A juh tőgygyulladása

Karcagról egy juhász Olvasónk arról panaszkodott, hogy bár enyhébb tőgygyulladás szórványosan előbb is előfordult a juhnyájban, az utóbbi időben igen súlyos formában lépett fel a baj.

Elmondta, hogy reggel megfejte a birkát és még semmi baja nem látszott, de délutánra már be volt dagadva a tőgye, és nem jött belőle más, csak „véres víz”. Hamarosan a has alja is vizenyősen duzzadt lett, és utána az állat elhullott. Némelyiknek a tőgyén kisgyermek tenyérnyi fekete folt jelent meg, mely gyorsan nőtt és „elevenen elrohadt” a tőgy.

Száraz időben csak 2-3 anya betegedett meg, de ha leesett az eső – és sajnos beázik a hodályok teteje –, egyszerre 10 hasonló beteg is jelentkezett. Azt kérdezte, hogy miként előzhetné meg a bajt, használható-e a tej és érdemes-e megtartani a betegségen átesett anyákat?

A TŐGYGYULLADÁS (Mastitis)

Meglehetősen gyakori bántalom, mely sok bosszúságot, főként pedig veszteséget okoz a juhászatokban. Nincsen még egy olyan állatfaj, ahol a tőgygyulladás olyan súlyos formában lépne fel, mint éppen a juhok esetében.

A betegség nagyon súlyos gazdasági veszteséget okoz, mert a bárány táplálék nélkül marad, de a mastitis súlyos formája veszélyezteti az anya egészségét, sőt akár az életét is.

A fertőzött tej, tejtermék emberi fogyasztásra alkalmatlan. Sajnos hazánkban már több ízben előfordult pl. juhtúróval kapcsolatos, nagyszámú, súlyos ételmérgezés.

A nyájba berobbanó tőgygyulladás bizony sokszor járványos jelleget ölt, és a fertőzés továbbhaladva számos állat megbetegedését, és akár több elhullását is előidézi.

Veszélyezteti a gazda számára oly fontos pecsenyebárány, valamint a juhsajtfélék exportját is. Ne feledjük, hogy a klinikai betegségen átesett, gyógyult juhok legtöbbször bakterium-ürítőkké válnak, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a következő bárányoztatáskor ismét kirobbanthatja a bajt.

KÓRFORMÁK

A juhoknál is a mastitis többféle kórformája fordul elő. A legenyhébb tünetekkel jár az egyszerű hurutos tőgygyulladás. E kórformát azok a kis támadókészségű, fakultatíve patogén baktériumok idézik elő, melyek rendszerint jelen vannak a tőgy bőrén, környezetében, sőt akár a tőgy üregrendszerében is anélkül, hogy különösebb bajt okoznának.

Akkor azonban, ha a tőgyet valaminő ellenálló-képességet csökkentő hatás éri, ezek a baktériumok tömegesen elszaporodnak, és behatolnak a tőgy szöveteibe, melynek gyulladását idézik elő.

Fellépésében a hajlamosító (tejfelhalmozódás stb.), valamint az alkalmi okok (durva fejés, kemény padozat, meghűlés, kifáradás, higiéniás körülmények stb.) játszanak szerepet.

A fertőző hurutos tőgygyulladás kiváltásában már a nagyobb támadókészségű baktériumok (streptococcusok, staphylococcusok stb.) vesznek részt, melyek ugyancsak a tőgy üregrendszerének nyálkahártyáját betegítik meg, de az állapot súlyosbodásakor a baktériumok a tőgy mirigyállományát is megtámadhatják.

A tőgygyulladások legsúlyosabb formája a tőgy mirigyállományának a gyulladása. Ennél a megbetegedésnél a nagy támadókészségű baktériumok a tejutakon át vagy éppenséggel a véráramon keresztül bejutnak a tőgybe, és annak általános jellegű gyulladását idézik elő. Ilyenkor a nagyfokú tejelváltozás és súlyos tőgytünetek mellett a szervezet megbetegedésére utaló általános tünetek is (láz, étvágytalanság stb.) megjelennek.

A tőgy megnagyobbodik, feszessé, fájdalmassá válik, súlyos esetekben a tőgy bőre sötétvörös, kékesvörös, esetleg fekete-vörös lesz és a tej elapad. Olykor a mirigyállomány és a bőr alatti kötőszövet véresen savósan beivódik, de a vizenyős duzzanat a has alján a lapátosporcig és a péráig is kiterjedhet.

A betegeket azonnal el kell különíteni, a fertőzött tejet pedig megsemmisíteni. A betegeknek a tőgybe is és parenterálisan is antibiotikumot kell adni. A juhállományban a betegséget előidéző és hajlamosító okokat (fejési higiénia, tartási-, takarmányozási körülmények stb.)a legsürgősebben ki kell küszöbölni és mielőbb kérni az állatorvos segítségét.

A JUHOK ELHALÁSOS JELLEGŰ TŐGYGYULLADÁSA

Okozója a streptococcusok és staphylococcusok által előidézett fertőzés. A tőgygyulladásnak ebben a formájában a juhok az első exsudatív („savókilépés”) tünetek megjelenésekor többnyire súlyos helyi és általános tünetek között hamarosan elhullanak. Ha mégis meggyógyulnának, a tejmirigy véglegesen elapaszt.

A megbetegedett tőgyfél duzzadt, tömött tapintatú, a bőre kipirult, esetleg kékeslilás színű. A tőgybimbó megnagyobbodott, merev és fájdalmas. A kifejhető váladék kevés, pelyhes, cafatos, többnyire vörhenyes színű. Az ödémás beszűrődés a has és a péra tájékára is kiterjed.

Az állatok nem szívesen kelnek fel, lassú mozgás közben hátulsó végtagjaikat kaszálva viszik előre. Ha a betegség enyhébb, a duzzanat csupán a beteg tőgyfélre szorítkozik, benne tömött csomók érezhetők, melyek elhalt gócoknak felelnek meg.

Ezek a gócok később mint bűzös tályogok a tejmedencébe vagy a bőrön át a külvilágra törnek. Előfordul, hogy a tőgy zsugorodva gyógyul. A tej a heveny szakban sárgásszürke, zavaros, pelyhes és túrós.

A TŐGY SZÁRAZ ELHALÁSA

Főleg olyan juhászatokban fordul elő, ahol gyakori a büdös sántaság. A bántalom, melyet nekrobacilusok okoznak csak ritkán mutatkozik általános klinikai tünetekben. Az anya megbetegedésére olykor csak a sokat bégető bárányok hívják fel a figyelmet azzal, hogy más anyák tőgyét keresik fel éhségük csillapítására.

Kezdetben a beteg tőgyfél csak kicsit duzzadt és bőre ibolyavöröses színű. Később a tőgy a környezeténél hűvösebbé válik zöldesvöröses árnyalatot vesz fel, majd mindinkább kisebb lesz, míg végül tömött, rugalmas, gumiszerű tömeggé alakul át. A tőgy bőre ilyenkor kemény, merev és ráncolt.

Utóbb az ellökődött tőgy helyén élénkvörös, sarjadzó felület tűnik elő, mely ha elkerülte a rothasztó csírákkal történt fertőződést, durva hegesedéssel gyógyul. Fertőzött állományokban nagyon gyakori a bárányok nekrobacilusok okozta köldökgyulladása.

Orvoslása a sebészi kezelésen kívül, a tőgy 2-3 óránkénti kifejésével és antibiotikumokkal történik.

A GANGRÉNÁS (ÜSZKÖS) TŐGYGYULLADÁS

A mastitis nagyon súlyos formája. A gyulladásos állapot a tőgy mindhárom szövetféleségét érinti. E kórformát főként az éhes bárányok (tejrablók) és a fertőzött anyák terjesztik vagy a fertőzött alomból kerülnek a kórokozók a tőgybe. Megfelelő beavatkozás nélkül a mastitis járványos jelleget ölt és nagyon súlyos veszteséget okoz.

Tünetek: A tőgy bőre sötétvörös vagy akár fekete-vörössé válik, a has alján ödémás duzzanatok jelentkeznek. Az üszkös mirigyállomány a közepétől kiindulva szétesik, a gyulladásos góc közepén üregek keletkeznek, melyekben zöldes árnyalatú, gázbuborékokat tartalmazó igen bűzös, trágyalészerű váladék halmozódik fel, majd a bőr felé tályogszerűen feltörhet. A gyógyult állatok baktériumürítőkké válnak, és a következtető bárányoztatáskor akár istállójárvány keletkezhet. A tejtermelés a tőgy mirigyállományának pusztulása miatt megszűnik.

NÉHÁNY TEENDŐ A MEGELŐZÉSÉRE

1. Igen fontos a fejő személyi higiéniája (kézmosás stb.).

2. Ugyancsak a környezeti higiénia (pl. penészes alomszalma stb.).

3. Megfelelő takarmányozás.

4. A tőgy körüli szennyes gyapjú eltávolítása.

5. Az első tejsugarakat az e célt szolgáló edénybe kell kifejni a tej minőségének vizsgálatára (véres, cafatolt, bűzös, gennyes).

6. Fejés előtt a tőgyet alaposan meg kell tisztogatni, majd azt követően a tőgybimbókat fertőtleníteni (pl. Iosanos oldatba mártani).

7. A betegeket el kell különíteni a kóros tejet pedig megsemmisíteni.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. júniusában.)