Fényképek a világ különböző országaiból - a teljesség
igénye nélkül. Ha az alcímekre ráklikkel, a teljes fejezet, melyben a
kép
szerepel, megjelenik.
Kukkantsunk be a múzeumba és ízelítőül nézzünk meg néhány csodálatos
műremeket a régi görög művészet kincsesházából. Lovagló gyermek az
időszámításunk előtti második századból.
És mivel is búcsúzhatnánk e szép országtól, ha nem a város jelképével, a
Manneken Pisszel. Ő az itteniek kedvence! Hihetetlen, de így van.
Valójában ez egy kis forrás a település közepén, mely régóta ad vizet a
környéknek. 1619-ben a magisztrátus megbízott egy szobrászt, hogy 50
forintért készítsen egy bronzszobrot a kútra, és a pajzán művecske a
brüsszeliek kedvence lett. Két ízben is ellopták, ami valóságos
forradalmi hangulatú felháborodást keltett a városban. A kis Manneken
Pisnek a világ minden részéről küldtek már ruhácskát, amit a múzeumban
őriznek, és ünnepi alkalmakkor más-más öltözéket kap. Magyar viselete is
van.
Kolozsvár és Bánffyhunyad között találkoztunk ezekkel a szépruhás kis
románokkal, mintha búcsút intettek volna, mielőtt elhagyjuk az
országukat.
Lépten-nyomon találkoztunk maszájokkal. Az egyik legismertebb népcsoport
ők Kelet-Közép-Afrikában. Mintegy 1000 éve vándoroltak be Szudán
területéről.
Komoly ellentét feszül a modern családban élő, mexikói asszonyok
sorsában is. A Mexikóra jellemző, külvilágtól elhatárolódó, szoros
családi összetartozásban a nő még nagyon kötött, a férfi pedig igen
szabad. Még a tanult asszonyok nagy része is otthon marad, és a család
ellátásával tölti az életét, pedig ma már - különösen a városokban -
sokkal inkább a tradíció, mint a kényszerűség köti őket az otthon zárt
világába.
Már a kislány is segít a mamájának. Érdeklődve nézi a nagyorrú, idegen,
fehér látogatókat, akik csak gyönyörködnek a virágok kavalkádjában,
fényképeznek, de bizony a nagy érdeklődésük mellett sem vásárolnak.
Útközben ismét indián viskók, a valamikor oly gazdag és büszke, semmit nem nélkülöző nép szegényes tanyái...
Már az 5-6 éves kisfiúk is ott vannak
az állatok mellett! Arcukra fehér festékkel különféle mintákat
rajzolnak, markukban hosszú botot szorongatnak. Ha felcseperednek,
körülmetélik, vagyik férfivá avatják őket, és moranokká, harcosokká
válnak. Egyébként a lányokat is ünnepélyesen avatják nővé. A 13-15 éves
lányok - ha már eléggé fejlettek - maguk is a harcosok lakta bomákba
vagy kraalokba költöznek, és a legzavartalanabb szabad szerelemben
élnek. Ha férjhez mennek, már úgyis csak a robot és egyhangúság jut
osztályrészükül.
Igen magas a gyermekhalandóság! A
csemeték itt nem szükségszerűen nőnek fel, és válnak felnőtté. Igaz,
hogy az anyák is újra meg újra szülnek, akár 12-t vagy még többet is, de
csupán 3 vagy 4 tud felnőni közülük.
A
nők nagyon sok mindent kénytelenek eltűrni a férjüktől. A mwali-időszak
alatt alaposan felkészítik erre az alárendelt szerepre a lányokat. Hogy
mi az a mwali? A leányzókat, amikor nővé válnak, elkülönítve bezárják
egy külön kunyhóba, ahová csak idős fehérszemélyek látogathatnak.
Elzárják őket a világtól.
Az
asszonynak néhány lépésnyire szabad csak követnie a férjét, urát és
parancsolóját. Ő cipeli a nehéz terheket is. Étkezéskor a férfinak
tálalnak először, és ő kapja a legjobb és legnagyobb falatokat. Ha a
pasas beszél, a nőnek pisszenés nélkül kell hallgatnia, és lesütnie a
szemét. Lesnie kell, és ellentmondás nélkül tiszteletben kell tartania a
férje kívánságait.
Az anyák
megkülönböztetett tisztelettel viseltetnek a fiúgyerekeik irányában is.
Az anya a fiát soha meg nem veri, ha nem fogad szót, béketűrően
győzködi, és ha netán a fiú mérgében megüti az anyját, az elnéző
mosollyal védi magát. És mindez miért? Azt hiszik, hogy őseik lelke
születik újjá gyermekeikben. A férfi egyébként második és harmadik
feleséget is vehet, akik összehangolják munkájukat, és ez egyáltalán nem
zavarja a boldogságukat...
Amint a kapun beértem, engem is Pinokkió fogadott. A főkapun belépve
egy hamisítatlan, múlt századi amerikai kisváros főutcáján találjuk
magunkat. A boltokban mindent megvásárolhatsz, de a személyzet és a
berendezés pontosan olyan, mint 100 esztendővel ezelőtt. Kis piros
kocsikból álló szerelvénybe szálltunk be, és ezzel utaztuk be a
csodavárost. Mindenütt találkoztunk Walt Disney-nek, ennek a lenyűgöző
tehetségű és verhetetlen fantáziájú embernek a figuráival, Hófehérkével
és a 7 törpével, Donald kacsával és Miki egérrel, Goofyval és Plutóval
és a mesevilág sok más szereplőjével.
Persze szegények is vanna jócskán! A Centre Bolivar épületkolosszusával
szemben a hegy lejtőjén már szűkös, szerény házak sorakoznak egymás
hegyén-hátán. Ha pedig továbbmegyünk, leírhatatlan nincstelenséget és
nyomort árasztó putrik, ahogy mondják 'rancsók' kapaszkodnak egymás
mellett. Egy ilyen ágról szakadt lakást látunk, helyesebben kalyibát...
Szinte naponta költöznek be vidékről a városba az emberek szerencsét
próbálni. Ha jön a család is, kénytelenek valami lakhelyet
összeeszkábálni.
Amíg megnézzük, hogyan is szórakoznak az egyszerű emberek
vasárnaponként, elmondom, hogy az ország kőolajtermelése a harmadik a
világon. Igaz, hogy az államosítás után a 180 millió tonnás termelés 123
millióra esett vissza, de azt is tudni kell, hogy a század eleje óta a
külföldi nagy monopóliumok 55 milliárd dollárnyi hasznot vágtak zsebre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése