Igaz, hogy a kutya leptospirózisa nem tartozik a vírus-okozta betegségek közé, mégis azt látjuk, hogy a vírusos betegségek ellen kombinált vakcinában többnyire szerepel a Leptospira-komponens is. Ez azért van így, mert a leptospirózis fertőzés a kutyában nagyon gyakori, ugyanakkor egy nagyon fontos zoonózis, tehát állatról emberre terjedő betegség is.
A KÓROKOZÓ
A leptospirák hosszú, igen vékony, csavart, fonal lakú mikrobák, melyek friss tenyészetből vizsgálva hossztengelyük körül forognak. A leptospirák iránt fogékony valamennyi melegvérű állat és az ember is.
A számos szerocsoport közül a kutyában a L. ICTEROHAEMORRHAGIAE és a L. CANICOLA okoz leggyakrabban megbetegedést.
A kórokozóknak nem nagy az ellenálló-képessége, mert csak a nedves, meleg, enyhén lúgos környezetben képesek 2-3 hétig életben maradni. Az 56C-ra való hevítés, a kiszáradás, a fagy, a savanyú vegyhatás, a szokásos fertőtlenítőszerek gyorsan elpusztítják őket.
Az első leptospirózisos bántalmat HOFER írta le 1852-ben kutyában és ebtypusnak nevezte el a bántalmat, majd Stuttgarti ebjárványként írták le. Emberben először WEIL állapította meg a betegséget 1886-ban.
A FERTŐZÉS MENETE
A leptospirák többnyire szájon át, ritkábban a bőr fellazult hámrétegén, esetleg a kötőhártyán át jutnak a szervezetbe. A mikrobák aktív mozgásuk következtében gyorsan bejutnak a véráramba és mindaddig a keringésben maradnak, amíg a szervezet immunológiai áthangolódása révén a vérpályában az ellenanyagok megjelennek. Ez többnyire 1-2 hét.
Közben a vérpályából szétszóródnak és megtelepszenek a különböző szervekben, főként a vesében, ahol gyulladást okoznak, majd tartósan ürülnek a vizelettel.
Közben károsítják a vörösvértesteket és a májat, mely következménye lesz a vérfestékvizelés és a sárgaság.
A természeti gócokban egyes Leptospira-szerotípusok fennmaradásáért meghatározott gazdaállatfajok felelősek. A LEPTOSPIRA CANICOLA gazdaállatfaja maga a kutya. Ezzel magyarázható, hogy ez a szerotípus a kutyák között a közvetlen érintkezés folytán terjed.
A LEPTOSPIRA ICTEROHAEMORRHAGIAE fenntartó gazdája és egyben a fertőzési góc a patkány. Bár e két típus okozza leggyakrabban az ebek megbetegedését, ritkán más szerotípusok is okozhatnak megbetegedést. Ezek fenntartói az apró rágcsálók (egér stb.).
A BETEGSÉG TÜNETEI
A fertőzés az esetek többségében tünetmentes marad. Megkülönböztetjük a bántalom heveny formáját, mely főként az 1-2 évnél fiatalabb kutyákban fordul elő, és a betegség idült alakját, mely a felnőtt állatokban lép fel. A betegség lappangási ideje 1-3 hét.
A fiatal kutyákban a fertőzést főként a L. icterohaemorrhagiae okozza. A belső hőmérséklet lázas magasságúra emelkedik, majd hamarosan a normális alá csökken, az állat étvágytalan, bágyadt, levert. A néhány napig tartó magas lázas állapotot követően a kötőhártya és a száj nyálkahártyája, valamint a has alján és a combok belső felületén a bőr sárgásra festődik. A vizelet az epefestéktől barnás színűvé válik. Tapintásra a máj és vesetájék fájdalmas.
Súlyosabb esetekben az állatok hánynak, hasmenés jelentkezik, a bélsárhoz vércsíkok keveredhetnek. Ritkábban az agyburok megbetegedése miatt idegrendszeri tünetek is kialakulnak. Ha nem történik időben beavatkozás, a néhány hónapos kölykök a betegség heveny szakában elhullhatnak vagy a bántalom idült alakba megy át.
Az idült kórkép főként az idősebb kutyákban jelentkezik, a bántalmat többnyire a L. canicola okozza. Ez is többnyire rövid lázas szakasszal kezdődik és csakhamar teljes étvágytalanságban és aluszékonyságig fokozódó levertségben nyilvánul meg. Az idült vesegyulladás miatt kialakult urémia (=húgyvérűség) áll a kórkép előterében.
Nem ritka az ismételt hányás és csillapíthatatlan hasmenés. A bőr feltűnően rugalmatlan, a szemrésben nyálkás váladék mutatkozik. Az állatok púposított háttal, feszesen járnak, a vesetájék fájdalmas, a betegek sokat isznak. A látható nyálkahártyák szennyesvörös vagy barnás színűek. A pofák belső felületén, a nyelv szélén kimaródások jöhetnek létre és a beteg állat lehelete feltűnően bűzös. Az ilyen tünetekben megbetegedő kutyák nagy része 1-2 héten belül elhullik. Egyébként az idülten lefolyó bántalom hetekre is elhúzódhat.
GYÓGYKEZELÉS – MEGELŐZÉS
Heveny esetekben többnyire eredményre vezet a 3-5 napig tartó antibiotikumos kezelés (pl. Tardomyocel, Penicillin stb.).
A bántalom megelőzésének a legfontosabb módja a vakcinás oltás. Erre a célra alkalmazhatjuk a monovalens, tehát csak a leptospirák ellen alkalmazható oltóanyagot. Ilyen pl. a NOBIVAC LEPTO vakcina vagy a kombinált, amely egyúttal más betegségek védelmére is szolgál (szopornyica, fertőző májgyulladás, parvovírus, parainfluenza ellen). Ilyen többek között a DURAMUNE DA2LP+Pv vakcina. A vakcinázás az állatorvos feladata.
AZ EMBERT IS MEGBETEGÍTI
Az ember valamennyi pathogén Leptospira-szerotípus iránt fogékony. Az emberben a legsúlyosabb bántalmat a L. icterohaemorrhagiae okozza, mellyel az ember főként a patkányoktól fertőződik. Kutyáktól ered az ember L. canicola fertőzése, a sertéstől a L. pomona stb.
A betegség általában lázzal, hidegrázással, hányingerrel, fejfájással, izomfájdalmakkal jár. Erős levertséggel kezdődik. Néha a betegség általános influenzaszerű tünetekben mutatkozik és jóindulatúan zajlik le. Máskor azonban májkárosodás, sőt agyhártyagyulladás is kialakulhat.
A leptospirózis veszélyes betegség, fontos tehát a baj megelőzése!
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2004. szeptemberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése