Teszi fel a kérdést Karcagról egy elkeseredett Olvasónk, aki már
azon gondolkozik, hogy felhagy a nyulászkodással, pedig ez nagyon
hiányozna a megélhetésükhöz – írja levelében.
Tekintettel arra, hogy a kérdés nagyon gyakran felvetődik a
nyulászok részéről, Lapunk hasábjain igyekszem összefoglalni a
legfontosabb tudnivalókat.
Előre kell bocsátani, hogy a tejtermelő képesség az anyanyulak
egyik legfontosabb értékmérő tulajdonsága, hisz a szopós nyulak
15-20 napos korukig kizárólag anyatejet fogyasztanak, megfelelő
fejlődésük kizárólag az anya tejtermelésének a függvénye.
A kisnyulak naponta általában csak egyszer, a hajnali órákban
szopnak, és e 3-5 perces szopás alatt veszik fel a szükséges
tejmennyiséget, mely testtömegük 15-20%-át is kiteszi.
MIKOR BESZÉLHETÜNK HYPOGALACTIÁRÓL?
A hypogalactia (olv. hipogalakcia) valójában a tejmirigy szekréciós
tevékenységének vagy a tej leadásának csökkent volta, mely
számos okból bekövetkezhet.
Mindenekelőtt meg kell említeni a hiányos vagy hibás
takarmányozást, a megfelelő vízellátás hiányát, a
tejmirigygyulladást, valamint a pszichés okokat, stressz-hatásokat,
a vemhességi toxikózist, a magzat- vagy magzatburok-visszatartást,
valamely lázas állapotot és így tovább.
A hypogalactia során a szopós állatok gyengén fejlődnek, ha az
almot megbolygatjuk feltűnően sírnak, a bőrük petyhüdt, ráncos
tapintatú, sápadtan szürke színű és magas az elhullás aránya.
MI LEHET A TEJHIÁNY OKA?
1. Az anyanyúl csak akkor tud elegendő mennyiségű és minőségű
tejet termelni, ha az igényeinek megfelelő takarmányt, fehérjéket,
aminosavakat, vitaminokat, ásványi sókat, tehát kalciumot,
foszfort, konyhasót és nyomelemeket kap.
Ahhoz hogy jobban megértsük, hogy mennyire fontos az anya
igényeinek megfelelő takarmányozása, figyelembe kell
vennünk, hogy egy anyanyúl három hét alatt a testtömegével
csaknem azonos mennyiségű tejet termel, hisz a napi laktálás
(=tejtermelés) a szoptatás 17-21 napja között a 200-250 grammot
is eléri.
Ha a testarányokat és a tejtermelést tekintve összehasonlítást
teszünk a tejelő tehén és a szoptatós anyanyúl között, arra
az eredményre jutunk, hogy egy tehénnek naponta 200 liter tejet
kellene termelnie ahhoz, hogy elérje egy anyanyúl teljesítményét.
Mindemellett a tej minőségében is óriás különbség van a
szarvasmarha és a nyúl között. A nyúl teje – mely tejfelszerű
sűrűségű – háromszor annyi zsírt és négyszer annyi fehérjét
tartalmaz, mint a tehéntej.
2. A tejtermelés akkor is csökken, ha nem kap az anya elegendő
vizet. Sok szakember elsősorban vízhiánnyal magyarázza a
tejtermelés csökkenését. Tudni kell, hogy egy közepes nagyságú
nyúl éves átlagot tekintve naponta egynegyed liter vizet igényel,
ami az ellés előtt egy literre, a szoptatós anyáknál pedig – a
fiókáira is figyelemmel – akár két literre is emelkedik.
3. Előfordulhat, hogy az anya nem hajlandó szoptatni a
kicsinyeit. Tapasztalatok szerint eredményes lehet ilyenkor, ha
kényszerítjük az anyát. Ez olymódon történhet, hogy az anyát
szorosan lefogjuk, és a fiókákat egyenként a csecsbimbóhoz
helyezzük.
Egy-két eredményes kísérlet után az anyanyúl érzékeli, hogy a
szopás után a tejtől feszülő csecsbimbók megkönnyebbülnek, és
a továbbiakban már magától is szívesen „elfogadja” a
kicsinyeit.
4. Egyes ideges anyák esetében szerepet játszhatnak pszichés
okok, a különféle zavaró tényezők, stressz-hatások is.
Nemegyszer megállapítható volt az egerek, patkányok, kutya vagy
macska zavaró hatása.
5. Természetesen a tejhiány adódhat abból is, hogy valóban
gyenge az anya tejtermelése, vagy mert túl sok a fióka.
Való igaz, hogy ha több a fióka, a tejtermelés is növekszik, de
miután a növekedés üteme nem azonos a létszám gyarapodásával
a népesebb almokban az egy fiókára jutó tej mennyisége csökken.
6. A környezeti hőmérséklet ugyancsak jelentősen
befolyásolja az anyanyúl tejtermelését. Úgy találták, hogy az
anyanyulak a laktáció minden szakaszában 15°C-on termelik a
legtöbb tejet.
Hazai vizsgálatok szerint 20°C felett hét fióka szoptatása
esetén minden Celziusz-fok környezethőmérséklet-emelkedéssel a
nyulak napi tejtermelése a laktációs csúcs idején átlag 7,7
grammal csökken. Ez azt jelenti, hogy például 23-25°C
hőmérsékleten minden alomból egy kisnyúl csak alomtestvérei
terhére juthat tejhez.
A kisnyulak szopás alatti viselkedéséből megfigyelték, hogy a
jobban tejelő csecseken általában az erősebb, nagyobb testtömegű
fiókák helyezkednek el, a gyengébbeknek pedig az utolsó
csecsek jutnak.
AZ ANYANYÚL TEJMIRIGY-GYULLADÁSA
A tejhiány gyakori és olykor nagyfokú veszteséget előidéző oka
az anyanyúl tejmirigy-gyulladása, mely nemcsak az anya súlyos
megbetegedésével és elhullásával, de az alom kipusztulásával
is járhat. A tovaterjedés veszélye további veszteségeket
okozhat. Mindezek megelőzésére és a kór mielőbbi felismerésére
különös figyelmet kell fordítani.
A tejmirigyek megbetegedésének megelőzése érdekében ajánlatos
az ellést követő első néhány napban rendszeres
fészekvizsgálatot végezni, mely során az anyák tejmirigyeit is
alaposan meg kell figyelni, áttapintani.
MI OKOZZA?
A tejmirigygyulladás általában baktériumok hatására alakul ki.
A tejmirigy az első laktálásig steril, kórokozóktól mentes. Az
ellés után azonban a tejelés megindulásakor és szoptatáskor a
környék mikroflórájából (az anya bőrének, emésztőcsövének,
orrüregének, hüvelyének, kötőhártyájának és tartózkodási
helyének, valamint a gondozók kezének mikroflórájából) egyes
baktériumok bejuthatnak a tejutakba és tejmirigygyulladást
indíthatnak meg.
A kórokozó virulenciája (=megbetegítő-képessége), a fertőzés
mértéke, az állatok ellenálló-képessége, a higiéniás
körülmények különbözősége szerint a fertőzöttség eltérő
súlyosságú következményekkel járhat.
Amikor kimutatható ugyan a kórokozó, de semmiféle klinikai tünet
nincs, néma fertőzöttségről beszélünk, máskor hevenyen akár
2-4 nap alatt zajlik le a bántalom vagy éppenséggel idült
formában mutatkozik.
A FERTŐZÉS
A leggyakoribb kórokozó a Pasteurella multocida, de előidézhetik
a Staphylococcus aureus, az E. coli, a Streptococcus fajok stb.
A fertőződés bekövetkezhet a bimbócsatornán át, a csecsbimbó
és a tőgy bőrének sérülésein, de akár a vér és nyirokáramon
keresztül is. Elősegítik a fertőzést a pihenődeszka egyenetlen
felületei, a drótháló, a ketrecből kiálló szögdarabok, de
akár a durva alom által okozott sérülések és így tovább. A
szennyes környezet, a sötét, nedves, piszkos ketrec ugyancsak
melegágya lehet a fertőzésnek.
TÜNETEK
Heveny esetben az állat lázas, bágyadt, étvágytalan. A tejmirigy
megnagyobbodott, tömött tapintatú, fájdalmas. A tőgy bőre
kipirult, néha szederjes színt ölt. Az anyaállat nem vagy csak
nagyon rövid ideig szoptat és nyugtalan. A tejmirigyek tenyérrel
való átsimításával a bántalom könnyen felismerhető. Az alom
gyengén fejlődik, illetve a tejhiány miatt elpusztul.
A mastitis (=tejmirigygyulladás) olykor tályogképződéssel járó
formában jelentkezik. A tályogok gyorsan nagyobbodnak, majd olykor
kifakadnak. A baktériumok betörhetnek a véráramba és sepsist
(=vérmérgezés) okozhatnak.
ORVOSLÁS
A betegség gyógykezelése antibiotikumokkal történhet
(penicillin, streptomycin, Gentamycin stb.), helyileg pedig
tőgykenőcsöt kell alkalmazni. A beteget a társaitól el kell
különíteni, és biztosítani kell számára az optimális tartási,
takarmányozási és higiéniás körülményeket.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. márciusában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése