2013. november 9., szombat

Jugoszlávia 14.

 AUTÓS KÖRUTAZÁS JUGOSZLÁVIÁBAN (1968)
Trogir



31567-nél egy nagyszerű kisváros tűnt elő: Trogir! A települést Ciovo szigetével nyitható hajóhíd köti össze. A szárazföldtől elválasztó keskeny csatornán pedig kőhíd vezet be a 4 ezer lakosú kis műemlékvároskába.





Krisztus előtt a III. században már püspöki székhely. A kasteli mezők birtokáért már régen állandó harcban álltak a splitiekkel. Idemenekült IV. Béla magyar király is az őt üldöző tatárok elől. A szigeten épült városkát valamikor erős falak vették körül, így a tatárok számára hozzáférhetetlen volt.





Amikor a főtérre érkeztem, a középkor művészete, szépségének hangulata ragad meg. Szinte keresem a katedrálistól jobbra levő, ősi városháza előtt a strázsáló alabárdosokat. Mindjárt a városháza szomszédságában áll az 1477-ből származó óratorony.





Feledhetetlen látványt nyújt a nagyszerű katedrális, amelyben a román, gótikus és reneszánsz olvad harmonikus egységgé. 1240-ben létesítették magát az épületet, 47 méter magas, tornya pedig 1405-1598-ig készült.





A katedrális gazdag díszítésű főkapujának két oldalán konzolra helyezett oroszlánok felett Ádám és Éva szobrát látjuk. Az oroszlánok lába alatt vergődő kígyó az első emberpárt megrontó bűnön vett diadalt jelzi. A bejárat két oldalán a kapu felett szinte megelevenedik az anyag. Az egész fal kőbe vésett Biblia, melyet a mester az életből vett különféle jelenségekkel ábrázoló domborművekkel töltött ki.





A trogiri katedrális bejárata az oroszlánnal felette pedig kétoldalt Ádám és Éva.





A katedrális belsejének legszebb része az oszlopokon nyugvó márvány szószék és az egy évszázaddal későbbi időből származó kórus faragott székei.





A sekrestyében fiatal apácák fogadnak. Ez a sekrestye egy valóságos kis múzeum: értékes festmények, drágakövekkel, igazgyöngyökkel gazdagon ellátott kegyszerek találhatók itt.






A Szent Jakab székesegyház, a dalmáciai gótikus reneszánsz művészet páratlan alkotása főkapujának szintén említésre méltó a kiképzése.





Végigsétáltam az erődön, lefényképeztem a városkaput felette a város védőszentjének a szobrával...





...majd kiültem a pálmasor alá, mely a hevesen tűző naptól kellemes védelmet nyújtott. Sokáig elnéztem így a tengert. Mennyivel csendesebb is az Adria, mint az örökké morajló Fekete-tenger! Csak a reflexeim vitték tovább a kocsit, mert de facto róttam a kilométereket ugyan, de a képzeletem továbbra is a festői kisváros utcáit járta - még sokáig...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése