Ausztrália V

 UTAZÁS AUSZTRÁLIÁBA

A Hunter-völgyi farmon

Meghívást kaptunk egy farmra, a Hunter-völgybe, ahol szőlőt termesztenek és a saját bortermelést palackozzák. Miután körülnéztünk a farmon, meghívtak vacsorára, és a palackozóba borkóstolóra is. Elmondják, hogy Ausztráliában 240 ezer farm van, többségükben a tulajdonos és a családtagjai dolgoznak. Persze vannak 100 ezer hektárt meghaladó birtokok is, ahol munkásokat alkalmaznak.

A gazda, aki kertészmérnök és borász, elmondja, hogy az ausztrál mezőgazdaság két pilléren nyugszik: a juhtenyésztésen és a búzatermelésen. Sok helyen a szántóföldeket minden harmadik évben ugarnak hagyják, és ilyenkor juhokat legeltetnek rajtuk. Ausztrália juhállománya kb. 150 millió, az ország évi gyapjútermelése kb. 75 ezer tonna. Ennek 90 százaléka exportra kerül. A szarvasmarha-állomány 32-35 millió, ebből a tehenészet aránya 13 %, a többit a húsa miatt tenyésztik.

Ami a búzatermesztést illeti, csapadékos esztendőben 15 millió tonna is megterem. Ausztrália évente 5-12 millió tonna búzát kínál eladásra. A gépesített gazdaságokban cukornádat is termesztenek, a világ második cukorexportőre. Évente másfél-két millió tonna cukrot szállít más országoknak. De nagyon sok gyümölcsöt is termesztenek az almától a banánig. Híres a dél-ausztráliai szőlőtermesztés is, főként a Barossa-völgy és a Hunter-völgy borai keresettek és híresek. Nos, az utóbbit ezen az estén mi is megkóstolhattuk.

Többen is felvetették útitársaink közül, hogy miként is vált annak idején fegyencteleppé Ausztrália. Miután a kérdés nagyon fontos, amíg megnézzük a farmon készített képeket, elmondom. Bár Cook Ausztrália partjait is körülutazva nagyon kedvező képet jelentett Londonba, Anglia sokáig nem gondolt a kontinens gyarmatosítására. A fordulatot azonban egy világtörténelmi esemény hozta meg.

Az észak-amerikai gyarmatok, melyek 1775-től harcoltak függetlenségükért, 1776. július 4-én megalakították az Észak-Amerikai Egyesült Államokat. Ettől az évtől kezdve Angliának nem volt hová deportálni a bűnözőket és a politikai foglyokat. A Cook-expedíció botanikusa ekkor egy javaslatot tett, mégpedig azt, hogy erre nagyon megfelelne Ausztrália (akkori nevén Új Hollandia)! Az indítványt elfogadták, és megindult a fegyencflotta az ötödik kontinens, pontosabban a későbbi Sydney irányába.

Akkortájt Angliában egy egyszerű áruházi lopásért is fegyházban találta magát az angol honpolgár. De odajutottak azok is, akik nem tudták megadni a tartozásukat. Nem volt hát fegyencben hiány, a hajók ontották az "emberanyagot".

A házigazda borkóstolóra, majd vacsorára invitálta a magyar csapatot.

De folytassuk a történetet! 1786. december 6-án a király és az államtanács elhatározta, hogy Ausztráli keleti partján fegyencgyarmatot alapít. Vakmerő, elszánt és kockázatos vállalkozás volt. Mit tudott a világ akkortájt Ausztrália keleti partjairól! Cook és társai sovány jelentésén kívül semmire nem támaszkodhattak. Igen kevés ismeretük volt a bennszülöttekről, az állatvilágról. A vállakozás nehézségeit nagyon is alábecsülték. Hogy egyáltalán mégis sikert arattak és nem hiúsult meg mindjárt kezdetben a vállalkozás, az annak a férfiúnak az érdeme, aki az első fegyencszállítmányt elvezényelte az új gyarmatba, vagyis Sydney első kormányzójának, Arthur Philip tengernagynak.

De ki is volt Philip tengernagy? Német származású férfi, apja a XVIII. század elején vándorolt ki Londonba, mint német nyelvmester. Ott született Philip Artur 1738-ban. Elvégezte a Greenwich Hajósiskolát, és a haditengerészet szolgálatába lépett. Számos háborút végigküzdött, miközben hajóskapitánnyá avanzsált. Philip kapitányra bízzák tehát az első fegyencszállítmányt, és kinevezik az ausztráliai területek kormányzójává.

Philipben, úgy látszik, valóban megvolt az érzék egy ilyen fegyenckolónia alapítására és kormányzására. Felfogására jellemző a saját feljegyzése: a büntetőtörvények végső célja a halálbüntetések számának csökkentése, a fegyencek sokirányú foglalkoztatása az állam hasznára, erkölcsi romlottságuk megjavítása, szorgalmuk emelése. Ez volt a sikerre vivő hitvallás, amivel munkához látott.

A hajóraj, melyet kiküldtek az új gyarmat alapítására, 11 hajóból állott, közülük 2 volt hadihajó, 6 pedig a fegyenceket szállította. A foglyok száma 778 volt, köztük 192 nő és 13 gyermekük. Őket 10 tiszt és 202 tengerészkatona őrizte. Néhány nap múlva az egyik hajón lázadás tört ki, a fegyencek - bízva abban, hogy sokan vannak - hatalmukba akarták keríteni a hajót, hogy éjnek idején elvitorlázzanak. A főkolompost elcsípték, megkorbácsolták és elkülönítették. Több lázadás a kikötésig nem történt.

Hosszas és nem éppen gondtalan utazás után elérték a Sydney-öblöt, ahol haladéktalanul megkezdődtek a munkálatok. Kitűzték és szabaddá tették a táborhelyet, kijelölték a lakóházak és egyéb épületeknek alkalmas térséget, a bozótot és fákat kiiirtották. Már az építkezés közben számos baj érte őket. Kiütött a vérhas, fellépett a skorbut többek között, melyek súlyos áldozatokat követeltek. Hatalmas esők, zivatarok késleltették az építkezést, villám csapott a telepbe, több állat is elpusztult és így tovább. Közben a fegyencek között lopások és egyéb bűncselekmények nehezítették az egyébként sem könnyű munkáját a kormányzónak, de mindezeket sikerült leküzdenie.

És folygtatódtak folyamatosan a fegyencszállítások. Hosszú időn keresztül kizárólag a partvidéken vagy ahhoz közel jöttek ltáére a települések, Belső-Ausztráliába eleinte senki sem merészkedett be. És hogyan éltek a bennszülöttek? Róluk ilyen jelentést küldött Dampier 1699-ben Londoba: A szabadban alszanak takaró nélkül, ágyuk a föld és takarójuk az ég. Szikár, ösztövér testűek, végtagjaik hosszúak, ilyen idomtalan külsőt még nem láttam életemben. A világ legnyomorúságosabb népe.

A búcsúvacsorával ausztráliai kirándulásunk végetért. Ilyen fáradságos és hosszú úton még nem voltam. De rendkívül érdekesnek tűnt ez a számunkra sokban különös világ. Amit tudtam, szorgalmasan megörökítettem fotóimmal, feljegyzéseimmel. Remélem, nemcsak számunkra, de mindazoknak is érdekes volt, akik szerény fényképeimet és azok kommentálását követve végigkísérték az utamat. Köszönöm a figyelmüket.