Sertéspestis

A SERTÉSEK VETÉLÉSSEL (MAGZATKÁROSODÁSSAL JÁRÓ) BÁNTALMAI VI.

Sorozatunk előbbi részeiben különféle kórokozók okozta sertésbetegségeket ismertettünk, melyek a kocák vetélését, meddőségét okozzák (SMEDI, Leptospirózis, PRRS, Aujeszky-betegség, Brucellózis). A következőkben egy olyan vírus okozta, nagyon súlyos veszteséget okozó fertőző bántalomról fogunk szót ejteni, mely a súlyos általános tünetek mellett ugyancsak előidézi a kocák meddőségét, vetélését, olykor életképtelen malacok születését is. Ez a rettegett betegség a sertéspestis.

Testszerte vérzések

A SERTÉSPESTIS

A sertéspestis a házi- és vadon élő sertés lázas, általános tünetekkel, a hátulsó testfél gyengeségével és testszerte vérzésekkel járó, heveny lefolyású, nagy ragályozó képességű betegsége.

A vemhes kocákban vetélés, koraellés következhet be, a malacok megszületésükkor gyengék, reszketnek, lábuk szétcsúszik, jelentős részük élete első hetében elhullik. A vírus más fajú háziállatot és az embert nem betegíti meg.

A sertéspestis a bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegségek közé tartozik, tehát a gazda a betegséget vagy annak gyanúját észlelve köteles azonnal jelenteni az állatorvosnak.

A sertéspestis világszerte előfordul és mindenütt igen jelentős gazdasági veszteséget okoz. A betegséget 1883-ban az Amerikai Egyesült Államokban állapították meg először, majd átjutott Európába, és száz esztendővel ezelőtt már Magyarországon is diagnosztizálták.

Bornemissza Zoltán állatorvos által 1897-ben kiadott Magyar Állatgyógyászat könyv a „sertésvészt” már a hazai sertésállomány egyik legveszedelmesebb fertőző betegségeként tartja számon megjegyezve, hogy igen súlyos pusztítást okoz a hazai sertésállományban.

Az iparilag fejlett országok többségében az 1970-es évek elejére, hazánkban pedig 1972-re sikerült megszabadulni a fertőzéstől, de az 1980-as évektől kezdődően Közép-Európa országaiban ismét megjelent. Nyugat-Európa országaiban jelentős költségekkel ugyan, de sikerült felszámolni az újabb és újabb behurcolásokat, Közép-Európa számos országában viszont a sertéspestis endémiássá vált (VARGA).

Az utóbbi években minden hazánkkal szomszédos országban a betegség előfordult, többségükben folyamatosan. Számos országban a vaddisznók is fertőződtek (pl. Szlovákia).

A KÓROKOZÓ

A rendkívül ragadós és a sertés számára nagyon veszedelmes betegséget a sertéspestis vírusa okozza, mely a PESTIVÍRUS genusba tartozik.

Járványtani szempontból nagyon fontos, hogy a vírus a környezeti hatásokkal szemben nagyon ellenálló. A húsban és a vérben hűtőhőmérsékleten legalább 30 napig, de fagyasztva akár fél évig is fertőzőképes marad. A pácolásnak és a füstölésnek ugyancsak fél esztendeig ellenáll.

A 60°C feletti hőmérsékleten fél óra, 80°C-on pedig 5 perc alatt biztosan elpusztul. Bélsárban és vizeletben 7 nap alatt, rothadó hullában pedig már egy-két nap alatt inaktiválódik.

Hogy pedig az elmondottak ismeretének gyakorlati szempontból milyen fontos jelentősége van, egy saját gyakorlatomban megtörtént nagyon kellemetlen következményekkel járó eset is bizonyítja. Az általam ellátott körzetben és környékén fellépett a sertéspestis. Az egyik udvarban a gazda figyelmen kívül hagyta azokat az óvórendszabályokat, melyekre a község valamennyi udvarát egyenként bejárva figyelmeztettünk valamennyi sertéstartót. Többek között arra is, hogy a levágás előtt még azoknak a sertéseknek is meg kell mérni a belső hőmérsékletét, melyek teljesen egészségesnek látszanak, ugyanis a fertőzött állat már akkor ürítheti a vírust, amikor a sertés még a betegségnek semmiféle tünetét nem mutatja, de ilyenkor a belső hőmérséklete már felemelkedhet a normális 38-40°C fölé.

Nos, az történt, hogy az egyik községben a fellépett sertéspestist már nagyon komoly áldozatokkal sikerült megszüntetni, sőt a környék is mentessé vált a fertőzéstől. Alig telt el azonban két hónap, amikor az egyik tenyésztő udvarában újból fellépett a veszélyes kór. A vizsgálatok során kiderült, hogy a járvány idején a gazda levágott két olyan sertést, melyek egészségesnek látszottak, és a húst lefagyasztotta. Előzetesen az állatok belső hőmérsékletét nem mérte meg a figyelmeztetés ellenére sem! Pedig amint arról már az előbbiekben is szó esett, a sertés a fertőzés után már 24 órával is ürítheti a vírust, noha az állat még semmiféle betegségre utaló tünetet nem mutat. Ilyenkor esetleg csak magasabb a hőmérséklete, ami kelthet gyanút a fertőzöttségre.

Nos, a baj akkor lépett fel, amikor a fagyasztott húst felengedték és felhasználták, mert a hulladékot tartalmazó moslék megfertőzte az udvarában levő sertéseket. Az eset nagy bajt okozott a hatóságnak is meg a tenyésztőnek is, persze nem azzal, hogy az elfogyasztók közül bárki is megbetegedett volna – hisz a kórokozó az embert vagy a sertéstől eltérő fajú háziállatokat nem tudja megbetegíteni –, a hűtőládában elhelyezett húsban átvészelt kórokozó vírus azonban megbetegítette a gazda sertésállományát, és újból zárlat alá kellett venni a községet is.

A fertőzött, fertőzésre gyanús állat (lázas!) esetében a hús konzerválása ilyen veszéllyel járhat.

HOGYAN KELL FERTŐTLENÍTENI?

A vírus érzékeny a hőhatásra. Ez azt jelenti, hogy 80 °C-on elpusztul a kórokozó, de csak akkor ha a sütés vagy főzés során a 75-82 °C hőmérséklet legalább 5 percig a húskészítmény belsejében is érvényesül.

Mivel a vírus a lúgos vegyhatás iránt különösen érzékeny, az ilyen fertőtlenítőszerek a leghatásosabbak. A fertőtlenítő anyagok közül hamarosan elpusztítja a kórokozót az 1-2 százalékos nátron- vagy kálilúg. A 25 százalékos fahamu lúg különösen akkor hatékony, ha melegen alkalmazzák.

Ugyancsak jól bevált fertőtlenítésre a 3 százalékos klórlúg és a 3 százalékos formalin is. A korszerű fertőtlenítőszerek közül hatékony a MULTICIDE 1:200 hígításban, mely hideg vízben is oldható, oldatformában is stabil és minden hőmérsékleten hatékony. Szintén hatékony a VIRKON S 1:200 arányú hígításban.

A FERTŐZŐDÉS

A fertőzés a beteg állat nyálával, vizeletével, szem- és hörgőváladékával, esetleg a bélsárban jelen levő kórokozó vírussal történik. A fertőző anyag közvetítése pedig számos formában történhet.

1. A sertéspestist terjesztheti a beteg vagy lappangási állapotban lévő élő, fertőzött sertés közvetlen érintkezéssel vagy a váladékok útján szállításkor, piacokon, vásáron történt vásárláskor stb.

2. Ragályfogó tárgyak, eszközök, járművek, takarmány stb. útján.

3. Az ember kezén, ruházatán, lábbelijén behurcolt kóranyaggal vagy akár az oltásokkal.

4. Nyers sertéshússal, sertés eredetű termékekkel (fagyasztott hús, sonka, kolbász stb.) illetve ezek nyers hulladékával (vágóhídi, konyhai hulladékok, moslék).

5. Vaddisznóktól, akár közvetlen érintkezés során házi sertéssel vagy a kilőtt vaddisznó húsa, bőre, zsigerei által.

6. A környező országokból magánforgalomban ellenőrizhetetlen bejutó nyers sertéshús vagy az ilyenekből származó termékek árusítása során.

7. De nemcsak a hús és húskészítmények juthatnak be ellenőrzés nélkül az országba a zöld határon át, de akár az élő állatok is bekerülhetnek.

KÓRFEJLŐDÉS

A többnyire szájon át felvett vírus főként a mandulákban szaporodik el, és a fertőzést követő 24 órán belül már megjelenik a vérben és a keringő lymphocitákban (nyiroksejtekben) is szaporodik.

A vérrel a vírus eljut a szervekbe, ahol a lépben, a nyirokcsomókban, az izomzatban és a kisebb erek falában szaporodik el. Ezzel magyarázhatók a szervi elváltozások és testszerte a vérzések. A vemhes kocákban a vírus bejuthat a magzatokba is. A vemhesség első felében történt fertőzés során vetélés, életképtelen vagy gyenge, esetenként látszólag alig károsodott de vírusürítő malacok születhetnek.

A vemhesség második felében fertőződött magzatok kevésbé károsodnak és bennük már ellenanyagok is képződnek.

A sertéspestis átvészelése tartós, évekre szóló immunitás (=védettség) kialakulásával jár. Igaz hogy az átvészelt állatok túlnyomó többsége a fertőzéstől megszabadul, egy részük azonban tartósan vírusürítő marad veszélyeztetve a környezetét.

TÜNETEK

A betegség klinikai képe és lefolyása jórészt attól függ, hogy mennyire virulens vírustörzsek idézték elő a betegséget, valamint hogy milyen volt a megtámadott szervezet ellenálló képessége.

A betegség lappangási ideje 8-22 nap között változik, esetenként azonban ennél hosszabb is lehet.

1. Az állatok étvágytalanok, lázasak (40,5-41°C között), a bőr kipirult a füleken, a has alján, a combok belső felületén, a gáttájon és a nyálkahártyákon is pontszerű vérzések jelenhetnek meg.

2. Az állatok nem szívesen mozognak, ha felzavarjuk őket, hátulsó testfelükkel bizonytalanul, imbolyogva mozognak, csánkjaikat összefenik.

3. A betegek sokszor hánynak, a kezdeti bélsárpangást hasmenés váltja fel.

4. A bélsárhoz, vizelethez és az orrváladékhoz vércsíkok keveredhetnek.

5. Olykor görcsös tünetek is kialakulhatnak, ami ugyancsak az idegrendszer bántalmazottságára utal.

6. A nyálkahártyák kipirultak, a szemrésből nyálkás váladék szivárog.

7. A vemhes kocákban vetélés, koraellés következhet be. A malacok megszületésükkor gyengék, reszketnek, lábuk szétcsúszik, jelentős része az élet első hetében elhullik.

8. Gyenge virulenciájú törzsekkel történt fertőződés esetén azonban akár tünetmentesen is átvészelhetik az állatok a bajt, és csak a vérvizsgálat utal a fertőzöttségükre.

A morbiditás (=megbetegedés) aránya általában magas, a mortalitás (=elhullás) többnyire 10-30% között változik.

BONCOLÁSI LELET

Túlheveny esetekben a bonclelet negatív lehet, de ilyenkor is többnyire vannak apró vérzések a savóshártyák alatt és a vese kéregállományában. Heveny esetekben testszerte kifejezett vérzések találhatók. A nyirokcsomók metszéslapja élénk vagy feketevörös. A lépben infarktusok lehetnek. A lassúbb lefolyású esetekben a gyomorban kruppos álhártyák találhatók.

Nagyon jellemző, hogy elhúzódó esetekben a vastagbélben kialakulhatnak a sertéspestisre jellegzetes, a nyiroktüszőkből kiinduló koncentrikus rajzolatú diphteroid bélgombok (butonok), melyek kiemelkednek a nyálkahártya felületére, de gyógyuló állatokban a béltartalom lekoptatja őket. Egyes hullákban vérzéses jellegű kruppos tüdőgyulladás észlelhető, amit baktériumos szövődmény súlyosbíthat.

A szerológiai vizsgálatok (vérvizsgálatok) akkor is alkalmasak a fertőzöttség felderítésére, tehát olyankor is, amikor gyenge virulenciájú törzsek tüneteket nem, hanem csupán szerológiai áthangolódást okoznak.

Vérzések a vesében

A sertéspestisre jellemző butonok a vastagbélben

ELKÜLÖNÍTŐ KÓRJELZÉS

Bár az elkülönítő kórjelzés szempontjából minden heveny lázas, általános tünetekkel járó fertőző sertésbetegség szóba jöhet, főként többek között az alábbi betegségekre kell gondolni.

1. Sertésorbánc általában 3 hónaposnál idősebb sertésekben jelentkezik, és főként nyáron és kora ősszel lép fel. Nincsenek bőrvérzések, a lép hyperaemiásan (=bővérűség) duzzadt.

2. Malacok paratífusza (2-6 hónapos korban) során nincsenek bőrvérzések, hiperpláziás lépduzzanat jellemzi.

3. Aujeszky-féle betegség esetén savós orrfolyás, köhögés, egyes izmokban görcsök jelentkeznek.

4. Különböző vérzékenységgel járó mérgezések esetén nincsen láz, rendszerint durva haematomaszerű vérzések vannak.

A kórjelzés során azt is figyelembe kell venni, hogy ezek és még számos más betegség a sertéspestissel együtt is jelen lehetnek ugyanabban az állományban.

HATÓSÁGI RENDSZABÁLYOK

A betegség megállapítása és a rendszabályok foganatosítása az Állat-egészségügyi Hatóság feladata.

A bántalom megelőzését illetően a legfontosabb feladat a fertőzés elkerülése, amint erről az előbbiek során részletesen olvashattunk.

Amikor a sertéspestis megállapítást nyer, a Hatóság elrendeli:

1. A fertőzött állatállomány leölését.

2. Elrendeli a helyi és községi zárlatot és kijelöli a védőkörzetet.

3. Előírja és ellenőrzi a fertőtlenítéseket.

4. Szabályozza a sertéskereskedelmet (vásárok, piac stb.).

5. Ha szükségesnek látja, elrendeli a vakcinás védőoltást.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2011. októberében.)

Brucellózis II.

Lapunk előbbi számaiban olvashattuk, hogy a brucellák, ezek a rövid pálcika alakú, kicsiny baktériumok milyen súlyos veszteségeket okozhatnak a sertés- és szarvasmarha-állományokban. Többek között a nőivarú állatok vetélését, olykor meddőségét, az újszülöttek csökkent életképességét, valamint a hímivarú állatok heregyulladását és meddőségét okozhatják.

Megtudtuk, hogy a sertésállományok úgynevezett „négyes-mentessége” – a Leptospirózis, az Aujeszky-féle betegség, a PRRS-betegség és a brucellózis – alapvető feltétele a sertéstenyészetek létesítésének. Azt is tudni kell azonban, hogy a brucellák nemcsak a sertést és a szarvasmarhát támadják meg, de többek között kedvelt társállatunkat, a kutyát, valamint a kiskérődzőket, sőt a lovat, nyulat, néhány vadonélő állatot is, sőt mint zoonózis – tehát állatról emberre terjedő betegség – elsősorban azokat az embereket is, akik az állattenyésztésben vagy a vágóhidakon dolgoznak stb. Megdöbbentő adat, hogy néhány évtizeddel ezelőtt egy országos felmérés szerint az állatorvosok 30%-a brucellózissal fertőzöttnek minősült (LAKATOS). A továbbiakban a kiskérődzők, a kutya és néhány egyéb fogékony állat, valamint az ember brucellózisáról fogunk szót ejteni.

RÖVIDEN A BRUCELLÓZISRÓL

Amint a Kistermelők Lapja előbbi számában olvashattuk, a brucellózis rendszerint idülten lefolyó, különböző brucella fajok által előidézett fertőző betegség, mely nőivarú állatokban többnyire a vemhesség utolsó harmadában vetélésekben, hímekben pedig a here, mellékhere és a járulékos nemi mirigyek gyulladásában nyilvánul meg. Azt is megtudhattuk, hogy a brucellózis valójában egy zoonózis, mert az eddig ismert hét brucella-faj közül négy megbetegítheti az embert is.

A brucellák széles körben az egész világon elterjedtek, de a fejlett állat-egészségüggyel rendelkező országokban – így hazánkban is – tervszerű akcióval már mentesítették a sertés- és a szarvasmarha-állományokat.

Azonban azt is tudni kell, hogy nemcsak a sertés, a szarvasmarha, a juh, kecske és ló betegedhet meg, hanem többek között a kutya, a nyúl, a vaddisznó, a patkány, az egér, sőt még a házityúk is, de számos vadonélő kérődzőben is megtalálták a kórokozót.

A betegség súlyos gazdasági veszteséget okoz az állattenyésztőknek, ugyanakkor, mint már olvashattuk, veszélyezteti az ember egészségét is.

A brucellák rövid pálcika alakú Gram-negatív, a sejteken belül szaporodó baktériumok. A fertőződés szempontjából fontos tudni, hogy a brucellák ellenálló képessége hővel és savi vegyhatással szemben csekély, 60°C felett és pH 4,0 (savi hatás) alatt, így a pasztőrözött és savanyított tejben, és az ilyenekből készült tejtermékekben rövid idő alatt elpusztulnak. Ugyanakkor a hűtött édes tejben és tejszínben, az ilyenből készült túróban és lágy sajtokban 30 napig s megőrzik a fertőzőképességüket. Az almos trágya szabályszerű füllesztése közben elpusztulnak a kórokozók, de magzatburokban vagy híg trágyában akár 30 napig is fertőzőképesek maradhatnak. A vágóállatok zsigeri szerveiben hűtőhőmérsékleten pedig 3 hétig is életben, tehát fertőzőképes állapotban maradhatnak.

A JUH BRUCELLA OVIS FERTŐZÖTTSÉGE

A kosok fertőző mellékhere- és heregyulladásának kórképében lezajló betegség, mely kosokban terméketlenséghez, az anyajuhokban pedig olykor vetéléshez és gyenge bárányok születéséhez vezet.

A kosok fertőző mellékhere-gyulladását először 1953-ban Új-Zélandon és Ausztráliában írták le, majd az ötvenes években mind gyakrabban észlelték Csehszlovákiában, román szerzők pedig emellett a fertőzött kosokkal fedeztetett anyajuhok között vetéléseket is megfigyeltek.

Hazánkban a bántalom 1956 óta szórványosan, 1966-ban pedig egy kostelepen tömegesen is fellépett. A betegség okozóját, mely a kosok hereborékjának ödémájával és a mellékherék, herék idült gennyes gyulladásával járó kórkép formájában mutatkozott, majd végül a herék sorvadásával járt, a laboratóriumi vizsgálatok során a Brucella ovis nevű baktériummal azonosították.

A FERTŐZÉS MENETE

Előre kell bocsátani, hogy a fertőzés mindkét nemű juhban nagyon gyakran tünetmentes baktériumhordozáshoz vezet (néma fertőzés). A bántalmat a Brucella ovis okozza, amely antigénszerkezeti rokonságban van más Brucella-fajokkal, a legszorosabban a Br. canisszal. A kórokozó iránt azonban csak a juh fogékony.

Hogyan történik a kórokozó behurcolása? A brucellákat juhállományokba rendszerint ivarérett, fertőzött, tünetmentes kosokkal hurcolják be. A kosok rendszerint az ivarérettség körül és azt követően a vizelettel, ondóval fertőződnek egymástól. A fertőzött állatokban akár kialakulnak a bántalom klinikai tünetei, akár nem, azokban a fertőzöttség tartósan, rendszerint élethosszig megmarad, és a brucellákat a vizelettel és az ondóval mindvégig ürítik a fertőzött állatok a fertőzés forrásaként szolgálva. A kórokozók a fertőződött kosokban a praeputiumban, a húgyutakban, a mellékhere és a here szöveteiben, olykor a vesében tartózkodnak, bár sokszor – amint arról az előbbiekben már szó esett – ez semmiféle a fertőzöttségre utaló tünettel nem jár.

Máskor azonban a brucellák a praeputiumból és a húgyutakból ascendáló (felhágó) fertőzés eredményeként bejutnak a mellékherékbe, herékbe és a járulékos mirigyekbe, és ott gyulladást és a szövetek elhalását idézik elő.

Hogyan történik az anyák fertőződése? A fertőzött kosok a fedeztetés során fertőzik az anyákat, melyekben azonban a klinikai tünetek nem mindig alakulnak ki. a kórokozó az anyákból néhány hónap alatt sokszor önmagától eltűnik, máskor azonban a nőivarúakban is perzisztálhat (megmarad) és a további fertőzés forrásává válhat.

A BETEGSÉG TÜNETEI

A betegség lappangási ideje 3-6 hét.

Kosok esetében a fertőződött állatok lázasak, bágyadtak, étvágytalanok, a hereboréknak a bőre kipirult, a herék duzzadtak, fájdalmasak, a kosok kaszálva járnak, a herezacskó pedig akár a földig is lelóghat (KÉP).

 

Kos Br. ovis okozta heregyulladása

A kosok nemi aktivitása csökkent, ondójuk minősége romlik. A kétoldali elváltozás terméketlenséggel jár. A herék egyenetlen felületűek, bennük tömött csomók, tályogok tapinthatók.

Az anyák ritkábban betegszenek meg, mint a kosok. A fertőzött anyajuhok elvetélhetnek vagy gyenge életképességű bárányokat ellenek. A bárányszaporulat jelentősen alulmarad a várhatónak.

1. Hazai viszonyok között 1987 és 1989 között Bács-Kiskun megye területén végeztek az illetékesek felmérést a juhok Br. ovis fertőzöttsége és a szaporulati eredmények összefüggésének megállapítására. A vizsgálatok során kiderült, hogy a brucellózistól mentes, illetve 1% alatti mértékben fertőzött juhállományokban a 100 anyától elért újszülöttkori bárányszaporulat 24,4%-kal haladta meg a jelentős (12-40%) mértékben fertőzött állományok bárányszaporulatát (HEGEDŰS és tsai).

2. Megállapították, hogy a Br. ovis fertőzöttség fogamzási zavart, meddőséget, holt vagy gyenge életképességű, fejletlen bárányok születését eredményezheti.

3. Kimutatták továbbá azt is, hogy a tenyésztésből elhullás vagy kényszervágás miatt kieső kosok aránya a mentes illetve a csekély fertőzöttségű állományokban jelentősen alacsonyabb volt, mint a nagyobb mértékben fertőzött juhászatokban.

A BETEGSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA

1. Klinikai vizsgálattal kosoknál a herék megnagyobbodása, fájdalmassága stb. tapintható.

2. Az anyajuhok vetélése, gyenge bárányok születése ugyancsak utalhat a fertőzöttségre.

3. Ugyanúgy a bárányszaporulat csökkenése a juhászatban.

4. A kórokozó a beteg állatok ondójából, vizeletéből és a kórosan elváltozott szövetekből egyaránt kitenyészthető.

5. A fertőzöttség megállapítása a vér szerológiai vizsgálatával történhet.

ORVOSLÁS

A betegség nem orvosolható! Igaz, hogy nagy adagban adott antibiotikumok (parenterálisan adott tetraciklinek, penicillin stb.) applikálása után a kosok Brucella-ürítése átmenetileg megszüntethető, a gyógykezelés befejezése után 5 héttel azonban a kosok már újra ürítették a kórokozót.

MEGELŐZÉS, MENTESÍTÉS

1. A fertőzött tenyészkosokat ivartalanítani kellés ki kell zárni a tenyésztésből.

2. A fiatal még nem ivarérett kosokat elkülönítetten kell felnevelni.

3. Úgy a kosokat, mint az anyákat 4-6 hetes időközzel háromszor szerológiai vizsgálatnak kell alávetni, melyek negatív eredménye után az állomány mentesnek nyilvánítható.

4. A tenyészetbe csak mentesnek minősülő kosokat szabad beállítani.

A KECSKE ÉS JUH BRUCELLA MELITENSIS OKOZTA BRUCELLÓZISA

Gyakran idülten és sokszor tünetmentesen lezajló betegség, amely a frissen fertőzött állományokban jelentős számú vetélést okoz. Bár a betegség hazánkban ezideig még nem fordult elő, mert elsősorban a mediterrán államokban honos, bár Ázsia, Afrika valamint Közép- és Dél-Amerika sok területén előfordul, nem elhanyagolható tény, hogy időnként már Németországba és Svájcba is behurcolták a betegséget.

Fő gazdája a kecske és a juh, de vele fertőződött más fajok is megbetegedhetnek, és szerepet játszhatnak a kórokozó terjesztésében.

A betegség okozója a Brucella melitensis. Az állatok a fertőzött kecskék és juhok hüvelyváladékával és ritkábban tejével szájon át vagy pedig fedeztetéskor az ondóból fertőződnek.

TÜNETEK – VÉDEKEZÉS

A fertőzöttség gyakran tünetmentesen zajlik, máskor a fertőzött állatok elvetélnek, egyes álltok tőgyében tapintható gyulladásos csomók képződnek, és a tejben is megjelennek és ürülnek a kórokozó baktériumok.

A bakok és kosok esetében a here- és mellékhere-gyulladás lép fel. Idült fertőzöttség esetén a juh- és kecskeállományok évenkénti szaporulata 30-40%-kal csökken. A bántalom zoonózis, az ember is fertőződhet.

A betegség megelőzésére vakcinás oltást lehet alkalmazni. Hazánkban mindenekelőtt a behurcolás megakadályozása a cél, a fertőzött országokból érkező juh, kecske és esetenként egyéb fogékony állatfajok előzetes szerológiai vizsgálata alapján.

A KUTYA BRUCELLÓZISA

A kutya brucellózisának két alakja különböztethető meg. Ezek egyike a mezőgazdasági környezetben élő kutyák szórványos fertőzöttsége, a Br. suis, a Br. melitensis vagy a Br. abortus (előbbi cikkeinkben mindegyikükről szó esett) valamelyikével. E fajokkal való fertőzöttség a kutyában általában tünetmentes marad, azonban rövidebb-hosszabb ideig ürítik a kórokozókat és fertőzik a környezetüket. A Br. canis-szal történt fertőzöttség azonban főként a vemhes szukák vetélése miatt a tenyészetekben súlyos veszteséget okozhat. Megjegyzem, hogy az összes említett Brucella-faj iránt az ember is fogékony, a kutya megbetegedésének tehát fontos közegészségügyi jelentősége van.

A FERTŐZŐDÉS

A fertőzés leggyakrabban a vetélt kutya hüvelyváladékával, továbbá párosításkor következik be. Nagy mennyiségben tartalmaz brucellákat a fertőzött kutyák teje és az ondója, sőt fertőzött lehet a vizelet is. A kórokozó ürülése mindkét nemnél csak az ivarérés után kezdődik.

A fertőzés szájon át, a kötőhártyán és a nemi utakon át egyaránt bekövetkezhet. A fertőzést követő 1-2 hét múlva bakteriaemia alakul ki, majd a kórokozó tömegesen szaporodik a nemi szervekben, és a fertőzöttség tartósan fennmarad.

TÜNETEK

A Br. canis okozta betegség lappangási ideje 1-3 hét. A fertőzött állatokon először csak enyhe lázas tünetek mutatkoznak csupán 0,5°C-os hőemelkedéssel, ami levertséggel és fokozott szomjúságérzettel párosul.

A szukák vemhességük utolsó harmadában, többnyire annak 42.-58. napja között vetélnek, a vetélést követően rendszerint hetekig vörhenyes hüvelykifolyás észlelhető. A fertőzöttség ellenére a szukák rendszerint újra termékenyülnek, de az állatok egymás után kétszer-háromszor is vetélhetnek, mielőtt megfelelő immunitásra tesznek szert, hogy vemhüket kihordhassák. Nem vemhes kutyákban a fertőzöttség többnyire tünetmentesen zajlik le.

A kanokban gyakran alakul ki here- és mellékhere-gyulladás, ami olykor a herék teljes beolvadásával és terméketlenséggel jár. Egyes esetekben az ízületek és a szem belső gyulladását, továbbá szemhártya-gyulladást is megállapítottak.

A heregyulladás igen nagy fájdalommal jár. A here és gyakran a hereborék is kipirult, savósan beszűrődött, duzzadt, forró és rendkívül fájdalmas. Az állat mozgásában akadályozott, gyakran hidegebb környezetet keres, sőt hideg felülethez érintve igyekszik a heréit lehűteni. Jellemző a herék állandó nyaldosása, ami a hereborék ödémáját és kifekélyesedését okozza.

ORVOSLÁS – VÉDEKEZÉS

Igaz, hogy a brucellák az antibiotikumokra érzékenyek, a gyógykezelés nem vezet tartós eredményre, ugyanakkor a bántalom zoonózis, ezért célszerűbb a fertőzött tenyészetet felszámolni.

Nagyon fontos, hogy az importból származó kutyát csak a Br. canisra elvégzett és 3 hét elteltével megismételt kedvező eredményű szerológiai és bakterológiai vizsgálat eredménye után állítsuk tenyészetbe.

LOVAK BRUCELLÓZISA

Lovakban főként a Br. abortus okozhat fertőzést. A lovak brucellózisa rendszerint az izületek illetve nyálkatömlők gyulladásában, illetve idült marsipoly tüneteiben jelenik meg. Régebben nálunk is gyakrabban fordult elő fertőzött szarvasmarha-állományokkal együtt tartott lovakban.

HÁZINYULAK BRUCELLÓZISA

Csak a teljesség kedvéért említjük meg, hogy a Br. abortus szájon át vagy hüvelyen keresztül történő fertőzés után átmenetileg vérfertőzést, majd vetélést okozhat, mely a fertőzés után 7-11 napon belül következhet be.

AZ EMBER FERTŐZŐDÉSE

Az ember fogékony a Br. melitensis, a Br. abortus, a Br. suis és a Br. canis iránt. Ezekről a kórokozókról és előfordulásukról az előbbiekben már részletesen olvashattunk. Mielőtt a hazai szarvasmarha- és sertésállományokat mentesítették a brucellózistól, a fertőzés igen széles körben és olykor súlyos formában jelentkezett az emberek között is.

A fertőzés bekövetkezhet a szájon át vagy bőrsérüléseken keresztül. Különösen veszélyeztetettek voltak az állattenyésztésben dolgozók, a hentesek, mészárosok, a tejipari munkások és nem utolsó sorban az állatorvosok. Az ember fertőződésében a friss (nem pasztőrözött tej) és az ilyenből készült nem savanyított tejtermék (tejszín, túró, lágy sajt stb.) is szerepet játszhat.

Alkalmanként a mediterrán országokból hazatérő turisták betegszenek meg a fertőzött nyers tej és tejtermékek fogyasztása után a Br. melitensis vagy a Br. abortustól.

Az embert megbetegítheti a Br. canis is. Ez utóbbival főleg a kutyatenyésztők fertőződnek. A fertőzés rendszerint szájon át következik be, de előfordulhat a kötőhártyán vagy a felázott bőrön át is.

Az ember heveny megbetegedése 10-14 napos lappangási időt követően jellegzetes, napszakonként hullámzó lázzal kezdődik. Később fej- és izomfájdalmak, fáradékonyság jelentkezik. A lázas időszakokban a betegek hőmérséklete esetenként 40°C-ra emelkedik, reggelre ellenben kiadós izzadás után ismét rendes értékre száll vissza. Hosszabb fennállása esetén a testsúly jelentősen csökkenhet.

A kezdettől fogva fellépő gyomor-, bélpanaszokhoz izom- és később ízületi fájdalmak is csatlakoznak. A betegség akár hosszú időre elhúzódik. Megfelelő kezelés hiányában a bántalom akár 3-5 hónapig elhúzódhat. A Br. abortus okozta betegség rendszerint gyógyul, de a Br. melitensis okozta bántalom 2-10%-ban halálos.

A bántalom sokszor tünetmentesen vagy csak enyhe tünetek formájában zajlik, máskor azonban idült bántalmak alakulhatnak ki, mint pl. heregyulladás, csigolyagyulladás, agyburokgyulladás, agyvelőgyulladás stb. A terhes asszonyok pedig kivételesen elvetélhetnek. A bántalom jól gyógyítható, de minél előbb orvoshoz kell fordulni a gyógykezelés mielőbbi megkezdésére.

 (A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2011. szeptemberében.)

Brucellózis

A SERTÉSEK VETÉLÉSSEL (MAGZATKÁROSODÁSSAL) JÁRÓ FERTŐZŐ BÁNTALMAI IV.

Lapunk előbbi számaiban olvashattuk, hogy a sertések vetéléssel (magzatkárosodással) járó betegségei milyen súlyos gazdasági veszteségeket okoznak az állattenyésztésben. Ugyancsak olvashattuk, hogy az új tenyészetek létesítése során alapvető kívánalom az úgynevezett „négyesmentesség”, tehát a négy nagyon súlyos károkat okozó fertőző betegség, a leptospirózis, a PRRS-fertőzöttség, az Aujeszky-féle betegség és a brucellózistól való mentesség követelménye, de ugyanakkor a mentesítése is ezektől a bántalmaktól.

A megjelent cikk-sorozatban részletesen ismertettük a felsorolt három betegség oktanát, tüneteit, és a védekezés lehetőségeit. Ezúttal a „negyedik” veszedelmes betegségről, a brucellózisról fogunk szót ejteni.

Igaz, hogy hazánk ez idő szerint néhány több európai országhoz hasonlóan szerencsés helyzetben van, mert a sertés- és szarvasmarha-brucellózistól sikerült mentesíteni a hazai állatállományokat, azonban ennek a világszerte elterjedt, többféle állatfajt is veszélyeztető bántalomnak a megismerése éppen a mentesség fenntartása érdekében ugyancsak fontos jelentőségű mai körülmények között a határokon könnyen és gyakorta átívelő állatforgalom és személyforgalom lehetőségei mellett. Ugyanakkor nem elhanyagolható tény, hogy a brucellózis az ember egészségét is súlyosan veszélyeztető állatról emberre terjedő fertőző betegség, zoonózis.

A BRUCELLÓZISRÓL

A brucellózis rendszerint idülten lefolyó, különböző brucella fajok által előidézett fertőző betegség, mely nőivarú állatokban többnyire a vemhesség utolsó harmadában bekövetkező vetélésekben, hímekben pedig a here, mellékhere és a járulékos nemi mirigyek gyulladásában nyilvánul meg. A brucellózis zoonózis, az eddig ismert 7 brucella faj közül négy megbetegítheti az embert is (VARGA).

TÖRTÉNET

A XIX. század végén a Földközi tenger partján és szigetein, különösen Málta szigetén az emberek között nagymértékben elterjedt egy súlyos lázas betegség, az ún. máltai (földközi tengeri) láz. Akkor az okát, eredetét nem ismerték.

Ezidőtájt Málta szigete angol felségterület volt, ahol nagy helyőrséget tartottak. Ez az ismeretlen oktanú kór a katonákat sem kímélte. A katonaorvosok már hosszú ideje lázas erőfeszítéssel dolgoztak a betegség okának kiderítésén, míg végül 1886-ban DAVID BRUCE egy meghalt katona tetemének boncolása során a lépből vett vizsgálati anyagban mikroszkóppal megtalálta a kórokozó baktériumot, majd megfelelő táptalajon kitenyésztette.

BRUCE neve után a betegséget brucellózisnak nevezték el, a kórokozót pedig BRUCELLA MELITENSIS-nek.

Néhány esztendő múlva az ugyancsak Máltán dolgozó orvos, ZAMMIT bebizonyította, hogy a betegség kórokozójának hordozói a kecskék, és a bántalmat a fertőzött tőgyű kecskék teje közvetíti.

BRUCE szenzációs felfedezés után tíz esztendővel BANG BERNHARD dán állatorvos megtalálta a szarvasmarhák fertőző elvetélésének kórokozóját, amit utóbb „AZONOSÍTANI” tudtak a máltai láz okozójával, és a Brucella abortus nevet kapta. Innen ered a Bang-féle betegség elnevezés.

Másfél évtized sem telt el és 1909-ben a magyar állatorvos professzor HUTYRA ugyanazt a bakteriumot a sertés elvetélésével is összefüggésbe hozta. A sertés brucellózisának okozója a Brucella suis. A későbbiek során a Brucella nemzetség további több faja is ismertté vált, így többek között a juhok megbetegedését okozó Brucella ovis, a kutyákét előidéző Brucella canis stb.

ELTERJEDTSÉGE

A brucellák széles körben az egész világon elterjedtek, de a fejlett állategészségüggyel rendelkező országokban – így hazánkban is – tervszerű akcióval mentesítették a sertés- és szarvasmarha állományokat, majd a rendszeres ellenőrző vizsgálatokkal biztosítják a mentesség fennmaradását.

Nemcsak a sertés, szarvasmarha, juh, kecske és ló betegedhet meg, hanem többek között a kutya, a macska, a mezei nyúl, a vaddisznó, a patkány, az egér, sőt még a házityúk is, de számos vadonélő kérődzőben is megtalálták a kórokozót.

A betegség súlyos gazdasági veszteséget okoz az állattenyésztésben, ugyanakkor veszélyezteti az ember egészségét is. Jól emlékszem, hogy a mentesség előtt milyen gyakori volt a fertőzöttség főként az állatorvosok, az állattenyésztésben dolgozó személyek, gazdák, hentesek és mészárosok valamint a tejipari munkások között. Sőt Franciaországban olyan kertészek is megbetegedtek, akik a fertőzött juhtrágyát venyige betakarására használták. Pontos adatunk van arról, hogy 1970-ben a hazánkban leginkább veszélyeztetett foglalkozásúak, az állatorvosok fertőzöttsége mintegy 30%-os volt (LAKATOS).

A KÓROKOZÓ

A brucellák rövid pálcika alakú Gram-negatív, a sejteken belül szaporodó baktériumok. A magzatburkokból vett készítményekben rendszerint intracellulárisan, fagocitákba (=falósejtek) foglalva találhatók.

A brucellák ellenálló képessége hővel és savi vegyhatással szemben csekély 60°C felett és pH 4,0 (savi hatás) alatt, így a pasztőrözött és savanyított tejben, és az ilyenekből készült tejtermékekben rövid idő alatt elpusztulnak. Hűtött édes tejben és tejszínben, az ilyenből készült túróban és lágy sajtokban viszont 30 napig megőrzik fertőzőképességüket.

A brucellák az almos trágya szabályszerű füllesztése közben elpusztulnak, de magzatburkokban, az istálló szennyében, árnyékos, hűvös helyeken hónapokig, híg trágyában 30 napig fertőzőképesek maradhatnak.

A hús tejsavas érése folyamán az izomszövetben elpusztulnak, a vágóállatok nyirokcsomóiban és parenchymás (=zsigeri) szerveiben azonban, ahol nem keletkezik tejsav, hűtőhőmérsékleten akár 3 hétig is életben maradhatnak.

A SERTÉS BRUCELLÓZISA

A sertések brucellózisa korábban széles körben előfordult, a tervszerű mentesítés, majd a rendszeres ellenőrzések következtében hazánk sertésállománya már több mint két évtizede mentesült a fertőzéstől, vaddisznókban azonban utóbb is találtak szeropozitivitást.

A sertés brucellózisát majdnem kizárólag a Brucella nemzetséghez tartozó Brucella suis faj idézi elő. A sertések kivételesen előfordult Br. abortus fertőzöttsége csak szerológiai áthangolódást okoz, de elvetélésben nem szokott megnyilvánulni.

Br. suis-szal fertőződhetnek – mint fő gazdafajok – még a mezei nyúl és a rénszarvas, és mint másodlagos gazdák a szarvasmarha, kutya, patkány, egér, a vadon élő húsevők.

KÓRFEJLŐDÉS

A kórokozót egy-egy állományba rendszerint fertőzött tenyészsertésekkel hurcolják be, a kórokozó terjesztésében azonban szerepet játszhatnak járművek, eszközök, az ember lábbelije, fertőzött kutyák stb.

A legelőre járó sertések fertőződhetnek vaddisznóktól és mezei nyulaktól is. A fertőződés rendszerint szájon át következik be, létrejöhet azonban a búgatáskor is, sőt a felázott bőrön keresztül is.

Állományon belül az állatok leginkább vetéléskor, elléskor a magzatburkokkal, a magzatvízzel, majd a méh- és hüvelyváladékkal fertőződnek. Különös jelentősége van a brucellózis terjesztésében a fertőzött kanoknak.

A brucellák először a fertőzés bemeneti kapujában és a hozzá tartozó nyirokcsomókban szaporodnak el, majd betörnek a véráramba, és így eljutnak a különféle szervekbe és szövetekbe.

A brucellák megtelepedésének gyakori helye a kanokban a here, mellékhere és járulékos nemi mirigyek, kocákban a méh nyálkahártyája, a tejmirigyek, a magzatok és a magzatburkok. Mivel sertésben a magzatok burkaikkal a méh ampulláiban jól szeparálva fejlődnek, egyes magzatok akár el is kerülhetik a fertőződést.

A chorion-bolyhok gyulladása és elhalása megzavarhatja a magzatok táplálóanyagokkal való ellátását, súlyos elváltozások kialakulása a magzat elhalásához, a kilökődéséhez (vetélés) vezethet.

Ha a gyulladásos folyamat enyhébb és kisebb kiterjedésű, a magzat nem hal el, de a normális időre világra jött újszülöttek a táplálóanyag-ellátás zavarai miatt gyengén, olykor életképtelenül jönnek a világra.

A vérárammal a különféle szervekbe eljuttatott brucellák megtelepedhetnek a májban, lépben, csontvelőben, az ízületekben és a vesékben stb. is.

TÜNETEK

A fertőzést követő vérfertőzés többnyire tünetmentesen zajlik le. A legfeltűnőbb tünet a vemhes kocák vetélése, mely a vemhesség bármely szakában előfordulhat. A korai vetéléseket általában nem veszik észre, ilyenkor csak a kocák visszabúgása észlelhető.

Főként a 6 hetesnél előrehaladottabb vemhesség után vetélő kocák péraajkai megduzzadnak, néha hüvelykifolyás és a tejmirigyek duzzanata figyelhető meg. Ha pedig a fertőzött malacok rendes időre vagy csak valamivel korábban jönnek világra, életképes és gyenge malacokkal együtt elhalt vagy mumifikált magzatokat is találhatunk. Ezt követően akárhányszor nyálkás vagy gennyes hüvelykifolyás észlelhető. A magzatburkok ritkán maradnak vissza, s a hüvelykifolyás is rendszerint 8 napon belül megszűnik. Megjegyzem, hogy az elvetélt kocák időre újból ivarzanak és fogamzanak.

Kanokban heregyulladás, idült esetekben pedig főként a csigolyák megbetegedése, illetve törése miatt a hátulsó végtagok bénulása jelentkezik, gyakran a fedeztetés után hirtelen.

A brucellózisban beteg kanok herezacskója duzzadt, egyik vagy mindkét heréje megnagyobbodik. Kezdetben fájdalmas és meleg, később a fájdalom megszűnik, és a here, mellékhere kemény, deformált vagy éppenséggel sorvadt lesz. A fedezőhajlam és az ejaculatum (ondó) mennyisége csökken vagy teljesen megszűnik.

Az ízületek, ínhüvelyek és csontok megbetegedése funkciójuknak megfelelő mozgászavart idéz elő.

MIT LÁTUNK A BONCOLÁSKOR?

A magzatburkok enyhén ödémásak, bővérűek és apró vérzéseket tartalmaznak. Olykor a magzatok is ödémásak. A korábban elhalt magzatok maceráltak (=a magzat ellágyulása és elfolyósodása) vagy mumifikálódtak (=a magzat kiszáradása). A kocák méhfalában esetenként apró, tömött vagy elsajtosodott gócok vannak.

A kanok heréiben borsónyi vagy nagyobb gyulladásos-elhalásos, gyakran ellágyuló gócok találhatók. Ilyenek a csigolyákban vagy mirigyekben is kialakulhatnak.

VÉDEKEZÉS

A gyógykezelés szóba sem jöhet! A betegség elleni védekezés módja a mentesítés, ami legbiztosabban állománycserével érhető el, majd a mentesség megtartása a cél. Nagyon fontos a fogékony állatok importjának az ellenőrzése, a gyanús esetek, vetélések intézeti vizsgálata, és a tenyészállatok időszakonkénti szerológiai vizsgálata a kezelő állatorvos útmutatása szerint.

A SZARVASMARHA BRUCELLÓZISA

A szarvasmarha brucellózis világszerte előfordul, a fejlett állattenyésztéssel rendelkező országok azonban már mentesítették a szarvasmarha-állományukat a fertőzéstől vagy éppenséggel a mentesítés folyamatban van. Hazánkban a 15 esztendős mentesítési program 1985 végére fejeződött be, és azóta hazánk szarvasmarha-állománya megszabadult ettől a nagyon sok gazdasági veszteséget okozó fertőző betegségtől. A legfontosabb feladat mostanság a mentesség megóvása.

A FERTŐZŐDÉS

Hazai viszonyok között csak a B. abortus okoz klinikai tünetekben is megnyilvánuló brucellózist, de olykor észlelték a B. suis-szal történt fertőzést is, ez azonban kizárólag a tőgyre szorítkozott, és ilyenkor a brucellák a tőgy bimbócsatornáján juthatnak be a tőgybe.

A kórokozó behurcolása legtöbbször a tehénutánpótlást szolgáló fertőzött, de tünetmentes állatokkal történik. Az ilyen állatok után ugyanis az elvetélés vagy ellés során temérdek brucella juthat a külvilágba. Fertőzöttek és kórokozó-ürítők lehetnek azonban a fiatal és nem vemhes állatok is. Fontos tudni, hogy a brucellózissal fertőzött szarvasmarhák életük végéig üríthetik a kórokozót.

A fertőzés terjesztésében egyéb állatok is szerepet játszhatnak, így a kutya, macska, ló stb., de a kórokozó ragályfogó tárgyakkal, pl. szállító eszközökkel, lábbelivel vagy akár a tejjel is átjuthat egyik állományból a másikba.

KÓRFEJLŐDÉS

Az állatok többnyire szájon át, fertőzött állatok magzatvizével, egyéb váladékaival, szennyeződött takarmánnyal, ivóvízzel fertőződnek. Olykor az állatok a sebzett vagy a nedves, szennyes padozaton fellazult végtagok bőrén, esetleg a bimbócsatornán át fertőződnek. Bekövetkezhet a fertőzés nemi úton, a fedeztetések során is! A borjak többnyire a tejjel veszik fel a kórokozót.

A brucellák mindenekelőtt a fertőzési kapuhoz tartozó nyirokcsomókban telepszenek meg, majd ivarérett állatokban a kórokozó betör a véráramba és vérfertőzést okoz, amit rendszerint észrevétlen lázas állapot kísér és 2-3 hétig tart. Ezt követően a brucellák kitakarodnak a vérpályából, sőt a parenchymás szervekből is, de megtelepednek és szaporodásnak indulnak a részükre predilekciós (=hajlammal rendelkező) szervekben, elsősorban a vemhes méhben, a magzatburokban, a magzatban továbbá a működő tőgyben.

Az anyai és magzati placenta (méhlepény) különösen kedvez a brucellák elszaporodásának. A chorionbolyhok gyulladása és elhalása megzavarja a magzat táplálóanyagokkal való ellátását, és súlyosabb esetekben a magzat elhalásához és kilökődéséhez vezethet, enyhébb esetben pedig a magzat alkati gyengeséggel születik. Ilyenkor a magzatburok többnyire visszamarad.

Hím álltokban a herék és mellékherék, valamint a járulékos nemi mirigyek betegszenek meg, és az ilyen bikák az ondójukkal ürítik a brucellákat.

TÜNETEK

A lappangási idő 2 hét és 3 hónap között változik. A vetélések túlnyomó többsége a vemhesség 6-8. hónapjában következik be.

Vetélés előtt 1-2 nappal a vetélni készülő állaton olyan tünetek jelentkeznek, mint aminőket ellés előtt észlelünk (péraajkak megduzzadnak, a medenceszalagok ellazulnak, a hüvelyből szürkésfehér vagy vörhenyes nyálka ürül stb.).

A vetéléshez gyakran magzatburok-visszamaradás társul. Ha a visszamaradt magzatburkot időben nem távolítják el, a másodlagos baktériumos fertőzés hatására gennyes méhgyulladás fejlődhet ki.

A brucelláknak a tőgyben való igen gyakori megtelepedés nem jár klinikai tünetekkel, de tömegesen ürülnek a tejjel a brucellák.

Bikák esetében a herék duzzadtak, fájdalmasak. Mindkét nemű szarvasmarhában kialakulhatnak a brucellás fertőzés következtében ízületi-, ínhüvely- vagy nyálkatömlő gyulladások, ritkábban bőr alatti tályogok képződnek.

VÉDEKEZÉS

Bár a brucellák a széles spektrumú antibiotikumok iránt érzékenyek, a fertőzött állatokat nem kezeljük!

Feladat a mentesség fenntartása és ellenőrzése!

A külföldről behozott fogékony állatok előzetes szerológiai vizsgálata.

A behozatal után 30 napos elkülönítés (karanténozás) és ezen idő alatt kétszeri szerológiai vizsgálat.

A szarvasmarha-állományok rendszeres ellenőrzése a kezelő állatorvos irányításával.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2011. augusztusában.)

Aujeszky-féle betegség társállatainkon és kérődzőkön

AZ AUJESZKY-FÉLE BETEGSÉG TÁRSÁLLATAINKON ÉS KÉRŐDZŐKÖN

A Kistermelők Lapja előbbi számában olvashattuk, hogy az Aujeszky-vírus a sertések milyen súlyos és igen nagy veszteségekkel járó megbetegedését okozza, mely nemcsak a kocák szaporodásbiológiai zavarával, meddőségével járhat, de főként az újszülött malacok nagyon nagyszámú elhullásával is.

Amióta egy magyar állatorvos professzor, Aujeszky Aladár 1902-ben elkülönítette a közel hasonló tünetekkel járó veszteségektől más állatfajokon is, világszerte megállapításra került. A kórokozó az embert ugyan nem betegíti meg, de nagyon súlyosan és gyógyíthatatlanul megbetegítheti a húsevőket, így társállatainkat, a kutyát és a macskát is, de ugyancsak a kérődző állatokat, nevezetesen a szarvasmarhát, a juhot és a kecskét is. A lovak természetes körülmények között csak ritkán betegszenek meg jóval nagyobb faji ellenálló képességük folytán. Ilyenkor bennük is meningoencephalitis (agyvelő- és agyburokgyulladás) alakul ki. a betegség nem gyógyítható és az esetek túlnyomó többségében rendszerint elhullással jár. Különösen érzékeny a fertőzésre a kutya és a macska.

A KUTYA AUJESZKY-FÉLE BETEGSÉGE

Amint azt már az előbbiekben olvashattuk, az Aujeszky-betegséget az Alphaherpesvirinae alcsaládba tartozó Herpes-vírus okozza. Ez minden más, e családba tartozó vírustól abban különbözik, hogy iránta az emlősfajok igen széles köre fogékony.

A FERTŐZŐDÉS

A fertőződést követően a vírus a sérült száj- és garatnyálkahártyán vagy éppenséggel a bőrön át jut be a szervezetbe, ahol az agyvelőidegek mentén bejut az agyvelőbe, ahol agyburokgyulladást (meningitis) okoz, majd a bántalom következtében az állat elhullik.

Az Aujeszky-féle betegség vírusának fenntartó forrása a fertőzött sertés, mely gyakran látensen fertőzött a vírussal, tehát a betegség tüneteit nem is mutatja. Amint az alábbiakban látni fogjuk, a sertéstől fertőződnek a háziállatok, így a kutya és a macska is. Megjegyzem, hogy a mohamedán országokban, ahol nem tartanak sertést, az Aujeszky-féle betegség ismeretlen.

És hogyan fertőződnek a kutyák? Többnyire akkor fertőződnek, ha a sertésekből eredő nyers, vágóhídi hulladékot etetnek velük. FŐLEG GÉGÉT és légcsövet. Ez egyrészt a torok körüli nyirokszövetek vírustartalma, másrészt a nyelvcsontok és a gégeporcok sérülést okozó hatása miatt lehet veszélyes.

TÜNETEK

Az első tünetek általában 2-4 nappal a vírus szervezetbe jutását követően mutatkoznak. A bántalom hirtelen bekövetkező bágyadtsággal kezdődik, majd az állatok nyugtalanná válnak, izgatottak, ingerlékenyek, majd kíméletlenül vakarják, dörzsölik testük meghatározott területét. A bőrviszketegség a betegségre kórjelző értékű. A betegek főként a szájszögletüket, de más testrészüket is kíméletlenül vakarják. A túlzott idegérzékenység okozta fájdalom miatt a kutya keservesen nyög, nyüszít. A viszketegség addig fokozódhat, hogy a kutya bőr- és izomdarabokat harap ki magából, súlyos öncsonkítások is előfordulhatnak. Gyakori, hogy a betegek egyéb testrészeik mellett főként a szájszegleteiket vakarják, közben kimerülten fekszenek és fájdalmasan nyögnek. Végül pedig bénulásos tünetek között a legtöbb állat akár egy-két napon belül elhullik.

Aujeszky-féle betegség. Végső stádium: Az állat kimerülten fekszik, majd rövidesen elhullik.

VÉDEKEZÉS

A húsevők a fertőzött sertésekkel való közvetlen vagy közvetett érintkezés útján fertőződhetnek! Sertéstelepeken a kutyák és macskák megbetegedése jelezheti először a vírus jelenlétét. Amint ismertetőnk előbbi részében már olvashattuk, fertőzött sertéstelepeken a macskák egyszeriben „eltűntek”. Mindebből következik az is, hogy a kutyákkal soha ne etessünk nyers sertéshúst, konyhai vagy vágóhídi hulladékot.

Egyéb állatfajok, így a kérődzők vagy a húsevők a vírusterjesztésben nem játszanak szerepet, mert ha fertőződnek, többnyire halálosan megbetegednek, és közben egyáltalán nem vagy csak kisebb mennyiségben ürítenek vírust.

A MACSKA AUJESZKY-FÉLE BETEGSÉGE

A macskák az Aujeszky-vírussal szemben nagyon érzékenyek. Ezt bizonyítja, hogy a vírussal fertőzött sertéstelepeken vagy gazdaságokban már a betegség fellépésének kezdetén a macskák maradék nélkül kipusztulnak! A beteg állat az első tünetek jelentkezését követően 24-36 órán belül elhullik.

A beteg macskán jelentkező tünetek nagyon hasonlóak a veszettséghez, ami sokszor megrémíti a tulajdonost, de kétséget kelt a vizsgáló állatorvosban is a betegség tisztázásáig. Tanulságos lesz, ha egy ilyen esetet megismerünk a mindennapos állatorvosi praxisomból.

Már késő este volt, amikor kétségbeesetten keresett fel egy gazdi a belvárosból elpanaszolva, hogy a kedvenc, szelíd és nagyon barátságos cicája „megbolondult”, de az a gyanúja, hogy megveszett, mert őt is és a feleségét is megtámadta, sőt meg is harapta őket több helyen is.

A macska nyálzik, állandóan nyávog, öklendezik, és ha közelítenek hozzá, azonnal támad a korábban oly kezes, mindig kedveskedő, soha el nem csavargó állat.

Azonnal a helyszínre siettem, ahol valóban a gazdi által elmondottakat tapasztaltam. Az előadott tüneteken kívül jellemző volt, hogy a ketrecben, ahová bezárták, az állat idegesen ide-oda futkozott, a farkát vízszintes síkban, ostorszerűen, idegesen mozgatta.

A nyálcsorgás miatt a szőrzet a száj körül összetapadt, és az állat a pofájának egyik oldalát kíméletlenül vakarta. Amint közelítettem hozzá, támadott.

A „vadul tajtékzó” állatot injekcióval elaltattam, ami bizony nem volt könnyű feladat, mert nagyon vigyázni kellett, hogy rögzítésekor ne haraphasson meg senkit, a tetemet pedig felküldtem a kaposvári Állategészségügyi Intézetbe, ahol veszettség gyanúja miatt kértem a laboratóriumi vizsgálatát. Mindenekelőtt tehát a veszettség kizárását.

Nagyon gyorsan megkaptam az értesítést, melyben a veszettséget kizárták, és megállapították, hogy az állat Aujeszky-féle vírussal volt fertőzött.

A gazda első kérdése az volt, hogy miként fertőződhetett meg a cica a belvárosi házban, ahol mindig a lakásban tartózkodott? Kiderült, hogy rendszeresen sertésből származó vágóhídi hulladékot etettek vele nyersen. A magyarázatot az előbbiekben leírtakból megérthetjük.

TÜNETEK

A macskák hasonló körülmények között betegszenek meg, mint a kutyák. Hirtelen nyugtalanná válnak, esetleg hánynak. Ideges, olykor támadó magatartást tanúsítanak, amint azt a leírt esetből is olvashattuk. A legfeltűnőbb tünet, hogy fájdalmas nyivákolás közben bőségesen nyálzanak, a pupillák egyenlőtlenül tágultak, és egyes izomcsoportok rángógörcse is kialakul. A betegek mintegy felén kialakul a bőrviszketegség is. Nyelési nehézségek, a fej izmainak bénulása és dührohamok jelentkeznek, és az állat akár 1-2 napon belül elhullik.

VÉDEKEZÉS

Hasonló, mint amit a kutyák megbetegedése során olvashattunk. Nyers sertéshúst nem szabad adni macskáknak! És ez vonatkozik a hidegen füstölt sertéshúskészítményekre, szalámikra is. Sütéssel vagy főzéssel a vírus elpusztítható. Sertéshúst vagy ismeretlen eredetű egyéb húsokat csak teljesen átfőtt állapotban adjunk a kedvenceinknek. Tudni kell, hogy a belül még félig nyers húsdarabok fertőzőképes vírusokat tartalmazhatnak.

Sokszor felvetődik a patkányoktól való fertőződés lehetősége. A patkányok korábban feltételezett járványterjesztő szerepe nem igazolódott, és csak kivételesen jöhet szóba. A patkányok csak nagy mennyiségű vírus felvétele után betegednek meg, váladékaikból nem, csupán az elhullott állatok agyvelejéből és tüdejéből sikerült vírust kimutatni. Ennek alapján patkánytól legfeljebb olyan kutyák és macskák fertőződhetnek, melyek Aujeszky-féle betegségben beteg vagy elhullott patkány tetemét fogyasztják (Mészáros).

A SZARVASMARHA AUJESZKY-BETEGSÉGE

A szarvasmarhákban többnyire 3-6 napos lappangási idő elteltével láz, étvágytalanság, a tejtermelés csökkenése, erős nyugtalanság, majd a fej-, a nyak- és a hátizmok rángógörcse észlelhető. Szarvasmarhákon szintén korán jelentkezik a viszkető érzés. A súlyos viszketegség elsősorban a fertőződés helyére, de később az egész test felületére kiterjed. Az állatok vakarják, nyalogatják, majd kíméletlenül harapdálják a fertőződött vagy éppen elérhető testrészeiket. Szutyakjukat vagy a pofa más részét dörzsölik véresre, máskor válluk tájékán hátulsó lábukon vagy tőgyükön nyaldossák és harapdálják véresre a bőrt. Egyúttal fogcsikorgatással is tanújelét adják a viszketés okozta tűrhetetlen kínlódásuknak.

Egyik másik szarvasmarha, ha szabadon eresztjük, kutya módjára leül, és ilyen helyzetben csúszkálni próbál, hogy a végbélnyílás környékén érzett viszketést enyhítse. A betegség kezdetén a rágó- és nyakizmok rángógörcse is feltűnik, később viszont garatbénulással kapcsolatban nagyfokú felfúvódás és a hátulsó végtagok gyengesége áll be.

A vakarózási rohamok között a betegek kimerülten fekszenek, zihálnak, nyögnek és fogukat csikorgatják. Rövidesen a garatbénulás jeleként nyál csurog a szájukból és felfúvódnak. Az első tünetek jelentkezését követő 24-48 órán belül az állatok túlnyomó többsége elhullik, és csak kevés éri meg a 3-4 napot.

Gyógyulást csak kivételes esetekben észleltek, és egyes esetekben feltételezik, hogy a vírustörzs csökkent virulenciája miatt nem hullottak el az állatok.

Ugyancsak egyes vírustörzsek különleges tulajdonságával magyarázhatóak az atípusos esetek, melyekben bőrviszketegség nem alakul ki, és az állatok görcsök, majd bénulások közepette hullanak el.

VÉDEKEZÉS

A beteg állatok eredményes gyógykezelésére nincsen lehetőség. Szarvasmarhát, juhot, kecskét és más kérődzőket sertésekkel együtt vagy azok közelében tartani, közös legelőre kihajtani, természetes vizekből itatni nem szabad. Ügyelni kell arra is, hogy a kérődzők sertésvizelettel és hígtrágyával se kerülhessenek kapcsolatba.

A kérődző állatok és a húsevők immunizálására az Aujeszky-vakcinák nem váltak be. A védekezés és megelőzés lehetőségeivel kapcsolatban a helyi körülményeket jól ismerő kezelő állatorvos útmutatása szerint kell eljárni.

A JUHOK AUJESZKY-BETEGSÉGE

A juhokban ugyanúgy, mint más, a sertéstől eltérő fajú állatokban az Aujeszky-féle betegség ritkán fordul elő, de ha fellépett a bántalom nagyon súlyos veszteséget okozhat. Ennek bizonyítására – tanulságként – ismertetünk egy Duna-Tisza közi gazdaság juhászatában lezajlott Aujeszky-járványt, mely során a 300-as juhászatban 5 nap alatt 263 juh elhullott 29 pedig kényszervágásra került.

A megbetegedések egy 300-as létszámú merinó jerkeállományában jelentkeztek. A juhok legelőre nem jártak. Az állatokat egy meglehetően elhanyagolt, korábban sertésistállóként használt épületben tartották.

A kérdéses istálló végéből nyíló, az épületre merőleges oldalszárnyban tartott hízósertéseket a juhoktól csak a nyitott ajtóban elhelyezett mintegy egy méter magas deszkakerítés választotta el. Néhány nappal a juhok megbetegedése előtt a sertésállományban viszonylag nagyszámú állatra kiterjedő, heveny légzőszervi betegség zajlott le, mely során Aujeszky-féle betegséget állapítottak meg. Valójában a sertések és a juhok egy légtérben voltak elhelyezve.

MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?

A juhállományban kezdetben étvágytalanság valamint az egész nyájra kiterjedő köhögés, savós, esetenként savós-nyálkás orrfolyás jelentkezett. Több állat hőmérséklete elérte a 42°C-t. már 24-48 óra elteltével rendellenes fej- és nyaktartást, továbbá a viszkető érzés jeleként vakaródzást lehetett megfigyelni. A beteg állatok különböző testrészeiket a falhoz vagy az istálló más tartozékaihoz dörzsölték. Gyapjúhiányos területeket főként a pofa tájékán és a test kiálló részein lehetett megfigyelni.

Az orrnyílások környékén bőséges mennyiségű habos-véres váladék volt található. Az istálló fala az állatok magasságában váladékkal szennyeződött.

Több állat kifejezett izgalmi tüneteket mutatott, amely időnként az egész testre kiterjedő izomremegésben nyilvánult meg. Máskor a klinikailag beteg egyedek hátulsó végtagjaikkal előrefelé irányuló mozgást végeztek, lábaikkal vakarni akarták a pofatájékot, mások pedig testük különböző részein kitépték a gyapjút.

A betegek 18-24 órán belül elesettekké váltak, oldalukon feküdtek, végtagjaikkal időnként úszó mozgásokat végezetek. Ezeken az egyedeken kifejezett nehezített légzést, az orrnyílásokból és a szájból habos-véres váladék ürülését lehetett megfigyelni. A beteg juhok ezt követően néhány órán belül elhullottak.

A juhállományban lezajlott Aujeszky-járvány egyértelműen összefüggésbe volt hozható a juhokkal egy légtérben tartott hízósertések Aujeszky-féle betegségével. A vírussal való fertőződés többnyire szájon át, aerogen úton vagy bőrsérüléseken keresztül történik, a vírus a fertőzés kapujából – elsősorban az idegpályák mentén – a középponti idegrendszerbe jut és ott elszaporodik.

Megjegyzem, hogy az Aujeszky-vírus haematogen (vérpályán át) szóródása – a sertéstől eltérően – nem jelentős mértékű, így a váladékok is csak korlátozott ideig, és csak csekély mértékben tartalmazzák az Aujeszky-féle betegség vírusát.

Az elmondottak bizonyítják, hogy adott esetben milyen súlyos veszélyt jelenthet, ha a sertéseket és juhokat egyazon légtérben helyezzük el. A betegség elleni védekezés a szarvasmarhák esetében leírtak szerint történhet.

A LOVAK AUJESZKY-BETEGSÉGE

Az előbbiekben olvashattuk, hogy a lovak nagyon ritkán betegszenek meg Aujeszky-betegségben. A teljesség kedvéért leírjuk a bántalom fellépése során észlelt tüneteket. A lovak a betegség kezdetén belázasodnak. A betegeken hol csak mérsékelt nyugtalanság, hol pedig olyan feltűnő reflexingerlékenység-fokozódás jelentkezik, hogy már a legcsekélyebb ingerekre összerezzennek. A bőrviszketés itt is valamely bőrterület dörzsölésében vagy harapdálásában, némelykor mindössze abban nyilvánul meg, hogy az állatok a legérzékenyebb bőrterületek megdörzsölésére jóleső érzésüknek adnak kifejezést. Leírtak már rángógörcsöket és izomremegést is lovakon. Kifejezett megbetegedés esetén az állatok 3 nap alatt elpusztulnak. Lovakon gyakrabban lehet számolni jóindulatúan lezajló olyan esetekkel is, amelyek alig járnak feltűnő, kóros jelenségek kifejlődésével.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2011. júliusában.)

Aujeszky-betegség

A SERTÉSEK VETÉLÉSSEL (MAGZATKÁROSODÁSSAL) JÁRÓ KÓRKÉPEI III.

AUJESZKY-BETEGSÉG

A Kistermelők Lapja előbbi számaiban olvashattuk, hogy azok a betegségek, melyek a kocák meddőségével, vetélésével, csökkent életképességű vagy éppenséggel életképtelen malacok születésével járnak (leptospirosis, Smedi-kórkép, PRRS-fertőzöttség), milyen súlyos gazdasági veszteséget és bosszúságot okoznak a hazai sertéságazatban a tenyésztőknek.

Ezúttal ismét egy olyan bántalmat (Aujeszky-betegség) fogunk ismertetni, mely hasonlóan súlyos szaporodásbiológiai zavarokat okoz, és emellett főként az újszülött és szopós malacok tömeges elhullásával idéz elő nagyon súlyos veszteségeket. Azt is olvashattuk, hogy a hazai fertőzöttség felmérésére megtörténik országosan a sertésállományok vérvizsgálata, majd annak eredménye alapján az állományok mentesítése ettől az igen komoly kárt okozó sertésbetegségtől.

EGY TANULSÁGOS ESET A GYAKORLATBÓL

Annak idején a B-i Tsz 6000 hízó kibocsátására épült, szakosított sertéstelep szolgálatát láttam el, mely az elvárt nyereséggel üzemelt, és már 5 esztendeje mentes volt a fertőző bántalmaktól, így többek között az Aujeszky-féle betegségtől is. Koratavaszi idő volt, amikor megkezdődtek a fialások, melyek 9 nap alatt lezajlottak. Közben több kocán jelentkezett étvágytalanság, láz, néhány állat esetében hüvelykifolyás és egyiken tőgygyulladás. Ekkor MMA-szindrómára gondoltunk, és okát a nemrégiben érkezett avas húsliszt etetésének tulajdonítottuk. Egy koca – néhány órás görcsös állapot után – elhullott, a többi azonban néhány nap alatt rendbe jött.

1. Csaknem a betegek gyógyulásával egyidőben két kutricában a szopós malacokon is furcsa jelenséget észleltünk. Valamennyi malac szinte mérgezésszerű gyorsasággal megbetegedett oly módon, hogy remegtek, rángatóztak, néhány teljes bénultságban feküdt, de volt olyan is, amelyik izgatottan futkozott a kutricában. Két nap alatt ebben a két kutricában az összes malac elhullott. A következőkben még 27 kutricában lépett fel a betegség, és a világra jött 401 malacból összesen 236 (58,8 %) hullott el.

A súlyos betegség fellépésekor azonnal kihívtuk az Országos Állategészségügyi Intézet szakállatorvosait, akik a laboratóriumi vizsgálattal is megerősítve Aujeszky-betegséget állapítottak meg.

Az állományt az előírás szerinti szérummal majd vakcinával oltottuk be, és a járvány 40 nap alatt lezajlott.

2. A tenyészkoca-szálláson a járvány ideje alatt a vemhesség különböző idejében levő 210 koca volt. Közülük 4 előrehaladottan vemhes állat súlyos idegrendszeri tünetek után hullott el. 2 koca vetélt el különböző korban elhalt magzatokat, 5 pedig rendes időre 33 élő és 17 holt magzatot ellett.

3. A járvány ideje alatt a telep 5 hizlaldájában összesen 2600 hízósertés volt, de megbetegedés csak 3 istállóban jelentkezett az alacsonyabb súlyú állatokon. A hizlaldákban 5 sertés hullott el, 2 kényszervágásra került, 1 pedig meggyógyult. A betegek étvágytalanok voltak, hőmérsékletük 40,5-41°C között mozgott, a légzőszervek és az idegrendszer bántalmazottságára utaló tüneteket mutattak. A legjellemzőbb volt a köhécselés, az ingadozó járás, kényszermozgások, a furcsán merev tekintet és a kitágult pupillák.

Az elhullásokból, kényszervágásokból valamint a gyógyszerköltségből adódó közvetlen veszteség akkori árakon számolva 106.388 Ft-ot tett ki, mely az éves tiszta nyereség közel 10 százalékát jelentette.

Felvetődött a kérdés, hogy vajon miként került be a kórokozó a megbízhatóan lezárt telepre? Igaz, hogy másfél kilométerre a teleptől egy másik nagy ÁG-sertéstelep is működött, és a patkányinvázióra is gyanakodhattunk, de a patkány fertőzésközvetítő szerepét újabban nem tartják olyan jelentősnek, mint régebben. Arra is lehetett gondolni, hogy nemrégiben hoztunk tenyészkanokat (igaz, hogy állítólag Aujeszky-betegségtől mentes tenyészetből), de erről sem a behozatal előtti, sem pedig utána történő vérvizsgálattal magunk is nem győződtünk meg. Végül is – egyetértően az Országos Intézet szakembereivel – nem tudtuk teljes bizonyossággal tisztázni, hogy miként kerülhetett be a kórokozó vírus a járványvédelmi szabályokat egyébként pontosan megtartott, szakosított sertéstelepre.

A tanulságos eset leírásával, mint iskolapéldával azt kívántam érzékeltetni, hogy a bántalom milyen tünetek között zajlik le, hogy a betegség milyen súlyos gazdasági veszteséget okoz, és hogy milyen fokozott gondossággal kell ügyelni a kórokozó behurcolásának a megelőzésére. Ha pedig fellépett a baj, az azonnali beavatkozás szükségességére!

A SERTÉS AUJESZKY-BETEGSÉGE

A sertés fiatal korban lázas általános és idegrendszeri tünetekkel, felnőtt korban pedig enyhe légúti tünetekkel vagy akár tünetmentesen lezajló bántalma. A betegség a sertésállományokban világszerte előfordul, és egyike a sertés leggyakoribb vírusokozta betegségeinek. Hazánkban már a II. világháború előtt előfordult a nagy sertéshizlaldákban, majd a létrejött nagyüzemekben a szopós malacok óriási arányú elhullása folytán tragikus veszteségeket okozott. A betegség okozta komoly károk miatt Nyugat-Európa országai és az USA is mentesítési programokba kezdtek, melyek néhány éven belül ezekben az országokban (Svájc, Dánia, Nagy-Britannia) az Aujeszky-betegségtől való megszabaduláshoz vezettek. A betegség bejelentési kötelezettség alá tartozik.

A bántalom felismerésében, okának felderítésében és leküzdésében a magyar tudósok, állatorvos professzorok úttörő szerepet játszottak. A betegséget egy magyar állatorvos professzor, Aujeszky Aladár írta le elsőként 1902-ben egy szarvasmarha megbetegedése kapcsán. Az ő nevét viseli a bántalom. Egy esztendővel később, 1903-ban ugyancsak egy magyar állatorvos, Marek professzor pontosította a betegség tüneteit tehenek és ebek esetében, valamint 14 macskán tett megfigyelései kapcsán. Sertésben pedig elsőként ugyancsak egy magyar tudós, Rátz professzor írta le 1914-ben.

Az Aujeszky-betegség iránt fogékony az összes emlős állat, sőt a madarak is, az ember azonban nem! A madarak természetes körülmények között nem betegszenek meg, de megfigyelték, hogy Aujeszky-vakcinavírussal szennyezett Marek-betegség elleni vakcinával napos korban oltott csibék súlyos agyvelőgyulladásban betegedtek meg (VARGA). Egyéb állatfajokban főként a húsevőkben (kutya, macska), kiskérődzőkben és rágcsálókban a betegség többnyire halálos kimenetelű, az idegrendszer bántalmazottságával és gyakran bőrviszketéssel járó kórképben zajlik le. Ezekben a betegség gyorsan kialakul, és ugyancsak gyorsan halálra vezet. B. községben például az egyik háztáji gazdaságban a betegség fellépésekor már az első napokban valamennyi macska elhullott a gazda udvarában súlyos idegrendszeri tünetek között.

A KÓROKOZÓ

A betegség okozója az Alpheherpesvirinae alcsaládba tartozó herpeszvírus. A sertések a bántalom heveny szakaszában 2-3 hétig üríthetik a vírust nagy mennyiségben az orr-, garat- és hörgőváladékkal, de kisebb mértékben más váladékok, így a tej, vizelet és a nemi szervek váladéka is tartalmazhatja.

A betegségből gyógyult és a tünetmentesen átvészelt sertések is rendszerint tartósan vírushordozók maradnak! Fontos tudni, hogy stresszhatásokra (szállítás, átcsoportosítás, megfázás stb.) immunszuppresszív hatásokra vagy ellés körül a vér kortizonszintjének emelkedése miatt a látens (lappangó, rejtett, tünetmentes) vírus aktiválódhat, és a váladékokkal ürülhet, sőt olykor a klinikai tünetek is megjelenhetnek. Ezért az Aujeszky-betegség vírusával fertőzött állományokat – akár megjelent bennük a betegség klinikai formája, akár nem – életük végéig fertőzötteknek kell tekinteni! Mindezek ismeretében érthetővé válik a szigorú állat-egészségügyi rendszabályok foganatosításának szükségessége, és amint folyamatban van a fertőzöttség országos felmérésének (pl. vérvizsgálatok) fontos jelentősége is.

A herpeszvírusok a kevésbé ellenálló vírusok közé tartoznak, formaldehid- és klórtartalmú fertőtlenítőszerekkel valamint a jodofórokkal szemben érzékenyek. A Multicide fertőtlenítőszer 1:1400, a Virkon S fertőtlenítőszer pedig 1:200-as hígításban hatásos az Aujeszky-vírusával szemben.

A FERTŐZÉS MENETE

A sertések többnyire szájon át vagy belégzéssel fertőződnek. A vírus a toroktájék nyirokszöveteiben, főként a mandulákban szaporodik el, majd innen a nyirok- és véráram útján szóródik szét a szervezetben. Ezzel egyidőben az idegek mentén terjeszkedve juthat közvetlenül a központi idegrendszerbe, az agyba is.

A vírust valamely sertésállományba a tünetmentes de fertőzött sertésekkel hurcolják be, de a fertőzés közvetítésében szerepet játszhatnak a szállítóeszközök (pl. takarmányos kocsik), az emberek ruházata, keze vagy akár lábbelije is. Itt említem meg, hogy a vírus a vizeletben, trágyában, hígtrágyában néhány hétig életképes marad, és ugyancsak a fertőzés forrásául szolgálhat.

Állományon belül a vírus a sertések között közvetlen érintkezéssel, aerogen úton, permettel (köhögés) az ivóvízbe vagy takarmányba jutott nyállal, vizelettel, egyéb váladékkal terjed. A betegség heveny szakaszában a vírus az ondóban is jelen lehet, vemhes kocákban pedig átjuthat a magzatba is.

Egyéb állatfajok, így a kérődzők és a húsevők a sertésekkel való közvetlen vagy közvetett érintkezés útján fertőződnek. A sertésistállókba bejáró kutya és macska többnyire a sertések nyálával, a lábvégekre tapadt bélsárral vagy vizelettel fertőződik, de akár a vetélt magzat vagy magzatburok felfalása során is.

TÜNETEK

A betegség lappangási ideje 2-8 nap, de elhúzódhat akár két hétig is. Nagy tömegű, nagy virulenciájú vírus felvételét követően fiatal állatokban már 24 óra múlva kialakulhatnak az első tünetek.

Előre kell bocsátani, hogy a betegség súlyossága, következésképpen a veszteség, az elhullások alakulása is másként jelentkezik a szopós malacoknál, a süldőknél és az idősebb állatoknál.

1. Az újszülött, néhány napos malacok az anyjuk tejétől, és orrváladékától tömegesen fertőződnek, de a magzatburkon keresztül is történhet vírusfertőzés. A malacok súlyos lázas tünetek között betegszenek meg. Étvágytalanok, levertek, olykor hánynak, a nehezített légzés miatt egyik-másik malac nyitott szájjal kutyaülésben kapkod a levegő után. Egyesek nyugtalanul, izgatottan futkároznak a kutricában, és akár egy-két nap alatt elhullanak. Izgatottak, idegesen turkálnak az alomban, céltalanul ide-oda járkálnak, az eléjük kerülő tárgynak és a falnak ütköznek. Mások beállnak a sarokba, fejüket a tárgynak és a falnak támasztják.

Ismét másokon kifejlődnek az idegrendszeri tünetek, és rohamokban jelentkező rángógörcsök lépnek fel, melyeket a hátulsó testfél majd az egész állat bénulása követhet.

Gyakori a hányás, az állatok nem tudnak nyelni, olykor sajátos, vinnyogó, cikákoló hangot hallatnak, esetleg hangtalanná válnak. A garatizmok bénulása miatt nyelési zavarok, habos nyál képződésével üres rágómozgások is mutatkoznak. Az állatok megfogásukkor nem adnak hangot, legfeljebb nyöszörögnek. Az egy-kéthetes malacok megbetegedése a 100 százalékot megközelítő elhullással járhat, és akár egész almok kipusztulhatnak.

2. A néhány hetes malacok esetében már több napra is elhúzódhat a betegség, és az esetek egy részében a kisállatok átvészelik a bajt.

3. Süldők esetében a betegség az egyes falkákon belül gyorsan terjed, és általános, lázas tünetekben nyilvánul meg. A falkák étvágytalanok, szomjasak, tüsszögnek. Több állat orrnyílásából kevés híg, vizeletszerű váladék ürül. A légzés szapora, nehezített. A kialakuló tüdőödéma miatt egyes állatok csámcsognak. Olykor enyhébb-súlyosabb idegrendszeri tünetek is mutatkoznak, ami bizonytalan mozgásban, a túrókarima vagy ajkak egyes izmainak rángógörcsében, esetleg kényszermozgásban nyilvánul meg. A csupán általános tünetekben mutatkozó esetekben süldőknél a kórjóslat kedvező. Az állatok többsége 5-6 nap alatt meggyógyul, súlyosabb idegrendszeri tünetek jelentkezése esetén azonban ebben a korban is előfordulnak elhullások, a meggyógyuló állatokon pedig ritkán visszamaradhat egyes fejizmok rángógörcse, ami nyelvöltögetésben, a túrókarima vagy szem- és fülizmok ismétlődő rángásában nyilvánul meg.

4. Idősebb sertésekben a betegség gyakran tünetmentesen zajlik, olykor azonban ezeknél is előfordul nehézlégzés, köhögés, bélsárpangás, egyensúlyzavar.

5. Ami a tenyészállatokat illeti, a vírus átjuthat a magzatokba és magzatelhalást okozhat. A vemhesség korai szakaszában ez a magzatok felszívódásához és a koca újraivarzáshoz vezet. A későbbi szakaszban fertőződött kocák elvetélhetnek. Máskor viszont csak egyes magzatok halnak el vagy fejlődésük zavart szenved, és ezért életképtelen állapotban jönnek a világra.

MEGELŐZÉS

A beteg állatok gyógykezelésére nincsen lehetőség. Süldőállományokban a heveny szakaszban esetenként szükség lehet antibiotikumos kezelésre a légúti bakteriális szövődmények megelőzésére.

Fertőzött állományokban a vírus szóródását az állatmozgatások korlátozásával, jó istállóhigiéniával és az állományok vakcinázásával lehet elérni. A kezelő állatorvos utasítása szerint szigorúan be kell tartani a járványvédelmi szabályokat! Fertőzött állományokból tenyészállatok továbbtartásra nem értékesíthetők. Mentes állományokban a behurcolás megakadályozása és a mentesség fenntartása a legfontosabb feladat.

A fertőzött állományt helyi zárlat alá kell helyezni, és a telepen levő összes sertést vakcinás oltásban kell részesíteni. Ennek lebonyolítása természetesen állatorvosi feladat. Tudni kell, hogy a vakcinák védettséget adnak a klinikai tünetekkel szemben, jelentősen csökkentik a szervezetben való vírusszaporodás és ürítés mértékét, ezzel az állományban a vírus terjedésének esélyét, a vírus megtelepedését, azonban a nyálkahártyákon nem akadályozzák meg. Hangsúlyozom, hogy az állomány vakcinázása, az oltóanyag kiválasztása, állatorvosi feladat. Általában a búgatáskor vakcinázott kocák malacait a kolosztrális ellenanyagok kiürülésekor, először 10-12 hetes korban oltjuk, majd a vakcinás oltást 2-4 hét múlva megismételjük. A folyamatos védettség fenntartása érdekében a kocasüldőket célszerű egyszer 6 hónapos korban majd a búgatáskor és ezt követően a vemhesség 70-90 napja között még egyszer vakcinázni. A korábban már vakcinázott kocákat elég egyszer, a búgatáskor oltani. A fertőzött állományokban a vírus a vakcinázás ellenére rendszerint fennmarad még akkor is, ha az állományban klinikai tünetek hosszabb ideje nem fordultak elő. Megnyugtató helyzetet csak a mentesség elérése teremt! Az országos program is ezt a célt szolgálta.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2011. júniusában.)