2015. január 26., hétfő

Barlangok (2.)

Ezúttal a szerző barlangfotói sorakoznak itt a világ különböző tájairól. Szokásunkhoz híven a jegyzeteket sem hagytuk el. Ha a címként jelölt ország vagy város nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fénykép szerepel, megjelenik. Nem egy így megnyitott fejezet több képet és részletesebb leírást is tartalmaz a témában.

.
.
Most pedig látogassunk el a dél-afrikai pihenő paradicsomba, Sun Citybe! A legenda szerint 1000 évvel ezelőtt egy nagyon tehetséges és művelt népcsoport létesített itt akkori mércével mérve egy csodálatos várost, egy földi paradicsomot! A sors azonban másként döntött, mert egy napon váratlanul kitört a tűzhányó, és forró lávával öntötte el az egész környéket. Könyörtelenül elpusztított mindent. Amikor a láva kihűlt, mindent betakart és kopárrá változtatott. És a város végleg elveszett. Vagy mégsem?
Mégsem, mert egy amerikai milliárdos 1990-ben újjávarázsolta az eltűnt édenkertet! 5000 munkás 19 hónap alatt építette fel ezt a káprázatos birodalmat. Óriási kőtömbökből kifaragott állatfigurák és élő állatok népesítették be ezt a csodavárost. A barlang mélyén lángoló örök tüzet a 18 m hosszú és 8 m magas leopárd őrzi hatalmas mancsaival.
.
.
.
.
Kietlen de számunkra szokatlanul csodálatos látványt nyújtó úton haladunk a Holt-tenger felé a legkevesebb 40 fokos száraz hőségben, bizony elég nagy magasságban, 500 méterrel a tenger szintje felett. A távolban a régmúlt maradványait láthatjuk. Előtűnnek az akkori lakók esővíz-felfogó medencéi és barlangjaik. Valamikor egy római, majd bizánci erődöt építettek ki e helyen. Elképedve bámuljuk azokat a lakótelepeket, melyeket valaha e hatalmas, úttalan, kopár hegyek oldalába építettek. Az út jobb oldalán egy méretes domb emelkedik, benne már messziről előtűnnek kisebb-nagyobb barlangok bejáratai. Megállunk, mert egy igen régi, a második templom idejéből való település maradványai ezek. Az esszénus vallási csoport tagjai létesítették az Kr..e. II. században. De kik is voltak az esszénusok?
.
.
.
.
Nem messze a szállónktól a tengerparti sétány egy hatalmas sziklatömbhöz visz. És milyen az ember? Hajt a kíváncsiság! Bemegyünk a sziklás hegybe fúrt alagútba, mely a sziklás hegyóriáson át egy településbe vezet. Odabent a barlang tetejéről és oldalából is egyhangúan csepegett a víz mint a cseppkőbarlangokban. Kerülgetni kellett a tócsákat is. Helyenként a barlang oldalán komolyabb méretű rések tátongtak, melyeken ki lehetett látni a szépen hullámzó tengerre. Kijutva a hegy gyomrából az út mentén kékre festett, egyforma házikók, halászcsárdák kínálták jellegzetes illatú főztjeiket. Nemcsak az éttermek, de a teraszok is tele voltak a legkülönfélébb halételeket fogyasztó, többnyire sokszor repetázó turistákkal. Annyiszor kérhettél, ahányszor csak kívántad vagy bírta még a gyomrod, mert 6 Euróért quantum satis teleehetted magad.
.
.
.
 .

Elmegyünk a csodálatos Kék Barlanghoz. Málta nyugati partja meredek és szakadékos. Helyenként sziklarepedések, barlangok nyitnak utat a tenger felé. Talán fél órás csónakázás után jutunk a Kék Barlangba. Az a nevezetessége, hogy a vize olyan kék, mintha alulról világították volna meg. Hatalmas mészkőlabirintus! A II. világháború idején a légiriadó felhangzásakor az emberek fogták a csónakjaikat és a biztonságos barlangokban kerestek menedéket. Miután pedig a II. világháborúban Máltának kulcsszerepe volt, a német és olasz bombázók szinte állandóan támadták a szigetet. Egyébként ez egy történelmi hely! Itt találkozott ugyanis egy hajón Gorbacsov és Reagan.
.
.
.
 .
Csónakba szállunk, és kirándulást teszünk a Herkules-barlangokhoz. Többségük tengervájta üreg a hatalmas sziklahegységbe. Az újabb ásatások olyan leleteket tártak fel, melyek azt bizonyítják, hogy már az ősidőkben is emberi hajlékul szolgáltak e helyek. Bebújtam a barlangba ezen a keskeny szájadékon, de odabent semmi különöset nem láttam. Igaz, egy atyafi elmélkedett, és némi baksisért választ adott az idelátogató igazhitűek kérdéseire, de az anyanyelvük ismerete nélkül nem tudtuk meg, hogy miről is volt szó.
.

.
Törökország (1988)
.
.
Itt volt a korai kereszténység egyik központja. Mártírok, hitvallók, éles nyelvű teológusok és tudós püspökök kerültek ki Kappadókia barlangvárosaiból. Nagy Szent Vazul idején kezdtek letelepedni ezen a tájon a keresztény remeték, a világtól elvonuló szerzetesek. Göreme és környezete és a hit mámora vonzotta a remetéket. A tufahegyek között 30 ezren is éltek. Ők vájták és festették a templomaikat, ők alakították ki a lenyűgöző barlangépítészetet. Több mint 400 ilyen lakást ismerünk ma, a sziklaodúkat nem is számítva.
- Hétrét görnyedve lehet csak járni! - figyelmeztet a kísérőnk...
.
.
.
.
"E hatalmas szurdokban, a Grand-kanyonban dübörög a gyorsfolyású és helyenként hatalmas zuhatagokat alkotó szennyesvörös színű Kolorádó. Az indiánok ugyan egyre kevesebben lettek, ugyanakkor a mókusállomány megszaporodott. A szelíd kis állatok a kezünkből ettek csokoládét. A Kolorádó területét már időszámításunk kezdetén indián törzsek lakták, a sziklákba vájt barlangokban éltek. Híresek voltak a környék arany- és ezüstbányái, újabban urán után kutatnak. Az aranyásók és kincskeresők hada ezt a vidéket is ellepte, bár maga a Kolorádó kanyonja sokáig ismeretlen volt a fehér ember számára, és csak mintegy 150 esztendővel ezelőtt fedezték fel, és csak ekkor térképezték fel a világon a maga nemében egyedülálló értékű hegyvidéket.
.
.
.
.
Most pedig utazzanak el velünk a világ nyolcadik csodájának számító Leszálló sárkány-öbölbe, amit Ha Long-öbölnek neveznek. Mindössze 86 kilométernyi utat kellett megtenni Hanoitól, míg e csodálatos látvány elénk tárult. Sok-sok barlang furkálja át itt a sziklahegyeket. Az egyikbe mi is bementünk.Vájatok, folyosók nyíltak mindenfelé. A barlang - mely kívülről csak egy nagy kapubejáratnak tűnt - belülről szinte beláthatatlan terjedelmű volt. 
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése