A kutya parvovirusos bélgyulladása

Hogyan előzhetjük meg a kutya parvovirusos bélgyulladását?

A levelet N. Jánosnétól kaptam SZARVASRÓL: „Kedves Doktor úr! Egyszer régebben a kedvenc cicánk betegségével kapcsolatban kerestem meg. A cica meggyógyult, azóta többszörös „nagymama”. Most egy újabb kérésünk, kérdésünk volna.

A kisunokám az egyik barátunktól kapott a születésnapjára egy nagyon szép fajtatiszta kiskutyát. Nem oltották be a betegségek ellen, mert a szuka minden évben megkapja a kombinált vakcinát, azt mondták 8 hétig védve van a kiskutya, majd utána oltassuk be az állatorvossal és akkor kap könyvecskét is.

Sajnos azonban a baj bekövetkezett, mert az elhozatala után 8 vagy 9 nap múlva a kisállat nem evett, bágyadt lett, majd hányás-hasmenés következett. Mivel a kutyusnak jó étvágya volt, gyomorterhelésre gondoltunk és arra, hogy a koplalás meg a teakúra rendbe hozza. Ha pedig mégsem, elvisszük az állatorvoshoz. Az állat azonban olyan gyorsan kimúlt, hogy erre már nem volt lehetőség.

A kisgyerek unszolására beleegyeztem, hogy veszünk egy ugyanolyan kiskutyát, de csak akkor ha a Doktor úr tájékoztatott arról – ha így a leírtak alapján meg lehet mondani –, hogy mi okozhatta a bajt, és a következőkben mi a teendőnk, hogy ez a betegség ne fordulhasson elő.

Nemcsak én várom, és előre is megköszönöm a válaszát, de a kisunokám is, aki még türelmetlenebb, hogy újra lehessen kis kedvence…”

Tisztelt Olvasónk! Bár a távdiagnózis valóban nem könnyű dolog, de leírása szinte bizonyossá teszi, hogy a kiskutyában a parvovirusos hasmenés lépett fel, a gyors elhullást pedig – miután a vírus a szívizomban is képes megtelepedni – szívhalál okozhatta.

Jóllehet a kiskutyák hasmenését számos egyéb kórokozó is előidézheti, így paraziták (orsóférgesség stb.), baktériumok (szalmonellózis, klosztridiumok stb.), vírusok (pl. fertőző májgyulladás), de a leírt eset parvovirusos fertőzésre utal. Ez a vírus okozta betegség manapság is a kutyák egyik legelterjedtebb, legtöbb veszteséget okozó bántalma!

Mi okozza?

A betegséget egy nagy ragályozó képességű, apró kórokozó a PARVOVIRUSOK CPV-2 típusa okozza. Nagy fertőzőképességére jellemző, hogy a hetvenes évek végén csupán 6 hónapra volt szüksége ahhoz, hogy az egész földön elterjedjen. Az első megbetegedéseket az USA-ban a 70-es évek végén észlelték, Magyarországon pedig 1980 tavaszán került megállapításra.

A kórokozó azért tudott ilyen gyorsan elterjedni a világban, mert a beteg állat igen nagy mennyiségben üríti a vírust, annak igen nagy az ellenálló képessége, a környezetben sokáig fertőzőképes marad, és a fertőtlenítőszerekkel szemben is nagyon ellenálló.

A fertőződés

A beteg állatok a bélsarukkal nagy mennyiségben ürítik a vírust, amit szájon át vesz fel a fogékony állat. A betegség terjesztésében a kutyáról-kutyára való átvitelnek van a legnagyobb jelentősége, de a fertőzés terjesztésében szerepet játszhatnak a különféle ragályfogó tárgyak (ketrecek, szállító eszközök, szerszámok stb.), sőt megfigyelések szerint akár a patkányok is. Különösen nagy lehetőség nyílik a betegség terjedésére ott, ahol sok állat megfordul (kiállítások, rendelők, kutyapanziók stb.).

Miután a kutya szájon át felvette a vírust, a kórokozó a garatba és annak nyirokcsomóiba jut, majd betör a véráramba, és virémia jelentkezik.

Nagyon rövid idő múlva a vírus a bélcsatornába jut, és kialakul a parvovirusos bélgyulladás jellemző kórképe.

Tünetek

Többnyire 2-4 napos lappangási idő után hirtelen jelentkező öklendezés, hányás és nagyfokú elesettség, majd egy-két napon belül bőséges hasmenés lép fel. A híg bélsár bűzös, eleinte sárgás, majd a bélhám fokozott pusztulása miatt vörhenyes, véressé válhat.

A betegek többnyire hőemelkedés mellett bágyadtak, étvágytalanok. A kutyák elesettek, nehezen késztethetők mozgásra. A hasfal áttapintásakor a belek fájdalmasak. A súlyos hasmenés következtében kiszáradás alakul ki. Ezt jelzik a beesett szemek és a bőr rugalmasságának a csökkenése. Ilyenkor, ha az állat bőrét ráncba emeljük, a bőr csak lassan simul el.

Előfordulnak túlheveny esetek, amikor az állatok a tünetek megjelenését követő 2-3 nap múlva elhullanak, amint arról Olvasónk is panaszkodott. Máskor azonban akár 8-12 napig is elhúzódik a bántalom.

Nagyon súlyos betegség

Fogékony kutyákban 50-90 százalékos megbetegedési arány mellett, főként a fiatal állatokban az elhullás beavatkozás hiányában meghaladhatja az 50 százalékot is. A szövődményként jelentkező tüdőgyulladás a hányadék légutakba jutásának a következménye.

Amint arról az előbbiekben olvashattunk, a fiatal néhány hetes kiskutyák esetében szívizomgyulladás is előfordulhat. E kórkép jelentkezése során – sokszor különösebb előzmény nélkül – hirtelen elpusztulhatnak a kis állatok. Elhúzódó esetekben légzési nehézségek és szívelégtelenség is felléphet.

Gyógykezelés

A betegség orvoslása mindössze a tünetek enyhítésére szorítkozik. A legfontosabb feladat, hogy a folyadékpótlásról valamint a hányás és hasmenés gyógyszeres csillapításáról gondoskodjunk.

A baktériumos szövődmények megelőzésére széles hatósugarú antibiotikumokat kell adni. Kedvező hatás várható a görcsoldók, a vitaminok (főleg az E-vitamin), a vérzéscsillapítók (konakion) és a májkivonat adagolása után. Szükség lehet a szívműködés és a vérkeringés gyógyszeres serkentésére, ami ugyancsak állatorvosi feladat.

A gazdi teendői

A betegség hányással, hasmenéssel járó szakaszában nem kaphat enni a kutya, különben csak rosszabbodna az állapota. A folyadékellátása azonban nagyon fontos!

Az emésztőszervi tünetek átvészelését követően a károsodott bélszakaszok kímélése érdekében szigorú diétára kell fogni az állatot! Kezdetben burgonyapürét, szétfőtt rizst, később főtt csirkehúst is kaphat naponta többször kis mennyiségben a beteg kutya. A biztonság érdekében még a gyógyulást követő héten is folytatni kell a diétát.

Tekintettel arra, hogy a hasmenéses bélsárral a kutya környezete is a kórokozó óriási tömegével szennyeződik, szigorú higiéniás intézkedésekkel nagy gondot kell fordítani arra, hogy a beteg állat környezetében levő kutyák fertőződését elkerüljük. Itt jegyzem meg, hogy az ember a vírus iránt nem fogékony!

Védekezés

Igaz, hogy a vakcinázott szukák kölykei a kolosztrummal jelentős mennyiségű ellenanyaghoz jutnak, melyek általában 6-8 hetes korukig, esetenként azonban jóval hosszabb ideig kellő védettséget biztosítanak a kölyköknek. Utóbb azonban az ellenanyagok fokozatosan eltűnnek, és a kutyák a fertőzés iránt fogékonnyá válnak.

Amikor a kutyakölyköket 6-8 hetes korban eladják vagy elajándékozzák, célszerű az első vakcinázást akár 6 hetes korban is elvégezni. Az oltást az állatorvos a sorszámozott Kisállat egészségügyi könyvbe bejegyzi, és ezzel kell a kutyát átvenni!

Az oltást a 8-12. és 16. héten kell megismételni, mely során polyvalens (parvovirus, szopornyica, fertőző májgyulladás, leptospirózis és parainfluenza elleni) vakcinát alkalmazhatunk. A vakcinázást évente egyszer meg kell ismételni.

Több gazdi kérésére megjegyzem, hogy az állatorvos által beragasztott oltási címkén a betűjelek az alábbi betegségeket jelentik: D = szopornyica,

H = fertőző májgyulladás,

L = leptospirózis,

P = Parvovirus fertőzés,

Pi = parainfluenza,

R (Rabies) = veszettség.

 

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009.őszén.)