Jugoszlávia 1.

AUTÓS KÖRUTAZÁS JUGOSZLÁVIÁBAN (1968)

 Eszék

Ideje: 1968. augusztus 24. - szeptember 3.
Jármű: Wartburg de Luxe, CO 92-45
Útirány: Mohács - Eszék - Dakovó - Banja Luka - Jajca - Sarajevó - Mostar - Dubrovnik - Split - Sibenik - Trogir - Krk - Zadar - Senj - Rijeka - Opatija - Karlovác - Zágráb - Letenye
A megtett út Jugoszláviában: 2082 km, összesen: 2157 km.
Az elköltött pénz: 860 dinár = 2786 Forint, 60 fillér.

1968. augusztus 25. vasárnap.

- A pontos idő 6 óra... - mondja az autórádió, amikor elindulok Kaposvárról, hogy a rendelkezésemre álló csaknem két hét alatt beutazzam Jugoszláviát. A kilométeróra 30.244-et mutat, a kocsi pedig vígan szeli a kilométereket. Úgy látszik, hogy a megcsiszolt kalapács és az újraállított gyújtás gyors és biztonságos utazást ígér... és Pécsett a tankoláskor úgy kellett betolni a kocsit, Mohácson pedig már, mint egy csökönyös szamár, egyszerűen leállt! Ha egy évezreddel ezelőtt élek talán isteni sugallatnak kellett volna vennem, és azonnal madárjóslatot tartani, hogy az istenek óvnak-e a kiutazástól és forduljak vissza vajon? Ehelyett azonban egy alkalmi szerelő 60 forint dandíjért megoldotta  rejtélyt: lazán feküdt a saru az akkun.

A határon a magyar és szerb vámőr külön vizsgált, de csak a legszükségesebbeket, ám a szerb vagy fél órát váratott, holott semmi dolga nem volt.

Eszék kapujában a vasúti sorompó előtt a rekkenő hőségben fogyasztottam el az első magyar konzervet, miközben az utcai hangszórók jól idehallhatóan mennydörögték a belgrádi cseh-jugó szolidaritási nagygyűlés szónokának a puffogó beszédét és az egyes strófákat kísérő, szűnni nem akaró tapsvihart, valamint a számtalanszor megismétlődő tömegüvöltést:

- Dub-cek-Ti-tó, Dub-cek-Ti-tó...

És mindezt megerősítette az úton egymást érő sok rohamsisakos, feltűzött szuronyú, katonai járőr...

A kirakatokban, a flaszteron, a házak falán mindenütt szolidaritási plakátok, kiírások: Dubcek-Titó! A városban is egymást érték a futkozó rohamsisakos katonák, katonai gépkocsik, álcázott tanksorok. Háborús hangulat borzongatott.

Az eszéki főutcán végigsétáltam, megnéztem a kirakatokat, körülnéztem a városban.

Amikor megláttam az Elefánt mozit, a pécsi Elefánt vendéglő jutott az eszembe.

A főtér kihalt volt a rekkenő hőségben.

Az iszonyú melegben megittam egy kitűnő jeges sört, és továbbhajtottam a zábrábi úton. Dakovó előtt egy katonai járőr visszairányított Eszékre... 

Megálltam a főutcán, ahol a parkolóőr tört németséggel tájékoztatott, hogy itt háború készül! Jugoszlávia is felkészül egy esetleges invázióra. A magyar rendszámú kocsik úgy cikáztak a városban, mint a legyek ősszel...

Az első éjszakát a Nasice-i út mentén töltöttem egy sövény védelme alatt vagy 10 kilométerre Eszéktől megnyitva a Hotel Wartburgot.