Tátra II/1a

  Felvidéki barangolás - Magas-Tátra

Krasznahorka vára

Útközben balról egy hatalmas sziklahegy emelkedik a magasba, teraszosan kiképzett kőbánya, melynek teraszain csak hangyanagyságúak azok az emberek, akik fönt nyüzsögnek a hatalmas magasságban, nyaktörő helyeken.

Krasznahorka vára magas, tekealakú hegy tetejéről uralja a körülfekvő síkságot, büszke tornyaival már messziről tekintélyt parancsol. Bástyái nincsenek, a vár épületfalaival egyenesen a meredek sziklából emelkedik ki. A lejtő megmászhatatlan, sem fa, sem pedig bokor nincs rajta, csupán az egyik oldalán vezet fel országút az egyetlen kapuhoz.

Valamikor ez az erőd jól fizetett hajdú zsoldosokkal, páncélos drabantokkal volt megrakva, de tartózkodott itt egy kegyetlenségéről híres, mohamedán tatárcsapat is, akik önként álltak Rákóczi zászlaja alá. Vitézségüknek és kegyetlenségüknek messze földön híre ment. Amikor Andrássy István elhagyta a várat, öccsére, Miklósra, a kiugrott barátra hagyta a parancsnokságot - bár akkor is a cisztercita barátok fehér csuháját viselte rendszeresen. Így néz most is rád a képről hatalmas szakálla mögül szúrós szemeivel. Gyűlölte a labancot, de annál jobban szerette a bort meg a cifra káromkodást!

Serédi Zsófia, Andrássy István felesége, a hűséges asszony, szerető anya ugyanakkor a szegények vigasza és támogatója is volt - filozófiája szerint nemre, korra, vallási és politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. Istápolta a szegényeket, betegeket és árvákat, valamint a vég nélküli háborúskodások sebesültjeit.

Ilyen körülmények uralkodtak a várban a kuruc-labanc háború idején, amelyről oly lenyűgözően érdekes, megrázó képet fest Jókai művében, A lőcsei fehér asszony című regényében. Hozzávetőleg ma is a régi képét mutatja az objektum, mely az Anjouk korában épült. A husziták fészke lett 1441-ben, majd 1585-ben a király Andrássy Péternek adományozta. 1817-ben villám sújtotta. 1904-ben gróf Andrássy Dénes renováltatta.

Üvegszarkofágban fekszik a kápolnában Serédi Zsófia mumifikálódott teteme. Már háromszor foszlott le a ruha róla. 120 évig feküdt a vár temetőjében, és a meszes víz hatására konzerválódott. Ahogy elnéztem az összetöpörödött nagyasszonyt, a fiai kiságyúit, a lőcsei fehér asszony festményét, emlékezetemben megelenvenedik a történelem, és realizálódik mindaz, amit Jókai oly ragyogóan ír meg. Mennyit is szenvedhetett a vallásos és férjéhez oly hűséges nő, amikor tudomására jutott, hogy Andrássy István kurucgenerális, miközben Lőcsét védi katonáival nappal, az éjszakákat Korponai János kapitány uram szépséges feleségénél tölti!

Újabb gyászos hír érkezik nemsokára Krasznahorkára: a fehér asszony árulása után a labancok elözönlötték a várost és a generális is "labancosodott", szolgálatukba szegődött! Míg a feleség a férjet siratta, a dervisgenerális labanccá vált bátyján kívánt bosszút állni, s erre annak két fiát szemelte ki.

Fiai kényszerítették a visszafordulásra a hazalátogató apát, amikor kiságyúikból az országúton feltűnő hintója kerekét kilőtték.

 Jó kilátás nyílt az útra, biztos kézzel tudtak célozni.

Ezen az éjszakán halt meg a férjét féltőn váró nagyasszony, Serédi Zsófia. Felesége halálhírére visszatért Andrássy Krasznahorkára, hogy neje ravatalánál magába szálljon, és új életet kezdjen. A vár utolsó tulajdonosa gróf Andrássy Dénes és neje, Hablovácz Franciska, cseh operaénekesnő volt.