Ausztrália II/2c

  UTAZÁS AUSZTRÁLIÁBA

Megismerkedünk a kontinens állatvilágával

Az állatkertben megismerkedtünk a kontinens állatvilágával. Ausztrália az erszényes állatok hazája. Az erszényes állatok abban különböznek a fejlettebb emlősöktől, hogy nincsen méhlepényük, parányi utódokat ellenek, és azokat a hasukon feltüremlett bőrredőben levő emlőkön táplálják. Az erszényesek 200 faja él a szigeten az egér méretűtől a mázsás kenguruig.

A kengurufélék 51 faját írták le, az erszényesek rendjének legismertebb alakja. Növényevő, pusztai állatok. A vörös, a szürke és óriáskengurukat és a hegyi kengurut különböztetik meg errefelé.

Az erszényes medvék nemének egyetlen képviselője a népszerű és közkedvelt koala. Elnevezése az őslakosoktól száramazik, annyit jelent "nem iszik". Persze ha vízhez jut, iszik belőle. Nedvességigényét főleg a táplálékául szolgáló zöld eukaliptusz-levelekből fedezi. Nagyon válogatós állat, a mintegy 600 eukaliptuszfaj közül mindössze húsznak a leveleit eszi. Ha ezekhez nem jut hozzá, elpusztul. Általában éjjel mozog, nappal a fák lombjai közötti árnyékban

húzza meg magát. Vemhességi időtartama 35 nap, a bébi 2 cm nagyságú, a kifejlett hím pedig 10-12 kg.

Az erszényes sünt látjuk, de számos más erszényes állatfaj is él a kontinensen, így pl. a mókus, a nyúl, az erszényes ördög és még sok más fajt is felsorol az idegenvezetőnk.

Az ornitológusok mintegy 700 madárfajt írtak le, ebből 530 őshonos. A futómadarak közül az emut látjuk, mely annyira gyakori és jellegzetes állata az ausztrál pusztáknak, hogy a kenguru társaként bekerült Ausztrália címerébe is. Kifejlett példányai 1,5-2 méter magasak, súlyuk 30-40 kg. Növényevők, rengeteg füvet fogyasztanak, ezért a farmerek nem szeretik őket.

Amíg a jól gondozott szőlőültetvények között, egy halastó mentén és egy virágkertészet mellett elhaladva kirándulást teszünk egy farmra, és gyönyörködünk ezek látványában, elmondom, hogy miféle állatok is kerültek be "importként" Ausztráliába.

Az ember megjelenése előtt Ausztrália állatvilága meglehetősen elszigetelten fejlődött. Az erszényesek között kevés ragadozó faj akadt. Az ember megjelenésével a biológiai egyensúly felbomlott, irtani kezdte az állatokat, egyes fajokat teljesen kipusztított, mások létszámát pedig alaposan lecsökkentette. Ugyanakkor az ember behozta magával a fejlettebb ragadozó állatokat is, melyektől eddig a tengeri sorompó megvédte Ausztrália jámbor erszényeseit.

Mindenekelőtt meg kell említeni a sárga színű kutyaféle állatokat, a dingókat, melyeket Ausztrália őslakói hozhattak be magukkal Ázsiából. Próbálták, de nem tudták megszelidíteni. Feltételezik, hogy a dingók irtották ki a kontinensen a tőlük gyengébb erszényes ragadozókat. Amikor az európai telepesek juhtenyésztésbe kezdtek, a dingók rákaptak a juhokra is. Ez okozta a vesztüket. A farmerek hadjáratot indítottak ellenük. Régebben az állam jó pénzt fizetett minden elejtett állatért. Ma már a számuk eléggé korlátozott.

Gyorsan elterjedtek többek között a nagy kárt okozó rágcsálók, az egér és patkány, melyek potyautasként jöttek az európaiak hajóin, majd itt bőven elszaporodtak. Ugyanakkor behozták az európaiak a háziállatokat: a kecskét, a szamarat, lovat, tevét és a házisertést is.

Amíg a kertészetben körülnézünk, elmondom, hogy a telepesek szerettek vadászni, behozták hát az őzeket, szarvasokat, zergéket és a házinyulat is. Nyulak milliói lepték el a legelőket és leették a hasznos állatok elől a füvet. Bizony a nyúlbiztosnak hitt kerítéseken is átjutottak. Erre a biológusok behozták a myxomatózis kórokozóját, melyet a szúnyogok terjesztenek. A kór alaposan megtizedelte ugyan a nyúlállományt, de még mindig rengeteg van belőle Ausztráliában.