Egyiptom I/3

AZ ELSŐ UTAMRÓL EGYIPTOMBAN (1971)
Arabos vásárlás

A legolcsóbb gyümölcs a narancs. 3-4 forint kilója. Szépek, nagyok, édesek és minden mennyiségben kaphatók. Annyit evett a magyar csapat, hogy már-már mérgezésünk volt tőle.

Természetesen a kiszolgáló eleganciája növeli a forgalmat. Főként, ha még csábosan is mosolyog. Főként a hölgyekre igyekszik nagy hatással lenni, ám az alku során a szebbik nem mégis nagyobb engedményt kap! Az arab kereskedelem logikája.

Persze a banánért sem kellett messzire menni és alig drágább. Nem pult alól kapjuk, mint otthon karácsonykor. Honfitársaink nem is kímélték az árust annak legnagyobb örömére.

Vajon csurog az európai nyála, amikor meglátja a répasütőt? A masinába betesszük a répát, amikor kész, a kedves vevő lehúzza a bőrét - akárcsak a banánét - és a helyszínen melegen fogyaszthatja. Hogy milyen az íze? A háborúra emlékeztető. Nem is igen kóstolgattuk.

Kezdődik a bazárnegyed! A mi vásárainkhoz hasonlóan, az utcán is folyik az árusítás. Fantasztikus árubőség és hatalmas emberáradat jellemzi a környéket.

Jellegzetes szőnyegkapukkal találkozunk a negyedben. Csodálatos a kézműipar! Az aranyművesek utcájában óriási választékban találjuk az aranyholmikat. Nemcsak a választék meglepő, de az alacsony árak is, hozzá a sok-sok csodálatos kézimunkával készült remekmű. Hasonló a rézművesek, kőfaragók stb. utcája is.

Egyetértettünk abban, hogy Kairó legizgalmasabb negyede a Khan el-Khalil-piac, ahol nemcsak szeretteink vásárfia-igényét szem előtt tartva nézelődtünk, de itt van a leghíresebb kávézó, a Fishawi, amiről azt javasolták, hogy "kötelező beülni". A higiéniás körülmények megfelelőek, a falon méretes tükrök az érzékek megtévesztésére. Kétszáz éve éjjel-nappal nyitva tart - kivéve a Ramadán reggeleit.

A városban az 1950-es évek végén 88031 üzletet számoltak össze. Itt könnyű barátkozni és hosszan elbeszélgetni. A vásárlóval megkülönböztetett módon kedvesek.

A bazárnegyed utcáiban a tulajdonos a nyitott ajtajú bolt előtt ül, de a boltok előtt állítja ki a kapható árukat. A kirakatot az utca helyettesíti.

Hogyan megy a vásárlás? A kereskedő igen hálálkodik hogy végignézzük az árukészletet. Az ő árukészlete a legszebb, legjobb minőségű. Hellyel kínálnak. Hosszas unszolásra leülünk. A kereskedő italt hozat. Mindig mosolyog. Allah nevét emlegeti. Persze nem mindent értünk, de komoly gesztikulációja igen beszédes. Érdeklődik, hogy honnan valók vagyunk. A válasz hallatára el van ragadtatva! Áruválasztásunkkor ízlésünket dicséri. Amikor árat kérdezünk, komolyan elgondolkodik, mond valamit. Kérjük, írja le. A negyedét ajánljuk.

Majdnem elájul. Karjaival hadonászik. Jajgat, neki is többe van. Fejét fogja. Ugye sírni nem fog? Sajnálkozva mondjuk, ennyi a pénzünk, nem több. Az eredetileg írt összegből enged valamicskét. Elindulunk az ajtó felé. Utánunk indul, arcvonásai híven tükrözik: egy világ omlott össze benne!

Csak nekünk - mondja többször, senki másnak ezen a világon nem adná el ennyiért. Nem éri meg neki, de a vevőért mindent! Átveszi a pénzt, begyűri a zsebébe. Hogy ki kötött jó üzletet? Talán még Allah sem tudja, akinek pedig végtelen az ő bölcsessége. Csak a kereskedő.