ÚJABB
SÚLYOS GAZDASÁGI VESZTESÉGET OKOZÓ BÁNTALOM A SERTÉS ILEITISE
Valójában egy régen ismert és világszerte elterjedt betegségről
van ugyan szó, de hazai viszonyok között csak az utóbbi időben
került megállapításra. Az ILEITIS tulajdonképpen emésztőszervi
kórkép, mely legtöbbször nem jár kifejezett klinikai tünetekkel,
de a téteményképesség csökkenése, a megnövekedett
takarmányigény, az állatok méretbeli szórtsága, a sertések
egyik legfontosabb emésztőszervi bántalmává teszik.
Ezt bizonyítja a súlyos gazdasági hatása, mivelhogy az általa
okozott kár, a fertőzés súlyosságától függően sertésenként
350 forinttól akár 5500 forintig is terjedhet (VÉCSEI 2006).
ELTERJEDTSÉGE
A betegség világszerte, így Amerikában, Ázsiában és
Ausztráliában is elterjedt, Európában pedig valószínűleg a
leggyakoribb emésztőszervi betegségnek minősül.
Egyes felmérések szerint hazánkban is a sertéstelepek legnagyobb
részében az ILEITIS betegség jelenti az egyik legnagyobb gazdasági
veszteséget. E felmérések szerint a hazai telepek 96%-a fertőzött
az ILEITIS okozójával, függetlenül attól, hogy a telepen
milyenek a higiéniai körülmények.
Amint a mellékelt térkép mutatja hasonló a helyzet Európa más
országaiban is. A bántalom elterjedtségét igazolja például,
hogy a Skandináv országokban a sertéstartásban felhasznált
antibiotikumok mennyiségének több mint 60%-át az ILEITIS elleni
védekezés teszi ki.
Felvetődik a kérdés, hogy amennyiben ilyen nagymértékben
elterjedt bántalomról van szó, miért nem diagnosztizálják
gyakrabban a sertéstartó-telepeken?
Mindenekelőtt azért, mert bár az ILEITISnek számos formája
létezik, ezek közül igen gyakran a láthatatlan, mindössze csak a
termelési adatok romlásában manifesztálódó formája van jelen
az adott telepen. Ilyenkor semmiféle konkrét betegségre utaló
klinikai tünet nem hívja fel a figyelmet arra, hogy e veszteségek
hátterében valójában egy kórokozó baktérium lappang. És ez
egy nagyon fontos gyakorlati probléma!
A diagnosztikai eszközök tökéletesedésével az ILEITISnek a
„láthatatlan” formája is mind gyakrabban és mind szélesebb
körben válik nyilvánvalóvá. Az elmondottakból következik
tehát, hogy a téteményképesség csökkenésekor erre a
fertőzöttségre is gondolni kell, mielőtt a nagyobb gazdasági
veszteség bekövetkezne. Ma már a baj gyógykezelésére és főként
megelőzésére megfelelő gyógyszerek állnak rendelkezésünkre.
MI OKOZZA?
A betegség okozója egy a beteg sertésnek bélhámsejtjeiben
intracellulárisan (=sejten belül) szaporodó pálcika alakú
baktérium, a Lawsonia intracellularis. A kórokozó iránt nemcsak a
sertés, hanem más fajok (hörcsög, nyúl, ló, szarvas, strucc) is
fogékonyak.
A klinikailag beteg sertések a kórokozót a bélsárral ürítik. A
fertőződés a bélsárból szájon át történik. A vékonybélben
és olykor a vastagbélben is az első szövettani elváltozások a
mesterséges fertőzést követő 8-10 nap múlva észlelhetők.
A kórokozóval fertőzött éretlen enterocyták (=bélsejtek)
proliferálódnak (=sejtsarjadzás), a sejtproliferációt
degeneratív és reparatív folyamatok (fibrinkiválás a
nyálkahártya felszínén, mélyreható necrosis (=elhalás),
vérzések stb.) kísérik.
Attól függően, hogy ezek közül melyik jut túlsúlyra, a
betegség kórbonctani képe más és más.
Leggyakrabban a 6-20 hetes sertések betegszenek meg, de idősebb
állatokon is jelentkezhet. A klinikai tünetek lehetnek enyhék vagy
akár ki sem alakulnak. Gyakori, hogy az elváltozásokat csak az
állatok levágása után észlelik.
A beteg állatok a súlygyarapodásukban visszamaradnak,
étvágytalanok, időnként hasmenésük van. Elhullások is
bekövetkezhetnek.
A regionális ILEITIS során előfordulhat, hogy a bél fala
perforálódik (=átfúródik), ilyenkor hashártyagyulladás vet
véget az állat életének. A proliferatív haemorraghiás
(vérzéses) eneteropathia (=bélbántalom) során a bélsár a hozzá
keveredő vér miatt fekete, miközben az állat anémiássá
(=vérszegény) válik.
KÓRFOLYAMAT
Amint arról már szó esett a baktériumok a fertőzött állatok
bélhámsejtjeiben élnek, és a fertőzött bélsárral jutnak el
más egyedekbe. A megfigyelések igazolják, hogy már egy gramm
fertőzött bélsár elegendő egy másik állat fertőződéséhez.
Kimutatták azt is, hogy minél nagyobb a fertőző kórokozók
száma, annál súlyosabb klinikai tünetek lépnek fel, és annál
nagyobb mértékben romlanak a termelési eredmények.
A bélsárral a szájon át felvett LAWSONIA INTRACELLULARIS
baktériumok amint bejutnak a bélhámsejtekbe, azokat rendellenes
szaporodásra késztetik, mely következtében megvastagodik a
bélfal, következésképpen romlik az emésztés hatásfoka, gyengül
a növekedési erély, és nagyfokban romlik a takarmány
értékesülése. Mindez a téteményképesség csökkenéséhez és
a takarmány pocsékolásához is vezet.
KÓRFORMÁI
Annak függvényében, hogy kisebb vagy nagyobb számú kórokozóval
történik-e a fertőződés, a betegség megjelenési formája is
eltérő.
Súlyosabb fertőzés esetén kialakulhat a heveny kórforma, mely
étvágytalansággal, hasmenéssel jár, mely lehet vízszerű vagy
kevésbé híg, emésztetlen takarmányrészeket tartalmazó,
tehénlepényhez hasonló.
A heveny vérzéses forma általában a hizlalási fázis későbbi
szakaszában, illetve tenyészállatokon szokott előfordulni, és
akár nagymértékű elhullással is járhat.
Mivel ezúttal a beteg állatok vékony- és vastagbelében vérzések
léphetnek fel, a bélsár friss vagy emésztett vért tartalmazhat.
Utóbbi a bélsarat kátrányszerűvé teszi.
Megfelelő gyógykezelés hiányában a bántalom ilyen formája akár
gyors elhulláshoz is vezethet.
A SZUBKLINIKAI ILEITIS
Ezt a kórformát láthatatlan betegségnek is nevezik, mert az
úgynevezett szubklinikai ILEITIS során a tünetek nagyon
jellegtelenek, és főként csak a termelés hatékonyságának a
csökkenésében mutatkoznak. Ez a magyarázata annak, hogy a
szubklinikai (=klinikai tünetekben nem mutatkozó) esetekben
többnyire fel sem vetődik annak a gyanúja, hogy a gazdasági
veszteség oka valójában egy baktériumok okozta bántalom.
Az úgynevezett szubklinikai ILEITIS során a malacok jelentős része
még emésztőszervi betegségre utaló tüneteket sem mutat, és
csak azt látjuk, hogy bizonyos egyedek lassabban nőnek, mint a
társaik.
Ez annak a következménye, hogy a bélben jelen lévő LAWSONIA a
bél szerkezetének a megváltoztatásával rontja az emésztés
hatásfokát. Ez a kórforma főként azzal okoz jelentős
veszteségeket, hogy a jellegtelen tünetek miatt nem ismerik fel a
gazdasági veszteség igazi okát, tehát nem diagnosztizálják a
betegséget, esetleg más tényezőknek vagy bántalmak tulajdonítják
a jelenséget, következésképpen nem történik meg a fertőzöttség
okszerű kezelése. Emiatt súlyos termeléskiesés, gazdasági
veszteség keletkezhet.
TÜNETEK
Az ILEITISnek számos tünete van:
1. A beteg állatok testtömeg gyarapodása jóval alatta marad az
egészséges vagy egészségesebb társaiknál, így az állományban
már fiatal kortól kezdve szétnövés figyelhető meg.
2. Az emésztési folyamatok romlása jellegtelen, visszatérő,
szürkés hasmenéssel jár. A hasmenés lehet híg, vízszerű vagy
kevésbé híg, emésztetlen takarmánydarabokat tartalmazó
tehénlepényhez hasonló.
3. Heveny esetben a bélsár emésztett vagy friss vért
tartalmazhat. Előbbi esetben fekete, kátrányszerű.
4. Lesoványodás, előtűnő gerincoszlop mutatkozik.
5. Kedvezőtlenül alakulnak a hizlalási eredmények.
GAZDASÁGI VESZTESÉG
1. A takarmány pazarlása. Amint már említettük, a rendellenesen
megvastagodott bél nyálkahártyája az emésztés hatásfokát
nagymértékben csökkenti. Szakirodalmi adatok szerint az ILEITIS
23%-kal ronthatja a takarmányhasznosítást. Ennek a magas
takarmányárak idején különösen nagy figyelmet kell fordítani.
Nem nehéz kiszámolni, hogy ha egy állat felnevelése során átlag
300 kg tápot eszik meg, a 23%-os romlás 60-70 kg plusz takarmány
mennyiséget jelent (VÉCSEI).
2. Elhúzódik a hizlalási idő, a hosszabb elkészülési idő
pedig növeli a hizlalási költségeket.
3. Nagymértékben megnehezíti az alapvetően fontos egyszerre
telepítés és ürítés lehetőségét a sertéstartó telepeken.
4. Emelkedik a sertéskiesések, a kényszervágások és elhullások
aránya.
5. A fajlagos mutatók romlása miatt nagyfokban csökken a
sertéságazat nyereségessége. Egyes szerzők az ILEITIS-t –
nagyon találóan – csendes profitrabló bántalomnak nevezik.
A FERTŐZÖTTSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA
A betegség diagnosztikáját nehezítette az, hogy a felhasznált
módszerek (kórboncolás, kórszövettan, bélsár PCR) nem elég
megbízhatóak. Sok esetben negatív eredményt adtak fertőzött
állatok esetében is.
Az utóbbi időben kifejlesztett ILEITESZT egy szerológiai módszer,
amelyen nemcsak a fertőzöttséget lehet kimutatni, hanem az
áthangolódás időpontjának meghatározásával eldönthető, hogy
melyik életkorban érdemes elindítani a kezelést.
E diagnosztikai módszer alkalmazásával kapcsolatban ki kell kérni
a kezelő állatorvos részletesebb tájékoztatását. Annyit még
megjegyzek, hogy az ILEITESZT forgalmazását Magyarországon is az
Elanco Cég végzi.
GYÓGYKEZELÉS – MEGELŐZÉS
Bár számos hatóanyag mutat aktivitást laboratóriumi körülmények
között a kórokozó baktériummal szemben, VÉCSEI szerint élő
szervezetben ezek nem jutnak elég magas koncentrációban a fertőzés
színhelyére, azaz a bélhámsejtek belsejébe.
Ezért a bántalom megelőzésére és gyógykezelésére a jelenleg
piacon lévő készítmények közül a TILOZIN-t ajánlja, mert ez a
hatóanyag – szerinte – olyan koncentrációban halmozódik fel a
bélhámsejtekben, amely hatékonyan elpusztítja a kórokozót.
A bántalom megelőzésére, kezelésére a többféle tilozint
tartalmazó készítmény közül megemlítjük a Tylan premixet,
mely az első regisztrált készítmény a Lawsonia intracellularis
okozta ILEITIS ellen.
A TYLAN G 100 GYÓGYPREMIX A.U.V. egy kilogrammja 100g
tilozin-foszfátot tartalmaz.
A gyógypremix egyben jó hatással alkalmazható a sertés-dysenteria
és az enzootiás pneumonia (=tüdőgyulladás) gyógykezelésére
is.
A Lawsonia intracellularis okozta sertés ILEITIS kezelésére egy
kilogramm premixet kell keverni egy tonna takarmányhoz, és 21 napig
kell a gyógyszeres keveréket etetni a sertésekkel.
A gyógyszeres takarmány előállítása csak engedéllyel
rendelkező takarmánykeverő üzemben történhet. A bőr
kipirulását okozhatja, ezért a bőrrel történő közvetlen
érintkezést kerülni kell. A termékkel végzett munka közben
védőruha, kesztyű és porálarc viselése kötelező.
Élelmiszer-egészségügyi várakozási idő nem szükséges. A
gyógypremix 25 kg-os kiszerelésben kerül forgalomba.
Amint már szó esett róla, a sertés proliferatív ILEITIS-e
megelőzésére és gyógykezelésére más hatóanyagú
készítményeket is ajánlanak.
Példaként megemlítem a LINCO-SPECTIN 880 gyógypremixet, mely
linkomicin-hidroklorodot és spektinomici-szulfátot tartalmaz. Az
ILEITIS megelőzésén és gyógykezelésén kívül ajánlják a
sertés-dysenteria, a mycoplasma-pneumonia, valamint az E. coli és
szalmonellák okozta hasmenés gyógykezelésére is.
A sertés ILEITIS-e megelőzésére 375 gramm, gyógykezelésére
pedig 705 gramm LINCO-SPECTIN 880 gyógypremixet kell egy tonna
takarmányba bekeverni, és három hétig kizárólagos takarmányként
etetni.
Megjegyzem, hogy alkalmanként néhány kezelt sertésnél a kezelést
követő két napon belül lágy bélsár és az anus (=végbélnyílás)
megduzzadása jelentkezhet. Ritkán a bőr kipirosodása és
ingerlékenység is előfordulhat. Ezek a jelenségek 5-8 napon belül
változatlan kezelés nélkül megszűnnek. Élelmezés-egészségügyi
várakozási idő 2 nap. A premix 1,5 és 25 kg-os kiszerelésben
kerül forgalomba.
A munkavédelmi óvórendszabályokat ugyanolyan módon kell
alkalmazni, mint a Tylan-gyógypremix esetében. A gyógyszerek
rendelése és alkalmazásának előírása állatorvosi feladat.
Összegezve az elmondottakat, amint olvashattuk a proliferatív
ILEITIS egy nagyon elterjedt és sokszor láthatatlanul, „lappangva”
zajló súlyos gazdasági veszteséget okozó sertésbetegség.
A nem kielégítő termelési eredmények esetén időben kell
ráfigyelni, diagnosztizálni és gyógykezelni, mert az előállítási
költség nagymérvű csökkentésével jelentősen növelhetjük a
sertéstartás jövedelmezőségét vagy esetenként kiküszöbölhetjük
a veszteséget. Másként szólva elimináljuk a profitrablót!
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2006. novemberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése