2013. június 8., szombat

A tehén ketózisa


VESZÉLYES BETEGSÉG A TEHÉN KETÓZISA
B. János Olvasónk Pogácsásmajorból már többször is megtisztelt figyelemreméltó kérdéseivel. Ezúttal is egy közérdeklődésre számot tartó problémára kért választ. „Tisztelt Doktor úr! A napokban nagy veszteség ért, mert a legértékesebb tehenem az ellést követően, a tejelése tetőfokán elhullott. Az állatorvos ketózist állapított meg.
A baj „alattomosan”, nem különösebben feltűnő tünetekkel kezdődött. Kihagyott a kérődzése, válogatós lett, mindinkább csökkent az étvágya, pedig ugyancsak kedveztem neki, de mivel eleinte a tejtermelése nem csökkent, nem gondoltam nagyobb bajra és nem hívtam az állatorvost.
A kérődzésre és az étvágytalanságára háziszereket adtam, de mikor láttam, hogy ezek nem használnak, és a tejtermelése is lezuhant, a kondíciója pedig szemmel láthatóan nagyon romlott, hívtam az állatorvost, aki ketózist állapított meg. Azt mondta, hogy ez a nagy tejelő tehenek betegsége, ami főleg takarmányozási hibából adódik. Többször is adott infúziót, meg más injekciókat is a tehénnek, de már nem tudott rajta segíteni, az állat nagyon gyorsan elhullott.
Ez holstein-fríz fajtájú tehén volt, de még van két magyartarka fajtájú tehenem is, melyek ugyan napi 6-7 literrel is kevesebb tejet adnak, de félek, hogy azok is megbetegszenek, mert ez a baj alattomosan kezdődik. Ezért szeretnék többet tudni a betegségről…”
A KETÓZIS
A tejelő teheneknek főleg a laktáció első hat hetében – elvétve a vemhesség vége felé – jelentkező, étvágytalansággal, a súly- és a tejtermelés csökkenésével és idegrendszeri zavarokkal járó anyagforgalmi betegsége.
A nagy tejtermelő állatoknál gyakori, főleg amikor a szárazon állás és a korai laktáció alatt nem megfelelő a takarmányozás.
MILYEN TÜNETEK UTALNAK A BÁNTALOMRA?
1. Eleinte csak nagyon határozatlan, az emésztőkészülék megbetegedésére utaló tünetek észlelhetők, nevezetesen az étvágy csökken, a bendőmozgás kissé renyhébb. Az állatok a felkérődzött falatot – a szokásos 40-60 helyett - 5-10 rágómozgással nyelik le.
A bágyadt állat kevesebb tejet ad. Olykor a szeszélyes étvágy jeleként az állat nyalakodik, az abrakot és a jó minőségű szálas takarmányt is otthagyja, az alomszalmát vagy elszennyeződött takarmányt azonban még megeszi. A rendellenes étvágy jeleként a tehén nagyon szívesen nyalogatja és eszi a vizelettel vagy bélsárral szennyezett almot.
2. A kérődzés renyhévé és ritkává válik, és a megfelelő kezelésre sem mutat javulást, sőt az állapot egyre inkább súlyosbodik.
3. A bélsár többnyire beszáradt, nyálkával fedett, szaga rothadt lehet. Kivételesen hasmenés is lehetséges, olykor pedig a bélsárpangás és a hasmenés váltogatják egymást.
4. Ugyancsak jellemző, hogy a beteg állatok nagyon gyorsan soványodnak. A klinikailag beteg tehén néhány napon belül akár 100 kg-nyit is lefogyhat, amit csak súlyosbít a fonák étvágy, amely az abrak visszautasításában is megnyilvánul.
5. A betegségre nem jellemző a lázas állapot, bár az állat hőmérséklete a betegség elején a normálisnál kissé magasabb, 39,8-40°C lehet.
6. A légzés gyakran nehezített, nyújtott és különösen ritkává válik a súlyos, kómás (= eszméletlenség) esetekben. Ez az állapot semmiben sem különbözik az ellési bénulás súlyos eseteitől, esetleg csak abban, hogy ezúttal a pupillareflex megmarad. Ilyen súlyos esetekben a tehén már nem képes a lábán állni, elfekszik, fejét fektében sokszor az oldalára hajtja, és mély bódulatba kerül. Ha pedig nem történik megfelelő orvosi beavatkozás, elpusztul.
7. A beteg állat hasa felhúzott, a tehén a lábait maga alá szedi. A mozgás gyakran inkoordinált. Az állatok különösen a hátulsó végtagjaikat bizonytalanul viszik előre, nem szívesen fordulnak, kelnek.
8. A tej édeskés szagú lehet, főleg friss vagy kissé felmelegített állapotban. Az érezhető szag már jelzi, hogy a tejben a ketonanyagok mennyisége 12-14 mg% fölé emelkedett. Egészséges tejben a ketonanyagok mennyisége 0,5-1,0 mg% szokott lenni.
Megkönnyíti a bántalom felismerését, ha észrevehető a lehelet édeskés acetonszaga, amely olykor már a betegtől távolabb is észrevehető. Ilyen esetekben az izzadtság és a hüvelyváladék is erősen acetonszagú.
9. Megfigyelték, hogy a ketózisban beteg állatok gyakrabban vizelnek, a vizelet tiszta, színe – aranysárga helyett – sárgászöldes. A vizelet kertontartalma a 4-14 mg% normál érték helyett 121-576 mg%-ot tehet ki, de egyesek szerint elérheti az 1000-1300 mg%-ot is.
10. Ugyancsak a betegség súlyosbodását jelzi, amikor megjelennek az idegrendszeri tünetek, melyek esetről esetre változhatnak. Gyakran látunk nyugtalanságot izomremegéssel együtt. Nem ritka a minden ok nélküli nyalakodás, nyálzás, látási zavar, a rövid ideig tartó öntudatzavar, amely akár összeesést is eredményezhet. Előfordulhat a fej rázása, az állat előretörése.
Előbb az állatok mindössze csak érdeklődőbbé válnak, füleiket hegyezik, minden neszre reagálnak. Máskor éppen tompultság mutatkozik rajtuk izgalmi tünetekkel váltakozva.
Nem egyszer az állat az ember közeledtére idegesen topog, sőt a jászolba ugrik vagy a kötelékéből szabadulni igyekszik. Ugyancsak az idegrendszer betegségére utal a rágóizmok görcsös összehúzódása, ami nyálfolyással jár.
Előfordulhat tarkómerevség, vagy a gerincoszlop mentén a bőr fokozott érzékenysége. Az izgatottság néha egészen dühöngésig fokozódhat. Olykor a tehén a takarmányt vagy a közelében levő tárgyakat harapdálja, üres rágó vagy harapó mozgásokat végez, fejét rázza, kényszermozgásokat mutat. Olykor a lábtöveire ereszkedve előrekúszik stb.
A ketózis felismerését megnehezíti a határozatlan klinikai kép, a tejben, a vérben, a vizeletben levő ketonanyagok azonban többféle reagenskeverék (pl. Ross-reagens, Legal-próba stb.) és tesztcsík (pl. ketostix) használatával könnyen és gyorsan kimutathatók házilag is.
A BETEGSÉG OKTANA
A betegség oktanában három tényező játszik döntő szerepet, nevezetesen a takarmányozási hibák, az ellés és a konstitucionális hajlam. Eszerint beszélhetünk alimentáris (a táplálékfelvétellel kapcsolatos), hormonális eredetű ketózisról, valamint ezek kevert formáiról.
A ketogén takarmányozás lényege az energetikailag elégtelen vagy nem kiegyensúlyozott, fehérjében gazdag takarmányozás, az egyidejűleg etetett kevés és könnyen erjedő szénhidrát vagy széna mellett.
Ha a szénhidrátfelvétel csak átmenetileg is zavart, a szervezet legfontosabb glikogénraktára, a máj gyorsan kiürül, és az energiaszükséglet fedezésére nagy tömegű zsír mobilizálódik, és a szervezetben a ketonanyagok felhalmozódnak, ami az előbbiekben leírt súlyos klinikai tünetek kialakulására vezet.
Másként fogalmazva a ketózis végső soron a negatív energia-egyensúly következménye! A tejjel leadott energiakiadás egyensúlyozására leesik a vércukorszint, majd a test zsírraktárainak jelentős és a fehérjéknek korlátozott mozgósítása következik, amelynek során ketonanyagok (acetecetsav, aceton, béta-hidroxivajsav), aminosavak és szabad zsírsavak halmozódnak fel.
A ketontesteket főként a máj, kisebb mennyiségben a tőgy és a bendő fala termeli.
A betegség súlyosbodása általában a laktáció fölfelé ívelésének időszakában következik be. Ilyenkor ugyanis a tejcukor szintetizálására olyan nagy mennyiségű glükóz használódik fel, ami hypoglykaemiához (a vércukorszint csökkenése a normális érték alá), ezen keresztül ketózishoz vezet. Tudni kell, hogy napi 15-30 liter tejjel kb. 700-1300 g tejcukor (literenként átlagosan 40-60 g) ürül a tehenekből. Mindehhez számítsuk hozzá, hogy a ketózisban megbetegedett tehenek a betegségük idején többnyire noha alig esznek valamit, mégis jelentős mennyiségű tejet termelnek.
A betegség nemcsak a vemhesség, az ellés és a tejelés megindulásakor jelentkező fokozott cukorfelhasználással, de a labilis hormonális állapottal is kapcsolatban áll.
Ami pedig a konstitucionális hajlamot illeti, a bő tejű tehenek, bizonyos fajták (Holstein-fríz, jersey), tehéncsaládok stb. hajlamosabbak a bántalomra.
A KETÓZIS GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE
Előre kell bocsátani, hogy a bő tejelő tehenek mintegy 5%-a szenved ketózisban, és hazai felmérések szerint némely gazdaságban 15-20%-ban is mutatkozik a bántalom. Az ún. szubklinikai, tehát klinikai tünetekben nem észlelhető ketózis előfordulásának gyakorisága akár az 50-70%-ot is eléri.
1. A tipikus ellési bénulásnak látszó esetek egy részében a ketózis a kiváltó tényező. A súlyosan megbetegedett tehenek elpusztulnak.
2. A szubklinikai ketózisban szenvedő, tehát a betegségre utaló klinikai tüneteket nem mutató tehenek már jóval a klinikai tünetek megjelenése előtt sokkal kevesebb tejet termelnek, melynek mennyisége, vagy úgy is mondhatnám vesztesége akár a 30-35%-ot is elérheti.
3. A ketonuriás tehenekben jóval gyakrabban előfordulnak a puerperális - puerperium az elléstől a méh involuciójának befejezéséig terjedő időszak – szövődmények, nevezetesen a magzatburok-visszatartás, heveny méhhurut, méhgyulladás, halva ellés, a borjú csökkent vitalitása stb.
4. Az állatok gyakran meddővé válnak, és idő előtt a kívánatosnál akár 3-4 laktációval is korábban ki kell selejtezni őket.
5. Az állatok kondíciója romlik, fogynak és rosszul értékesítik a takarmányt.
A KETÓZIS MEGÁLLAPÍTÁSA
Legelső feladat a biztos diagnózis megállapítása. Mindenekelőtt ki kell zárni a hasonló tünetekben manifesztálódó bántalmakat, így az ellési bénulást, az oltó helyzetváltozását, a recés átfúródást, a mérgezéseket, vesebántalmat, a liszteriózist és a veszettséget. Mindez természetesen állatorvosi feladat.
Amint arról az előbbiekben már szó esett, a vér- és vizeletmintákból különböző reagens-keverékekkel a ketontestek kimutathatók, de erre a célra jól alkalmazható a tesztcsík is.
A ketózis tudatvesztéssel, esetleg izgatottsággal járó eseteinek az elkülönítése az ellési bénulástól nem könnyű, egyedül csak a klinikai kép alapján sokszor nem is lehetséges. A kérdést bonyolítja, hogy a két betegség együttesen is jelentkezhet. Ketózisra kell gondolni, ha az ellési bénulás a szokásos Ca-Mg terápiára nem mutat javulást. Az önálló ellési bénulás a reagensek alkalmazásával elkülöníthető a ketózistól.
GYÓGYKEZELÉS
Minthogy a ketózis komplex oktanú betegség a gyógykezelés is többirányú, ami az állatorvos utasítása szerint kell végezni.
Mindenekelőtt glükózt (= cukor) kell a szervezetbe juttatni, melynek 20%-os oldatából intravénásan 100-200 ml mennyiséget lehet adni naponként két alkalommal. A ketózis gyógykezelésére közönséges cukoroldatot is adhatunk szájon át, oly módon hogy 20 dkg cukrot fél liter vízben feloldunk.
Ugyancsak szájon át adható a betegség megelőzésére és gyógyítására többek között a KETOSIN infúzió, mely 500 ml-es kiszerelésben kapható állatorvosi vényre. Adagja a tehénnek 500 ml, amit naponta kétszer kell megismételni.
A ketózis kiegészítő kezelésére többek között alkalmazható a KETOSAID oldat is, mely vény nélkül kapható a patikákban egy literes kiszerelésben. Ebből naponta állatonként 2x200 ml-t kell szájon át adni a tehénnek.
Horváth professzor a hazai gyártású RUMINOGÉN-t a ketózis egyik hatásos gyógyszerének tartja. A készítmény 100 g-os kiszerelésben vény nélkül kapható. A tehénnek naponta 1-2-szer 50-100 g-ot kell adni szájon át.
Minthogy a ketózis kialakulásában az étvágytalanság központi betegségkiváltó faktor, a tehén takarmányfelvételét minden módon elő kell segíteni. Az előgyomrok mikroflórájának és mikrofaunájának normalizálódását az egészséges állat bendőtartalmának beadásával kedvezően befolyásolhatjuk. Ugyancsak ajánlják a szódabikarbóna (NaHCO3) applikálását szájon át 50-100 g-os napi adagban az acidosisos állapot közömbösítésére.
A ketózis kezelésében jól bevált „háziszer” a svéd kutatók által javasolt „jártatási terápia”. Ez abból áll, hogy a tehenet egy-másfél órán át jártatjuk, ami kb. 4 kilométeres utat jelent.
Megállapították ugyanis, hogy a jártatás során mintegy 20%-kal emelkedett a vércukorszint, és 8-10%-kal csökkent a ketonanyagok koncentrációja.
Ezt azzal magyarázzák, hogy az izommunka következtében jelentős cukormennyiségek mobilizálódnak az izmokból, ugyanakkor a ketonanyagok felhasználása fokozódik. A „jártatási terápiának” egyúttal étvágyjavító és közérzetjavító hatása is van.
HORVÁTH ajánlja a takarmány kiegészítését májvédő anyagokkal (= BIOMETIN), melyek etetése után a ketózis nemcsak gyorsabban gyógyul, de a recidivák is ritkábban jelentkeznek.
Ugyancsak kedvező hatású két-három héten át naponta fél kg szójadara etetése.
A hormonterápia alkalmazása állatorvosi feladat.
MEGELŐZÉS
1. A teheneknek ízletes és elegendő mennyiségű könnyen emészthető szénhidrátot tartalmazó takarmányt kell adni. A vemhesség vége felé, az ellés utáni időben az állatokat a testsúlyuk 1 százalékát kitevő mennyiségű, jó minőségű szénával kell ellátni. A rosttartalom 18%, a fehérje 15% körüli értékű legyen.
2. A tehén már az elapasztása előtt érje el az ideális 3-3,5-es kondíciót, amit a szárazon állás alatt csak meg kell őrizni.
3. Az ellés előtt 2-3 héttel a bendőflórát és faunát hozzá kell szoktatni a majdani tejelési pótabrakhoz, fokozatosan emelve a napi 1kg/150 élősúly-kilogrammra.
4. Az ellés után igyekezni kell a szárazanyag-felvételt serkenteni a tömegtakarmány szecskázásával, a ballasztegyenérték figyelembevételével (pl. olasz perje etetése), sőt szükség esetén bendőpufferek (NaHCO3=szódabikarbóna stb.) adagolásával.
5. A ketózissal terhelt állományokban a szárazon állás alatt propilén-glikol, nátrium-propionát, élesztő, védett methionin, niacin, kolin bevitele is ajánlható.
Ilyen kiegészítő anyagokat tartalmaz többek között az ENERGIA VEYXOL oldat, mely vény nélkül kapható gyógyhatású készítmény tehenek számára a ketózis/acidózis megelőzésére. 500 milliliteres kiszerelésben került forgalomba. A tehénnek közvetlenül ellés után kell adni szájon át 500 ml mennyiséget, ami szükség esetén 12 és 24 óra múlva ismételhető.
6. A ketózis kialakulásában az egyoldalú takarmányozásnak jelentős szerepe van, következésképpen a túlzott mennyiségű abrak adagolása nem ajánlatos.
7. A romlott szilázs etetése is előidézheti a ketózist.
8. Az ellés előtti és utáni napokban egyesek ajánlják a Ruminogén adagolását.
9. Gyanú esetén el kell végezni – akár házilag is – vizelettel, tejjel a ketonpróbát az előbbiekben már említett reagensekkel.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2005. novemberében.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése