Csehszlovákia-Németország I/1

CSEHSZLOVÁKIAI ÉS NÉMETORSZÁGI ÚTIJEGYZETEIM (1958)

Irány Csehszlovákia!

Az Agrártudományi Egyesület az 1958. júniusára tervezett szakmai tanulmányutat kétszeri halasztás után végre október 18-ra tűzte ki. Résztvevői az Egyesület tagjai közül 32 állatorvos és mezőgazdász. A fenti nap csepergős, borongós reggelén találkoztunk Budapesten az Engels téren. Pécsről éjszaka utaztam fel Pestre, így - noha már régen nagy izgalommal vártam ezt a napot - éppen ezen a reggelen voltam a legfáradtabb. A felszálláskor szerencsém volt, mert a modern Ikarus egyik kényelmes ülésén ablakhoz kerültem, de az örömbe (mint később észrevettem) egy kis üröm is vegyült, mert aktatáskám az elemózsiával a bőröndömben maradt, és - ha nem is messze tőlem, de - számomra hozzáférhetetlenül az autóbusz tetején utazott. Így korgó gyomorral tettem meg az utat a határállomásig, Rakjáig. Miután az ismerősök igyekeztek egymás mellett elhelyezkedni, így került mellém Kisfaludi Péter kollégám, volt egyetemi évfolyamtársam, aki nemcsak út-, de mindvégig szobatársam is lett.

Első állomásunk, ahová késő délután megérkezünk, Pozsony lesz. Míg a múlt képeit nézzük, itt éppen az öreg tanácsháza látható 1288-ból, folytatom a történetünket. Dél lehetett körülbelül, amikor Rajkánál elértük a magyar-cseh határt. Mivel itt már kopogott a szemem az éhségtől, míg a kocsink tankolt, én is betértem egy tejcsárdába - hasonló célból. Mindenki lázasan vásárolt cigarettát, szeszes italt, Pick szalámit, miközben 50 forint aprópénzre próbáltak szert tenni a valutavásárlás közben (két legyet ütni egy csapásra!), mert állítólag az ötvenes ércpénzt a németek is átváltják márkára. Vagy háromszor elmentem a postára egy-egy 40 filléres bélyegért, trafikba képeslapért, így egy zseb aprópénzre tettem szert. A váltóláz megszüntével összeterelték a népet nagy nehezen, és már csak a határsorompónál álltunk meg.

Régi utca Pozsonyban a XV. századból

A határsorompónál a személy- és csomagvizit alkalmával, amit a vámőrök a legudvariasabban végeztek, csodálkozva láttam, hogy csaknem mindenki táskája tömve van szalámival, cigarettával vagy szeszes itallal. Én csak a saját szükségletemre gondoltam pakoláskor. A magyar vámvizsgálat hosszas és nagyon alapos volt: a zöldsapkás, előzékeny csehek már inkább a személyi ellenőrzésre fektették a hangsúlyt, a csomagokat inkább felületesen nézték meg, és a vásárolt ún. valutaárukon csak mosolyogtak... Valóban jól jártak sokan ezekkel, de akadtak olyanok is, mint a Péter barátom, aki a Pick szalámiját ugyanolyan elegánsan csomagolva hozta haza, mint ahogy külföldön már sokat járt kedves mamája nagy szakértelemmel becsomagolt. Hogy pedig a pálinka sem fogyott el maradéktalanul, az bizonyítja legjobban, hogy hazafelé a kocsiban minden reggel szinte vágni lehetett a szeszszagot és felváltva hallatszott előre a szíves, sőt néha már rámenős kínálgaáts, sorkortyolgatás, majd a meg-megismétlődő aktusok között a kedélyes nótaszó...

És megláttuk Pozsonyt! A város nemcsak azért volt elragadó, mert KÜLFÖLD, bár az embert ez is elfogódottá teszi kissé, hanem mert festőien szép a panoráma valóban: lent hömpölyög a vén Duna, fent viszont a 224 méteres várhegyen őrködik a Kis-Alföld hatalmas síksága felett az ódon vár. Még a XI. században épült, többször is átépítették, de az 1811. évi tűzvész óta romokban hever. Sajnos nem volt időnk közelebbről megnézni.

Úttörőotthon

A városban nagyon sokan beszélnek magyarul. Pozsony vagy mai nevén Bratislava igen tiszta város sok szép térrel és szoborral. Néha kíváncsiskodva vettek körül bennünket. Közülük egy része a szimpatizánsokból adódott, mint például a galántai magyar gimnázium növendékei, de minden újsághírt cáfolva állíthatom, hogy az érdeklődők zöme az üzlet-szimatolókból tevődött ki. Korlátlanul elkelt a magyar cigaretta, Pick szalámi éppen úgy, mint a jó erős kisüsti is. Csak a mohóbbak kezdték meg a kiárusítást...

Mivel nekem kereskedelmi problémáim nem voltak, nyugodt lelkiismerettel mehettem városnézésre - minden gond nélkül. A város kettős képet mutat: egy régi, patinás és egy új, modern városrészre tagolódik. Most is nagyarányú építkezések folynak Pozsonyban, melyek monumentalitására jellemző, hogy egész utcát lebontottak, hogy modern egységessé újjáépítsék.

Pozsonyt elhagyva festői úton haladtunk a Kis-Kárpátok mentén Pöstyénbe Nagyszombaton keresztül. Az ország mezőgazdasága már nagyrészt "szocializálva" van. Nadrágszíj-parcellát egyáltalán nem is láttam. A gazdaságok és istállók a lehetőség szerint gépesítettek. A városok körül sok a kertészet és baromfitelep.

Az egyhangúan sík Kisalföld után lenyűgöző a Kárpátok festői, feledhetetlen látvány, az egymás mögött mindinkább magasodó, majd csaknem felhőbevesző, hatalmas hegyormok. A távolban sziklahegy bukkan elő egy várrommal: Beckó vára! A várat Mátyás király az udvari bolondjának építtette. Megállunk egy kicsit, és noha az idő sem tiszta, a vár is legalább 2 kilométerre van tőlünk, mindenkit elkap a fényképezési láz. Legalább harmincan csinálunk felvételt... Egy pillanatra felvetődik egy gondolat bennem: mennyi verítékre volt szükség, míg e sziklás hegyre felhordták a töménytelen építési anyagot... De haladunk tovább a Vág folyó mentén - hatalmas fenyvesek között csodás kilátás mellett fut az elsőrendű betonút Pöstyén fürdőhöz. A városka a Vág mellett fekszik, annak szigetein vannak a 60 °C meleg, kénes források. Gyógyhatásuk világhírű.

Csak késő este érkezünk meg első szálláshelyünkre, az óriási hegyek között levő kis fürdővároskába, Luhecovicébe. Szállást az elegáns Alexandria Hotelban kaptunk. A Vadász teremben terítettek vacsorára, az asztalaikon kis magyar zászlócskákat helyeztek el. Változatos, jó menü, elegáns kiszolgálás... Egy szép, erkélyes szobát kaptunk, és noha nagyon el voltam fáradva, amint szürkülni kezdett reggel, előbb az erkélyről gyönyörködtem a kilátásban, mely kicsinyben a Karlsbadihoz hasonlított.

A városka egy völgykatlanban fekszik, körülötte hatalmas fenyvesekkel borított hegyek mindenütt... Aztán még reggeli előtt lementem kicsit körülnézni.

Ágyúk II. (Európán túl)

Az ágyú a történelem és a technika látványos találkozási pontja. Nem áll szándékunkban részletes leírást adni e helyütt akár előbb, akár utóbb említett szempontból erről a fegyverről. Mindössze (talán) az érdeklődést felkeltve ezúttal is csupán ízelítőt kap az Olvasó a szerző saját fényképeivel és jegyzeteivel Európán kívüli országokban található méretes lövegeiről - a teljesség igénye nélkül. Ha az ország, város nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fotó szerepel, megjelenik.

Ausztrália 

.

.

Az Ausztrál Nemzeti Tengerészeti Múzeumba megyünk...

.

.

Chile 

.

.

Puerto Montt tengerparti városban vagyunk. A spanyol idők emléke a San Antonio erőd, mely ágyúi a tenger felé merednek - ezek védték a várost az ellenséges hajók behatolásától.

.

.

Dubai 

.

.

Olyan ágyú mellé álltam, mely csövében elakadt a golyó, így most már tökéletesen biztonságos!

.

.

Hongkong 

.

.

Ezekkel az ósdi mozsarakkal próbálták a kínaiak védeni a szigetet a hatalmas angol hajóhaddal szemben.

.

.

Izrael 

.

.

A vár faláról régi török ágyúk merednek a tenger felé. Ma némák ugyan, de valamikor veszélyes tüzet okádtak, ha védeni kellett a kikötőt. A vár is ilyen célból épült 1104-ben. Az 1781-ben emelt mecsettel szemben van a keresztesek föld alatti városa, mely az angolok idején börtön volt. A keresztesek 200 éven át tartották a várost, és Jeruzsálem feladása után itt volt a központjuk. 1831-ben egyiptomi uralom alatt állt, amikor Ibrahim megerősítette, de 1840-ben megjelent az osztrák-francia ostromló flotta, mely ágyútüze eltalálta a lőporos tornyot. Ibrahim pasa csak női ruhában tudott kimenekülni a vesztett várból...

.

.

Kenya 

.

.

Amikor azonban törökök érkeztek Mombasába, a legkedvezőbb kikötő "városba", mely a tengeri út biztonságát is nagyfokban ellenőrizhette, megtámadták a törököket, és elfoglalták a várost a portugálok. Erődöt építettek a tengeri kikötőbe, mely létesítésével egy olasz építészt bíztak meg. A lőrés a tenger felé irányul. Innen volt várható a támadás.

.

.

Kolumbia (1) 

.

.

De vajon a kalózok sohasem tudták bevenni a várost? Akkoriban gyakran előfordult, hogy a rabszolgákat szállító hajó már útközben eladta egy másiknak a rakományát, de nem tért vissza üres kézzel, hanem váratlanul megtámadott és kirabolt egy másik kikötőt. és ekkor már ellenérték nélkül vitték el a zsákmányolt kincseket. Bizony megsarcolta Kartagénát a leghíresebb kalóz, Francis Drake is - még az 1580-as évek első felében.

.

.

Kolumbia (2)

.

.

Miután Kartagénát többször is megzsarolták a kalózok, a spanyol király megbízta a legtehetségesebb építészeit, hogy tervezzenek-kivitelezzenek e tengerparton egy bevehetetlen erődöt, mely a várost is meg a kikötőt is képes lesz megvédeni a támadásokkal szemben. Száz esztendeig épült a vár mintegy 1000 négyzetkilométernyi területen olyan pozícióban, hogy úgy a tenger mint a szárazföld felől képes legyen megvédeni a várost. A vár alatt komoly, még ma is ép kazamatarendszer épült. Hosszú és többfolyosós alagút-rendszer, melyben könnyen el lehet tévedni. A várnak a legerősebb ostromot 1741-ben kellett kiállnia, amikor a nagytekintélyű Vermon admirális 200 angol csatahajóval és 15 ezer katonával érkezett annak elfoglalására. Bizony akkortájt éppen a Karib-tengerben hemzsegett a legtöbb feketezászlós kalózhajó, sőt olykor flottába is szerveződtek. Amíg nem épült meg az erőd, a kalózok Kartagénát is több ízben kifosztották. A sokat látott ágyút és a megmaradt muníciót gondosan őrzi az utókor.

.

.

Makaó (1)

.

.

A várhegyen egy komor erőd ágyúi merednek a tengeröböl felé. Az erődöt a jezsuiták építették 1626-ban. A hollandok négy esetben is meg szerették volna vetni a lábukat a félszigeten, és megpróbálkoztak az erőd elfoglalásával, de hiába ostromolták a várat. Nem tudták bevenni. A legsúlyosabb támadás az utolsó alkalommal történt, amikor a kitartó ostrom során a védők már végkimerülésben voltak, és azon tanakodtak, hogy fel kell adni a várat. A haditanács már hozzá is járult a kapitulációhoz. Ekkor azonban...

.

.

Makaó (2) 

.

.

... mint ahogy a jezsuiták mondták: isteni csoda történt - az utolsó ágyúgolyó által! Ugyanis az ostromlók puskaporos raktárát találta el, mely óriási robajjal felrobbant és megsemmisült. Ekkor a holland hajóraj eltűnt és többé már nem támadott itt. Az ágyút mementóként nagy becsben tartják még manapság is, több évszázad eltelte után.

.

.

Malajzia 

.

.

Az ágyú ma már csak illusztráció: mementó! Pedig előbb a malakkai szorost védő erődnek - mely számos csata színhelye volt - ugyancsak komoly katonai szerepe volt.

.

.
Marokkó
.

.

 Megérkezünk Rabatba, Marokkó fővárosába, mely lakóinak száma 520 ezer fő. A város helyén már Kr. e. III. században állandó település volt, majd a XI. század elején a keresztesek elleni védelemre egy kolostorerődöt, ribatot építettek itt fel. A hely stratégiai jelentőségét felismerve az Almohadok emelték az óvárost, és Yussef Almohad szultán (1184-1199) fővárossá tette. Az óvárost nyugatról a máig jól megmaradt Almohad-fal határolja, melyet 1197-ben az azonos nevű dinasztia építtette. Hossza 5250 méter, 5 kapu és számos bástya van rajta.

.

.

Tanzánia 

.

.

Ugyancsak sokat tudna mesélni a tengerre meredő, de ma már csak a véres múltat idéző, nyugalomba helyezett, rozsdásodó ágyú is, mely valaha félelmetes bombáival védte ezt a szép, értékes és csodálatosan illatozó fűszerszigetet.

.

.

Ágyúk I. (Európa)

Az ágyú a történelem és a technika látványos találkozási pontja. Nem áll szándékunkban részletes leírást adni e helyütt akár előbb, akár utóbb említett szempontból erről a fegyverről. Mindössze (talán) az érdeklődést felkeltve ezúttal is csupán ízelítőt kap az Olvasó a szerző saját fényképeivel és jegyzeteivel Európa különböző országaiban található méretes lövegeiről - a teljesség igénye nélkül. Ha az ország, város nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fotó szerepel, megjelenik.

Albánia 

.

 .

Odabent fegyvermúzeum van. A legkülönfélébb kézi és nehézfegyverek, ágyúk és tankok rozsdásodnak itt, sok az első vagy második világháborúból maradt.

.

.

Írország 

.

 .

Újabb várlátogatás vár ránk... A Suir folyó medréből kiemelkedő sziklás szigeten álló, hatalmas középkori várhoz, Cahir várához megyünk. A korabeli kis ágyú most is tettre készen védelmezi a hatalmas erődítményt. Szögletes és kerek bástyáival és lenyűgöző lőrésekkel fogazott védőfalával az egyik legjobb állapotban fennmaradt ilyenfajta építmény az Ír szigeten. Tökéletes volt a biztosítása, ugyanis két védővonala is volt. Egyik a folyó, a másik pedig a védőfal. Szinte lehetetlen volt ezeken áthatolni az ostromlóknak. Ez a jó álapotban megmaradt erőd a Butlerek tulajdona volt. A család az angol korona hűséges szövetségese volt, bárói címet is kapott. A létesítményt bővítették, javítgatták, és egészen 1964-ig maradt a birtokukban. A börtönbástya alatt volt a kút, ami a vár vízszükségletét biztosította, a vízellátás pedig alapvető fontosságú volt.

.

.

Madeira 

.

.

A Sao Lorenzo erődnél vagyunk. Itt rendezték be a köztársasági biztos hivatalát. Marcona katona áll a kapuban, természetesen meg sem rezzen az idegenek láttán. Az épület nem látogatható. Félelem nélkül ólálkodunk az erőd előtt. Annak idején a francia kalózok sem rettentek vissza az építménytől, és komolyabb ellenállás nélkül vették be a várost, ugyanis 1566-ban a szárazföld felől támadtak, az erőd ágyúit pedig a tenger irányába szerelték fel. Sebestyén portugál király e súlyos kudarc után tanulva az esetből olasz hadmérnökök tervei szerint a mai formájára építtette át az erődöt, majd a XVIII-XIX. században a sziget kormányzói palotájává alakították át.

.

.

Málta 

.

.

Az öböl felé néz torkolatával a vaskos, harcokból mementóként itt maradt ágyú. Az erőd a XV. században épült egy meredek sziklafalon a törökök és a kalózok támadása elleni védekezésül.

.

.

Németország

.

.

Wartburg váránál a korabeli ágyúk csövei félelmetesen merednek a völgy felé.

.

.

 Moszkva

.

.

Egy hatalmas ágyút találunk tovasétálva: a cári ágyút. Ez a világ legnagyobb ágyúja, a XVI. században öntötték, 89 centiméteres a kalibere és 400 mázsa tömegű. Mellette láthatók az óriási golyók, de sohasem lőttek vele.

.

.

Párizs 

.

.

A Musée de l’Armée a világ legnagyobb fegyvermúzeuma, melynek udvarán híres régi ágyúk sorakoznak. Íme a poroszoktól 1708-ban zsákmányolt Tizenkét apostol nevű ágyúk egyike, amit a németek a 40-es években hazavittek, de a háború után a franciák visszakövetelték.

.

.

Szlovákia 

.

.

Míg a feleség a férjet siratta, a dervisgenerális labanccá vált bátyján kívánt bosszút állni, s erre annak két fiát szemelte ki. Fiai kényszerítették a visszafordulásra a hazalátogató apát, amikor kiságyúikból az országúton feltűnő hintója kerekét kilőtték. Jó kilátás nyílt az útra, biztos kézzel tudtak célozni.

.

.

Törökország (1)

.

.

Jöjjenek fel velünk az ankarai várdombra, a citadellára, ahonnan elénk tárul  úgy a modern, mint a régi város nagyszerű panorámája. Néhány veszélyesen elöregedett, elkorhadt háztól eltekintve a várkerület egésze ma is lakott. Érdekesek a jellegzetes, favázszerű, kétszintes oszmán-török kori épületek.

.

.

Törökország (2) 

.

.

A konstantinápolyi várfalakra hasonlító védelmi rendszer méretei lenyűgözőek, érdemes konkrétan megismerkedni az adatokkal: a külső várfal teljes hossza 5 kilométer, a falak vastagsága 3-5 méter, magassága pedig 8-12 méter között változik. Összesen 82 hengeres és szögletes bástya sorakozik a falakon. A bástyák belsejében lakófülkék, ciszternák, raktárak kaptak helyet. A 4 égtáj felé néző 4 kapu biztosította a közlekedést a falakon belüli és az azokon kívüli világ között. A kapuk felett a bástyákon és a falak legkülönbözőbb részein sokféle felirat található nevekkel és évszámokkal.

.

.

Ausztria 

.

.

A dóm tornya Bécs jelképe. Kilátóerkélye 96 méter magas, ahonnan fenséges kilátás nyílik az egész városra. Itt van Ausztria legnagyobb harangja: súlya 198 mázsa, 1711-ben török ágyúkból öntötték.

.

Törökország tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék az UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBA, A NAPFÉNY ORSZÁGÁBA című bejegyzésekhez

I. Ankarából indulunk...
˘

II/1. Samsun és Bursa

II/2. Trabzon

II/3. Erzurum és környéke

II/4. Kars

II/5. Útközben egy faluban

II/6a) Továbbmegyünk Van felé

II/6b) A tartomány székhelye Van városa 
˘
III. A KURDOK

III/1. Meglátogatjuk a kurdok világát  

III/2. A piactól a mecsetig sok emberrel találkoztunk 

III/3. Vendégségben 

III/4a) Kurdisztán sátrai 

III/4b) De mit kell tudni a kurdokról?  
˘
IV/1. Agri városa  
IV/2. Diyarbakir  
IV/3a) Bitlis és Urfa 
IV/3b) Urfa közigazgatási központ  
IV/4. Vendégségben egy agyagkupolás házban 
IV/5. Adiyaman tartományban vagyunk  
IV/6. Kappadókia 
˘
V. Utunk véget ér 
˘

(Ha a fejezetcímekre, ún. linkre ráklikkel, a fejezet megjelenik, olvashatóvá lesz.)

További képekért és jegyzetekért a szerzőtől a témában: kattintson ide!

Törökország V

UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBA, A NAPFÉNY ORSZÁGÁBA

Utunk véget ér

Visszamegyünk Kayseribe. Megállunk egy percre ez előtt a nagyon szép szeldzsuk sírbolt előtt. Van ugyan feljáró, de nem volt időnk, hogy bemenjünk. A vezetőnk türbének nevezte, amely valójában egy mohamedán sírkápolna, uralkodók, jeles emberek sírja fölé emelt, rendszerint nyolcszögletű kupolával fedett épület.

Betérünk egy üzletbe, hogy valamiféle emléktárgyat vegyünk a hazautazás előtt. A kereskedő nagy barátsággal fogad, bár én előrebocsátom, hogy csak körülnézünk! Ettől függetlenül azonnal hozat az inasgyerekkel 2 teát számunkra kis, öblös, itt rendszeresített teás poharakban. A nejem kinéz valamilyen karkötőt és megkérdezi az árát.

- 600 török líra - mondja mosolygósan a jóképű kereskedő.

- Ennyi pénzünk nincsen - mondom angolul, amit nagyszerűen megértett az atyafi.

Aztán mentünk lefelé az árakkal, mert olyan messziről indultunk. Lejjebb, mert magyarok vagyunk, és ő nagyon szereti a magyarokat. Lejjebb, mert a feleségem nagyon kedves, szép asszony. Lejjebb, mert én igen szimpatikus vagyok. A végső ár - last price, ahogy fogalmazott - kialakulását azzal magyarázta, hogy "mert nem kapitalista országból vagyunk". Hát harmadáron kaptuk, amit vettünk, mégis úgy éreztük, hogy ő csapott be bennünket. Még egy dolgot kért, hogy csináljunk vele meg az ifjú hölggyel egy fényképet. Ezért örökítettem meg a feleségemet vásárlás után. Esetünk nem volt egyedi, ilyen hercehurcával megy törökéknél a vásárlás!

Másnap reggel egy önkiszolgálóban kezdtük a napot, egy élelmiszerüzletben, ahol éppen készült a darált húsból a szendvics. Mindenhol megtalálható az étlapon a sis-kebab, a nyárson sült birka- és bárányhús. A döner-kebab, amiből mi is reggeliztünk, gyakran a járókelők szeme láttára az utcai ablakban készül. A függőlegesen állított kardszerű nyársra birkahús szeleteket húznak, és az így kialakított hústornyot gázláng felett forgatják. Amikor a húshenger felülete megpirult, a pecsenyesütő egy hosszú, borotvaéles késsel vékonyka szeleteket hámoz le róla, közben a nyárs tovább forog. A levágott húsdarabokat lepényre helyezi, megszórja apróra vágott paprikával, paradicsommal, vöröshagymával, megkeni vékonyan tejföllel, és már lehet is fogyasztani. Jóízűt reggeliztünk.

Se szeri se száma a szebbnél szebb rézműves terméknek, mely az utcán készül vagy apró, az utca felé nyitott boltocskákban. Számos, az évszázados formákat díszítő motívumokat őrző, nagyon szép és jellegzetes dísztárgy kapható megfizethető áron és valóban szép emlék vagy ajándék. Mi a márványhoz hasonló onyxból vásároltunk egy kisüzemben néhány emléktárgyat. Közben megnéztük, hogy miként is készülnek ezek a díszek.

Visszautazunk a fővárosba, mert törökörszági utunk véget ér. Útközben mezőgazdasági területen haladunk át.

Éppen folyik a teacserjék "megfejése", a teaszüret. Megállunk egy rövid pihenőre, és megnézzük, hogyan csinálják.

Kirikáléban megállunk egy háznál, ahol meguzsonnázunk. Ezt a látogatást a vezetőnk már jó előre megszervezte. A ház berendezése meglehetősen egyszerű, a házigazda igazán kedves, készséges. Ő az asszonyságokat sem dugta el, sőt a kisbabát is odahozta körünkbe.

De az ülésmód! Még mindig rettenetesen kényelmetlen... Nem bírjuk megszokni.

A repülőtéren nem nagy a forgalom, várjuk a beszállást. Fáradtak is vagyunk meg kicsit unatkozunk is az eddigi szoros programok után csak egyszerűen üldögélve.

Megérkezett a gépünk, felszállás: irány Budapest! Hosszú utunk strapás volt, de minden nap új és új élményt kínált ebből a szép országból...

Miért nincs elegendő teje az anyanyúlnak?

Teszi fel a kérdést Karcagról egy elkeseredett Olvasónk, aki már azon gondolkozik, hogy felhagy a nyulászkodással, pedig ez nagyon hiányozna a megélhetésükhöz – írja levelében.

Tekintettel arra, hogy a kérdés nagyon gyakran felvetődik a nyulászok részéről, Lapunk hasábjain igyekszem összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat.

Előre kell bocsátani, hogy a tejtermelő képesség az anyanyulak egyik legfontosabb értékmérő tulajdonsága, hisz a szopós nyulak 15-20 napos korukig kizárólag anyatejet fogyasztanak, megfelelő fejlődésük kizárólag az anya tejtermelésének a függvénye.

A kisnyulak naponta általában csak egyszer, a hajnali órákban szopnak, és e 3-5 perces szopás alatt veszik fel a szükséges tejmennyiséget, mely testtömegük 15-20%-át is kiteszi.

MIKOR BESZÉLHETÜNK HYPOGALACTIÁRÓL?

A hypogalactia (olv. hipogalakcia) valójában a tejmirigy szekréciós tevékenységének vagy a tej leadásának csökkent volta, mely számos okból bekövetkezhet.

Mindenekelőtt meg kell említeni a hiányos vagy hibás takarmányozást, a megfelelő vízellátás hiányát, a tejmirigygyulladást, valamint a pszichés okokat, stressz-hatásokat, a vemhességi toxikózist, a magzat- vagy magzatburok-visszatartást, valamely lázas állapotot és így tovább.

A hypogalactia során a szopós állatok gyengén fejlődnek, ha az almot megbolygatjuk feltűnően sírnak, a bőrük petyhüdt, ráncos tapintatú, sápadtan szürke színű és magas az elhullás aránya.

MI LEHET A TEJHIÁNY OKA?

1. Az anyanyúl csak akkor tud elegendő mennyiségű és minőségű tejet termelni, ha az igényeinek megfelelő takarmányt, fehérjéket, aminosavakat, vitaminokat, ásványi sókat, tehát kalciumot, foszfort, konyhasót és nyomelemeket kap.

Ahhoz hogy jobban megértsük, hogy mennyire fontos az anya igényeinek megfelelő takarmányozása, figyelembe kell vennünk, hogy egy anyanyúl három hét alatt a testtömegével csaknem azonos mennyiségű tejet termel, hisz a napi laktálás (=tejtermelés) a szoptatás 17-21 napja között a 200-250 grammot is eléri.

Ha a testarányokat és a tejtermelést tekintve összehasonlítást teszünk a tejelő tehén és a szoptatós anyanyúl között, arra az eredményre jutunk, hogy egy tehénnek naponta 200 liter tejet kellene termelnie ahhoz, hogy elérje egy anyanyúl teljesítményét.

Mindemellett a tej minőségében is óriás különbség van a szarvasmarha és a nyúl között. A nyúl teje – mely tejfelszerű sűrűségű – háromszor annyi zsírt és négyszer annyi fehérjét tartalmaz, mint a tehéntej.

2. A tejtermelés akkor is csökken, ha nem kap az anya elegendő vizet. Sok szakember elsősorban vízhiánnyal magyarázza a tejtermelés csökkenését. Tudni kell, hogy egy közepes nagyságú nyúl éves átlagot tekintve naponta egynegyed liter vizet igényel, ami az ellés előtt egy literre, a szoptatós anyáknál pedig – a fiókáira is figyelemmel – akár két literre is emelkedik.

3. Előfordulhat, hogy az anya nem hajlandó szoptatni a kicsinyeit. Tapasztalatok szerint eredményes lehet ilyenkor, ha kényszerítjük az anyát. Ez olymódon történhet, hogy az anyát szorosan lefogjuk, és a fiókákat egyenként a csecsbimbóhoz helyezzük.

Egy-két eredményes kísérlet után az anyanyúl érzékeli, hogy a szopás után a tejtől feszülő csecsbimbók megkönnyebbülnek, és a továbbiakban már magától is szívesen „elfogadja” a kicsinyeit.

4. Egyes ideges anyák esetében szerepet játszhatnak pszichés okok, a különféle zavaró tényezők, stressz-hatások is.

Nemegyszer megállapítható volt az egerek, patkányok, kutya vagy macska zavaró hatása.

5. Természetesen a tejhiány adódhat abból is, hogy valóban gyenge az anya tejtermelése, vagy mert túl sok a fióka.

Való igaz, hogy ha több a fióka, a tejtermelés is növekszik, de miután a növekedés üteme nem azonos a létszám gyarapodásával a népesebb almokban az egy fiókára jutó tej mennyisége csökken.

6. A környezeti hőmérséklet ugyancsak jelentősen befolyásolja az anyanyúl tejtermelését. Úgy találták, hogy az anyanyulak a laktáció minden szakaszában 15°C-on termelik a legtöbb tejet.

Hazai vizsgálatok szerint 20°C felett hét fióka szoptatása esetén minden Celziusz-fok környezethőmérséklet-emelkedéssel a nyulak napi tejtermelése a laktációs csúcs idején átlag 7,7 grammal csökken. Ez azt jelenti, hogy például 23-25°C hőmérsékleten minden alomból egy kisnyúl csak alomtestvérei terhére juthat tejhez.

A kisnyulak szopás alatti viselkedéséből megfigyelték, hogy a jobban tejelő csecseken általában az erősebb, nagyobb testtömegű fiókák helyezkednek el, a gyengébbeknek pedig az utolsó csecsek jutnak.

AZ ANYANYÚL TEJMIRIGY-GYULLADÁSA

A tejhiány gyakori és olykor nagyfokú veszteséget előidéző oka az anyanyúl tejmirigy-gyulladása, mely nemcsak az anya súlyos megbetegedésével és elhullásával, de az alom kipusztulásával is járhat. A tovaterjedés veszélye további veszteségeket okozhat. Mindezek megelőzésére és a kór mielőbbi felismerésére különös figyelmet kell fordítani.

A tejmirigyek megbetegedésének megelőzése érdekében ajánlatos az ellést követő első néhány napban rendszeres fészekvizsgálatot végezni, mely során az anyák tejmirigyeit is alaposan meg kell figyelni, áttapintani.

MI OKOZZA?

A tejmirigygyulladás általában baktériumok hatására alakul ki. A tejmirigy az első laktálásig steril, kórokozóktól mentes. Az ellés után azonban a tejelés megindulásakor és szoptatáskor a környék mikroflórájából (az anya bőrének, emésztőcsövének, orrüregének, hüvelyének, kötőhártyájának és tartózkodási helyének, valamint a gondozók kezének mikroflórájából) egyes baktériumok bejuthatnak a tejutakba és tejmirigygyulladást indíthatnak meg.

A kórokozó virulenciája (=megbetegítő-képessége), a fertőzés mértéke, az állatok ellenálló-képessége, a higiéniás körülmények különbözősége szerint a fertőzöttség eltérő súlyosságú következményekkel járhat.

Amikor kimutatható ugyan a kórokozó, de semmiféle klinikai tünet nincs, néma fertőzöttségről beszélünk, máskor hevenyen akár 2-4 nap alatt zajlik le a bántalom vagy éppenséggel idült formában mutatkozik.

A FERTŐZÉS

A leggyakoribb kórokozó a Pasteurella multocida, de előidézhetik a Staphylococcus aureus, az E. coli, a Streptococcus fajok stb.

A fertőződés bekövetkezhet a bimbócsatornán át, a csecsbimbó és a tőgy bőrének sérülésein, de akár a vér és nyirokáramon keresztül is. Elősegítik a fertőzést a pihenődeszka egyenetlen felületei, a drótháló, a ketrecből kiálló szögdarabok, de akár a durva alom által okozott sérülések és így tovább. A szennyes környezet, a sötét, nedves, piszkos ketrec ugyancsak melegágya lehet a fertőzésnek.

TÜNETEK

Heveny esetben az állat lázas, bágyadt, étvágytalan. A tejmirigy megnagyobbodott, tömött tapintatú, fájdalmas. A tőgy bőre kipirult, néha szederjes színt ölt. Az anyaállat nem vagy csak nagyon rövid ideig szoptat és nyugtalan. A tejmirigyek tenyérrel való átsimításával a bántalom könnyen felismerhető. Az alom gyengén fejlődik, illetve a tejhiány miatt elpusztul.

A mastitis (=tejmirigygyulladás) olykor tályogképződéssel járó formában jelentkezik. A tályogok gyorsan nagyobbodnak, majd olykor kifakadnak. A baktériumok betörhetnek a véráramba és sepsist (=vérmérgezés) okozhatnak.

ORVOSLÁS

A betegség gyógykezelése antibiotikumokkal történhet (penicillin, streptomycin, Gentamycin stb.), helyileg pedig tőgykenőcsöt kell alkalmazni. A beteget a társaitól el kell különíteni, és biztosítani kell számára az optimális tartási, takarmányozási és higiéniás körülményeket.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. márciusában.)

Törökország IV/6

 UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBA, A NAPFÉNY ORSZÁGÁBA

Kappadókia

Nevsehir városából indulunk az ősi kappadókiai táj páratlan látnivalóinak a megismerésére. Ahhoz azonban, hogy megértsük, hogyan is keletkezett a váratlanul a szemünk elé kerülő, mesébe illő táj, hogy áttekinthessük a természeti erők és az emberi kéz együttműködésének harmóniáját, előbb néhány történelmi-történeti eseményt is meg kell ismernünk.

Az említett helységből kelet felé utazva hirtelen váratlan formájú sziklákat, kőtornyokat pillantunk meg. Egyesével vagy csoportot alkotva meredeznek az ég felé a kőkúpok. Gyertyák, kémények, tornyok - e furcsak képződmények olyanná varázsolják a tájat, amilyennek a hold vagy az ismeretlen bolygók felszínét képzeljük.

Vajon milyen erők hzozták létre ezeket a furcsa alakzatokat? A tudományos magyarázat szerint 30-60 millió évvel ezelőtt e térség rendkívül erős vulkánikus tevékenység színtere volt. Tűzhányók évezredeken át lávával, hamuval árasztották el a környező tájat. A hegyek tövében az 1200 méter tengerszint feletti magasságban fekvő vidék sok rétegű feltöltött fennsíkká változott. A vulkáni tevékenység megszüntével az ellentétes erők következtek, amelyek tördelni, koptatni, csiszolni kezdték a felszínt.

Az egymásra rakódott üledékes rétegek keménysége, ellenállása különböző volt, az eltérő "ütemű" kopás eredményeként alakultak ki e különleges tornyok tetejükön érdekes sapkával, fedővel. Ezután következett az emberi kéz, amely azonban már a társadalmi törvények parancsainak engedelmeskedve folytatta a természet átformálását a maga szükségleteinek megfelelően.

A sziklacsúcsokat a törésvonalak mentén kialakult, meredek sziklafalakat barlangok, folyosók, alagutak járják át. Az emberek lakóhelyet, menedéket, biztos védelmet kerestek és találtak a nem túl kemény, könnyen véshető, vájható sziklákban, hegyoldalakban, sőt a föld felszíne alatt is. Számos helyen sokezer ember befogadására alkalmas föld alatti városokat építettek.

De vajon kik és mikor kényszerítették az embereket arra, hogy ilyen körülmények között meneküljenek, hogy ilyen zord és nehéz viszonyok között éljék az életüket? Amikor Tiberius császár a XVII. században a római birodalomhoz csatolta Kappadókiát, a mai Kayseriben lett az I. században kialakulóban levő kereszténység központja. Jézus követőit azonban gyakorta üldözték. A IV-VI századok sok vihart hoztak, idegen támadásokat és arab inváziókat is. A nagyobb közösségek ekkor elvándoroltak Göremébe. Valószínűleg ezek voltak az első telepesek.

A hívő keresztények nemcsak lakóhelyiségeket építettek, pontosabban faragtak ki maguknak a sziklák belsejében, hanem templomokat is a hitük közösségi gyakorlására. A barlangtemplomok nagy része a VII-IX. században született. Miután Theodora császárnő 842-ben végérvényesen betiltotta a képimádás üldözését, a templomok díszítése gazdagabb, színesebb lett.

A kappadókaiai barlangok templomainak falain ma is látható freskók nagy része a IX-XIII. század között született. A természet viszontagságai nagy károkat okoztak ugyan bennük, ami azonban megmaradt, páratlan élményt nyújt a látogatóknak.

Tipikus göremei táj: csak terepjáró cipőben lehetett közlekedni, az olykor sokemeletnyi mélységben levő barlangokban pedig fel kellett venni a kabátot.