A sertés PRRS-e

TÁMAD A VESZEDELMES SERTÉSBETEGSÉG, A PRRS?

S. Jánostól kaptam a telefonhívást Karcagról, aki elmondta, hogy a napokban látta a televíziós híradóban, hogy több helyen is „fellépett” egy különös nevű fertőző sertésbetegség, a PRRS az országban. Már régi tenyésztő, de erről a betegségről még nem hallott. Több kocás tenyészete van, főként választási malacok forgalmazásával foglalkozik. Szeretné tudni erről a betegségről, hogy milyen tünetekben mutatkozik, hogyan történik a fertőzés, és miként lehet megelőzni, vagyis ellene védekezni.

Miután súlyos gazdasági veszteséget okoz ez a bántalom, mely jelentőségénél fogva a sertésállományok kívánatos, ún. NÉGYESMENTESSÉGE (brucellózi-leptospirózis-PRRS és Aujeszky-féle betegség) körében is szerepel, szívesen teszek eleget Olvasónk kérésének, és Lapunk hasábjain ismertetem a legfontosabb tudnivalókat a bántalomról. A téma bizonyára közérdeklődésre tarthat számot a sertéstenyésztők széles körében.

A SERTÉS REPRODUKCIÓS ZAVAROKKAL ÉS LÉGZŐSZERVI TÜNETEKKEL JÁRÓ SZINDRÓMÁJA (PRRS = porcine reproductive respiratory syndrome)

Röviden összefoglalva a PRRS a sertés magzatkárosodással, többnyire koraelléssel és légzőszervi tünetekkel járó, gyorsan terjedő, vírus okozta fertőző betegsége (DONE és mtsai 1996).

TÖRTÉNET

A betegséget először 1987-ben írták le az Egyesült Államokban. A fertőzés néhány hónap alatt nagyon gyorsan elterjedt a sertéstartó államokban és még ugyanezen évben megjelent Kanadában is, ahol szintén rohamosan terjedt tovább.

Alig három esztendővel később, 1990-ben megjelent Európában is, nevezetesen Németországban, és úgy, mint az amerikai kontinensen ezúttal is rendkívül nagy terjedőképességet mutatott.

1991. tavaszán már Belgium, Hollandia és Spanyolország is fertőzötté vált. Ugyancsak 1991. tavaszán felütötte a fejét Nagy-Britanniában, de októberben már Franciaországban is megjelent. 1992-ben átterjedt Dániára, a következő esztendőben Görögország és Ausztria, 1995-ben pedig a Cseh Köztársaság is fertőzötté vált.

Még a kilencvenes évek elején megállapították Dél-Koreában és Japánban, majd Dél-Kelet-Ázsia több országában is. Amint látjuk, egy rendkívül agresszíven terjedő bántalomról van szó.

A PRRS okozta fertőzés világszerte napjaink egyik legnagyobb gazdasági kárt okozó tényezője a sertéstartásban. Egyes felmérések kb. 6-7 dollár/kibocsátott hízó összegre becsülik az ehhez kapcsolódó kárt, ami egy átlagos 1000 kocás telepnek (évi 20000 hízó kibocsátással számolva) kb. 30 millió forint/év veszteséget jelent, és ez az összeg nem tartalmazza az immunszupresszióval összefüggésben felerősödő egyéb fertőző ágensek okozta kárt (streptococcus suis, Mycoplasma hyopneumoniae stb.) (RÉVÉSZ, 2013.).

A magyarországi árutermelő állományok többletköltségei még a legóvatosabb becslések szerint is vágóállatonként – a 2006-os hazai adatok szerint – 1500 Ft körüli összegre tehetők a PRRS fertőzöttség következtében. A veszteség elsősorban a malacok fejlődésének elmaradásából, a rossz takarmányértékesítésből, a gyógyszeres költségek megemelkedéséből, a kocák vetéléséből és a szaporodásbiológiai következményekből adódnak.

Korábban, míg a betegség okozóját nem tudták meghatározni, számos névvel illették a tünetegyüttest. Először „rejtélye sertésbetegségnek” (X disease) nevezték, majd miután az esetek egy részében hiperémiás és cianotikus bőrelváltozások figyelhetők meg a fülvégen, az orron és a farkon, a sertés „kék fül betegsége” elnevezéssel illették. Jelenleg a hivatalos neve a jelentkező tüneteket figyelembe véve „A sertés járványos vetélése és légzőszervi szindrómája, a PRRS”.

A KÓROKOZÓ

A kórokozó az Arteviridae családba tartozó, 60 nm átmérőjű RNS-t tartalmazó burkos vírus. A vele egy csoportba tartozó vírusokra egyaránt jellemző, hogy az elsődleges szaporodási helyük a fehérvérsejtek (macrophagok), a fertőződést követően pedig a tünetmentes vírushordozástól a fatális kimenetelű megbetegedésig igen változatos a kórkép. Az USA-ban és az Európában izolált vírustörzsek között jelentős antigenitásbeli különbségek vannak, melynek a védekezés szempontjából van jelentősége.

A törzsek tehát két szerotípusba tartoznak, az egyikbe az amerikai, a másikba pedig az európai izolátumokat sorolják. A VÍRUS IRÁNT CSAK A SERTÉS FOGÉKONY! (Varga és mtsai)

HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZŐDÉS?

A vírus terjesztésében a legfontosabb szerepet a betegségen átesett vírushordozó sertések játsszák. A heveny szakaszban a vírus megtalálható az orrváladékban, a vizeletben, a bélsárban és az ondóban. A kórokozó az átvészelt egyedekben hosszú ideig, 6-8 hónapig, de akár tovább is fennmaradhat.

A vírus az állományon belül közvetlen érintkezéssel valamint különféle váladékok útján, a légutakon és a szájon át, továbbá természetes fedeztetéskor és inszeminálás útján az ondóval terjed, majd gyorsan szétszóródhat. Jó tudni, hogy behurcolható ún. ragályfogó tárgyakkal is.

Nem egyszer előfordul, hogy a fertőzés tünetmentes marad és csak szerológiai vizsgálatok (pl. vérvizsgálatok stb.) útján ismerhető fel. Ez valószínűleg a törzsek eltérő virulenciájának (=fertőzőképesség) a következménye.

A koca malacai már méhen belül is megfertőződhetnek, de akár a fialás után is. Nagyon gyakori a fiatal és idősebb állatok közötti keveredés során kialakult fertőződés.

MIVEL MAGYARÁZHATÓ, HOGY A FERTŐZÖTT ÁLLATOK BEÁLLÍTÁSÁT KÖVETŐEN NEM MINDIG KÖVETI AZT A BETEGSÉG MEGJELENÉSE?

Amint az előbbiek során olvashattuk, igaz, hogy a betegségen átesett egyedekben hosszú ideig fennmaradhat a kórokozó, esetenként azonban mégsem ürül olyan mennyiségben, hogy az elegendő lenne a fogékony állatok megfertőződéséhez.

Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a betegségen átesett vagy vakcinázott kocák az utódaikat kolosztrális immunitással látják el, és az ellenanyagok csak a 8-12 hetes kor között ürülnek ki a szervezetükből.

Ezzel magyarázható, hogy fertőzött telepeken a malacok ezért elsősorban ebben az időben fertőződnek. Járványtani szempontból fontos, hogy a fertőzésen átesett állatok többsége legalább egy évig szeropozitív (=szerológiai pl. vérvizsgálatok során kimutatható specifikus antitesteket tartalmazó) marad. Gyakorlati szempontból nagyon fontos, hogy a húsnak a kórokozó terjesztésében nincsen szerepe.

KÓRFEJLŐDÉS

A légutakba jutott vírus először a tüdőben szaporodik el, majd ezt követően egy-két napon belül belép a keringési rendszerbe és virémiát okoz. A virémia során a vírus tömegesen szaporodik a keringő lymphoid setjekben, aminek átmeneti immunszupresszió (az immunreakció elnyomása) a következménye. A virémia 2-14 napig tart.

A virémia során a magzatok is fertőződhetnek, melynek vetélés, korai fialás, az utódok halva születése, mumifikálódása, gyenge, életképtelen malacok születése stb. lehet a következménye.

A limfoid rendszer károsodása utat nyit a bakteriális társfertőzések kialakulására, melyek elsősorban a tüdőbeli folyamatokat károsítják. A reprodukciós zavarok rendszerint a fertőzést követő 3-4 héttel kezdődően jelentkeznek.

Ismételten hangsúlyozom, hogy a fertőzés iránt kizárólag a sertés fogékony, sem más fajú állat, sem pedig az ember nem fertőződik meg a betegségtől.

A BETEGSÉG LEFOLYÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK

1. A PRRS vírus fertőzőképességét mindenekelőtt az állatok kora befolyásolja. Az előbbiekben olvashattuk, hogy fertőzött telepeken a malacok elsősorban 4-12 hetes korban fertőződnek.

2. A sertésállomány sűrűsége.

3. A higiéniai körülmények (fertőtlenítés stb.).

4. A fogékony sertésállomány nagysága.

5. Gyakori, hogy a fertőzés csak a szerológiai vizsgálatok során ismerhető fel!

6. A betegségen átesett vagy vakcinázott kocák az utódaikat kolosztrális immunitással látják el. Az ellenanyagok 4-12 hetes korban ürülnek ki, ezért a fertőzött telepeken a malacok főként ebben a korban, időszakban fertőződnek meg. A fertőzött állatok többsége legalább egy esztendeig szeropozitív marad.

7. Kocákban csak a vemhesség harmadik hónapjában történő fertőződéskor jut a vírus át a malacokba.

8. Egyes szerzők szerint a fertőzés terjesztésében nem zárható ki a sebészeti beavatkozás (farkalás, fogcsípés, herélés, vérvétel stb.).

9. Néhány szakember jelentősnek tartja a levegő fertőzést közvetítő szerepét. Úgy tartják, hogy a levegő vírusterjesztő szerepe kb. 3-20 km-es távolságon belül érvényesül. Ez főként az alacsony hőmérsékletű, magas páratartalmú, ködös napokra érvényes.

10. Az alacsony hőmérséklet és a napfény (UV sugárzás hiánya) kedvez a vírus túlélésének. Ezzel magyarázzák, hogy a fertőződések halmozottan jelentkeznek a téli hónapokban.

11. A klinikai tünetek kialakulása és súlyossága nagymértékben függ a PRRS vírus patogenitásától (=a kórokozó képesség, megbetegítő képesség).

A BETEGSÉG TÜNETEI

A lappangási idő általában 2-7 nap. A klinikai tünetek az állatok korától és a vírustörzs virulenciájától függően igen változatosak, de előfordul akár tünetmentes átvészelés is.

A KOCÁK MEGBETEGEDÉSE

1. A kocákban a fertőzöttség első tünete az étvágytalanság, mely azonban legtöbbször nem jelent teljes fokú takarmány visszautasítást.

2. A kocák közömbössé válnak a környezetük iránt.

3. Nehezített légzés jelentkezik.

4. Esetenként egy-két napig tartó enyhe láz mutatkozik.

5. A fertőzött állatok némelyikében hiperémiás és cianotikus bőrelváltozások figyelhetők meg, melyek elsősorban a füleken, néha a farkon és a túrókarimán észlelhetők. Innen ered a korábbi „kékfül-megbetegedés” elnevezése a bántalomnak.

6. A vetélés leggyakrabban a vemhesség utolsó szakaszában következik be. A kocák a vetélésig tünetmentesek lehetnek.

7. Általában 18%-kal megemelkedik a halvaszületések száma illetve akár 33%-kal is a választások előtti elhullások aránya. Különösen egy hetes korig magas az újszülött malacok elhullása.

8. A fertőződés következtében nő a koraellések száma: A vetélések és koraellések elérhetik a 30-35%-ot. Az újszülött malacokon gyakran lábszétcsúszás, a szemek körül ödéma és kötőhártya-gyulladás észlelhető. A vírus sejtkárosító hatására megemelkedik a visszaivarzások száma és nő a csendesen ivarzó kocák aránya is.

A KANOK ESETÉBEN

Átmeneti étvágytalanság, olykor a fülek cianózisa észlelhető és romlik az ondó minősége. Ne feledjük, hogy a beteg kanok ondója is fertőző.

VÁLASZTOTT MALACOKBAN ÉS HÍZÓKBAN

Esetükben a légzőszervi tünetek dominálnak. Rövid lázas állapot mellett nehezített légzés, köhögés, orrfolyás, néhány állaton bőrpír és cyanózis (a bőr kékes, szederjes elszíneződése) figyelhető meg.

Hízókban a fertőzést követően gyakran csak szubklinikai (klinikai tünetekben nem nyilvánuló, tünetmentes) elváltozások alakulnak ki. Az átlagos napi testtömeg-gyarapodás csökkenése illetve a fajlagos takarmány-értékesítés, valamint a gyógykezelés költségeinek megnövelése miatt veszteségessé válhat a hízótartás. Fertőzött állományokban feltűnő a süldők, hízók „szétnövése”, a hízlalási idő meghosszabbodása.

Az immunszupresszió (lecsökkent védekezőkészség) miatt gyakoriak a másodlagos bakteriumos fertőzések. A streptococcus suis, paratyphus, Mikoplazma, Actinobacillus pp, Pastörella stb. kiváltotta kórképek sokkal súlyosabb formában jelentkeznek.

ELKÜLÖNÍTŐ KÓRJELZÉS

szempontjából elsősorban a sertéspestis (tartós láz, étvágytalanság, bőrvérzések, a hátsó testfél gyengesége, nagyobb számú elhullás) és a parvovírus okozta magzatkárosodás jöhet szóba, melyről előbbi Lapszámainkban részletesen beszámoltunk. Gyanús esetekben a biztos kórjelzés megállapítására laboratóriumi vizsgálatra lehet szükség.

VÉDEKEZÉS – MEGELŐZÉS

1. A betegség vagy annak gyanúja bejelentési kötelezettsége.

2. A vírus behurcolásának a megakadályozása.

3. A vásárolt állatok karanténozása.

4. A mentesség bizonyítására szerológiai (vér- stb.) vizsgálatok.

5. Betelepítés során egyszerre betelepítés és ürítés.

6. Közötte alapos fertőtlenítés, izolált tartás.

7. A fertőzött állomány zárlat alá vonása.

8. A fertőzött szeropozitív állományok előbb-utóbb történő levágása.

9. A fertőzésen átesett vagy vakcinázott kocák malacainak a korai elválasztásával gyakran sikerült mentes utódokhoz jutni (VARGA). Mindenben a kezelő állatorvos utasításai szerint kell eljárni.

A VAKCINÁS OLTÁSRÓL

A betegség megelőzésére és kártételének csökkentésére vakcinák is forgalomba kerültek. Kezdetben inaktivált vakcinákat alkalmaztak, amelyekkel a vírus reproduktív szervekre káros hatását sikerült csökkenteni, de ezek nem akadályozzák meg a fertőzött állatok vírusürítését, és az immunizált kanok az ondóikban is ürítik a vírust.

Az élővírust tartalmazó attenuált (=a vírus megbetegítő képességének a csökkentése) vakcinák már képesek megakadályozni a virémia és a klinikai tünetek kialakulását is.

Mivelhogy a vakcinázás és a védekezés teendőinek előírása állatorvosi feladat, csupán példaként említek meg egy ma is forgalomban levő vakcinát. Ez a PROGRESSIS VAKCINA kocák és kocasüldők részére.

Javallat: Fertőzött környezetben a PRRS vírus által okozott reprodukciós zavarok csökkentése. Kocákban és kocasüldőkben a vakcinázás csökkenti a koraellések és a mumifikált magzatok számát.

Alkalmazás: Elsődleges vakcinázás – Kocasüldő: 2 oltás 3-4 hetes időközzel, legalább 3 héttel a búgatás előtt. Koca: 2 oltás 3-4 hetes időközzel. Az állomány összes kocáját a lehető legrövidebb időn belül ajánlott vakcinázni. Kiszerelés: 5,10x5,25, 10x25 adag. ADAGOLÁS: 2ml/állat izomba applikálva. A mellékelt utasítás szerint alkalmazandó az állatorvos javaslata szerint!

PRRS fertőzés miatt a hízóállomány egyenetlen fejlődése, „szétnövése”

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2014. márciusában.)