A szarvasmarha, a sertés és a juh csülökbetegségei

Az állatok tartási körülményeinek a megváltoztatásával, vagyis a legelőre hajtás, egyszersmind a mozgási lehetőség csökkentésével, az istállózás fokozódásával, esetleg igényesebb fajták beállításával mind gyakoribbá váltak a csülökbetegségek, noha a rendszeres csülökápolással valamint a megfelelő istállóhigiéniával jórészt megelőzhetőek. Fellépésükkor viszont már az állatok téteményképességét nagy fokban csökkentik, következésképpen súlyos gazdasági veszteséget okoznak.

Amint említettem, a csülökbetegségek igen komoly gazdasági veszteséggel is járnak, és a súlyosan beteg állat elhullásán, netán kényszervágásán vagy selejtezésén kívül (hogy csak a leggyakoribbakat említsük), a teheneknél nagymértékben csökken a tejtermelés, a hízósertések súlygyarapodása elmarad, romlik a takarmány kihasználtsága, következésképpen megdrágul a hizlalás, a juhoknál például az ún. büdös sántaság során csökken a termelt gyapjú mennyisége, kisebb testsúllyal születnek a bárányok, ugyancsak csökken a tejtermelés stb., de minderről a továbbiakban részletesebben is fogunk szót ejteni.

Azt azonban tudni kell, hogy a csülökbetegségek és olykor azok jelentős következményei jórészt megelőzhetőek volnának, ha sokkal több gondot fordítanánk a hasított körmű állatok csülkeinek ápolására, a megfelelő istállóhigiéniára, esetleg takarmányozásra.

A továbbiakban a szarvasmarha, sertés és juh csülökbetegségeinek összefoglaló ismertetésével, a megelőzés és a korszerű gyógyítási lehetőseinek ajánlásával ezt a nagyon gyakori bántalom okozta veszteség megelőzését kívánjuk elérni. A megfelelő csülökápolással nagyban megelőzhetővé válik a költséges állatorvosi és gyógyszeres beavatkozás és a téteményképesség csökkenésével beállított gazdasági veszteség.

I. A SZARVASMARHA CSÜLÖKBETEGSÉGEI

Széleskörű hazai vizsgálatok szerint a sántító tehenek több, mint 90 %-a valamilyen csülök-rendellenességben szenved. A szarvasmarhák csülökbetegségei a leggyakoribb, a termelési eredményeket tekintve pedig a legtöbb gazdasági veszteséget okozó bántalmak közé tartoznak. Természetesen ebben a körben nemcsak a legsúlyosabb, állatorvosi beavatkozást igénylő bántalmakra kell gondolni, mint például a gennyes csülökirha-gyulladás vagy a panaritium stb., hanem az elhanyagolt állapotú csülökszaru túlnövésének és a csülök deformálódásának a különféle formáira is.

A sok-sok eset közül, amelyek a mindennapos állatorvosi tevékenységem során előfordultak, egyet elmondok a közelmúltból példaként.

Egyik alkalommal Pogány községből érkezett a hívás, mely során azt panaszolta a gazda, hogy reggelre egyik tehene nem evett, a jól tejelő tehén csupán egyetlen liter tejet adott. Csak hosszas ösztökélés után állt fel, mikor is az egyik hátulsó lábát annyira fájlalta, hogy nem is nehezedett rá. A fájós lábán a csülke megduzzadt és nagyon fájdalmas.

A vizsgálat során a tehén már rátekintésre is kritikus beteg benyomását keltette. Csak hosszas nógatás után sikerült felállítani, de a beteg végtagot nem terhelve állt a jószág, a jó minőségű széna pedig érintetlenül volt előtte a jászolban.

Mindenekelőtt lázat mértem, mely során a belső hőmérséklete elérte a 41 °C-t. A beteg végtagon a párta körkörösen duzzadt, a környezeténél melegebb és rendkívül fájdalmas volt (1. KÉP). A csülökszaru mindkét hátulsó végtagon jócskán túlnőtt. Bizony az istállóban a higiéniás körülmények is eléggé kedvezőtlen képet mutattak. Még két tehén állt a helyiségben, melyeknél ugyancsak túlnőtt némileg a csülökszaru, de ezeknél semmiféle betegségre utaló tünet nem volt észlelhető. Azért javasoltam a gazdának, hogy mindegyik tehénnél végezze el a csülökszaru szabályozását, mert ezzel nemcsak elkerülheti a csülökbetegség fellépését, de az állatok tejtermelését is növelheti.

A beteg gyógykezelésére meleg, fertőtlenítő párakötést tettem fel a sérült csülökre, antibiotikum- és Calcimusc-injekciót adtam az állatnak, és bőséges száraz almot javasoltam.

Három nap múlva utóvizsgálatot végeztem, mely során a szaruszegély jól láthatóan elvált, és a résen savós, gennyes váladék ürült, mely következtében a fájdalmasság és a sántaság gyorsan csökkent, és az étvágy is lassan visszatért. Az állat hamarosan meggyógyult, de a tejtermelés csak lassan emelkedett. Örömmel láttam, hogy a gazda megfogadta a tanácsomat, és a másik két tehén csülökszaruját is rendbe hozatta.

MIÉRT KELL RENDSZERESEN KÖRMÖLNI A TEHENEKET?

Azért, mert a csülökbetegségek kialakulása, melyekre prediszpozíciós faktorként hat a csülökszaru „kóros” növekedése, sokkal súlyosabb gazdasági veszteségeket okozhat, mint ahogy általában vélik. Nézzük tehát, hogy miből adódik a gazdasági veszteség?

① A tehenek tejtermelése már akkor is csökken, ha a csülökszaru túlnövése kisfokú, vagyis amikor egyszerű ránézéssel megállapítható ugyan, de kifejezett sántaságot még nem idéz elő. Hazai vizsgálatok tisztázták (B. Kovács professzor vizsgálatai), hogy azokban a gazdaságokban, ahol évenként nem szabályozták az állandóan istállózott tehenek csülökszaruját, az állomány 95 %-ában enyhébb vagy súlyosabb mértékben túlnő a csülökszaru. Felmérései szerint ez már enyhe esetben is a tej napi fél-egy liter csökkenésével járt még akkor is, ha az állat semminemű csülökbetegségre utaló tünetet nem mutatott.

A komolyabb fájdalommal, sántasággal együtt járó csülökbetegségek esetében pedig 3-4 liternyi tejcsökkenés illetve akár a tehenek teljes elapasztása is bekövetkezhet.

② A túlnőtt vagy deformálódott csülkök esetében a hízóállatok súlygyarapodása is csökken. Az elvárhatónál kevesebb lesz a felvett súly és romlik a takarmány kihasználása. Más szóval ugyanolyan testtömeg-gyarapodás eléréséhez több takarmányra lesz szükség, ami megdrágítja a hizlalást.

B. KOVÁCS az egyik gazdaság 1000 férőhelyes bikatelepén végzett vizsgálatai során megállapította, hogy az állatok csülökszaruja túlnőtt, a sántító bikák száma is 17-20-ra növekedett, az átlagos havi súlygyarapodás pedig alig érte el a 24-28 kilogrammot egyedenként.

③ Az elhanyagolt vagy szakszerűtlenül végzett körmölés következményeként a kevésbé ellenálló tehenek rendszerint csak a második vagy harmadik laktációig maradnak termelésben, a súlyosbodó sántaságuk miatt fokozatosan selejtezni kell azokat.

④ A túlnőtt vagy deformálódott csülök irhájában zúzódások keletkezhetnek, és savós esetleg gennyes csülökirha-gyulladás alakulhat ki, amint arról a leírt pogányi esetben olvashattunk.

⑤ A végtag állásának megváltoztatása az ujjízületekben és a csülökcsontban is kóros elváltozást indíthat meg.

⑥ Az apaállatoknak csökken a fedezési kedve.

⑦ Nem egy esetben a csülökbetegségre illetve a mozgás hiányára vezethető vissza az ellés után a méh hiányos involúciója (visszaalakulása), ami rontja az ellési forgót, vagyis növeli a két ellés közötti időt, ami szaporulatvesztéssel, nem egyszer pedig méhhurut kialakulásával is járhat. Ennek pedig számos egyéb káros következménye is lehet, és átmeneti vagy éppenséggel akár végleges meddőség is kialakulhat.

A fellépő méhhurut gyógykezelése olykor többszöri állatorvosi beavatkozást és gyógyszerköltséget is igényel, és a termékenyítések számának növelésével is járhat.

⑧ A csülökbetegségek kialakulása akár nehéz ellést is okozhat.

⑨ Az utóbbi években az állattenyésztés területén az állategészségügy és az állatjólét központi téma az EU tagállamaiban, mivel – többek között – az intenzív, csúcsgenetikájú tejtermelő tehenek érzékenyebbek a környezet hatásaival, és a mozgásszervi betegségekkel szemben szintén. Hazánkban is a tejelő szarvasmarha-tenyésztésben a nagy mennyiségű tejtermelés, valamint a kiváló küllemi tulajdonságok figyelembevételével a hosszú, hasznos élettartam elérése a cél. Hazánkban a tejelő tehenek selejtezésének több, mint 10 százaléka a sántaság következménye (TŐZSÉR és munkatársai, 2010.).

A RENDELLENES CSÜLÖK KIALAKULÁSA

A szarvasmarha főujjának csülkei a patához hasonló szerkezetű, páros, szimmetrikus körömképletek. A csülkön a párta, a fal, a talp és a sarokvánkos különböztethető meg.

A páros ujjú állatokon, így a szarvasmarhán is, a csülökszaru állandóan képződik, a szarutok állandóan növekszik, ami legjobban a hegyfali és oldalfali szarun figyelhető meg.

A csülökszaru havonta általában 6-10 millimétert növekszik. Azokon az állatokon, amelyek szilárd és száraz talajon szabadon rendszeresen mozognak, a szaru növekedése és kopása rendszerint nagyjából azonos mértékű, és a hegyfali valamint sarokfali szaru egyformán, arányosan kopik.

Azokon az állatokon viszont, amelyek keveset vagy egyáltalán nem mozognak, a szaru hónapok alatt feltűnően túlnő. Ezt látjuk az állandóan lekötött teheneken, amelyek állásukban előre és hátra illetve jobbra és balra legfeljebb csak egy-két lépést tehetnek.

A csülökszaru hiányos kopásának következményei valamennyi csülkön jelentkeznek.

A CSÜLÖKSZARU TÚLNÖVÉSÉNEK A KÖVETKEZMÉNYEI

➀ Istállócsülökről akkor beszélünk, a a hegyfal kisfokú túlnövése figyelhető meg (2. KÉP).

➁ A papucscsülök során a hegyfal nagyobb mértékben túlnő és felhajlik (3. KÉP).

➂ Ollós csülökről akkor beszélünk, amikor egyik vagy mindkét csülök a középsík irányában túlnő és keresztezi egymást (4. KÉP).

➃ A görbe csülöknél – mely a hátulsó végtagokon gyakoribb – a túlnőtt hegyfali rész dugóhúzószerűen megcsavarodik. A külső oldal és sarokfal viszont erősen domború, a szarufal áthajlik a talpi felületre is, ami nyomást gyakorol az irhára (5. KÉP).

A szaru túlnövekedése miatt a csülök nemcsak deformálódik, hanem az alakváltozásnak számos káros következménye is van. A csülök terhelési viszonyainak a megváltozásával a csülök irhájában keringési és táplálkozási zavarok, nyomási atrófiák (sorvadás) és gyulladásos folyamatok keletkeznek, ami zavarja a szaru szabályos termelődését.

A saroktájék irhájában zúzódások keletkeznek, ami irhagyulladásra vezet, a csülökszaru túlnövése az ujjtengely és a végtag állásának megváltozását is maga után vonja , ami az ujjízületekben és a csülökcsontban is kóros elváltozást indít meg.

E kóros folyamtok többsége klinikailag tipegő állásban, kötött mozgásban, sántaságban nyilvánul meg. Az utóbbiak a kötötten tartott, ritkán mozgatott teheneken hosszú időn át rejtve maradhatnak, ami késleltetheti a bántalom felismerését.

HOGYAN ELŐZHETŐ MEG A RENDELLENES CSÜLÖK KIALAKULÁSA?

Lehetőleg a szarvasmarhák mozgatásával kell elérni, hogy a szaru növekedése és kopása eredményes legyen. A mozgatás módszere többféle lehet TAMÁS professzor ajánlása szerint.

1. Lekötés nélkül szabadon mozgó teheneken a csülökszaru kopása akkor kielégítő, ha a közlekedő terek, az etetőfolyosó és fejőházi felhajtó út valamint a várakozó terület padozata megfelelő koptató hatású (pl. érdes beton) és elég hosszú. Ahol erre nincsen lehetőség, ott olyan jártató pályát célszerű kialakítani, hogy a tehenek a fejés után 500-1500 méteres úton menjenek vissza a tartózkodási helyükre.

2. Az állandóan istállózott, lekötött teheneket naponta mintegy 1500-2000 méteres, szilárd burkolatú pályán kell jártatni.

3. A tenyészbikák naponkénti, rendszeres jártatása elengedhetetlen.

4. A jártatást előnyösen egészíti ki a legeltetés. A legelő talajának a minősége azonban tapasztalat szerint nem alkalmas a csülökszaru kielégítő mértékű koptatásához. Az állatokat az istálló és a legelő között legalább részben célszerű betonúton hajtani.

5. A szarvasmarhák karámban tartása előnyös, de ennek a talaj rendszerint nem koptató hatású. A karámok egy részének talaja annyira sáros, hogy az a csülökszarut és a lábvég bőrét kifejezetten károsítja.

Ahol az állatokat nem vagy nem rendszeresen jártatják – és hazai viszonyok között és főleg a kistermelők körében ez a gyakoribb – a csülökdeformitásokat csülökápolás, körmözés útján kell megszüntetni illetve megelőzni.