NÉHÁNY GYAKORIBB BÁNTALOM MEGELŐZÉSÉRŐL, MELYEK FENYEGETIK
A CSIRKENEVELÉS EREDMÉNYESSÉGÉT
Lapunk előbbi számában szót ejtettünk arról, hogy milyen
tartási, takarmányozási és higiéniai körülményeket kell
biztosítani a naposcsibék befogadása során azok igényeinek
kielégítésére, hogy a csibenevelés valóban eredményes,
gazdaságos és kifizetődő legyen.
Ezúttal a teljesség igénye nélkül, néhány olyan bántalom
oktanát, orvoslását és megelőzésének lehetőségét
ismertetjük, melyek a kis állatok egészséges felnevelését
gyakrabban veszélyeztetik.
A BAROMFI BÉLKOKCIDIÓZISA
A kokcidiózis a baromfi egyik leggyakoribb és legtöbb áldozatot
követelő parazitás betegsége. Az okozott kárt és a védekezés
költségeit világviszonylatban már évekkel ezelőtt is évente
több mint 2 milliárd dollárra becsülték.
A kártétele elsősorban az elhullásokból, a várható
súlygyarapodás elmaradásából, a csökkent
takarmány-hasznosulásból, az egyéb fertőzések iránti
érzékenységből, valamint a megelőzés és a gyógykezelés magas
költségéből adódik.
A különféle bélkokcidiózisok megfelelő beavatkozás,
gyógykezelés nélkül akár 80-90%-os veszteséget is okozhatnak,
de ha a beteg állatok túl is élték a kokcidiumos fertőzöttséget,
legyengülnek és bennük más természetű betegségek lobbanhatnak
fel. A súlyos veszteség elkerülésére nagyon fontos a betegség
megelőzése, mielőbbi felismerése és már az első tünetek
megjelenésekor a gyógykezelés.
MI OKOZZA?
A bántalmat okozó kokcidiumok apró, egysejtű, spórás véglények.
A csibék emésztőcsatornájában megtelepedett különféle
kokcidiumok (Eimeria tenelli, E. necatrix, E. brunetti) a bélcső
más és más szakaszában okoznak kóros elváltozásokat. Ennek
megfelelően beszélhetünk a csirkék vakbél-, vékonybél- és
végbél-kokcidiózisáról. A gyakorlatban rendszerint vegyes
fertőzöttséggel találkozunk.
HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZŐDÉS?
A fertőzés forrásául többnyire a kokcidium-hordozó, de a
betegség tüneteit nem mutató tyúkok szolgálnak, melyek
bélsarával a szabadba jutott, majd sporulálódott oociszták
legtöbbször a vízzel vagy az eleséggel bejutnak a csirkék
emésztőcsövébe.
Nem kizárt, hogy az udvarra leszállt verebek, sőt rovarok vagy
akár legyek is közvetíthetik a fertőzést.
A környezetben levő, fertőzésre alkalmassá vált (sporulálódott)
oociszták („peték”) bejutnak a bélcsatornába, ahol azok burka
az emésztőnedvek hatására felreped, és kiszabadulnak belőlük
az ún. sporozoiták, melyek hegyesebb végükkel behatolnak a
hámrétegbe, majd további bonyolult átalakulások során
roncsolják a szöveteket, és hihetetlen mértékben elszaporodva a
csirkék megbetegedését okozva.
Minden három-négy ivartalan szaporodási ciklus után az egysejtűek
ivaros szaporodásba kezdenek, mely folytán kialakul az oociszta
(„pete”), mely a bélsárral a szabadba jut, két nap alatt
sporulálódik és fertőzésre alkalmassá válik.
Minden egyes ciklus során számtalan bélhámsejt esik áldozatául
a paraziták fejlődésének károsítva ezzel a bélbeli
folyamatokat, az emésztést és a tápanyagok felszívódását.
Mivel az Eimeriák szaporodása rendkívül gyors, egyetlen
oocisztából 400.000 is fejlődhet, egy csirke akár több milliárd
oocisztát is üríthet. A szaporodás hatalmas ütemét tekintve
néhány nap alatt az egész állomány fertőzötté válhat, és
súlyos megbetegedés léphet fel.
A CSIRKÉK VAKBÉL-KOKCIDIÓZISA
Többnyire a fiatal, 2-5 hetes csirkék között fellépő
vakbél-kokcidiózist az Eimeria tenella nevű kokcidium okozza.
A betegség jellemző klinikai tünetek alapján jól felismerhető.
Az első tünetek a fertőződést követően mintegy 4-6 nap után
észlelhetők. A kis állatok szomorkodva, kedvetlenül álldogálnak,
étvágyuk nincs, szárnyukat, fejüket lógatják, és hamarosan
megjelenik a legjellemzőbb tünet, a véres hasmenés. Szokványos
esetekben előbb csak néhány vércsík látható a csirkék
ürülékében, majd a vérzés mindinkább fokozódik, sőt
előfordulhat, hogy a kis állatok látszólag „tiszta vért”
ürítenek. Hamarosan nagyszámú elhullás következik.
A betegség súlyossága és a veszteségek aránya függ az állatok
ellenálló-képességétől, az oociszták számától, a takarmány
minőségétől (nyomelemek, vitaminok stb.) és a higiéniás
körülményektől (zsúfoltság stb.).
Ami a vitaminellátást illeti megfigyelték, hogy az A-vitaminnal
bőségesen ellátott csirkék nem vagy csak gyengébben betegszenek
meg, mint az A-vitaminnal nem kezelt társaik. A kísérletek során
pedig arra az eredményre jutottak, hogy a csak mérsékelt
fertőzésnek kitett csirkéknek egyedül az A-vitamin nagy adagban
történő applikálása nyújtott kellő védelmet.
GYÓGYSZERES KEZELÉS
A kokcidiumok a baktériumokhoz hasonlóan hozzászokhatnak azokhoz a
gyógyszerekhez, melyekkel hosszabb ideig érintkezésben vannak. Az
így kialakult rezisztenciájukat a kokcidiumok örökítik az
utódaikra is, és előállnak a gyógyszerrezisztens
kokcidium-törzsek.
Többek között az az oka annak, hogy újabb és újabb gyógyszerek
kerülnek forgalomba a betegség leküzdésére, és újabban
mindinkább ajánlják a csirkék vakcinázását, mely akár egész
életre szóló védelmet nyújt a nagyon súlyos veszteséget okozó
bántalommal szemben. (A továbbiak során a vakcinázásról is
részletesebben szót ejtünk.)
Ismételten megemlítem, hogy számos kokcidium elleni szer van
forgalomban. Ezúttal példaként csak néhányat említek meg,
melyeket magam is jó eredménnyel használtam a mindennapos
gyakorlatban.
BAYCOX 2,5% oldat mindegyik kokcidium faj ellen hatásos. A tünetek
észlelésekor azonnal meg kell kezdeni a gyógykezelést. Adagja egy
milliliter oldat egy liter vízhez, két napig folyamatosan itatva.
NEPHYCOCIN SOL a kokcidiózis megelőzésére és gyógyítására
egyaránt alkalmas. A gyógyításra 10 napos kor eléréséig
folyamatosan kell itatni 2,5 ml/liter töménységben. A kezelést 4
hetes korban meg kell ismételni egy 3 napos itatásos kúrával. A
bántalom megelőzésére 2.5 ml/liter koncentrációban 2 és 4
hetes korban 3 napig kell itatni.
ESB pulv AUV szulfonamid készítmény. Gyógykezelésre 1-2 g/liter
mennyiségben kell az ivóvízbe keverni folyamatosan vagy
megszakításokkal az 1., 2. és az 5. napon. Megelőzésre legkésőbb
5 hetes korban 3 egymást követő napon 1,5 g/liter dózisban kell
az ivóvízbe keverni.
MIKÉNT LEHET A CSIRKÉK KOKCIDIÓZISA ELLEN VAKCINÁZÁSSAL
VÉDEKEZNI?
Régóta ismert, hogy a kokcidiózist átvészelő csirkék a
megbetegedésüket okozó Eimeria-fajjal szemben védetté válnak.
Így vetődött fel annak a gondolata, hogy a védőimmunitás
vakcinázással is kialakítható. A vakcinavonalakat úgy
gyengítették, hogy megbetegedést ne okozzanak, ugyanakkor a
védőimmunitást kiváltsák.
Rendkívül fontos, hogy a vakcinázott állatok soha ne kapjanak
kokcidium-ellenes szert tartalmazó takarmányt. Mivel a hatékony
immunitás (védettség) kialakulása 3 hetet is igénybe vehet,
lényeges, hogy a természetes fertőződés lehetőségét a
minimálisra csökkentsük (alapos takarítás és fertőtlenítés
az új állomány betelepítése előtt).
A PARACOX-8 vakcinát 5-9 napos korban szájon át egyszeri adagban
kell alkalmazni, 0,1 ml/állat adagban az ivóvízbe keverve. A
vakcinázáshoz a legmegfelelőbb a harangos itató. Egyetlen
vakcinázás védelmet nyújt a csirkék egész életére (KÉP).
A PARACOX-5 vakcinát napos korban a takarmányra permetezve vagy
itatva, esetleg már a keltetőben a naposcsibékre való
permetezéssel alkalmazhatjuk.
Tudni kell, ha a csirkék takarmánya bármilyen kokcidium ellenes
szert tartalmaz, nem sokkal a vakcinázás előtt, alatt vagy után a
vakcinatörzsek elpusztulnak, mielőtt a védőimmunitás kialakulna!
Újabban IMMUCOX, LIVACOX néven is forgalomba kerültek vakcinák,
melyek egész életre szóló immunitást adnak. A vakcinákat 5-10
napos korban kell megitatni a baromfival. Az ennél korábbi (1-5
napos kori) vakcinázás is elvégezhető, de a vízfelvétel ebben a
korban még nagyon változó. Lehetővé kell tenni, hogy a csibék
folyamatosan hozzáférjenek az alomhoz! Ajánlatos A, D, E és
K-vitaminokat adagolni! A vakcinák kiszolgálásához állatorvosi
vény szükséges!
A CSIRKÉK GUMBORÓ BETEGSÉGE
Főként a 3-6 hetes csirkéket veszélyezteti a fertőző bursitis
vagy más néven Gumboró betegség, amit egy nagyon ellenálló
vírus okoz. A fertőzöttség a csirkék nagyszámú elhullásával,
fejlődésének elmaradásával, a takarmány pocsékolásával és a
vágóhídi selejt emelkedésével jár. Fertőzöttség esetén a
testsúly 80-100 grammal kisebb, a takarmány-értékesítés pedig
3-8%-kal romlik. A selejt 1%-ról 3%-ra emelkedik.
Előre kell bocsátani, hogy ha a betegség tünetei megjelentek, a
bántalom már nem gyógyítható, és ahol egyszer felütötte a
fejét, „véglegesen” megmaradhat. Az idős baromfiak például
életük végéig vírushordozók maradhatnak. Megfelelő módon és
időben történő vakcinázással a baj megelőzhető, a veszteség
csökkenthető.
A KÓROKOZÓ
A betegség okozója egy igen nagy ragályozó-képességű
birna-vírus. A vírus ellenálló-képessége nagy, 56°C-on 30
percig is életben marad.
Fertőző-képességét az alomban akár 4 hónapig is megőrzi az
alombogár, szervezetében is mintegy 60 napig fertőzőképes marad.
A fertőzöttség elsősorban a bélsárral ürülő vírus szájon
át való felvételével történik, de bekövetkezhet a kötőhártyán
keresztül, vagy akár inhalációval (belégzés) is. Közvetíthetik
a fertőzést a különféle ragályfogó tárgyak, a takarmány és
az ivóvíz is. Az alom és az alombogár fertőzésközvetítő
szerepéről már volt szó. Behurcolhatják továbbá a vírust a
nem kellően fertőtlenített járművek az istállóban élő
rágcsálók, és maga az ember is.
A BETEGSÉG TÜNETEI
A lázas csirkék bágyadtak, étvágytalanok, vízszerű bélsarat
ürítenek, vizeletük a kloaka környékén kiválva gipszhez
hasonló bevonatot képez. Az állatok nehézkesen mozognak, egyesek
reszketnek s a fejfüggelékeik anémiásak, majd utóbb enyhén
cianotikussá válnak. Egyes betegek kloakájának felső részén a
bursa Fabricii kitapintható. A lappangási idő a 3-6 hetes
csirkeállományokban 2-3 nap.
A klinikai tünetek hiányában is jelentős vezteségeket okoz a
betegség szubklinikai formája, amikor van ugyan fertőzöttség, de
klinikai tünetekben nem mutatkozik. Ilyenkor is romlik a takarmány
hasznosulása, csökken az átlagos testtömeg.
HOGYAN VÉDEKEZZÜNK?
1. Elsőrendű feladat a korai fertőzés megakadályozása. A
keltetőből való szállítás alatt, a telepítés előtt a
csirkéket meg kell óvni a fertőzéstől. A szállító eszközöket
és az istállót alaposan meg kell tisztogatni és fertőtleníteni.
Fontos a tojáshéj alapos fertőtlenítése is.
2. Nagyon kedvező hatású, ha a tojókat immunizáljuk, így a
csirkék maternális ellenanyag szintjét biztosíthatjuk.
3. Csökkenthetők a veszteségek, a korai fertőződés
következményei a csirkék tojásban vagy napos korban végzett
immunizálásával. A takarmány E-vitamin tartalmát a brojlerkor
utolsó 3 hetében ajánlatos háromszorosára emelni.
A VAKCINÁZÁSRÓL
Miután a betegség, ha már felütötte a fejét, nem gyógyítható,
a bántalom megelőzésére a csirkék vakcinázását kell igénybe
venni.
Az első oltást 14 napos korban érdemes elvégezni, majd a
vakcinázást 24-28 napos korban kell megismételni.
Hogyan alkalmazzuk? A csirkék vakcinázására többféle
vakcina is forgalomban van, melyeket az állatorvos utasítása
szerint kell felhasználni. Példaként említem, hogy én a CEVAC
GUMBORO vakcinát használom, mely 200 adagos kiszerelésben is
kapható. Kezelés előtt az állatokat 2 órán át szomjaztatni
kell, hogy a gyógyszeres vizet az állatok 2 órán belül
elfogyaszzák. Feloldás után azonnal fel kell használni. Csak
egészséges állatok vakcinázhatók.
A CSIRKÉK LÁBGYENGESÉGE
Egy zalai Olvasónk írja: „a csibéim 3 hetes koruktól elkezdtek
nehezen járni, mire elérték a 4. hetet, már nyomorékok lettek,
nem tudtak menni. Gusztustalanok, szenvednek és nem fejlődnek...”
Járási nehézségekben mutatkozó mozgászavart okozhatnak a csont,
az izom, az izületek, az ínhüvelyek, valamint a központi
idegrendszer és a perifériás idegek megbetegedése.
A leggyakoribb azonban az angolkór, mely a fejlődésben levő
állatok olyan komplex anyagforgalmi betegsége, mely mindenekelőtt
a zavart csontképződésben, annak hiányos elmeszesedésében
nyilvánul meg.
AZ ANGOLKÓR TÜNETEI
Mindenekelőtt az tűnik fel, hogy a csirkék keveset mozognak, sokat
ülnek vagy a csánkjukra támaszkodnak. Ha a falkát felriasztjuk,
hamarosan újból letelepszik.
A mozgászavar eleinte többnyire az átlagosnál fejlettebb
egyedeken mutatkozik, mert a gyorsabb fejlődés, a nagyobb testsúly
erősebb csontozatot kívánna, ugyanakkor a csontosodáshoz
szükséges anyagok viszonylagos hiánya éppen ezekben az állatokban
mutatkozik fokozottabb mértékben a gyengébben fejlett társaikhoz
képest.
Feltűnő a lábtőizület nyomásra nagymértékben érzékeny
duzzanata, és olykor a mellcsont taréjának az elgörbültsége
vagy jól tapintható csomók képződése a bordákon, a porc és a
csont határán. Utóbb a lábközép és a lábszár csontjai
elgörbülnek, a láb állása dongás vagy éppenséggel gacsos
lesz. A lábujjak csontjai is megvastagodhatnak, meggörbülnek, a
lábujjak kifelé vagy éppenséggel befelé fordulnak.
Az angolkóros baromfiállomány étvágya csökkent, a tolluk
borzolt, az állatok bágyadtak és mind gyakoribbak az elhullásuk.
ORVOSLÁS – MEGELŐZÉS
1. Gondoskodni kell a megfelelő kalcium- és foszforellátásról és
azok megfelelő arányáról. A növekedésben levő állat 1,5:1
arányban igényli a kalciumot és a foszfort.
2. D-vitamint tartalmazó készítményt kell adagolni.
3. Csak az adott állatfaj részére előírt tápot etessünk, amit
szakszerűen tároltunk (avasodás, gombásság), és nem mentek
benne tönkre a vitaminok. Lejárt határidejű tápot vagy
vitaminkészítményt ne etessünk.
FIATAL CSIRKÉK B2-VITAMIN-HIÁNYA.
GÖRBELÁBUJJ-BETEGSÉG
Egyik Olvasónk arról panaszkodik, hogy a csirkéi lesántultak, nem
fejlődnek. Amikor az állatokat felzavarja egy részük bágyadtan
ülve marad. Ezek az állatok csak bíztatásra nehézkesen kelnek
fel, majd ingadozó járással tesznek néhány bizonytalan lépést.
Járás közben leeresztik a szárnyaikait, azzal segítve testük
egyensúlyban tartását. Hamarosan ismét megállnak, miközben
egyesek furcsa módon a lábtőizületükre, mások szárnyaikat
leeresztve arra támaszkodnak.
Számos csirkének a lábujjai mindkét lábon azonos képet mutatva
befelé görbültek. Legtöbbször egyáltalán nem, máskor csak
rövid időre sikerült a begörbült lábujjakat kézzel
kiegyenesíteni.
Egyetlen csirkén sem duzzadtak az ujjizületek, a csontvégek
fájdalmasságot nem mutatnak, ami az angolkórra utalna.
Az elmondott kórkép, főként a „görbelábujj szindróma”
legtöbbször a csirkék B2-vitamin (riboflavin) hiányára
utal. A hiánybetegség B2-vitamint tartalmazó
készítménnyel, majd háziszerként a takarmányba kevert
élesztővel (8% arányban) orvosolható, megelőzhető.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. júniusában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése