsőben – elszaporodik, majd a további történések aszerint alakulnak, hogy az illető baromfifajra nézve homológ, tehát a baromfifajnak megfelelő (pl. galambhimlő a galambra nézve) vagy heterológ, tehát nem az illető baromfifajnak megfelelő (pl. galambhimlő csirkében) vírussal történt-e a fertőződés.

Homológ vírussal történt fertőzöttség során a vírus a fertőzési kapuban elszaporodik, majd betör a véráramba, mellyel eljut a parenchymás szervekbe (több szervben elszaporodik, így pl. a májban a Kupffer sejtekben) és újból a véráramba kerül.

Ezt követően, tehát a második viraemia során hatol be a bőr epidermisébe (=a bőr legfelső rétege), a légutak, száj, garatüreg vagy a mirigyes gyomor nyálkahártyájába, ahol létrehozza a jellegzetes elváltozásokat, úgy mondják, hogy a himlő „kivirágzik”.

Teljesen másként viselkednek a heterogén törzsek, melyek csak a fertőzés kapujában képesek elszaporodni és nem törnek be a véráramba. Ezzel magyarázható, hogy az eltérő vírustörzsekkel való fertőzést követően eltérő lesz a betegség lefolyása és súlyossága is.

A FERTŐZŐDÉS

Az állatok a kórokozó vírussal megfertőződhetnek a bőrsérüléseken át, szájon át a fertőzött takarmány vagy ivóvíz felvétele során, továbbá a fertőzött por belélegzésével is.

1. A fertőződés létrejöhet olyan fertőzött állatok beállításával, melyek a lappangás stádiumában vannak.

2. Behurcolható a fertőzés olyan állatokkal is, melyek ugyan átvészelték a bajt, de vírusgazdákká, vírushordozókká váltak.

3. A kórokozó nagyfokú ellenálló-képessége folytán jelentős vírusközvetítő szerepe lehet a különféle ragályfogó tárgyaknak. Amint arról már szó esett, a vírus beszáradt állapotban a külvilágon nagyon sokáig megőrzi a fertőző-képességét.

4. Az elmondottakkal magyarázható, hogy a korábban fertőzött állatcsoport helyére beállított új állomány fertőződése nagy valószínűséggel bekövetkezik.

5. A fertőzés közvetítésében jelentős szerepet játszhatnak a vérszívó rovarok és a kullancsok is. Ebből a szempontból különösen fontos a szúnyogok szerepe, melyek ha felveszik a vírust, azzal heteken át fertőzöttek lehetnek. Hazai szerző (Mándoki) tudósít arról, hogy különösen gyakori a galambok megbetegedése ott, ahol szúnyogokban bővelkedő területen tartják őket.

6. A fertőződés valamely állományon belül nagyon gyakran a beteg állatokról származó, vírust tartalmazó pörkökkel történik, de amint az előbbiek során olvashattuk oly módon is bekövetkezik, amikor az állatok olyan takarmányt vagy ivóvizet fogyasztanak, amely vírussal fertőződött.

TÜNETEK

A lappangási idő tyúkokban (csirkékben), pulykákban és galambokban 4-10 nap, kanáriban többnyire 4-5 nap. A klinikai tünetek alapján a betegségnek több, olykor egymástól élesen el nem határolható megjelenési formája alakulhat ki.

1. A bőrkiütéses alak esetében a tollal nem fedett részeken, a taréjon, a fül-, áll- és toroklebenyben, a szemhéjon, a szájszegletben vagy az orrnyílások környékén jelennek meg a himlős kiütések.

Elváltozások alakulhatnak ki a kloáka környékén, a szárny belső felületén és a lábakon is. Brojlerekben járványszerűen előfordulhat, hogy a tollal fedett testrészeken jelennek meg az elváltozások.

Ezek az elváltozások előbb egészen apró szürkésfehér csomócskák képében jelennek meg, melyek lassan növekednek, majd többnyire 5-6 nap múltán kissé megpuhulnak. A göbök akár borsó nagyságúra is formálódnak, utóbb a csomócskák beszáradnak, megrepedeznek, pörkösödnek, majd ellökődnek.

2. A nyálkahártya-kiütéses alak gyakran rosszindulatú, és akár 10-50%-os elhullást is okozhat. Kezdetben légzőszervi, „náthás” tünetek mutatkoznak, az állatok szomorúak, bágyadtak, étvágytalanok. Gyakori a fejrázás, tüsszögés, kötőhártya-gyulladás. Ez a folyamat hónapokig eltarthat, és gyakran társul hozzá egyéb szövődmény, pl. mikoplazmózis is.

Az orr-, a száj-, a garat- és a légcső nyálkahártyáján, főleg a szájszegletekben, a nyelv alatt vagy annak a szélein, és a gége bejáratában eleinte apró homokszemnyi csomócskák keletkeznek, melyektől a nyálkahártya „érdes” felületűnek látszik.

Ezek a kis csomócskák továbbnövekedve szürkésfehér színű, fibrines felrakódássá, difteroid álhártyákká olvadnak össze, melyek szorosan tapadnak az alaphoz, és erőszakos eltávolításuk után érzékeny hámhiány marad utánuk.

A folyamat átterjedhet a kötőhártyára is, mely megduzzad és felületét fibrines vagy gennyes váladék fedi. Ennek felhalmozódása után a szemüreget fibrines dugó tölti ki, mely elsorvasztja a szemgolyót.

A tyúk, de olykor a csibeállományokban is csak a nyálkahártya-kiütéses alak fordul elő, de pulykaállományokban is gyakran ilyen formában jelentkezik a bántalom.

Galambokban a nyálkahártya-kiütéses forma ritka, fácánokban viszont a himlő szinte mindig légzőszervi tünetekben mutatkozik, de kiütésekkel még a nyálkahártyákon is ritkán lehet találkozni.

3. Vegyes alak esetén ugyanabban az egyedben vagy állományban a két kórforma együttesen jelentkezik. Ilyenkor a betegség súlyosságában a legnagyobb változatosság észlelhető.

4. A heveny vérfertőzéses alak ritkán lép fel. Ennek során az állatok már egy-két napos szomorkodás után is elpusztulnak. Ezúttal himlős kiütések nem jelentkeznek. Nagyon gyakran ilyen formában zajlik le a kanárihimlő.

5. Elsőként hazánkban írták le (Radnai, 1977.), hogy a baromfi vakcinázása után is jelentkezhet a baromfihimlő, ha valaminő oknál fogva a teljes védettség nem alakul ki. Ilyenkor csupán enyhe náthás tünetek között zajlik le a bántalom. Ha nem gondolunk rá, és nem tisztázzuk, hogy az enyhe tünetek hátterében a himlő vírust kell keresni, a terjedésével és az okozott veszteséggel súlyos kárt okozhat.

VÉDEKEZÉS

1. A legfontosabb feladat, hogy megakadályozzuk, a kórokozó vírus behurcolását a még nem fertőzött állományba. Különös veszélyt jelentenek a lappangás stádiumában lévő vagy éppenséggel az átvészelt, vírushordozó állatok.

Az újonnan beszerzett növendék és felnőtt állatokat mintegy 2 hétig elkülönítve kell tartani, hogy a lappangási idő elteltével esetleges fertőzöttségük a klinikai tünetek megjelenése során felismerhetővé váljon.

2. Ugyancsak fertőzési veszélyt jelentenek az ún. ragályfogó tárgyak, a vérszívó paraziták (pl. szúnyogok), de ajánlatos lesz a vadmadaraktól való távoltartás is.

3. Arról már szóltunk az előbbiek során, hogy az állatok ellenálló-képessége milyen jelentős szerepet játszik a bántalom lefolyásának a súlyosságában. E célból a megfelelő minőségű takarmány mellett különösen fontos az A-vitaminnal történő ellátottság!

4. Ugyancsak fontos az optimális körülmények kialakítása! Arról is szót ejtettünk már, hogy a levegő kedvező vagy éppenséggel kedvezőtlen hőmérséklete és a páratartalma milyen jelentősen befolyásolja a betegség lefolyását.

5. Főként a legyengült és a társfertőzésekkel (pl. mikoplazmózis) terhelt állományokban ajánlatos néhány napig antibiotikumokat adagolni (pl. oxitetraciklin 300-500g/t takarmányban), melyek azzal enyhítik a betegség lefolyását, hogy csökkentik a szövődményes esetek számát.

6. A megbetegedett állományt haladéktalanul vakcinázni kell.

A VAKCINÁZÁSRÓL

A baromfihimlő széles körű elterjedtsége miatt megelőzés céljából rendszeresen vakcinázzuk a tyúk-, pulyka- és fácánállományokat. Erre a célra élő, de gyengített megbetegítő-képességű ún. attenuált tyúkhimlőt tartalmazó vakcinák vannak forgalomban.

A vakcinát oltógerellyel kell a szárnyredő bőrébe juttatni. Ha az oltás után 6-8 nap múlva apró göbök jelennek meg az oltás helyén, ez azt jelenti, hogy az oltás megeredt, eredményes volt! Természetesen ezt szúrópróbaszerűen ellenőrizni kell.

Az állatokat általában a 3 hónapos kor betöltése után oltják, de a tojásrakás megkezdése előtt legalább 2 hónappal! Ha szükséges, az oltást 6-8 hetes korban is el lehet végezni, de ilyenkor a vakcinázást a tojásrakás előtt legalább 2 hónappal meg kell ismételni.

Pulykák esetében a nyak felső oldalának fejhez közeli harmadában célszerű az oltást alkalmazni, mert a szárnyredőbe juttatott vírust a szemkörnyéki bőrbe dörzsölhetik, ahol súlyos reakciót idézhet elő.

Az oltást 2-3 hónapos korban szoktuk elvégezni, és ezt a tojásrakás előtti időszakban meg kell ismételni.

A galambok immunizálására élő, attenuált (=gyengített megbetegítő-képességű) galambhimlő-vírust tartalmazó vakcinák használatosak a szárnyredőbe oltva, vagy növendékeknek és felnőtteknek a tolltüszőbe dörzsölve.

A baromfihimlő megelőzésére, leküzdésére többféle vakcina is kapható a hazai forgalomban. A vakcina rendelése természetesen állatorvosi feladat.

Ezúttal csupán példaként említünk meg egy-két hazai forgalomban is kapható oltóanyagot.

AVARVAC vakcina A.U.V. házityúk, pulyka, fácán immunizálására alkalmazható szárnyredő átszúrással. 50-, 100- és 200 adagos kiszerelésben kapható. A szúrások helye 4-5 nap múlva megduzzad, élénkvörössé válik és a környező bőr vizenyősen beszűrődhet, de ez 2-3 héten belül eltűnik.

Galambok vakcinázására használható a NOBIVAC PIGEON POX vakcina, mely 50 adagos kiszerelésben kapható. Csak galambokon alkalmazható, baromfinak nem adható!

A baromfihimlő gyanújának a megállapításakor mielőbb forduljunk állatorvoshoz, mert a bántalom okozta veszteségek csak a mielőbbi szakszerű beavatkozással kerülhetők el.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2007. őszén.)

Marokkó III/3

  KERESZTÜL-KASUL MAROKKÓN (1997-BEN)
Egy mecset és egy patika 
 

Bementünk egy keskeny szukba. Egy kisfiú csapódott hozzánk, aki némi borravalóért elkalauzolt, hiszen másképp eltévedtünk volna. Bekísért néhány házba - bizonyára máskor is így szokta. Mindenütt mosolyogva, barátságosan fogadtak. és mit láttunk? Sok helyen a nyílt tűzhelyek füstjétől megfeketedett falakat, ahol a bútorzatot mindössze néhány földre borított gyékény képviselte. A tehetősebbeknél szőnyegek fedik a padlót, a szekrényeket azonban ládák helyettesítik. Ez bizony a szegénynegyed!

Lehet, hogy az erőd alatt csak úgy az utcára ömlik a szennyvíz? Erről nem hallottunk magyarázatot.

Hogy ne tévedjünk el, kényetelenek voltunk fiakerre ülni, és azzal mentünk el a Koutouba mecsethez. A koutouba szó könyvkereskedőt jelent, a középkorban mintegy 100 könyvüzlet várta a mecset körüli utcákban a könyvvásárlásra ideérkező filozófusokat, tudósokat, költőket.

A mecsetet Abd el Moumen építtette és 1158-ban "szentelték fel". Ma ez a minaret Marrakech jelképe. 12,5x12,5 méteres négyszögletes alapterületű, sárga falú építmény. A tetején levő kis torony is négyszögletes, egy oldalának hossza 6,8 méter. A kis tornyot lapos, gerezdes kupola zárja. A kupolán egymás felett 3 aranyozott, rézből készült különböző méretű gömb csillog. Átmérőjük alulról felfelé kettő-egy-másfél méter.

A minaret teljes magassága gömbökkel együtt 76 méter. Bizony mostanáig nagyon elhanyagolt állapotban volt. Mint látjuk, éppen folyik a restaurálása. Belépni nem mohamedánoknak tilos!

Elmegyek egy városi patikába, mely berendezése tiszta, elegáns, európaias. Itt különféle kozmetikai szereket és illatszereket is lehet kapni, melyeket különösen szeretnek a muszlim hölgyek. A falak polcain temérdek kisebb-nagyobb üvegcse telve a csoda- és szépítőszerekkel.

Szerencsém van, mert az egyik patikárius jól beszél németül, így nem kellett némi kívánnivalót maga után hagyó angol nyelvtudásommal kínlódni, bátran kérdezhettem. Válaszképpen elmondta, hogy milyen állatorvosi szereket használnak, forgalmaznak. Persze sokkal kisebb a kínálat, mint nálunk és bőven a drogokat, gyógynövényeket részesítik előnyben.

Elmondja, hogy a kuruzslás még mindig nagyon elterjedt Marokkóban. Mindennek persze semmi köze sincs a hajdan világhírűvé vált arab orvostudományhoz, amely a mi középkorunk tanítómestere volt. A hókuszpókuszokat főként az elmaradottabb tájakon vén felcserek és elsősorban vénasszonyok végzik. Kértem, hogy mondjon el néhányat.

A marokkói újszülöttből már a pólyában kiűzik a benne lakó rossz szellemet. Egy cseppnyi olajban el kell keverni kevés megtört datolyát olajban eltett, régi pénzből lereszelt, pindurka rézporral elegyítve. Ezt be kell adni a csecsemőnek, amit a kisgyermek természetesen kihány, és ezzel megszabadul a rossz szellemtől is. Még egyet elmondatok vele! Döglött tyúkot vagy lócitromot beszerezni nem különösebb probléma, főzetük pedig fültőmirigy-gyulladás ellen hatásos. Az élő kerti csiga pedig bevált szer a gyerekek hajhullása ellen. 

- Még százfélét tudnék mondani - közli keserű mosollyal a patikus. - Hát mi nemcsak az orvosságokat forgalmazzuk, de küzdünk is az ilyen sokszor gyilkos kuruzslások ellen!

Végül barátságosan elköszönünk.

Marokkó III/2

 KERESZTÜL-KASUL MAROKKÓN (1997-BEN)

De nézzünk körül a  Jemaa el Fna téren...

...hogy a feleségem is tudjon filmet forgatni. Megállunk egy sátor előtt, ahol éppen az utcai foghúzó működik a szabad ég alatt kezelt páciensek és az utcai szájtátók segédletével. Volt már részünk lélekemelőbb látványban is... A beteg a földre kuporodik, kitátja a száját, a mester pedig egy dugóhúzóra emlékeztető, gyanús műszerrel habozás nélkül megtámadja a fájós fogat. Szakavatott mozdulattal ráilleszti a műszert, és a fog már kint is van! Az érintett véreset köp, majd kijelenti kis idő múltával, hogy tökéletesen jól van.

 

Egy másik orvostudor a fejfájástól szabadítja meg a pácienst. Előbb puszta kézzel dolgozza meg alanya halántékait, majd izzó faparázsból kirántott vasrúdhoz érinti ujjait, s így folytatja a műveletet. Végezetül megnyomkodja a fájós helyet, és ünnepélyesen bejelenti a szép számú közönségnek, hogy honfitársa a fájdalomtól ezennel megszabadult.

Távolabb feszülten figyelő arabok körében az ősi arab és berber eposzok és szerelmi históriák öreg mesemondója ül és fabulázik. Egy másik körben az elbeszélő felszólítására a hallgatóság szüntelenül bizonyos sorokat ismételget ájtatosan összekulcsolt kézzel, mintha imádkoznának. De jó lenne, ha értenénk is a szöveget!

A pocakos palackjai mellett álló illatszerárus azzal próbálja vásárlásra csábítani a járókelőket, hogy kis gumilabdával ellátott szívócsővel bepermetezi a vállalkozó személy tenyerét. A hegyi lakók és az asszonyok nem győzik szagolgatni a bódító illatokat a kézfejükön. A keleti népek mindig bolondjai voltak a parfümöknek.

Amint látjuk, a tér zsúfolásig tele van marokkóiak tömegével: sétálnak, vásárolnak vagy a látványosságok köré csoportosulnak. Miközben mi is bámészkodunk, egyszer csak felcsendül mögöttünk egy kolomp.

Szinte egyszerre hátrapillantunk. Ki ez a kolompoló maskara? A vízárus! Nagy, szőrös kecskebőr tömlő van átvetve a vállán, a tömlők feketék és víztől csillogóak. Bár nagy a hőség, a torkunk kiszáradt, a tömlők mégsem csábítanak ivásra, pedig a víz állítólag kifogástalan - hivatalos vizsgálat ellenőrzi.

A legegzotikusabb látvány a kígyóbűvölés. Sajnos itt már fizetni kellett (volna) a fényképezésért, így pusztán elmondom, amit láttam. Az atyafi ünnepélyes szertartásossággal éppen most szórt ki a ledöngölt földre néhány álmos, hosszú, szürke kígyót. Kedvetlenül tekeregnek, majd mozdulatlanul elnyúlnak a talajon.

Gazdájuk ekkor egy kurtább, fekete hüllőt bocsát közéjük. Ez az előadás csillaga: egy gyönyörű kobra! Nyaklebenyének jellegzetes kiszélesedése csak akkor következik be, ha ingerlik. Egyelőre tehát nem sokban különbözik a többitől. De megkezdődik az előadás! A bűvölő eleinte csak a többi kígyóval játszik, majd kis dobot szed elő, és szaggatott dobpergésbe kezd. Sorra, mindegyik előtt. A hüllők már idegesek, de a bűvölő azzal fokozza tovább az ingerültségüket, hogy hosszú hajzatának kócos sörényét vadul dobálja hol az egyik, hogy a másik sziszegő feje előtt.

Közben a bűvölő körbenéz és ellenőrzi a kamerákat. Aki nem adott tiszteletdíjat, azzal a markos segítő legényei eltetetik a fotómasinákat, hiszen ezután jön a művelet fénypontja. A mester most már a kobrával kezd dolgozni, s jellegzetes hosszú sípjának mozgatásával igyekszik provokálni a kígyót, vékony ingerlő hangja pedig a közönségére hat. Az állat nyaklebernyege laposan megmerevedik és kiszélesedik, a nézők pedig feszülten figyelik.

Az atyafi egyre közelebb hajlik a kígyó fejéhez, és bozontos, hosszú haját dobálva ütemesen hajlong előre-hátra, míg végül megragadja a kígyót, élesen rákiált, majd ebben a pillanatban, amikor már mindketten elérték az önkívület tetőfokát, villámgyorsan az ágaskodó kobra kitátott száját feje fölé hajtja. A kobra sebesen öltögeti vékony nyelvét, de a legtöbb esetben nem támad. Az előadás az elejétől a végéig nagyon hatásos volt. Persze mindezt látni az igazi.

Egyébként a kígyóbűvölés az egész mohamedán világban elterjedt. Tévedés lenne azt hinni, hogy az állat méregfogait kitörték! A kígyóbűvölők komoly iskolává fejlődött ismereteinek évszázados hagyományai vannak. Errefelé a ritkás erdőségek felforrósodott kövei valósággal hemzsegnek a kígyóktól, "anyagban" tehát nincs hiány. Emberöltőről emberöltőre száll a kígyókkal való bánásmód és a kígyóméreg elleni védekezés tudománya.

Az is bizonyos, hogy mint minden ragadozóban, a kígyóban is tiszteletet ébreszt a bűvölők határozott fellépése, magabiztossága és az a tökéletes biztonság, kitapasztalt mozdulatok, amivel kezelik őket.